Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-12 / 9. szám

A rtÉPÜJSÁG A „válási árvák” Okosan szeretni őket Szomorú statisztikát tett közzé a Magyar Jogász Szö­vetség családjogi tudományos bizottsága: hazánkban éven­te ezerrel nő a válások szá­ma, s ezt az emelkedést úgy tűnik, lehetetlen megállítani. Beszédes számok tanúskod­nak erről: az 1960. évihez ké­pest a válások száma 63,76 százalékkal emelkedett, és tavaly meghaladta a 28 ezret! A szakemberek azt is fel­tárták, hogy napjainkban a házasságok 30 százaléka (!) bontóperrel végződik, és hogy a válások csupán az elmúlt évtizedben mintegy negyed- millió kiskorú gyermeket érintettek. Ha Bánk bán, a riagyúr an­nak idején így kiálthatott fel: „Nincs a teremtésben vesztes, csak én!” — mit^mondjanak vajon az elromlott házassá­gok legfőbb áldozatai: a gye­rekek, a válási árvák?! A válások számának 1960. óta „elért” 63,76 százalékos emelkedését messze megha­ladta ugyanis a válási árvák számának növekedése: 98,99 százalékos volt, ha csak a felbontott házasságból szüle­tett gyermekeket tekintjük. Nyilvánvaló azonban, hogy a váló felek első házasságából hozott gyermek is megsínyli a család újabb szétesését. A kívülálló azt hihetné, hogy a gyermek, különösen a több gyermek, mindennél erő­sebb összetartó kapocs a szü­lők között. Mit mond ezzel szemben a válóperes bíró? „A kiskorú gyermek amilyen mértékben összetartja a há­zasfeleket, ugyanolyan mér­tékben szét is szakíthatja őket.” Válóperi tárgyalásokon gyakori, hogy az anya ezzel kezdi mondanivalóját: „A házasságunk az első (vagy a második) gyermek születése után kezdett elromlani...” A statisztika is erről tanúsko­dik: Míg a gyermektelen há­zasfelek válásának száma az elmúlt 18 évben 22,9 százalék­kal emelkedett, addig az egy­gyermekeseké 85,3-mal, a kétgyermekeseké 137,51- gyel (!), a háromgyermekese­ké 66,39-cel, a négy- vagy több gyermekeseké 67,51 szá­zalékkal volt magasabbb... „Válási árvák”: a kifeje­zést nem a stílusművészet, sem a hatásvadászat, hanem az élet szülte, s az esetek többségében szomorú gyerek­kort, egy életen át viselt lelki sérüléseket takar. Milyen káros hatások, sé­rülések érhetik az elvált szü­lők gyermekeit? Sokfélék, a válás okaitól-körülményeitől, a szülők műveltségi szintjé­től, pedagógiai érzékétől, nem­ritkán anyagi helyzetétől és a gyermek érzelmi életétől függően. Szociológiai felmérések ta­núsága, szerint a gyermekek a válás után többnyire az anyánál maradnak. Jól pél­dázzák ,ezt az alábbi adatok: a Pesti Központi Kerületi Bí­róságon 1976-ban 1852 házas­ságot felbontó ítélet született, s ebből 679 esetben kellett a gyermekek elhelyezéséről dönteni: az anya gondozásá­ban maradtak a gyermekek 593, az apánál 81, harmadik személynél pedig 5 esetben. Nos, az elvált szülők saj­nálatosan ritka esetben tud­ják biztosítani gyermekük harmonikus nevelését! Ellen­kezőleg: a gyermeket is fel­használják egymás iránti ne­gatív érzelmeik kimutatásá­hoz, levezetéséhez. Vegyük azt a — látszólag jobbik — ese­tet, amikor a volt házasfelek egymást túllicitálva „versen­genek” gyerrpekük — vagy gyermekeik — ragaszkodásá­ért, szeretetéért. Különösen a magukra maradt anyukákra jellemző a kritikátlan ma­jomszeretet, korlátlan elné­zés, és — olykor minden jó­zan mértéket meghaladó — anyagi gondoskodás, amivel a felbomlott házasságuk gyü­mölcsét körülveszik. Hogy mi­ért káros ez? Mert a tapasz­talatok azt mutatják, hogy ugyanazok a szülők, akik semmilyen áldozattól — túl­óráktól, másodállástól, „ma­szekolástól” — nem riadnak vissza, ha gyermekük testi jólétéről, anyagi gondozásáról van szó, szemernyi gondot sem fordítanak szemükfényé- nek mentálhigiéniájára, s nem veszik észre érzelmi éle­te, személyisége torzulásait. Az egyik fővárosi lakótelep általános iskolájában így pa­naszkodik a pedagógus: „El­képesztő megfigyelni, milyen primitív módszerekkel har­colnak gyermekük .kegyeiért’ az elvált asszonyok, a ma­gukra maradt anyák. Van olyan tanítványom, 11 éves, 74 kilós, túltáplált kislány, akinek kórházi takarítónő édesanyja sarkantyús, tűsar­kú csizmát, fehér antilop­cipővel egybeépített műkor­csolyát és mohairkardigánt vásárolt a születésnapjára. Jobban tette volna pedig, ha ezt a pénzt magára költi vagy a kislány korrepetálására for­dítja.” A válás utáni káros hatá­sok másik megnyilvánulása az, amikor a gondozó szülő a másik szülő — s még inkább annak új családja — ellen ne­veli a gyermeket. Talán ez­zel okozza az anya vagy az apa a gyermek személyiségé­nek fejlődésében a legna­gyobb kárt, a legsúlyosabb torzulást. Milyen érzelemvilá­ga lesz vajon annak a gye­reknek, aki az apját csak „gazembernek”, féltestvéreit pedig „fattyúknak” hallja emlegetni édesanyjától? Kit tiszteljen még az életben az a serdülő, akinek elvált any­jára tíz becsületsértési perhez elegendő mocskot-rágalmat szórnak gondozásával megbí­zott apai nagyszülei?! A tartásdíj iránti keresetek, a láthatási perek, a gyermek- elhelyezés körüli meg­megújuló bírósági procedúrák magas száma arra mutat: ke­veset tettünk — vagy csak nem volt foganatja? — a kul­turált válásokért és a válás utáni kapcsolatok normalizá­lásáért. Pedig az ár, amit fi­zetünk ezért, óriási: gyerme­keink lelki békéje, kedély­állapota. Nem lenne valósághű a kép, ha elhallgatnánk, hogy a társadalom megkülönböztetett figyelemmel, 'maximális gon­doskodással övezi a gyerme­két egyedül nevelő szülőt. Ez is közrejátszik bizonyára ab­ban, hogy nem minden elvált szülő gyermekét kell állami gondozásba venni, „elparen- tálni”. Szinte minden munka­helyen találni férfi módra helytálló anyákat, akik egye­dül is igazi otthont képesek nyújtani gyermeküknek, vagy áldozatkész apákat, akik igye­keznek az anyát is pótolni fiuknak, lányuknak. Egyet azonban tudni kell: az elvált szülők gyermeke se­bet kapott, sérülékenyebb mint a többi. Törődni is más­képpen kell hát vele! Ny. É. „Kozmikus” influenza Talán a betegség „titokza­tossága” késztette egy évvel ezelőtt Fred Hoyle-1, a világ­hírű angol asztrofizikust a következő furcsa kijelentés­re: az influenza vírusa extra- terresztriális — azaz Földön kívüli — eredetű! Hoyle nemcsak tudós, hanem szá­zadunk egyik legkiválóbb scifi-írója ds: „Osszián kül­detése” és „A fekete felhő” című könyve magyarul is megjelent. Most melyik Hoyle szólal meg: a tudós vagy a regényíró? Mielőtt erre válaszolnánk, vizsgáljuk meg, honnan is származik ez a furcsa szó. KÉT ÜJ BOLYGÖ Az influenza latin szó, je­lentése: hatás, behatás, be­folyás. E sorok írójának fel­tűnt egy régi — asztrológiai — eredeti kifejezés: influen- sa kosmica (vagy cosmica). Ennek a jelentése kozmikus hatás. Mit jelenthet ez? A XVIII. század végén, amikor a földi „bajokat” már nem lehetett folyton az üs­tökösök és az ismert bolygók nyakába varrni, váratlan for­dulat történt. William Her- schel angol csillagász új bolygót fedezett fel 1781-ben. Ez volt az Uranus, a hetedik nagybolygó. Jó fél évszázad­dal később Leverrier francia csillagász számításai alapján a berlini Galle és tőle füg­getlenül az angol Adams fel­fedezte a Neptunust (1846). A tudományos világ az em­beri elme nagy diadalát ün­nepelte, hiszen a két bolygó létezését matematikai úton számították ki, anélkül, hogy előzőleg bárki is látta volna. A járványos megbetegedé­sek már régebben is jelent­keztek, de egy új „kórral” — (a magas lázzal és végtag­fájdalommal járó, gyakran náthával kísért betegséggel) — nem tudtak mit kezdeni. A betegséget okozó vírusokat akkor még nem tudták izo­lálni. Ezért az áltudományos asztrológusok új „tulajdon­sággal” ruházták fel a két új bolygót, állítván, hogy bizo­nyos „konstellációban” töme­ges megbetegedést, járványt okoznak. Az Uranus és a Neptunus „influensa cosmi­ca”-ja, azaz kozmikus hatása okozná tehát ezt a betegsé­get. A kifejezésből elmaradt a kozmikus jelző és megma­radt az influenza szó (Az inf­luenzával, mint betegséggel e cikkünkben természetesen nem foglalkozunk. Az influ­enza és a bolygók között semmiféle összefüggés nincs.) METEOROK ÉS A „PÁNSPERMA” Hetven évvel ezelőtt Swan- te Arrhenius, híres svéd tu­dós pánsperma-elméletében azt állította, hogy az élet nem a Földön született, mert az élet őscsírái a csillagközi térből" meteorok hátán „ván­doroltak be”. Az elméletet elvetették, de az 1960-as években, sajátos tévedés folytán újra felélesztették. Két amerikai kutató (Hen- nessy és Nagy) több kőmete­ort vizsgált meg, köztük a híres francia Orgeuil dara­bot, s azokban „életszerű” — lifelike — nyomokat találtak. Később kiderült, hogy a kő­be zárt buborékok, színes, zárványos, élettelen — és nem szerves — anyagtól származnak. Utóbb az is ki­derült, hogy az összes mete­or a Naprendszer tagja. Több tízezer radarmérés alapján állíthatjuk, hogy a meteorok 99,99 százaléka nem származ­hat a csillagközi térből, így az életcsírák sem vándorol­hatnak csillagtól csillagig. Több kutató már régebben is állította, hogy a Nap, a tejútrendszerbeli mozgása során nemcsak hidrogén-, hanem más „felhőkkel” is ta­lálkozhat. A Naprendszer minden bolygójára eljuthat­nak ezek az „idegen.” mole­kulák. Ám sem ezt, sem az ellenkezőjét nem lehet, bizo­nyítani. Mai tudásunk szerint kozmikus influenza támadá­sától nem kell tartanunk. Fred Hoyle kijelentése így scifi regénybe és nem a való­ságba illik. GAUSER KAROLY 1979. január 12. Fözőcskózzünk! Régi magyar ételek Mostanában újra divato­sak a régi elfelejtett, ősi magyar ételek. Az alábbiak­ban néhány érdékes receptet közlünk, de értük semmi­nemű felelősséget nem válla­lunk. Véreshurka marcipánnal. Egy font veres marcipán­tésztához (cukros mandula­tészta) fél font veres hurka­fehérjét kell venni, majd az egészet formátlan kis dara­bokra kell vágni. Ezután a fehérjétől jól megtisztított sertésbélt keményen meg kell tölteni a marcipándara­bokkal és jól le kell présel­ni. Kezünket mandulaolaj­jal kell bekenni, hogy amíg ezzel babrálunk, a hurka fé­nyes legyen. Csokoládékrém. Fél font csokoládét egy meszely forró tejben kell elkeverni, amíg az langyossá válik. Ezután öt darab tyúkzúzát finomra kell mozsárban megtörni, majd jól meg kell cukrozni és azután szőrszitán át kell törni és a krémbe bekever­ni. Jól lefedve hamura kell tenni, kissé fel kell melegí­teni. Ezután a krémet le kell tenni a pincébe, hogy fo­gyasztásig ott pihenjen... Kolduslé. Egy lábasban sok hagymát, mazsolaszőlőt, ecetet, mézet, borsot, sáf­rányt, gyömbért, szerecsen­dió-virágot kell együtt meg­főzni, majd az egészet le­szűrni... Hogy ez miért „kol­dusleves”, azt nem tudjuk, hiszen drága fűszerekből áll, amiket egy koldus igazán nem tudott megszerezni. Mindenesetre érdekes a sok­szor össze nem illő ízeknek az a kombinációja, ami ma kissé szokatlan az ételkészí­tésben. Pirított cipó, az kit trágyás kenyérnek hívunk. „Az ci­pót, mint ide fel szoktad, metéld meg egy kis bőgős vesszőn, pirítsd meg az szel- delt cipókat, olyan temérde- kesen hagyd, mint akit meg akarsz rántani, kevéssé nád­mézeld meg forraszd fel, ha nádméz nincs másféle méz­zel, akkor az cipót megpiro- tod, rakd tálban. Nádmézet, gyömbért elegyíts egyben mint trágyának. Az cipót, hogy a tálban rakod, méz- gyömbéres borral öntsd meg az trágyával, mint annak a módja, adja meg az ízit és add fel...” Táplálkozásunk ásványi anyagai Táplálkozásunkban a lét­szükségletű fehérjék, a vita­minok, szénhidrátok és zsí­rok mellett szervezetünk működésének szabályozásá­hoz ásványi anyagokra is szükségünk van. Különösen fontos a nátrium, a kálcium, a vas és a jód biztosítása. Bár ezek az ásványi anyagok igen kis mértékben szüksé­gesek, mégis hiányt szenved­hetünk, ha táplálékainkkal nem juttatunk szervezetünk­be belőlük. A nátrium a konyhasóban található, s mivel ételein­ket sóval ízesítjük, az egész­séges embernék soha sincs sóhiánya. Csak ha rendkívü­li mértékben megnő a , só­szükséglete. Például, ha so­kat izzad. Ez nemcsak ínyá­ron, a nagy melegben for­dulhat elő, hanem bizonyos munkakörök szakmai ártal­maként. Például vasöntödék­ben, ahol sós teát, vagy szó­davizet isznak a munkások a sóveszteség ellensúlyozására. í A kalcium, amely a tejben és a sajtokban fordul elő, könnyen kimaradhat étren­dünkből. A kalcium a fogak és a csontok felépítésében játszik fontos szerepet. A terhes és szoptatós anyák­nak az átlagosnál több kal­ciumra van szükségük, a magzat, a csecsemő csont­jainak felépítéséhez. i A vas is gyakran kimarad­hat étrendünkből. Bár vas­ból igen kevés is biztosítja a szervezet szükségleteit. A vörös vérsejtek színezőanya­gának előállítására szolgáló vas igen kevés élelmiszerben van jelen, A húsban és a to­jásban található kis mennyi­ségben. A nőknek több vasra van szükségük, mint a fér­fiaknak, a rendszeres havi vérveszteségük miatt. Ezért is gyakoribb a nők körében a vérszegénység vagyis a vörösvérsejtek színezőanya­gának hiánya. Naponta háromszázezred gramm jódra van szüksé­günk. Ezt az ásványi anya­got a tengeri eredetű élelmi­szerekből nyerjük — tengeri halakból, amelyhez konzerv vagy mélyhűtött formában könnyen hozzájuthatunk. A szervezetünkben nyo­mokban található réz, cink, mangán, foszfor, magnézium — az úgynevezett nyomele­mek, amelyekből a táplálé­kok is igen keveset tartal­maznak. Ezekből — hacsak valamilyen egészen különös étrendet nem alkalmazunk, nem szokott hiány fellépni. A nő portréja Pataki József művészetében Anya gyermekével Vannak örök témák a mű­vészetben, ilyen például a szerelem, az anyaság, a csa­ládi együttes örömteli, bol­dog pillanatainak művészi rögzítése, melyek az életkö­zösség kifejeződéseivé válnak. Minden egyes rajz, vagy kép újrafogalmazza ezt a minden­napi élményt, ugyanakkor örökíti is hasonuló, belső mozzanatait, megragadja, idő­állóvá teszi azt, ami természe­te szerint az elmúlásnak, a változónak van kitéve. Az élet metamorfózisában és örök megújulásában a nő alakja lényegül át a legter­mészetesebben. A willendorfi Venus, a ter­mékenység kultuszának — eme. számunkra talán gro­teszknek tűnhető — meg­fogalmazása hódolat azelőtt az őserő előtt, mellyel a nő éle­tet táplál, védeni tud. Idéz­zük csak fel Leonardo da Vinci, az itáliai reneszánsz egyik zseniális művészének gyermeket tápláló Madonná­ját, a híres „Madonna del latte” képét, vagy Raffaello „Stiglices Madonnája” angya­li ábrázatát, s megérthetjük ezekből az alkotásokból, mi­ért válik az anya, a szépsé­ges, szeretettől sugárzó nő eszményi képpé, ideává. Pataki József művészetében is a nő ábrázolásakor a nő szerepének eme pozitív, a női nagyság egyedülálló sajátos­ságait, kifejező mozzanatait lelhetjük meg a mindennapi lét tünékeny pillanataiban. Rajzain az egyes élet apróbb mozzanataiban is képes a női sorsok összefonottságára, az általánosra, a közös érzések­re, gondolatokra művészien kifejezést találni. Női sorsok, érzések, megannyi változás: szerelem, anyaság, féltés és gond, védelem és szeretet ezernyi rezdülésein ott tet­szenek fel a vonalak, fény és árnyék megszabott rendjéből a nőre bízott szerep, a női sors kikerülhetetlen pillana­tainak képei, melyek a szü­léstől a fogatlan halálig kísé­rik és magasztosítják őket. Pataki József művészete a női sorsból megfogalmazott eszmeiség kifejezője, példa művészet és élet elválasztha- tatlanságának jelenvalóságá­ra. —mi—

Next

/
Oldalképek
Tartalom