Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-12 / 9. szám

1979. január 12. NÉPÚJSÁG 3 A szolgáltatások helyzete Tamásiban Új szolgáltatóház — Gond az autók javítása Tolna megyei ÁÉV Mérlegen: a lakásépítés A szolgáltatás egyre job­ban meghatározza a városia­sodó lakosság életét. Nagy­ban függ kedvünk attól, hogy az elromlott televíziót, vagy háztartási gépet milyen gyor­san és mennyire tartósan ja­vítják meg a szakemberek. Mivel a technika fejlődése többnél több géppel ajándé­koz meg bennünket, mind nagyobb szerepe van a javí­tó szolgálatnak. Tamási is a fejlődő nagyközségek közé tartozik, ott is korszerűsíteni kell a szolgáltató ipart. Sőt, ahogy a nagyközségi taná­cson dr. Mózes György elnök elmondta, komolyan fel kell készülni a városiasodásra. Megtudtuk, hogy hazánk szinte minden helysége meg­irigyelhetné felkészültségü­ket. Az Állami Biztosító mel­letti épületben férfi-, női fodrászat, kozmetikai és fényképészszalon, | valamint cipőjavító műhely van. Itt kapott helyet a Patyolat fel­vevőhelye is. Sajnos, ez a szolgáltatás nem tudja ki­elégíteni az igényeket. Ezért jövőre építenek egy mosó­szalont, mellyel megoldódnak a mosási gondok. A rádió és televízió javítá­sával a GELKA és a helyi vegyesipari szövetkezet fog­lalkozik. Szükséges a két szervezet, mert így az igé­nyéket jobban kt tudják elé­gíteni. Sőt, azt mondják a helyi vezetők, hogy a minő­ség javításának érdekében jó lenne, ha még mások is végeznének elektromos javí­tó munkákat. Pelcz Mihály, a tanács elő­adója szerint, amikor egy kisiparosnak is adtak mű­ködési engedélyt zöldségáru­sításra, jobb lett a szövetke­zeti üzletek évi ellátása is. Amikor pedig a helybeli ter­melőszövetkezet engedélyt kapott egy bisztró üzemelte­tésére, az ÁFÉSZ szolgálta­tása is megjavult. Nem akar­ták, hogy elveszítsék vendé­geiket. A vegyesipari szövetkezet autójavító részlege jelenleg nem elégíti ki az igényeket. Ezért a következő 5 éves tervben az AFIT egy új szer. Tízen ültünk az asztal kö­rül. Gombolyították a mese­szálat. Egymást biztatták. Alsó­nyékről meséltek az alsónyé­kiek. A tikverő valamikor nagy divat volt. Ma már nem. De szívesen emlékeznek arra az időre, amikor még szerdán volt a lakodalom és két-há- rom napig tartott. Voltak, persze, hogy voltak, akik nem bírták. Idő előtt meg­szöktek. De hiába bújtak el, hiába feküdtek le otthon, a vőfélyek utánuk mentek, ki- ráncigálták- az ágyból, lánc­cal megkötözték és úgy von­szolták vissza a vígasság színhelyére. És, ha már el kellett érte menni, a vőfé­lyek összeszedték a háznál található összes tojást. A to­jásból rántották készítettek. A rántottába kukoricacsu- tából karikákat vágtak. Ezek a karikák megtévesztésig ha­sonlítottak a kolbászkarikák­hoz. A turpisság csak akkor derült ki, amikor a mólés emberek enni kezdték és hiába forgatták szájukban a „kolbászt”. Még most is jót nevetnek azon az eseten, amely az el­ső világháború idején ját­szódott le. Az állomáson megállt a katonavonat. A ka­tonák nem szánhatták ki. A vonatot körülállták az em­berek. Beszélgettek a kato­nákkal. A katonák közül egy leszólt: — Hozna nékem két kraj­cárért markos kupertát? (Kuperta = levélboríték, hogy miért markos, azt má­ig sem tudják). — Szívesen! — mondta egy alsónyéki ember. El is ment. De mire oda­viz építését tervezi S akkor csak a motorkerékpárok ja­vítása marad a szövetkezetre. A vegyesipari szövetkezet háztartási villamosgépek, hű­tőgépek javításával, villany- motorok tekercselésével és női szabósággal is foglalko­zik. Mivel a fejlődés életünk egyetlen területét sem kerüli el, a 'szövetkezet az ORION gyáregység mellett épít egy új telepet. Ennek elkészülte után a szétszórt részlegeket egyesíti, melyek jelenleg Ta­mási belterületén foglalnak el helyiségeket. Tamásiban van kirendelt­sége a Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezetnek is. A festéstől a burkoláson át a zárjavítá­sig mindenre vállalkoznak. Kölcsönző is található a nagyközségben. Itt a beton­keverőtől kezdve a hurka­töltőig mindent kölcsön lehet kérni. Igaz, ez nem nagy nye. ért, elfelejtette, hogy mit is kell hoznia. Emlékezett vala­mire, ami hasonlított arra, amit a katona mondott. Kért hát a boltostól két krajcá­rért kapros budorkát. Ami­kor a katona meglátta, elcso­dálkozott. Kérdezte is: mi ez? Hát, amit kért: kapros budorka (kapros uborka) — felelte az alsónyéki ember. A katona kuperta híján nem írt levelet, levélírás he­lyett elfogyasztotta a kapros budorkát. Ezt a történetet bizonyára ő sem felejtette el. Nem járt úgy, mint Szép Is­tók, aki természetesen alsó­nyéki volt. Ö, amikor elin­dult, a fején volt a tök, ami­kor megérkezett már nem. És nem értette, hogy érkez­hetett meg tök nélkül, ami­kor tökkel indult. Azóta ar­ról, aki elfelejt valamit mi­re a célba ér, azt mondják: „Úgy járt, mint Szép Istók!” Az alsónyékiek nagyon ta­lálékonyak. Az egyik családban, ne­vezzük Kovács Istvánéknak, a negyedik gyereket várták. Két fiú és egy lány már volt, kíváncsian várták: fiú vagy lány lesz a következő? A szülést természetesen otthon vezették le, a rokonok segéd­letével. A gyerekeket elvit­ték az egyik rokonhoz, hogy ne lábatlankodjana'k otthon. A gyerekek is kíváncsian lesték a hazulról jövő híre­ket. Nagy sokára meghozták a hírt: „Megszületett a kis­testvér. Fiú lett.” A két fiú örült, a kislány elpityeredett. — Ne sírj kislányom — vigasztalták a rokonok. — Nem baj az, hogy fiú szüle­tett. Mert mi történt volna, ha kislány születik? Akkor reséggel dolgozik, viszont a lakosság nagyon szereti, hát nem is gondolnak megszün­tetésére. Az állami és szövetkezeti létesítményeken kívül 80 (!) kisiparos lát még el szolgál­tató tevékenységet a község­ben. Ebből 51-en főfoglalko­zásúak, 18-an munkaviszony mellett, 11-en pedig a nyug­díj mellett dolgoznak. A kis. iparosok közül többen az el­múlt esztendőben kaptak en­gedélyt. Így „gazdagabbak” lettek három szobafestővel, egy vízvezeték-szerelővel, egy bádogossal, egy esztergályos­sal, egy köszörűssel, egy üve­gezővel, két tűzifa-fűrészelő­vei, két fuvarossal, két kötő- -vel, s még egy koszorúkötő­vel is. A „maszekok” között fontos helyet kap a két órás, mivel rájuk hárul valameny- nyi öreg szerkezet meggyó- gyítása. — A városiasodó nagyköz­ségekben jól megférnek az te lettél volna a nagyobbik Kovács lány. És örülnél ne­ki, ha azt mondanák a népek a faluban: „Nézzétek, a ki­sebbik Kovács lány szebb, mint a nagyobbik?” A kislány megvigasztaló- dott. A Kovács fiúk között azóta is van szebb is, de Kovács lány csak egy van. És ő a legszebb. Alsónyéken, mint minden községben, mindenki min­denkit ismer. Akkoriban, a millennium évében, amikor az eset megtörtént, a nyéki ember még nem tudta meg­érteni, hogy a fővárosban az ő sógorát senki sem ismeri. Történt a dolog a követke­zőképpen. Egy bizonyos Var­ga István nevezetű alsónyé­ki ember felment a sógorá­hoz Budapestre. Varga Ist­ván hozzászokott a ko­rán keléshez. Pesten is már kora hajnalban kibújt az ágyból, belebújt a bő gatyá­ba, ingbe és kiment az ut­cára. Az utcán összetalálko­zott egy jókedvű pesti fia­talemberrel, aki meghívta egy féldecire. A féldeciből két féldeci lett. Végül a fia­talember meghívta városné­zésre. Kimentek