Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

IO rttPÜJSÄG 1979. január 28. A nagymama Ezernyi novella, humo- reszk, riport jelent meg a nélkülözhetetlen nagymamá­ról. Ankétot is rendeztek a dolgos nagymamiról, akire rá lehet bízni az unokákat, a háztartást, mindent. Per­sze, színdarabok hőse is lett. Én sem akartam kimaradni a nagymamákat hozsanná­zók iközül, ezért felkerestem özvegy Csermelyemét. A hetvenkilenc éves nagyma­ma tisztes ősz haja a leg­újabb fodrászdivat remeke volt. Egyszerű, korához illő aranylamé háziruhában fo­gadott, és reszkető hangon, kedvesen kérdezte, miköz­ben tűsarkú papucsában a bárszekrényhez tipegett. — Mit óhajt inni? Mondtam, antialkoholista vagyok, mire ő lehajtott fél­deci rumot. — Szeretem az újságíró­kat — mondta —, egyik kol­légája olyan kedvesen írta meg, hogy én nem vagyok sematikus nagymama, aki pótolja a drága bejárónőt, aki ingyen agyondolgozza magát, és mialatt a család a terített asztalnál ül, ő a sámlin ülve kanalazza a le­vest. Valóban nem vagyak olyan. — Hogyan él egy nem se­matikus nagymama? — Nagyon egyszerűen. Reggel felkelt, az egyik uno­kám, és ágyamhoz hozza a reggelit. Közben megérkezik az újság, megnézem, mi megy a mozikban, színhá­zakban, hol lesz aznap divat- bemutató. Délelőtt fodrász, kozmetika, bevásárlás. Dél­ben már vár az ebéd. A ve- jem készíti el, aki nyugdí­jas. Nagyon jól főz, csak néha elsózza a levest. Az­után lepihenek egy kicsit, a vejem ilyenkor abbahagyja a mosogatást, mert tudja, hogy nem szeretem az edénycsö­römpölést hallani. Tudja az illemet, és csak akkor foly­tatja, amikor elmegyek bridzselni, vagy a szabónő­höz. Kellemetlen, hogy nem lehet próba közben kártyáz­ni. így rengeteg időt veszít az ember. A telefon csilingelőse sza­kította félbe a beszélgetést. Felvette a kagylót. — Te vagy az, drágám? Nem, ma nem megyek ki az ügetőre, vendégem van. Fo­gadd meg nekem a harma­dik futamban a Sehonnait, mondjuk, ötven forinttal. Este? Valami zenés helyre megyek. Tudod, az én ko­romban már kell egy kis szórakozás. Szervusz. — Hol is hagytuk abba? — fordult felém. — Ja, igen szabónő, bridzs. Mindig meghagyom, hol vagyok, hogy a kisebbik unokám utánam jöhessen és haza­vigyen. Este, ha nem me­gyek sehová, könnyű vacso­rát eszem, ezt már a Hányom csinálja. Azután olvasás, te­levízió, néha kiadom a ve- jemnek a másnapi mosni- valót, és a jól eltöltött nap tudatával lefekszem. Gratuláltam a' nagyma­mának, aki betett a zene­gépbe egy kazettát. — Nem akar egy kicsit táncolni? — Sajnos, nem tudok. Megértőén bólintott: — A maga korában nem is csodálom. No, majd ha nagypapa lesz ... PALÁSTI LÁSZLÓ Magyar írók a forradalomban Sorozatunkban legjelentősebb XX. századi klassziku­saiknak az 1918—19-es magyarországi forradalmakban betöltött szerepét villantjuk fel egy-egy művükkel és rövid tanulmánnyal; kezdve a sort Ady