Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-10 / 7. szám

1979. január 10. “rtÉPÜJSÁG 3 Közérdekű kérdezz-felelek Beszélgetés a telnőttvédelemről Sokan panaszolják, hogy időigényes és nehézkes a szo­ciális otthonokba való be­utalások mechanizmusa. Mint azt kiderítettük, nem a „hi­vatal packázásairól” van szó, hanem arról, hogy 11 szociá­lis otthonunk csupán 1040 idős embernek tud helyet biztosítani. Az intézmények közül négy csak pszichiátriai gondozottakat fogad 450 he­lyére. A maradék 590 hely Gyönkön, Grábócon, Dombó­város, Értényben, Tengelicen, Sárpilisen és Mázaszászváron nemcsak, hogy telített, túl­telített. Ez az egyik magyará­zata a kifogásolt „nehézkes­ségnek”, hasonlóképpen a hosszú várakozási időnek, to­vábbá annak, hogy átlagosan százan várnak bejutásra. A másik magyarázat az, ami miatt dr. Tóth Rudolfot, a Tolna megyei Tanács egész­ségügyi osztályának szociál­politikai csoportvezetőjét megkerestük. Tájékozódásunk során tudniillik kiderült, hogy az érdekeltek nem ismerik a szociális otthoni beutalások rendjét. — Sok éves tapasztalatunk, hogy a szociális otthoni ellá­tásra szoruló idős korúak ősszel és kora télen jelentkez­nek a felvételigényükkel. Ta­vasszal és nyáron nincsenek fűtési, ruházkodási gondjaik, így nem kívánnak megválni megszokott környezetüktől. Aztán, amikor kiderül, hogy mégsem képesek nekivágni már az újabb télnek, kopog­tatnak. Nem is hiszik, milyen megoldhatatlan feladatok elé állítanak ezzel bennünket, s milyen nehéz helyzetbe hoz­zák magukat. Ezért nem győz­zük kérni, hogy a szociális otthoni elhelyezésre várako­zók ne .halasszák beutalási kérelmeiket október, decem­ber hónapokra. — Egyéb nem késlelteti a felvételeket? — Dehogynem! Elég sokan utaznak be hozzánk lakóhe­lyükről a megyeszékhelyre, úgy gondolván, hogy a sze­mélyesen kért elhelyezés a hatásos. Ez megint időhúzó tévedés. Egy-egy beutaló ha­tározat meghozatala a lakó­hely szerint illetékes tanács feladata. Részben azért is, hogy az állampolgároknak ne kelljen fölöslegesen utazgat- niok. Mi történik, ha mégis bejönnek? Személyesen hozott kérelmüket vissza kell jut­tatnunk a helyi tanácshoz, hogy az hozza meg a beuta­lási határozatot és állapítsa meg a gondozási díjat, vagy javasoljon szükség esetén té­rítésmentességet. Mi csak ez­után jelöljük ki azt az inté­zetet, ahol éppen üresedés van. Előfordul azonban, hogy kijelölésünket a beutaló nem fogadja el, mert másik, lakó­helyéhez közelebbi intézetbe akar kerülni, arra hivatkoz­va, hogy ott rokona, barátai, ismerősei vannak. Az ilyen igényt is méltányolnunk kell, noha ez is megnöveli a vára­kozási időt. — Ki kérheti a szociális otthoni elhelyezést? — A cselekvőképtelen sze­mélyek kivételével csak az az idős korú, aki a felvételre jo­gosult. Ezt a követelményt is kevesen tudják, s ezért sok­szor kell visszaküldenünk a házastárs, a gyerek, vagy munkatárs aláírásával érkező kérelmeket. — Ha időben és a beutalás­ra jogosult kéri a helyi ta­nácstól a szociális otthoni fel­vételt, az ügy hivatali elinté­zésétől számítottan mennyit kell várakozni? — Férfiaknál átlagosan két hónap, nőknél négy hónap a várakozási idő. — Mi vonatkozik a cselek­vőképtelenek szociális ottho­ni felvételének rendjére? — Az elmebetegek elhelye­zését szakorvosi vizsgálat elő­zi meg, amit a megyei kór­házban végeznek el. Ennek megtörténte után jelölheti ki a városi vagy járási gyám­hatóság az ideiglenes gondno­kot, aki kérheti gondnokolt­jának szociális otthoni elhe­lyezését. — Akad a beutalási kérel­mek között indokolatlan? — Sajnos, igen. Esetenként egészen jól szituált emberek úgy kívánják megoldani idős és beteg szüleik gondozását, hogy szociális otthoni elhe­lyezésüket kérik. Pedig az idős szülők ápolása, gondo­zása elsőrendű feladat, ami csak akkor hárítható a taná­csi szociálpolitikai szervekre, a társadalomra, ha a gondo­zás, ápolás családi körben semmiképpen sem oldható meg. — Köszönjük a kérdéseink­re adott válaszokat, melyeket a segítségadás reményében közvetítünk! —óa— Kiállítás az NDK szocialista mezőgazdaságáról Az NDK szocialista mező- gazdaságának fejlődését és feladatait bemutató kiállítás nyílt kedden az NDK kultu­rális és tájékoztató központ­ban. A kiállítás tablókkal, gra­fikonokkal ismerteti az NDK- ban működő több mint öt­ezer termelőszövetkezet, ál­lami gazdaság, kertészeti szö­vetkezet és társulás tevé­kenységét, eredményeit. A tárlat szemlélteti az NDK, Magyarország és a Szovjet­unió közötti együttműködést is a növénytermesztésben, az állattenyésztésben. A látogatók ezenkívül megismerkedhetnek különbö­ző szakkönyvekkel és folyó­iratokkal, valamint élelmi­szeripari termékekkel, főként a konzerv- és fűszerkészít­ményekkel — és az NDK korszerű mezőgépeinék mo­delljeivel. A kiállítás idején két fórumot tartanak: az ál­lattenyésztési tapasztalatok­ról és gondokról, valamint a magyar növénytermes'ztési hozamok állandósításáról. Dunaújvárosi beruházás Növelik a tőkés exportot a Bátaszéki Kádár- és Faipari Szövetkezetben. A tavalyi 24,5 millió helyett idén 38—40 millió forintnyi faipari ter­méket exportálnak az NSZK- ba. Az iszlám előírásainak is megfelelve Most már esztendők óta — egy-két cikktől eltekintve —, maradéktalanul ki tudjuk elégíteni mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből a hazai szükségletet. Az élel­miszer-gazdaság szerepét, je­lentőségét az is jelzi azon­ban, hogy az ágazat export- érdekeltsége egyre inkább növekszik. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek­nek ugyanis mintegy 35 szá­zaléka exportra kerül. A szocialista exportból az élel­miszergazdaság részesedése 14—15 százalék, míg a dol­lárelszámolású exportból 35 —40 százalék. Ahol az összes termelésnek ilyen jelentékeny hányada kivitelre kerül, abban az ága­zatban különösen élesen ve­tődik fel a gazdaságosság, a versenyképesség. Az min­denesetre jó dolog, hogy szá­mos termékünket kedvelik, elismerik. A birkahús, az ét­olaj, a dobozolt sonka, a marhahús, többféle minősé­gű bor, néhány konzervünk, tipikus jelzők — ízletes, márványozott, zamatgazdag stb. —, kíséretében honoso­dott meg sok ország piacán. KEDVEZŐ ÁRAT FIZETNEK És még nem is beszéltünk olyan, évtizedek óta beneve­zett magyar élelmiszerről, mint például a méz, a pap­rika, a téliszalámi. Ezek a termékék különleges helyet vívtak ki maguknak az ex­portban. Szívesen vásárol­ják, hajlandók érte többet is fizetni, mint a hasonló jelle­gű, de kevésbé márkás cik­kekért. Ez érthető, hiszen például a téliszalámi minden konkurenssel szemben állja a versenyt, s az új technoló­giával gyártott dobozolt son­ka sem marad el ma már a nemzetközi piacon a legis­mertebb dán, holland és a lengyel áru mögött. Versenyképességünk javí­tása megköveteli, hogy egyre több ilyen márkás termék­kel, piachódító különleges­séggel jelenjünk meg a nemzetközi kereskedelemben. Kedvező, magas árat a vevő ugyanis csak annak az el­adónak fizet, aki egyöntetű­en jó minőségű árut a várt határidőre szállít, és rugal­masan alkalmazkodik a vál­tozó igényekhez és kívánsá­gokhoz. És a vevők megelé­gedettsége nemcsak maga­sabb árat jelent, hanem na­gyobb üzleti biztonságot is nyújt. Kevésbé kell félniök a piacokon a helyzet romlásá­tól, a pangástól, vagy a vál­ságtól azoknak az export­őröknek, akik iránt bizalom­mal vannak a vevők, akik­nek az árui keresettek. Ne­hezebb gazdasági helyzetben a vevők először azoknál az eladóknál csökkentik vásár­lásaikat, akikkel kevésbé elégedettek, akiknek termé­kei nem egyenletes minősé­gűek, esetleg nem elég meg­bízhatóak a szállításban. AZONNAL REAGÁLNI Az természetes, hogy a növekvő verseny kifogásta­lan minőséget, béltartalmat és esztétikus megjelenésű árut kíván. Ehhez pedig a jó minőségű alapanyag mellett gondos feldolgozás és kor­szerű csomagolóanyag is szükséges. Ám mindezen túl, az is követelmény, hogy a piac minden rezdülésére ké­pes legyen élelmiszeriparunk azonnal reagálni, ha a vásár- - lók különleges és drága élel­miszert, csomagolást kíván­nak, akkor azt is szállíthas­son, ha megfizetik. És hogy milyen az export­piacokhoz való alkalmazkodó képességünk, arra szerencsé­re már egyre több jó példát lehet találni. Ismert, hogy e népgazdasági ágban a legna­gyobb valutaszerző forrá­sunk ma az állattenyésztés, a hústermelés. Hagyományos exportcikkeink a téliszalá­mi, a dobozolt sonka, a gyu­lai kolbász, ebből az ágazat­ból kerül ki. Szerencsére most már a húsipar nagy beruházásai egyre inkább le­hetővé teszik, hogy rugal­masabban alkalmazkodhas­sunk a piaci követelmények­hez. Ez pedig azt jelenti, hogy az árviszonyoktól füg­gően szervezzük exportun­kat, ha jó árat fizetnek érte és érdemes, akkor élve ex­portálhatunk, ha a darabolt húsrészek ára magas, akkor azt szállítunk a vásárlónak és természetesen növekvő mennyiségben gyárthatunk magas fokon feldolgozott ter­mékeket, különlegességeket is. SZALÁMI, BORSSAL Jellemző, hogy milyen gyors karriert futott be a ha­gyományos szalámi mellett a fekete bélbe töltött, zöldbors­sal ízesített szalámi. Ez az új termék alig kétéves múltra tekint vissza, és főként az NSZK-nak szállítottunk be­lőle, de most már megjelent a holland és a belga boltok­ban is. Ahhoz tehát, hogy új piacokat is megszerezhes­sünk, ez az új termék is bi­zonyítja, hogy különleges, a helyi ízlésekhez, szokásokhoz is alkalmazkodnunk kell. Ezt a felismerést tükrözi a húsipar több új gyártmánya. Közismert, hogy a Közel- Keletre és Afrikába ma már eljut a magyar marha, a juh és a baromfi. Ám az export növelésének az is egy új út­ja, ha ezeken a piacokon fel­dolgozott húskészítmények­kel is megjelenünk. A gondot eddig az okozta, hogy a magyar húskészít­mény főként sertéshúsból készült. Az arab piacon ez­zel nem lehetett megjelenni. Felvetődött tehát a kérdés, hogy ha a piac igényli, a ma­gyar húskészítményeket mi­ért ne lehetne marhahúsból is előállítani. A múlt eszten­dei kiállításokon már bemu­tatták az új különlegessége­ket: az iszlám előírásainak megfelelően marhahúsból készült, pácolt sonkatömböt, turistaszalámit, cserkészkol­bászt, olasz felvágottat, son­kaszalámit. Ezeket a- termé­keket arab kereskedők taná­csai szerint fűszerezték, fe­hér- és zöldborssal, papri­kával, sóval. És valamennyi termék máris az újdonság erejével hat az arab piaco­kon. ZABBAL HIZLALT LIBA Jó kezdeményezés a ma­gyar hűtőiparé, amely a ha­gyományos termékei mellett, tavaly megkezdte a gyors- fagyasztott hagymakocka gyártását. Ez annál is in­kább üdvözlendő, mert így magasabb árat kapunk a hagymáért, így a hagyma jó­val tovább tárolható, egész évben ott lehetünk vele te­hát bármelyik piacon. Találni más kezdeménye­zéseket is, amelyek új szín­foltot jelentenek az élelmi­szer-termelésben, s nem kell hozzá nagyobb jóstehetség, hogy rövid idő alatt megked­velik az expoirtpiacokon. Ilyen például a zabbal hiz­lalt liba, jó néhány ételíze­sítőnk, mint például a piros arany, a gulyáskrém, a fok­hagymakrém. Néha nem is kell teljesen új terméket ki­találni, hanem a feldolgozás módjában, a kikészítésben szükséges új eljárásokat al­kalmazni. A pulykát például darabolva jobban megfize­tik, mint egészben és maga­sabb árat sikerül elérni, ha a csirkemell kicsontozva, bőr nélkül kerül ki a feldolgozó- üzemből. Nemcsak a nagy tételekre érdemes tehát figyelni. Sok valutát lehet szerezni az úgynevezett apró cikkekért is, ha azok kiváló minősé­gűek, és különleges igénye­ket elégítenek ki. Ezért ér­demes még nagyobb erőket koncentrálni a termékvá­laszték bővítésére, újdonsá­gok bevezetésére, mert csak így lehet a meglévő piacok mellé újakat is szerezni, ter­mékeinket gazdaságosan ér­tékesíteni. (Cs. F.) Pártmegbízatása: a politikai irodalom terjesztése Dunaújvárosban, a Dunai V asmű területén jó ütemben épül az új, konverteres acélmű, amely elkészülte után évente több mint egymillió tonna acélt fog előállítani. Az építők a napokban a harminc méter magas oszlopok tetejére emelték a gyártócsarnok százhetven tonnás fő tar­tóelemét A képen: levegőben a súlyos teher. Kellemes meglepetés érte nemrég Vaszari Józsefnét, a Hőgyészi Vegyesipari Szövet­kezet belső ellenőrét: néhá­nyad magával kis ünnepsé­gen vett részt a megyei párt- bizottságon, a megyei párt- bizottság titkára köszönte meg nékik azt az eredmé­nyes munkát, amit a magyar nyelvű szovjet folyóiratok ter­jesztésében végeztek és adott át jutalmul egy-egy vásárlási utalványt. Most is, ahogy munkahe­lyén felkerestük, éppen egyik kolléganője nyitja rá az aj­tót: Hallottam Erika, hogy megjött a Fáklya. — Tessék, vigyed. — Tegnap jött a tíz darab, de most már csak öt van be­lőle az asztalon. — Mióta csinálja? — Tavaly májusban kap­tam a megbízást a pártszer­vezet vezetőségétől, hogy le­gyek a politikai irodalom, a Kossuth-kiadványok terjesz­tője. Vállaltam, hiszen szere­tek olvasni. Elszomorodtam egy kicsit, amikor láttam a szekrényben felhalmozva a különféle füzeteket, könyve­ket, amelyeknek korábban az lett a sorsa, hogy az év végé­re összegyűltek és vissza kel­lett küldeni őket Szekszárd- ra. Majd nálam másképp lesz — gondoltam. Amikor a párt­titkár látta, hogy tetszik a feladat, mondta, hogy a ma­gyar nyelvű szovjet folyóira­tokat is vállalhatnám. Bele­mentem. Ezekből akkor mindössze két Fáklya járt a szövetke­zetbe, ma tíz. Jár még ide öt példány „Szovjetunió” és ugyancsak öt „Lányok, Asz- szonyok”. — A beszámoló taggyűlé­sen bizonyára szó esik arról is, hogyan teljesítette párt­megbízatását... — Azt hiszem, csak egy mondatban. Mert december­ben már beszámoltam a párt­vezetőségnek. Elismerték, hogy jól dolgoztam. Persze, elmondtam a gondokat is. Megígérték az elvtársak, hogy segítenek. — Nincs- megelégedve az eredményekkel ? — 1977-ben 1700 forint ér­tékű Kossuth-kiadvány fo­gyott el a szövetkezetben. Ez év májusáig mindössze 600 forint értékű. Az év végéig Vaszari Józsefné már 4200 forint. De lehetne több is, hiszen még mindig csak viszonylag szűk réteg érdeklődik e kiadványok iránt. A párttagok, azok, akik részt vesznek a pártoktatás­ban. Rendszeresen érdeklőd­nek, milyen újdonságok van­nak, vagy ha a tanulásukhoz kell egy-egy könyv, megho­zatják velem. Legutóbb A tő­ke három kötetét hozattam meg a KISZ-titkárnak. Ko­rábban a Közgazdasági kis­lexikont, meg A mai mono­polkapitalizmust, Itt van a 78-as kiadványokról szóló tá­jékoztató, ebből tudok aján­lani. Korábbi munkahelyemen már járattam a Nők Magazin­ját, gondoltam, itt is meg­próbálom. Rendeltem húszat. Elfogyott. A következő rende­lésem már harminc példány­ra szólt. Az is elkélt. Sógor­nőm, Edit kérdezte, hogy tud­nék-e ajánlani valamilyen könyvet a gyermeknevelésről. — A Szülők kislexikonét vedd meg — mondtam. — Abban sok mindent megtalálsz. — Nagyon megörült a könyvnek. — Tervei? — Mindenekelőtt azt sze­retném elérni, hogy a párt- szervezet minden tagja leg­alább egy folyóiratot járas­son. Erre ígéretet kaptam a legutóbbi taggyűlésen és az­óta jóformán már mindenki jelentkezett. Ezenkívül, eljut­tatni mindenkihez Olyan könyveket, folyóiratokat, amelyek megfelelnek az ille­tők érdeklődési körének. Fel­kelem az érdeklődést, aki­ben még nincs meg. Úgy ér­zem, sikerülni fog. (J) Különlegességek az agrárpiacon Többet exportálnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom