Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 5. szám
1979. január 7. NÉPÚJSÁG 5--------------—---------------------------------------------------Be nnfentesek Ismerősöm — nevezzük Z.-nek — irigylésre méltó tulajdonsággal rendelkezik. Mindent tud, de sokak szerint valamicskével még annál is többet. Tájékozottsága lenyűgöző. Olykor csodálkozom, hogy a különböző rendeletek megszövegezésekor, fontosabb kormányhatározatok előtt és nemzetközi döntéseknél nem kérik ki előre a véleményét. Tájékozottsága lenyűgöző, a jelek szerint minden fontosabb helyen bennfentes. Meg kell hagyni, hogy ezt előkelőén csinálja. Nem hivalkodik X. vagy Y. elvtársakkal fenntartott bizalmas kapcsolataival, csak finoman érzékelteti azokat. Egy-egy elejtett megjegyzés, ügyesen fogalmazott mellékmondat, vagy utalás elég ahhoz, hogy a vele beszélő erre a saját eszétől is rájöjjön és ennek megfelelően respektálja Z.-t. Aki mindent előre tud, azt természetesen semmivel se lehet meglepni. Történjen a város, a megye, vagy az ország életében, a bel- és külpolitikában bármi, Z.-nek a szeme se rebben. Pompásan fegyelmezett arcvonásaival sikerrel erősíti bennfentessége hírét és növeli tekintélyét. Legnagyobb csodálkozásomra ugyanis Z.-nek tagadhatatlanul van tekintélye. Ebben bizonyára szerepet játszik az, hogy amíg más többnyire úgy mond véleményt, hogy elképzelhetőnek tartja a tulajdon tévedését, addig Z.-vel ez elő se fordulhat. Ö nem véleményt mond, hanem kinyilatkoztat. Mint a delphi orákulum, vagy az apostoli szentszék. Sokáig azt hittem, hogy Z. egyedi darab, amolyan eleven bélyegritkaság, de több évi megfigyelés árán rájöttem, hogy viszonylag kiterjedt atyafisági köre van. Z. — vagyis a bennfentesség — jelenség, ezért is szerepel ennek az írásnak a címe többesszámban. Másik tévedésem az volt, hogy Z.-t, azaz pontosabban a Z.-ket, jó ideig veszélytelennek véltem, nem többnek, mint legfeljebb komikusnak. Az. hogy komikus: — kétségtelen, de veszélytelenségéről már nem vagyok annyira meggyőződve, mint korábban. Az a furcsa tapasztalatom ugyanis, hogy a Z.-k bennfentessége sosem pozitív előjelű. Amit másoknál jobban tudnak, az több-kevesebb sikerrel álcázott vészmadárság, optimizmust hervasztó, életkedvet lohasztó, eléggé ügyes konkolyhintés. A Z.-k valószínűleg nem bíznak önmagukban, ezért igyekeznek elérni, hogy mások se bízzanak másban, csak legfeljebb őbennük. Nem kell nagyítóüveg ahhoz, hogy az ember rájöjjön, mi hiányzik a Z.-kből. Az igazi tárgyismeret, a jól megalapozott tudás. Nem vagyok agysebész, egyikük koponyáját se láttam belülről. Gyerekkoromban azonban pukkasztottam már felfújt disznóhólyagot és így tudom, hogy az milyen. Üres. (ordas) Nem volt éppen hízelgés, ha régen azt vágták valaki fejéhez, hogy a gyerekét az utca neveli. Mi tagadás, ma sem minősül bóknak ez a megállapítás. Csak éppen nagyon ritkán jogos. Mert a mai gyerekek — szerencsére — nem az utcán nőnek fel. Megkímélem az olvasót annak felsorolásától, hogy mennyivel kapnak többet ők, mint a régen volt gyerekek. Valami azonban hiányzik az újak életéből, amit a régiek még javában élvezhettek. Mit kínálunk a mai gyerekeknek szórakozásul? Iskola és napközi után a klubokat, a könyvtárakat, az úttörőházat, a mozit. Otthon egy csomó játékot és persze a tévét. Vagyis a gyerek alighogy kiszabadul az egyik négy fal közül, máris betér a másik négy fal közé. Az utcát roppant praktikusan ugyanúgy közlekedésre használja, mint a felnőttek. Tessék egy próbát tenni, akár a mai huszonéves korosztállyal is: vajon a gyermekkor hallatán mire gondolnak először és legszívesebben? Noha már ők sem szenvedtek játékhiányban, mégis a szánkózások, csúszkálások, futkározások elevenednek meg előttük. A friss levegő a legkedvesebb. És persze az utca, beleértve a különböző tereket, térségeket is. Az utca, és nem az úttest! A kettő véletlenül sem keverhető össze, hiszen az önmaga és mások testi épségét kockáztató gyereket egyáltalán nem nevezhetjük játékosnak. Sajnos a mai gyerekek egy részét sem. Némelyikük jól beprogramozott felnőtt — kicsiben. Olcsó érvelés volna okolni a csakugyan kis alap- területű játszótereket. Igaz, típusterv szerint készülnek: van rajtuk hinta, mérleghinta, homokozó és mászóka. Egy kis fantáziával azonban ezek a sablonok is „működésbe hozhatók”, képzeletben bármivé átalakíthatok. Persze, ha a gyerek megszokta azt, hogy még a fantáziajátékot is a játékboltból kapja, akkor... Közhely, hogy a gyerekek képzelőereje nagy. Valószínű, a mozgásigényük sem csökkent. Kétlem, hogy a felemelt heti óraszámú iskolai testnevelés önmagában sikerre vezethet. Az igazán jóleső mozgás spontán és nem a tanár szavára történik... Igen, igen, de hol futkossanak a gyerekek? Semmi esetre sem a nagy forgalmú utak mellett, vagy a sok-sok járókelő között. Ám megyénk városaiban — községeiben még inkább — bőséggel akadnak csendesebb utcák is... Éppenséggel az sem megvetendő ötlet, amelyről a szekszárdi Babits Mihály Általános Iskolában hallottam nemrég. Szabad szombaton egy-két szülő maga is mozog a gyerekekkel az iskola sportudvarán. Vagy: nemcsak a saját gyerekét viszi el kirándulni. Tévedés ne essék: a szabadban játszadozást nem a mozi, a tévé és a teremfoglalkozások helyett, hanem mellett szeretném. Jól kiegészítik egymást. Utcagyereknek lenni valóban nem dicsőség. De a friss levegőn játszani, mozogni — jó dolog! KOVÁCS M. Programkártyával indítják az új gépet. „Gyomrában” egy mázsa mosandó ruha Mosásra váró ruhahegy a kórházi mosodarészben. Orvosi köpenyek " egyvenkét felvevőit hely, öt gyorstisztító Pl szalon és a központi .....-.J üzem Szekszárdon. Ebből áll a Tolna megyei Textiltisztító és Ruházati Vállalat szolgáltató része. Ez a hálózat tisztítja, mossa sok ezer lakos és jó pár vállalat ruháit. Ősz óta — amikor a szekszárdi _kór- ház kazánjai meghibásod- tak — a korábbi mennyiség másfélszeresét, 1600 mázsa ruhát szabadítanak meg itt a szennyeződésektől. Ezt a munkát már csak előre beprogramozott, nagy teljesítményű gépekkel lehet végezni. De hiába alkalmazzák a vállalatnál a korszerű mosószereket, járatják a legújabb gépeket — a napokban állítottak üzembe kettőt, s hamarosan szerelik a másik párt is — sok munka hárul az itt dolgozókra. Nekik kell kiszedni a gépből a ruhát, a szikkadt textíliát gondosan ráhelyezni a ráncokat kisimító kalanderre, vasalógépre, s végül összehajtogatni, csomagolni, hogy a megrendelő úgy kapja vissza, mintha újat vásárolt volna. Fotó: Szepesi László j-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------I A centrifugában negyven kiló ruha. így vizesen többet nyom két mázsánál is. ■----------------------------------------------------------------------------------------Ez már kisüzem. A vállalat egyik gyorstisztító szalonja Szekszárdon Vasalógép Itt, a szalonban és persze a felvevőhelyeken találkozik a vállalat a megrendelőivel. Abroszok, glédában i B fíjgftf 1 J fr# «I mral