Endrével, aki­nek az életműve a század eleji progresszióra gyakorolt hatásával a forradalmak előkészítője volt, s befejezve Nagy Lajos írásával, amely híven tovább őrizte a 20- as években a forradalmi gondolatot. ADY ENDRE: ROHANUNK A FORRADALOMBA Utolszor raktak katonákat, Pandúrt, s vérebeket nyakunkba: Végig-kacag vidám testünkön Győzedelmes tervünk: a Munka, Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek, Rabságok, sebek, búk és keservek Izzadtságos, rossz magyar földjét S ha most támadunk, le nem vernek. A csúf Halált itt vetették el Soha-soha ki-nem-kelésre Es ma mégis a Duna-tájon Legbujább a harag vetése S itt liheg a Halál virradatban, Mint szabadulás hite a rabban, Ez a legkülönb élet-sejtő Ma nálunk jár-kél legvígabban. Néztek bármerre, sorsot láttok Es isteni robbantó kedvet, Elettel-kínáltak aggódnak S buta haldoklók lelkesednek: Nép készül az ó selejtes bűnre S mielőtt a régi mód letűnne, Már összefogva az új itt áll Glóriásan és fölkészülve. Minden a Sorsé, szeressétek, Öt is, a vad, geszti bolondot, A gyújtogató, csóvás embert, Urnák, magyarnak egyként rongyot. Mert ő is az Idők kiküldöttje S gyújtogat, hogy hadd hamvadjon össze Hunnia úri trágyadombja, Ez a világnak nem közössé. Bécs, babona, gróf-gőg, irigység, Keletiség, zsandár, alázat, Egy isten se tudná lefogni Ereinkben ma már a lázat. Ma még tán egymást összetévesztjük, Holnap egy leszünk, észre se vesszük, ölés, s tisztítás vágya gyúlt itt, Tegyünk a tűzre, ébresztgessük, Hallgassátok az esték zümjét S friss sóhaját a reggeleknek: Budapestnek futás utcáin S falvak csöndjén, dühök remegnek. Süpped a föld, ha súlyosat hágunk, Olyat látunk, amit sohse láttunk: Oldódik a nyári melegben Fagyos, keserves magyar átkunk. Eljött hát végre a pusztánkba Isten szent küldöttje: a Sátán. Szüzek voltunk a forradalmak Magas, piros, hős nászi-ágyán. De bőrünk alól kisüt lobogva Már vérünk, e bús, mindedddig lomha. Csönd van, mintha nem is rezzennénk S rohanunk a forradalomba. Egy „izgatás” „Verssel üvöltök be a po­litika kakofóniájába... Hogy bűnös versemmel iz­gatni szerettem volna, ez több mint valószínű, ez ter­mészetes”. Több mintegy évvel a vers megírása után tette ezt a előzményei nyilatkozatot a Világ ha- ságjain Ady Endre, még­hozzá abból az alkalom­ból, hogy „osztály elleni iz­gatás” miatt a szegedi ügyészség vádat etnelt elle­ne. Ady tehát vállalta a vá­VILÁG I", évfoivam Budapest, 1912 VASÁRNAP junius 9. 136. szóm finptér A: life, tridati­07D- ív a las B. i<­. . in fwlní i* Ch. Dickens halála *ai, a víüt min!"» viiaTiie^iiá Mv '• f l.r! - ri-tf-13 i\ !P:ol* uir-t *tft- s»kJ - í rviitsiiiliB ífjfjzjiré’l S f-t’-ft • a lc-,*i..,•..*#-! »nrni|»k ÍSi ri.-fta (fi-, ,r vi. «i. Jt»j< lii'Mata'w* feli. u inmii. i f ilil s«cj sla­ti- - v , . s a V* «-teks-Mk tárakít­(- - '■ .11 fcat íFI'‘n7 feliWiéri k»l\-U 4 ! ana M) 5 o -Vajr ko«rf-fean. Ti fait ót • T -«.larviisa ;*it. tb.’ikilSTi-é'res ko­ri!'