a Margit­szigetre, ahol ámult-bámult Varga István a sok kolbász- és ' pecsenyesütő, a sokféle úrihölgy, a rezesbanda... lát­tán. Amikor jól kicsodálkoz- ta magát, észrevette, hogy a fiatalember eltűnt mellőle. Kereste, de hiába. Végül fel­adta a keresést. A fiatalem­ber helyett a sógora után ér­deklődött a járókelőktől. Mindegyiktől megkérdezte: — Nem ismeri Véges Jós­kát, a sógoromat? Elcsodálkozott, hogy senki sem ismeri, pedig postás, a állami, a szövetkezeti és a magán szakemberek. Fontos szolgáltatás a sze­métszállítás. Ebben az évben újítani akarnak ezen a terü­leten. Zárt rendszerű autókat szereznek be e célra, és júli­us 1-től a tanács kötelezővé teszi a szemetesautók igény- bevételét. Természetesen, ez a lakóknak egy kis pénzbe fog kerülni, mert a kukákat nekik kell megvásárolni. Vi­szont megéri, mert a hulla­dék zártan, emberi kéz érin­tése nélkül a gépkocsiba jut­tatható, ami a betegségek terjedésének is elejét vehe­ti. Ez már igazán a városia­sodást akarja szolgálni! Végezetül fontos megemlL teni, hogy a meglévő szolgál­tatások fokozatos, az igé­nyeknek megfelelő tovább­fejlesztésével Tamási veze­tői eleget tudnak tenni a vá­rosiasodás szerteágazó köve­telményeinek. BEKE LÁSZLÓ postást pedig mindenki is­meri. Szó, ami szó. — Varga Ist­ván este felé keveredett visz- sza a sógorához. A rendőr­ség, hosszú nyomozás után kiderítette, hol lakik Véges Jóska, a pesti postás, Varga István sógora. Az alsónyékiek humorért nem mennek a szomszédba. Hogy milyen ízes, gyilkos humoruk van, arra álljon itt példaként a következő történet. Augusztus volt A község­ben szebbnél szebb virágok pompáztak a kiskertekben, a rétre is virágszőnyeget terí­tett a természet, az alsónyé­kiek mégis művirágból készült csokorral fogadták a kisgazdapárti képviselőjelöl­tet. A fogadó bizottság e sza­vakkal adta át á művirág­csokrot : — Olyan hervadhatatlan a mi szeretetünk a képviselő- jelöltünk iránt, amilyen her­vadhatatlan ez a művirág! Hogy így történt-e, vagy sem, ki tudja azt ma már pontosan. De, hogy így tör­ténhetett, hogy pontosan megőrizte az emberék emlé­kezete a történeteket, arra bizonyítéknak gondolom a kakaspörköltet. A sárközi kakaspörkölt receptje is szájról szájra szállt. Ma is úgy főzik, mint régen, a nagyapáik korában. Bizo­nyára az ősök is azt mond­ták volna arra a kakaspör­költre, amivel megkínáltak bennünket: finom, kitűnő... (Az alsónyéki magazin la­punk holnapi számában jele­nik meg). SZALAI JÁNOS (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A lakás után érdeklődők gyakran hallanak ilyen, s eh­hez hasonló válaszokat: „...ke­vés a lakás”, „...talán 5—6 év múlva”, „...ném tudunk be­látható időpontot mondani”. Bizony, gyakori válaszok ezek. S kit tesznek felelőssé? Az építőipart! Nézzünk hát körül megyénk egyik legna­gyobb vállalatának, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnak a „portáján”: ho­gyan is állnak a lakásépítési tervvel ? Helyileg három városban: Szekszárdon, Pakson és Kom­lón folynak az építkezések. 1978-ban a vállalat 628 lakás átadását tervezte, ezzel szem­ben 660 lakásba költözhettek be az új tulajdonosok. Szekszárdon 451 lakás kul­csát adta át a TÁÉV. Isme­rős mindannyiunknak a Gróf Pál utcai toronyházak soro­zata: kettőbe már beköltöz­tek a lakók. A városra „le­A személy- és áruszállítási feladatok biztonságos és gaz­daságos teljesítését, a szerve­zettebb, egyenletesebb fuva­rozást, a szolgáltatások minő­ségének javítását tűzi célul a MÁV idei terve, figyelembe véve a közlekedési munka- megosztás további szélesíté­sét. A személyszállításban — ahol a forgalom a múlt év­ben a tervezettnél is jobban csökkent — a tavalyinál is 10 millióval kevesebb, kereken 300 millió utassal számolnak. Ezen belül azonban 5 száza­lékkal bővül a nemzetközi utasforgalom, belföldön pe­dig növekszik a hosszabb táv­ra utazók száma. Nagy gon­dot fordítanak az utasok ki­szolgálására, tájékoztatására, kényelmére, növelik a sze­mélyvonatok utazási sebessé­gét, fokozottabban vigyáznak a menetrend betartására. A vasút áruszállítási terve — miután a közlekedéspoliti­kai döntések is nagyobb sze­repet szánnak a közúti for­galomnak — a tavalyihoz ké­pest alig félszázalékos növe­kedést irányoz elő, hangsú­lyozva azonban, hogy a ter­vezett 135 millió tonnánál na­gyobb igények kielégítésére is fel kell készülni. Kiemelt feladat az árufuva­rozás megfelelő szervezése az első negyedévi előszállítások fokozása, s egész évben — ezen belül havi, heti bontás­ban is — az egyenletesebb ütemű teherszállítás. tekintő” Herman Ottó lakó­telepen a tavalyi évben ked­vezményes árón 90 KISZ- lakást adott át a vállalat a dolgozóinak. S ez csak pár példa a majd félezer lakás­ból. Általános vélemény, hogy egyedivé teszik az atomerőmű lakóépületei (melyek kivitele­zője szintén a Tolna megyei ÁÉV) Paks egész arculatát. A domboldal jellegzetes, fe­hér ornamentikájú házai már a leendő „atomvárosi” jelké­pezik. Itt 89 lakást adtak át. A vállalat egykori telep­helyén, Komlón 120 új lakás­tulajdonos vehette birtokba otthonát. A tavalyi év eredménye tehát megnyugtató. De mi várható az idén? Sok, a ta­valy inál lényegesen több la­kás: összesen 918. Komlón 248, Pakson 298, megyeszék­helyünkön pedig 327 család veheti majd át az év folya­mán a várva várt kulcsot. Haberschusz Erzsébet A MÁV idei beruházási ter­vét az ötödik ötéves terv­törvény előírásainak megfe­lelően állították össze, min­denképpen ragaszkodva első­sorban a pályakorszerűsítési programhoz, és a biztosító- berendezések hálózatának bő­vítéséhez. Ugyanakkor csök­kentették az induló új beru­házások számát, szűkítették néhány állomás fejlesztési programját. A tavalyinál va­lamivel kevesebb, csaknem 8 milliárd forint áll a vasút rendelkezésére az eszközállo­mány fejlesztéséhez. Az ösz- szeg nagy részét elsősorban a tervezett 338 kilométer hosz- szúságú vágánykorszerűsítés­re, az 526 kitérőcserére for­dítják. A tavalyinál több biz­tosítóberendezést szerelnek, s több mint 100 önműködő so­rompót állítanak fel. A vas­útállomások fejlesztésére azonban csak a korábban ter­vezettnél lassabb ütemben van lehetőség. A program szerint folyta­tódik viszont a villamosítás újabb 103 kilométeres vona­lon. Eredményeként az év vé­gére már Budapest—Kelebia között is villamos vontatású szerelvények közlekedhetnek. Ezenkívül — az eredeti ter­ven felül — energiaracionali­zálási hitelből megkezdik a Cegléd—Kiskunfélegyháza— Kiskunhalas közötti vasútvo­nal villamosítását is. Ugyancsak folytatja a MÁV járműparkjának korszerűsíté­sét. (MTI) Teherautók futópróbán Mint ismeretes, 1978-ban a Csepel Autógyárban új — a korábbiaknál nagyobb teljesítményű és több szállítási fel­adat elvégzésére alkalmas — teherautótípus sorozatgyár­tását kezdték meg. Az év végéig már több száz ilyen — D—750-es típusú — gépkocsi hagyta ei a gyárat. A csak exportra gyártott teherautókat gondos ellenőrzés és futó­próbák után szállítják el a megrendelőknek. A képen: futópróbán a D—750-es teherautók. Mese és kakaspörkölt A MÁV idei tervei A tamási autójavítóban készült ez a felvétel. Szüllő Ferenc egy Wartburg gépkocsit javít. Fotó: Bakó Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom