Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-10 / 7. szám
r Képújság •• ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Gázpalackhiány Szekszárdi olvasóink arról panaszkodnak, hogy Szek- szárdon a gázcseretelepen nem lehet 2 kilogrammos gázpalackot kapni. A panaszos levelet elküldtük a Dél- dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalatnak Pécsre, ahonnét Háda Sándor műszaki igazgatóhelyettes az alábbiakat válaszolta: „...A szekszárdi Népbolt gázcseretelepe utoljára 1978. szeptember 7-én kapott 2 kilogrammos turistapalack- szállítmányt Pincehelyről. Amikor reklamáltak, Pincehely közölte, hogy a továbbiakban „ömlesztve” nem szállít palackot, csak ládában. A ládák december elejére készültek el, s így Szekszár- don a 2 kilogrammos turista- palack-ellátás azóta megoldott...” Jubileumi jutalom Szőllősi Mihálytól, Hő- gyészről kaptuk az alábbi levelet: „...A Mezőszilasi Állami Gazdaságban bélyeglappal dolgoztam 1948—49-ben. 1950 cséplési időszakára bejelentett dolgozó lettem. E tényt — a bélyeglapos időszak kivételével — az említett gazdaság igazolta. 1950. szeptember 1-én a Székesfehérvári Közgazdasági Technikum nappali tagozatára kerültem, ahol 1952. november 12-ig tanultam. Két évről szereztem T elefonszámunk: 129-01, 123-61. bizonyítványt. 1953. júniusában pénzügyminiszteri engedéllyel és H. M. engedéllyel a harmadik évről tettem sikeres vizsgát. Leszerelésem után, melynek időpontja 1954. november 17-e volt, a sárbogárdi járási begyűjtési hivatalnál helyezkedtem el, mint begyűjtési megbízott. E munkaviszonyom kezdete: 1954. december 16. A fentiek szerint a leírt időszak beszámítható-e a jubileumi jutalom megítélése szempontjából a honvédségnél eltöltött idő, vagy csak a hivatkozott üzemnél ledolgozott idő, ugyanis munkahelyemen nem veszik a honvédségnél eltöltött időt figyelembe...” Olvasónk levelét a HVDSZ Tolna megyei Bizottságának küldtük, ahonnét Kállai István mb-titkárhelyettes a következőket válaszolta: „...Kérdésének azon részére válaszolva, hogy a cséplési, illetve bélyeglapos időszakban végzett munkája, valamint a katonai szolgálatban eltöltött idő beszámít-e munkaviszonyban eltöltött időnek, az alábbiak figyelembevételével véleményem szerint beszámít, mert: — A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága munkaügyi kollégiumának 75. sz. állásfoglalása kimondja; hogy a munkaviszonyban töltött idő igazolására bármely okirat vagy egyéb bizonyíték alapul szolgálhat. A dolgozó által a korábbi munkaviszonyban töltött időket a munkaviszony fennállását hitelt érdemlően tanúsító bármely okirat vagy egyéb eredeti okirat, így például szolgálati vagy működési bizonyítvány, illetőleg hitelt érdemlő tanúvallomás. — A katonai szolgálatban töltött időt figyelembe véve az 5/1967. (X. 8.) MŰM. sz. r. 10/A—B. §-ában foglaltak az irányadók; aki 1951. február 1-e és 1970. január 1-e közötti időben vonult be katonai szolgálatra és leszerelése után vagy 30 napon belül munka- viszonyt létesített, a katonai szolgálati időt idő-munkaviszonyban töltött időként tekinthető. Mivel Ön 29 napon belül munkaviszonyt létesített, ezért a katonai szolgálati időt munkaviszonyban eltöltött időnek kell tekinteni. További kérdése, hogy a tanulmányi ideje beszámítható-e munkaviszonynak, azt a választ adom, hogy nem, az alábbiak szerint: Az 1/1961. (XI. 1.) MüM— MM sz. r. 7. §-a kimondja, hogy a közép- és felsőiskolai képzés tanulmányi ideje — akár hazai, akár külföldi oktatási intézményről van szó — nem tekinthető munkaviszonyban töltött időnek. A fentiek figyelembevételével a jubileumi jutalom beszámítása tekintetében a. tanulmányi időn kívüli és munkaviszonyban eltöltött időt a munkahelyének figyelembe kell vennie, mert a jubileumi jutalom számítása tekintetében a vállalatnak figyelembe kell vennie munka- viszonyként mindazokat az időket, amelyeket a dolgozó nála munkaviszonyként töltött el, és azokat is, amelyek a dolgozónak a vállalatnál lévő munkakönyvében munka- viszonyban töltött időként szerepelnek. Nem ismerheti el a vállalat munkaviszonyként a munkakönyvben „bemondás alapján” megjelöléssel feltüntetett időket. A most említett időkön kívül munkaviszonykét számítandó időkről a vállalat csak akkor vesz tudomást, ha a dolgozó azokat hitelt érdemlően igazolja...” írógép - részletre Kovács Péterné azt kérdezi: „...Miért nem lehet Szek- szárdon az írószerboltokban írógépet vásárolni, részletre? Bármilyen háztartási, villamossági gépet, sokkal kisebb árért is vásárolhatnak a vevők kedvezményesen, és más városokban írógépet is, csak itt, a megyeszékhelyen nincs ilyen lehetőség, pedig bizonyára sokan élnének vele..” A levelet elküldtük a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályra, ahonnét Korsós István osztályvezető a következőket válaszolta: „...Az áruvásárlási kölcsön- akció keretében forgalomba hozható áruk körét (jegyzékét), a 35/1975. (IX. 27.) PM, illetve az ezt módosító 40/1977 (XII. 27.) PM számú rendelet határozza meg: ez a rendelet 1978. január 1-től érvényes. Ebben a jegyzékben írógép nem szerepel...” Ml VÁLASZOLUNK Alföldi porcelán A Finomkerámiaipari Művek Alföldi Porcelángyárában évente háromezer-kétszáz tonnányi háztartási és vendéglátóipari porcelán árut, valamint egészségügyi porcelán tárgyakat készítenek. A képen: matricákkal díszítik az edényeket. (MTI fotó — Balaton József felvétele — KS) Könyvtári szabályzat 1458-ból A középkorban a könyvek túlnyomó részét a kolostorok őrizték. Gondozásukkal könyvtárosokat bíztak meg és feladatukat már a XII—XIII. században írásban rögzítették. Több ilyen szabályzatot ismerünk; a legérdekesebbek és legrészletesebbek közé tartozik a nürnbergi domokos- rendi apácáké. Ennek egy 1458-ban készült másolata korunkra maradt. A szabályzat fontosabb pontjait az alábbiakban ismertetjük. Eszerint könyvtárosnak olyan valakit kell' kijelölni, aki „szereti a könyveket és szorgalmas”. A könyveket külön cellákban tartották, olyan helyen, amelyet később, ha az állomány növekszik, nagyobbíta- ni lehessen. A könyveket itt polcokon vagy zárt szekrényekben helyezték el, mégpedig szakok szerint csoportosítva. A szabályzat tanácsot ad a szakrendszerre, s ez a rendszer jól tükrözi a kolostori könyvtárak állományának túlnyomóan teológiai jellegét. Az A szakba kerültek a szentírások, a B-be a szent- írás-magyarázatok, a C-be a szentatyák művei, a D-be a szentekről szóló művek, az E-be a krónikák, históriák és egyéb munkák. A szakokon belül a kötetek eggyel kezdődő egyedi raktári jelzetet kaptak. A középkor kézzel írott könyveinek, a kódexeknek nem volt címlapjuk. A tájékozódás megkönnyítésére az őrzésükkel megbízott apácának a kötetek elejére vagy végére be kellett írni egy, a tartalomról tájékoztató címet, ilyesféleképpen: „Szent Domonkos atya élete” vagy „Szent Ágnes legendája”. A cím mellett fel kellett tüntetni a tulajdonos kolostor nevét is. A szabályzat szerint a szerr zetesnők kegyes életéhez szükséges három dolog közé tartozik a jó és értékes könyvek olvasása is. Ezért a könyvtáros feladata, hogy gondoskodjék az ilyen művek beszerzéséről. Évente egyszer vagy kétszer tartson állományrevíziót, más apácák segítségével nézze át az összes könyvet, állapítsa meg, hogy nincs-e hiány, nem okozott-e valami féreg vagy penész az állományban kárt. Ezután gondoskodnia kell az esetleges sérülések kijavításáról. A könyvtárosnő jegyezze fel, ha valamelyik nővér egy könyvet a cellájába visz olvasni, mert így „feledékeny- ség miatt egy könyv sem fog elveszni”. Azt, aki a kivett könyvet rongálja, rendetlenül hevem! hagyja, intse meg négyszemközt vagy szükség esetén tegyen jelentést a főnöknőnek. Ha más kolostornak ad kölcsön egy kódexet, kérjen a kölcsönvett művet és a kölcsönzés napját pontosan feltüntető elismervényt a kölcsönvevő kolostor elöljárójától; visszavételkor pedig gondosan vizsgálja át a könyvet hogy tisztán, jó állapotban, sérülésmentesen szolgáltatták-e vissza. Ennek a szabályzatnak az előírásai annyira gondosak, ésszerűek, okosak, hogy a mai könyvtárak részére is példaképül szolgálhat. Különösen fontos hogy ma is olyanok kezeljék a könyvtárakat, akik „szeretik a könyveket és szorgalmasok”. VÉRTESY MIKLÓS 1979. január 10. • ••.}• I.-'..... V. • ‘• •.• • •.. • .*. •./: í Ji^j^bálpkról—röviden Az alacsony összegű nyugdíjellátások és egyéb ellátások emeléséről szól a Minisztertanács 1041/1978. (XII. 22.) számú határozata, amely a munkás-alkalmazotti nyugellátások körében kimondja — többek között — hogy: „összegükre tekintet nélkül fel kell emelni: a) az 1954. október 1-e előtt hatályos jogszabályok alapján megállapított öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjakat havi 400 forinttal, b) az 1954. október 1-e és 1958. december 31-e között hatályos jogszabályok alapján megállapított öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjakat havi 300 forinttal”, más esetekre havi 100, illetve 80 forintos kötelező emelést ír elő a jogszabály, amely külön rendelkezik a mezőgazdasági szövetkezeti nyugellátásokról, a kisipari (magánkereskedői) nyugellátásokról, felemelni rendeli a házastársi pótlékot és a szociális ellátásokat is. A nyugdíjasok vasúti utazási kedvezményéről szóló, a közlekedés- és postaügf i miniszter 10/1978. (XII. 22.) KPM számú rendelete lehetővé teszi, hogy a nyugdíjasok részére biztosított évi négy menettérti vagy nyolc egyszeri utazásra szóló 50 százalékos vasúti utazási kedvezményt a nyugdíjas és házastársa (élettársa) egymás között megosztva is igénybe vegye, a házastárs (élettárs) azonban csak akkor, ha a nyugdíjkorhatárt már elérte és munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik. A belügyminiszter 8/1978. (XII. 22.) BM számú rendelete a folyókban, tavakban és egyéb szabad vizekben való fürdést, a szabad vizek jegén való tartózkodást szabályozza, s abból itt csupán az alábbiakat idézzük: „Úszni nem itudó tíz éven aluli gyermek csak felnőtt kíséretében fürödhet a szabad vizekben”, „aki a jégen léket vág, vagy jégtermelést folytat, köteles a jégmentessé vált területet távolról felismerhető módon megjelölni, illetve körülhatárolni.” A fenti valamennyi jogszabály a Magyar Közlöny 1978. évi 88. számában jelent meg és itt jelent meg a Szakszervezetek Országos Tanácsának 2/1978. (XII. 22.) SZOT számú, az a szabályzata is, amely az alacsony összegű nyugellátások felemelése tárgyában további részletes rendelkezéseket ír elő. Az Építésügyi Értesítő 1978. évi 35. számában olvasható az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 37/1978. számú közleménye a műszakpótlék fizetésének egyes kérdéseiről, s itt kiemelendőnek tartjuk, hogy az egyműszakos munkahelyeken, munkakörökben dolgozók műszakpótlékra akkor sem jogosultak, ha nyújtott műszakban dolgoznak, túlóráznak, részben vagy egészben éjszaka végzik munkájukat. Az őrszolgálatot ellátó dolgozók műszakpótlékra való jogosultságának elbírálásánál az alkalmazás jellege a meghatározó. Ennek megfelelően pl. az éjjeliőrként foglalkoztatott dolgozó a feladatát a naptári napnak döntő itöbbségében egy műszakban látja el, ezért műszakpótlék részére nem jár. Az Egészségügyi Közlöny 1978. évi 30. számában jelent meg az egészségügyi miniszter 35/1978. Eü. M. számú utasítása a tájékoztatásról, Az utasítás kimondja, hogy az egészségügyi intéz- ményöknek törekedniük kell a tájékoztatás közérdekű munkájának támogatására és elősegítésére, s hogy „az intézményi tájékoztatás részletes szabályait az intézmény szervezeti-működési szabályzatában kell rögzíteni.” DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Fedor Sesun: Majomszempont Történt egyszer, hogy egy gazdag angol lady csimpánza megszökött, amikor tulajdonosnője Afrikában utazgatott, és visszatért majomtársaihoz. — Hát visszajöttél — mondták a rokonok, akik egy baobabfa ágain üldögéltek. — Úgy esett, hogy visszajöttem — szólt a csimpánz és körülnézett. — De hol az én kedves... — Még tovább is elmaradhattál volna — magyarázták a majomtársak. — Várt szegény, egyre csak várt — aztán végül hozzáment egy másikhoz. A szomszéd erdőből váló... No és mi újság ott az embereknél? Jól élnek? — Hát nem mondhatnám, hogy nagyon fényesen. — Miért nem? — Például, ha ti észrevesztek egy megfelelő fát, azon nyomban fészket építtek magatoknak. Ök szegények pedig kénytelenek kőből építeni a fákat. — Szegények — sóhajtottak fel a majomtársak. — Bizonyára nehéz az életük az ilyen kényelmetlen 'odúkban? — Bizony nehéz — helyeselt a csimpánz —, ezért reggelente mint az őrültek kirohannak, és más fészekbe száguldanak, amelyek még kényelmetlenebbek. — Hát ezt miért teszik? _ Pontosan nem tudom, az én volt úrnőm azonban — m int hallottam — úgy mondta, hogy a megélhetés érdekében. . _ No, ez aztán ostobaság — jelentette ki a legmagasabb ágon ülő majom —, vajon a fészekben lehet-e bármi ennivalót találni? ^ „ — T udjátok — mondta a civilizált csimpánz —, onaluk minden másként van, mint a normális lényeknél, minden éppen fordítva. — No és legalább vidám ®z életük? _ Már hogy volna vidám! Ahogy visszatérnek a fo o dújukba, nyomban valami dobozra meresztik a szemüket És így ülnek, üldögélnek előtte, csak bámulnak es meg sem moccannak. Hát élet ez, kérdem tőletek? Va.gy előfordul az is, hogy isznak valamit, és minden ok nélkül nevetni kezdenek! _ Furcsa — jegyezte meg egy másik majom. — Nekem e gyáltalán nem kell innom ahhoz, hogy vidám legyek! — Nem értettetek meg: ők nem vizet isznak, hanem valami mást... — És igazi erdőbe járnak-e? — Ritkán, nagyon ritkán, de akkor sem tudnak igazi fészket berendezni maguknak. — Miért nem? _ Hát mert nagyon ügyetlenek! Jóformán futni sem t udnak, ezért holmi vasládákban közlekednek... — És ezt nevezik fejlődésnek?! — mordult egy sebhelyes képű, öreg hím. — Kíváncsi vagyok, hogyha a dolog így áll, kik a majmok — mi vagy ők?! Fordította: GÉLÉÉRT GYÖRGY