-. f‘.üT t-yli aajoi (aa ítmiTnülésI W - - -i » l'atJÍHvi fí*rüi dia--? nút t k. i'.’l í-.Kti. alt. Mikar taf’coltí'.fras rali. •rr fl« j«»» 4*«t Uh « jOM Cmímt Jb' *'V» jxfuai ekrtaj'ks. fa meri ín » o- i# • a í5M*d t m.W-.Í.ÍTie. ki "i-'nul &aH *&,r -I A ÉtnJjíri .l.lliü- a -i aysataiiArliM lift, Arat v, r.-jH* a •*».\ h» »1 Pov-i.-i .mirifkü r»ff í-k a»iir! farm r.< nryna rí-í-ff.-B > i. 4U"I keidre khíríL-j a r>L'«rsiÍ ti. meVa k *! »a* :arér:S i't-sí!* '«rí- * »« mari nuJ »pfcT. Tükra- v. 'é lfc-tt-f » wflirí» t-iri *#!• f ó'r! i-i ■ r- ■■ -'i'-'ü. ' ' ÉUkKlL Í‘ rsísn-aií n|y iat­riftel bis» a "-.ti pF 'rr I« ■TBKT» niftp!*i"rt ü". .« tniíl 01 ver "*rp. a *>■- JFaiteftra Vaüfi.Ve, Itirt k ler L-. t+, >ig .'srifVi, Diri i IM-t » íík I ffjr, - ­\r 1' . l.-'fc, üflwtel fal;Icai «pwtU&r il'epckíaik, sí“#: m remri »ri úaaatí «kt». fVHi'lrU- * ISrT^srkoctk tá­Kic'inve« politika leltár:it. janiéi í Aa «1 eMmeAnwüil. arnriv annak ide­jén a rahwolRAf tr ■ jol.Kü>*A(r W- rzahndilAaAI ntfob^ttü. ma ii| .-»ütKin u *ltaUn(B róliezl '■(<»? (elfxav.i átáll hóm- pöh'ós Tépia ■ vilí,'ün e« :n.ir hűink hatómhoz b mccérkeiell. Ari. hoer ■ iriHiftlpBidp u a johMsrr­1 rég eWríé** nemesak a ICFznhMMol- i Uknnfc. hanrni rt ryr»* emftcrieéjfnek j hasznám tÜI. mn miir miinlen pkmnal I ponilolkozö emlier ktM-^lilennek l.-irtia. I de alilifa méo n:|von M»k rnihrmek hiiinvzik # litiiFrxíM-. In»'!)' éwtKMdwre: milyen kór minden piffcinaU'H. iimrlv a k»eF> rid-Vé.' Hé ve*rlii k fiij.-i!>b lé né fi í té-lrilcti. Ennek a Máló-n m'lia nem | képre vér.lidnzniofc rélkiil l<ek<>vellli'9!nj é' I exntt.il i- migh# törnek .1* rinlnTek nul— | képpen r**re. .. ’Fii ewklit'krtwmk azrui/hniH’ iniképiwn j li#írij>;»|htlr síit em'iefek évéjrédéken ill 1 annyi lenné#»“li erő! kiaknitaiHamit, holnll 1 nat a kezűket kellell vnfn i ntiliia kmuij- j lámák. Imsf azt lóliMfilt kisiprnl halallnn i FwrAsiY* leíyéli. El lön inig n rmUtko- I U« ideje arra nézve ü, hogy miképpen | lehellek a* emberek annyira egTHaytlek «a hb-kilAlók. Iway «"«Ti «Wenrrsri1 áldatlan kiUdehnak flWtatötivá «ig«Ü4k Él. holnll annak brméue»» mednbe ▼.aki Iereié«vri méiKelrilen rselieml é* anyagi »arak kin.riiiál aJspdhallak vttei mrg. A jocok kller|»<«láaeért éa itevrr rlenn az idalánoa váberidiogéil Wyő kflide'én» kf»l le fi aon el i *HfuQíő«ié é!.s. kö»klem h.iailr. » kOxélel leién jókumin mév w».!.dkö.:p wm lehet epréhidl. pemlnejf lii-»n. - alko|á*nk ra kerlilhelne a r*»r. AlArn. Iif :“y kerüljön, esik átok reniéavkeál-e: »< k akik a lörténeleni l^etemilih lmuh. uf, ÍH ligrelmen khrOl haryiik -i mogaiuiü- nnk író szoktál raM eHuillíillMn w euk azok hízakn üirinak. akiknek a vü.H“o! ii iiizguló runiek ifijének a tórvénatuid. erjlolmük pincren. A* emliefisé? é* ktUdní>«n *íyé# w.n- zetek »orMni é* MenmeBéjén* nézve - «éppen tíl-ilgo» ItF.kl«-:i nfin az. hOffy kiknek jatt djji a *i. a ¥«i«-léf; •Mi diVWi Pí<-rt>|»él. Knur» a síertfrn>k t Iw-löltéeélöl lűgglml az, liosy a liHajiilem- leil eoergia rlpoe»élui!ótlft-é, aiaify órok- her ed alkot ónok Tálnak« Iwlftlé. Azok. akik Mogyaronoag noi«t mid­iik. »olwzor lannM« adják annak, bogv r»ak a magok H láraadalmi oprialyiik pfflimidnyl hnaatnAt tarljik ezem elöli ér Rohanankafórradalomba j rié'p.ff mstak Isl-äikst, - I Paad-n » . rrHekrl a.rakiuSih»; : j Vtíilg-Itiirsff lidJl« tfnhíUjaf Cjpfc t.rraal: a Muais "Í «fiiB33i.il! ;ik. kiül. jó! a Íí ik'k, j **t»»a«kp *-*rV, fcák t* to-Mvek ! lijí-luifaeji. rpf.i s‘--.ív*r élMjH » S ka tar i! iüaséWs, sera Y?r»..k A rfvf HsáH ill r ! it;k el &-lta-fe}Bi kbaeaM.-lVri h 'I ■.'au a liar :-i í jerv iíg!n,;bb a lang m -t 5 i*t líb-ar « Ibii! nmd.tints, Flat J.vba&ii» lit- * ,3»«, ti a lrs!nur>aA 'Ltf'Jlé 6 eüaak jírwkói i#grig*U>«i. Sis-* Nmtm. ac«st linói t* iri«i itI|—4 Iradra CíHlekkb Utak acgcdeU « Ut, hakbUft VlmdfA: ** kbail az i kun Mert « »1 a: lük k'kMl í'Hii 8 ar«lt’í»i. heaat ko'ld l*»ao nlí« liuor.ij úri Ki „a. vilijímsk din», liórSi-P . lífl. kalp.au. boíí Vt. irlifizíg hflt-.;‘íe. í-'.ir„iir. miüm. Eli l'tjm re tad»;F V'**al ' Eft'akki Q.I Ai Ar A 1.1-3 . kta *éí (is eryoil I .-.smiéir ,1 iinháp ear HrSAk. i* ;e r vn Mese, holdtöltekor K#fil*»*i FcfCK »olt. Szcp. kjkPti ii 0'iL e.l'iis j lídyó Irl« I. ... ’ At, ,il«LUkK.n ki.ihidt a iH'iik IfclvkiiJick. .» Uudri kuiyo. fcivrdr-n. T»55Pir-k a »isre, r .­•ibilue-liek as • 1 ’V újHíjli 8 hü« » Shtjil a r ,-c - F.ak: Fad»|„i»i-lt fill t. an .in 8 falvak e?'.3{i% d»h • r. 1 -.-r- . ku[p:i a I M. I« r-ü" a' kip.ak. Obit blunt, ami] műi.» ;ii »-L: Oldódik a »yiri \ Eagna, ki.erve aurrir iikifc*. Hält Ht ihr • rt* ibi^i !r!f» ei «ft kaM'aftir: a H4a .«lOiek eaimnk a Kmia wsk Maaie. ab* . U. »i.-Li.v:­lasMk i .......-____ ______ Ilyenkor. epiaV ■ ér rá lrs'ni:;i*> »cn kill iciuue. NjpSiszhí 1: iO-ki gen s'lilx-r: iln.;r.-in:, kuiBir u VailJurki k-gim. liitfeWl «'üt akaró. 1 jwk w,iúi Valah.1. Cv.k Pfiv pit -rk #/ rhrzLik: tie 11:, i.uut »vgr-uk. I r.’k a «Icrah, hnk..; • ■ IVidrinjk. a uIhM el eifliiuV a vrjjraku tl Rve*ioi « gokról v> nv*vt i> van seki rgv HHí»iörlf. hogy (IneoriU. \ áieak h reá a Fsyfto a udvarán, a t»w inml her kieiyi Ady verse a Vi lág című lapban dat, vállalta a versét, mint ahogy jól ismerte azokat az okokat is, amelyek mindket­tőt kiváltották. Nevezetesen 1912 május 23-ról, a budapesti százezres munkástüntetésről van szó, amely rajta kívül más koszo­rús költőinket is pennafo­gásra ihletett. A véderő- javaslatokkal szemben és a parlamenti obstrukció Tisza­fáié erőszakos letörése elleni tiltákozásul a Szociáldemok­rata Párt vezetősége harcos politikai tüntetésre hívott fel, amely akkorára sikere­dett, hogy a későbbiekben ugyanez a vezetőség próbálta mederbe terelni, majd lefúj­ta az egészet. Addig azonban hat halott maradt a pesti kövezeten, és az az immár ki nem törölhető benyomás és tudat, hogy a munkásosz­tály tud és képes érdekeiért, a választójogért, a szociális haladásért roppant erőket csatasorba állítani. 1912-re Ady már világosan látta a hazai társadalmi kép­leteket, erővonalakat. Az új időknek új dalaival való dévényi betörés érzelmi for- radalmiságától ekkorra már nagyjából eljutott a politi­kai-világnézeti revolucióig, a Hunnia úri trágyadombját a magyar ugarról eltakarító társadalmi forradalom vál­lalásáig. S nemcsak egyé­nisége, örök elégedetlensége, a soha-meg-nem elégedés hátországot és támaszt ke­reső életszomja vezette a tömegek harcának igenlésé­ig, hanem a hazai valóság megváltoztatásának igénye is. Ezért találta meg az utat és a módot a munkásmozga­lommal való fegyverbarát­ság vállalására. Ez a barátság nagyjából 1908-ból datálódik. Az 1905—1906-os kormányvál­ság idején a munkásmozga­lom bebizonyította, hogy Magyarországon egyedüli erő, amely képes tömegeket megmozgatni. Ez az, ami le­nyűgözte Adyt, s még egy felismerés segítette közele­dését a munkásmozgalom­hoz — olyan felismerés, amely ez idő tájt Európa egé­szében is csak kevés látó­nak adatott meg: az impe­rializmus kora polgári de­mokratikus forradalmainak proletárvezetéséről szóló le­nini tételre ismerhetünk a következő sorokban: „Nincs polgárságunk. A gyönge és a töredékes is, ami volna, ke­resi a közös paplant a latei- ner néppel, a birtoktaian vagy eladósodott dzsentrivel, a mindenféle gyülevésszel, mely azután magát együtt vagy külon-külön középosz-, tálynak címezi. Ez ország penészes, feudális, tarthatat­lan romlottságát talán leg­jobban polgárságának ször­nyű, silány gyávasága mu­tatja. Egy zagyva, kevés pol­gárság, amelynek élelmesei sietnek felkapaszkodni az uralkodó osztály pódiumára, s mely a polgár címet szé- gyenli... Magyarországon... a proletárságnak kell elvé­geznie, betöltenie a polgár­ság szerepét a polgár helyett, s minden szabadság kérdést úgyszólván a szociáldemok­ráciának kell megoldania”. Tévedés ne essék, Ady nem volt szocialista. Polgári radikálisnak nevezhetnék inkább. Mégis, a korabeli progresszió jelesebb gondol­kodóival egyetemben, maka­csul hitt egy elképzelt rend­teremtő szocializmusban. Ez a szocializmus nem a marxi értelemben vett tudományos elmélet volt, s nem is a szá­zadelő rosszsütetű germani- zált szóciáldemokratizmusa. Olyan tudatos forradalmár elkötelezett érzelme volt ez, aki külföldi útjain rádöbbent a sokáig példának tekintett kagy kapitalista demokráci­ák valóságos arcára, s itthoni csatározásaiban megértette a hazai fiók-polgárságunk jgazi jellegét: képtelenségét fcaját osztályérdekeinek tu­datosítására és kiharcolásá­ra. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy elmondjuk: Ady nem volt teljesen egyedül ezzel a felismerésével. Itt nem elemezhető történelmi körülmények folytán találta­tott naiunk ez időben egy Ady Endre portréja, saját kézírásával olyan színvonalas, ám szűk­körű értelmiségi elit, amely Adytól függetlenül, és egy­mást kölcsönösen befolyásol­va, fogékonyságot mutatott a társadalmi korproblémák iránt, s a szocializmus elmé­letével való ismerkedésig is eljutott. A Társadalomtudo­mányi Társaságban, a Hu­szadik Század című folyóirat körül a Galilei Körben, a Thália Társaságban, a Va­sárnapi Körben, a Szellemi Tudományok Szabad Iskolá­jában tömörült gondolkodók, publicisták és szociológusok megnyilatkozásaiban az Adyéhoz hasonló gondolatok visszhangoznak. Nem volt véletlen tehát az a szoros elvbaráti kapcsolat, amely a szellemileg rokonokat, Ady Endrét és a radikális Jászi Oszkárt egymáshoz fűzte. A költő a tőle ugyancsak megtisztelő „vezérem” kité­tellel illette a politikus szo­ciológust, a legnevesebb harcosok közül valónak ne­vezte. Kötete versciklusát, azt a ciklust, amelyben a Rohanunk a forradalomba című vers található, Jászi Oszkárnak, „vezérem és testvérem”-,nek ajánlotta. A verset magát pedig a Szoci­áldemokrata Párt egyik ve­zetőjének, Garami Ernőnek küldötte. A vers két héttel a 23-i események után szüle­tett. Ekkor már „Budapest­nek futós utcáin / S falvak csöndjén dühök remegnek” — írhatta a költő, utalván a nem teljesülő várakozások­ból táplálkozó elfojtott in­dulatokra. A két versszak nyugodt szigora, ténymegál­lapító ökonómiája csak ki­emeli a „dühök” és a „csönd” odáig nem tartható ellenté­tét: ez volt az utolsó vere­ség, „S ha most támadnak, le nem vernek”. Miért? A forradalomnak minden fel­tétele adott: az objektív (” .. .a Duna-tájon / Legbu­jább a harag vetése”) és a szubjektív is („Már össze­fogva az új itt áll / Glóriá­san és fölkészülve”.) Sőt, a következő versszak Tisza István parafrázisa is az utóbbi felvétel meglétét húz­za alá: az uralkodó réteg vaksága maga is hozzájárul „Hunnia úri tárgyadombjá”- nak elkerülhetetlen elham- vadásához. Figyeljük meg az ötödik versszak figyelmeztetését az ekkoriban inkább még hala­dó polgári oldalról sürgetett szövetségi politikára: „Ma még tán egymást összeté­vesztjük, / Holnap egy le­szünk, észre se vesszük”. Ez a két sor egyben finom uta­lás Ady és a munkásmozga­lom nehezen született 'test- véresülésére. A Csizmadia­ügyre, s arra a bizalmatlan­ságra, amellyel őt, a másik oldalról jöttét, a dzsentri- lateiner formaújító költő- publicistát a mozgalom fo­gadta. * A május 23-i események­ből, és szocialista eszmék ál­tala megismert erejéből, ra­dikális értelmiségi barátai­val való intenzív kapcsola­taiból levont következtetést egyidős publicisztikájában így fejezte ki: „Az új Ma­gyarország emberei annyi gyalázatos és szégyenes alku után meg fogják csinálni a nagy söprést ebben a nagy, sok szemetű pitvarban. A nagy demokráciák fanatikus szerelme, bámulata, hite és ereje él bennük, s az új, robbanó Magyarország min­den derék elégedetlenében”. DERER MIKLÓS Le a gyalogosokkal? — Mit gondolsz, a kor­mány tagjainak és egyéb nagy fontosságú hatóságok, például a MÁV, a Posta ve­zetőinek van saját kocsijuk? — kérdezte Kiskapus Káz- mér szabad foglalkozású életművész. Választ persze most sem várt. — De ha ma­szek nincs is, személyi hasz­nálatra rendelt csak van. Érthetetlen hát, hogy miért tűrik el még mindig ezeket a kaotikus állapotokat, a gyalogosok szemtelenségét, makacsságát, durvaságát és kresztelenségét. — Mivel humanista va­gyok és hiszek az ember alákíthatóságában, nem kö­vetelem a gyalogosok likvi­dálását. Erőteljesebb háttér­be szorításukat viszont igen. Ki kellene tiltani őket egyes utcákból. kerületekből, s kísérletképpen néhány vá­rosból. A metróállomások és a gyalogoskolóniák között gyalogalagutakat kellene építeni, s azon közlekedhet­nének oda-vissza. A felszín, az úttest és a jelenlegi gya­logjárdák legyenek az autó­soké! — Én azonban még to­vábbmennék — lendült bele Kiskapus Kázmér. — Meg­szüntetném a vezeték- és keresztneveket, s bevezet­ném a személyrendszámokat. Ki-ki a saját rendszámán lenne nyilvántartva. S a doktori és egyéb címek és előnevek helyett pedig a ko­csitípus, illetve márka kez- dőbe.üjét tüntetnénk fel. Ha például nekem egy Cl 42—56 rendszámú Fiatom lenne, akkor F. C. I. 42—56-nak hívnának. Nyílt társadalom, illetve emberparik lenne az ilyen. Senki sem sumákol- hatna, alakoskodhatna, hi­szen a típus és a rendszám azonnal elárulná, hogy mi­lyen emberről van szó. — Hidd el, komám, ha a javaslatomat megvalósíta­nák, eljönne az aranykor. Felszámolhatnák, a BKV-t, a Volán- és MÁV-személy- szállítást, csökkenteni lehet­ne a cipőgyártást, s megspó­rolhatnánk egy csomó festé­ket, amit most az úttesteken zebrafelfestés címén elpo­csékolnak. Le lehetne állíta­ni a lakóház-, bölcsőde és óvodaépítést, s egyből jutna elég kapacitás és építőanyag garázsok és szervizek építé­sére.. .. Nos, ezek a gondolatok pattantak, illetve robbantak ki Kiskapus Kázmér beh- zingőzös fejéből, mielőtt két markos ápoló biztonságba helyezte. SZENTE PÁL KUTI HORVÁTH GYÖRGY Csillagmáglyán hétrét görnyedt nagy árvaságom te segíts majd hazatalálnom te segíts majd ha feljön a hold a csavargó éji kohold csillagmáglyán fészket rakni csillagmáglyán megvirradni hétrét görnyedt nagy árvaságom te segíts majd hazatalálnom te segíts majd ha feljön a hold a csavargó éji kohold Anyám kertjébe csillagot lopni Apám sírjára virágot hozni hétrét görnyedt nagy árvaságom te segíts majd át a halálon te segíts majd ha feljön a hold a szentséges éji kohold csillagmáglyán meggyulladni csillagmáglyán elhamvadni...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom