Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-05 / 3. szám
A irtHPÜJSÄG 1979. január 5. Guruló kosár Mosás előtt a szennyes ruhát tarthatjuk benne, utána pedig a kimosott, tiszta ruhát tehetjük bele teregetéshez az öreg ruháskosárba, amelybe akár egy nagymosásnyi ruha is elfér. Mielőtt használatba vesszük, természetesen meleg vízzel jól átsúroljuk kívül-belül, majd megszárítjuk. Ezt követően néhány csavar és szerszám segítségével egy ügyes férj, vagy barkácsoló nagyfiú ráerősíti az öreg babakocsi kerekes alvázára. B. K. Frizura néhány csavaróval Hosszú hajú fiatal olvasóknak ajánlunk néhány egyszerű, változatos frizurát. 1. A hajat simán hátrafésüljük, és összefogva egy fonatot készítünk, amiből a tarkó fölött kis kontyot formálunk. Elöl a homlok fölött és kétoldalt, összesen három gurigára felcsavarjuk a rövidebbre vágott hajat, majd kifésüléskor szétszedjük és sok kis libegő fürtöt alakítunk belőle. 2. A hajat hátul a fejtetőn kicsit feltupírozzuk, majd kefével lazán lesímítjuk. Ismét csak az arcba hajló rö- videbb haj kerül csavaróra, amit kifésülés során csigába, a fül mellett lazán csüngő loknikba formálunk. 3. A hosszú hajtömeget megtupírozva felkeféljük hátul a fejtetőre, ott megkötjük, s a végeit 3—4 nagy csigába fésüljük. Kétoldalt a fül mellett és hátul a nyakban 1—1 csavaróra tekerjük a rövid hajat, majd a fentiek szerint járunk el. 4. A fufrut és a fül melletti rövid szálakat 1—1 gurigára, a hosszú hajat 4—5 nagy csavaróra tekerjük fel. Amikor kifésüljük, a hosz- szú hajfürtöket összefogjuk csattal vagy szalaggal a tarkón, a végeit pedig soksok csigába, lokniba szedjük. lVariaciok májra MÁJ ÍNYENC MÖDRA Hozzávalók: 2 szelet sertésmáj, liszt, 4 vékony iszelet szalonna, .1 gerezd fokhagyma, 2 evőkanálnyi zsemlemorzsa, 2 evőkanálnyi petrezselyem, 4 kanál paradicsompüré, 2 evőkanál olaj, só bors, 1 evőkanálnyi reszelt ementáli sajt. A szalonnát serpenyőben ropogósra sütjük, majd kivesszük. A májat lisztbe forgatjuk és lerázzuk. Közben a fokhagymát megtisztítjuk és apróra vágjuk, zsemle- morzsával és a fele mennyiségű petrezselymet összekeverjük. Az olajat a szalonnazsírhoz a serpenyőbe öntjük, majd beletesszük a májat és mindkét oldalán körülbelül 4 percig sütjük. 1—2 perces sütés után a paradicsompürét is a serpenyőbe tesz- szük és a maradók petrezselyemmel megszórjuk. Az egészet sózzuk, borsozzuk, az előmelegített tányérra tesszük. A sajttal megszórjuk és a szalonnát is, a májra tesseük. MÁJ ALMAVAL Hozzávalók: 6 evőkanál ecet, 4 evőkanál cukor, 2 evőkanál mazsola, fél kávéskanál mustármag, 1 késhegynyi őrölt gyömbér, 1 késhegynyi bors, 1 kis fej hagyma, 2 db alma, 2 szelet sertésmáj, 2 evőkanál vaj, vagy margarin, só, bors, liszt. Az ecetet egy kis fazékba tesz- szük, hozzáadjuk a cukrot, mazsolát, mustármagot, gyömbért, borsot és a reszelt hagymát. Forraljuk. Közben az almát meghámozzuk, kimagozzuk és vékony szeletekre vágjuk. A forrásban lévő ecetes keverékhez adjuk és fedő alatt 5 percig pároljuk, közben egyszer megfordítjuk. A májat lisztben megforgatjuk, lerázzuk. A vajat, vagy a margarint serpenyőben közepes lángon felforrósítjuk. Majd a májat mindkét oldalán 4—5 percig ebben átsütjük. Sózzuk, borsozzuk és tálra tesz- szük. Tetejére az almás főzetet tálaljuk. MÁJ FRANCIÁSAN Hozzávalók: 4 szelet sertésmáj, 1 fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, kevés liszt, 2 evőkanál olaj, só, bors, 4 evőkanálnyi petrezselyem, reszelt rozmaring, ételízesítő. A vöröshagymát és a fokhagymát megtisztítjuk és apróra vágjuk. A májat lisztben megforgatjuk és lerázzuk. Az olajat serpenyőben felforrósítjuk és a májat ebben mindkét oldalán 4—5 percig sütjük. Kivesszük és előmelegített tálra tesszük. Sózzuk, borsozzuk. A serpenyőbe beletesszük a vörös- és fokhagymadarabokat, petrezselymet és rozmaringot és ■kevés ételízesítőt adunk hozzá. Állandó keverés közben megpároljuk. Hozzá pirított fokhagy- mávalt bekent kenyeret adunk. i | öt óra. „Most jönnek, naná” — állt félre Győző a fal mellett, hogy maga elé engedjen egy mikrobuszt. Csör- rennek az edények a kocsi alján. Párállik a száz literes hordó moslék, mögé huppan egy friss zöldséggel magrakott nylonzsák, aztán gyümölcsös ládák tűnnek el az autó mélyén. Már a múltkor látta, hogy elvisznek ezt-azt a moslék ürügyén. Beszélték a Pufajkásban is; a főszakács bátyjának gebinje van Dunaréven. A nagyoló előtt megállt. Zárva volt az ajtó. Elmentek ezek is. Mehet az öltözőig. Itt szoktak tartani egy ballont mindig az arra járó éjszakás népeknek. Ahogy belépett az épületbe, a konyha felől eloltották a villanyt. Becsapódott a vasajtó. Töksötét volt a folyosó. A hétszentségit, még csak ez hiányzott! — mormogta. Mellette surrogott valaki. „Aha” — villant át az agyán. Körmei odakoccantak a falhoz, ahol meglapult. Aztán karja hirtelen kivágódott. Úgy érezte, mint aki nagyon- nagyon puhát fog, amely pillanatról pillanatra zsugorodik bütykei között a tenyerében. — Megőrült? Eresszen el! — Hogyne. Csak kérdezek valamit. — Azért marcangolja a nyakamat? — így jobban bízhatok az őszinteségében — lazította ujjait a főszakács faggyús bőrén. — Azt kérdezném, maga bírna-e rezet önteni azzal, amit ebédre adtak? —■ Nem a maga dolga. Egyébként kelkáposztafőzelék volt húsgombóccal. — Most, hogy jobban utánagondolok, tényleg. De a kérdés az, hogy tudna-e ilyen kajával rezet önteni? — Én nem szoktam rezet önteni. — Fog. — Eresszen el, mert nagyon megbánja! Győző bevágta maga mögött az ajtót. A szakácsot megcsapta a gázszag. Kapkodott levegő után. Hátrált a műhelysarok felé. — Mit akar tőlem? — Hogy dolgozzon. — Miért? — Hátha nem lopnák ki az ebédből a belevalót. — Rágalom ... — Az előbb rakták fel a kocsira a szajrét, ott voltam, maga is tudja. — Akkor is, ez önbíráskodás. — Ez meg öntvénytisztító. Na fogja! — kezébe nyomta az ötkilós kalapácsot. — A kabátját leveheti. Az ingét nem ajánlom, a por hamar csíp. Kiütötte a formaszekrényből .a biztosítószöget. Ömlött a finom öntőhomok, felcsapott gázos füstje. Megmutatta, hogy kell kivenni a kész öntvényt. Amíg lehajolt, érezte, hogy a főszakács egyre jobban mögé kerül. — Maga hány kiló? — kérdezte Győző hirtelen felegyenesedve. — Hatvankilenc. — Én száztizenkettő. — Ezt miért mondja? — Hogy tudjon mihez viszonyítani... A szakács tétován fogott a munkához. Jobb lesz megbékélni ezzel az őrülttel, aztán majd meglátjuk — gondolta. Meglendítette a kalapácsot, hogy leverje a salakot egy peremes bronzcsőről. Úszott a porban. — Tegyen sapkát, van ott a sarokban — ajánlotta a rézöntő. Odament a sarokhoz. Leemelt egy simlis sisakfélét. Forgatta. A szögek mellett a falra karcolták a neveket. Rocca, Tóbiás, Bóbitás, Góliát. — Itt mindenkit ilyen furcsán hívnak? — Igen. Nem tetszik nekik az a név, amit az anyjuk adott. — Magát hogy hívják? — Győző, Sebes Győző. — Nem úgy. — Úgy is Győző. Ez tetszett nekik. — És miért nem szóltak, ha kevés az ebéd? — Szóltunk. Jött is rá válasz: ennyi jár. — Az már igaz. Odébbment egy másik szekrényhez. Ahogy megemelkedett, érezte, hogy nehezül, szeme előtt lebegnek a piros karikák. Tapad rajta minden, a sapka pereménél égni kezdett a bőre. — Rohadt egy meló ez. — Na látja, ezért nem kellene lopni. A főszakács sunyított, hosszú szüneteket tartva. Győző őrült tempóval vágta a szekrényeket. „Baromi, mit melózik ez a pali” — állapította meg a főszakács. — Mindig ezt csinálják? — A, ez a kisebbik és a könnyebb. Délelőtt öntjük a rezet. Azt látná, ott milyen meleg van. — Holnap adok magának repetát. Rakott krumpli lesz. Dupla tejfölt is kap rá. — Nem kell. — Miért, nem maga mondta, hogy kevés az ebéd? — De, csakhogy így megint azt adná, amit másoktól elszed. Nyolc óra elmúlt. A végéhez közeledtek. A fene egye meg azt a marhát, jól elszúrta az időmet — dohogott magában. Mit tudhat ez? Látta a kocsit. Esetleg a zöldséget. Hol van az már? Hajjaj! Különben is mivel bizonyítaná? Holnap majd jelentem, hogy rámtámadt ez a hülye. Hadd mossák meg a fejét. Lenne élelmesebb, ne másokat kritizálna. Győző egy sínen mozgó kisdaruval kupacba hordta a kész rezet. — Na, főnök, megvagyunk ... — Maga meg, én meg ki. — Ugyan, egy kis melótól... — És az idegesség? ,— Várjon, adom a .nyugtatót. Először is: azért a munkáért most nem jár pénz. Mi szocialista brigád vagyunk és szerződésben vállaltuk, hogy soron kívül adjuk a se- lejtpőtlást a Bendőék brigádjának, az esztergályosoknak. Másodszor: ha maga megígéri, hogy abbahagyják, én nem szólok senkinek arról, amit láttam. Harmadszor: állapodjunk meg, hogy erről a mai esetről nem beszélünk. Áll az alku? „Dögölnél meg” — gondolta, de azért rávágta: — Oké. KOVÁCS L. PÉTER A nevelés - alkotás A gyermek elsődleges környezete a család, innen viszi magával az iskolába (az életbe) magatartásának alapvonásait. Ambíciója, teherbírása attól függ, hogy milyen modellt lát otthon, s hogy milyen kapcsolata van szüleivel, milyen nevelésben részesül. Sokéves tanári pályám alatt sokféle tanítványom volt, de az egyszerűsítés kedvéért most két nagycsoportba sorolom őket. Az egyik csoportba azok a diákok tartoznak, akiknek magatartására az „ahogy esik, úgy puffan” alapállás volt jellemző, a másik csoportba a törekvő, kötelességüket jól végezni alkarók tartoztak. A gyerekek nem születnek rossznak, közömbösnek, törekvőnek, szorgalmasnak. Ilyenné vagy olyanná a felnőttek társadalmában válnak. Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke jó, szeretetre- méltó, szorgalmas lenne, de sokan csak számonkérik ezeket a tulajdonságokat, csak követelnek, s ha a gyermek nem tesz eleget a követelményeknek, akkor büntetnek. Észre sem veszi sok szülő, hogy gyermeke számára az otthon nem a melegséget, a védettséget, a biztonságot jelenti, hanem az utasítások, a számonkérések, az elégedetlenkedések forráshelyét. A sorozatos negatív élmények pedig rossz irányba terelhetik a fejlődő személyiség alakulását. Közömbössé, fásulttá válhat az a gyermek, aki pozitív érzelmekben szegény környezetben él, és erre sok szülő csak akkor ébred rá, amikor már valami baj van. Vagy még akkor sem. Elég gyakran találkozik a pedagógus olyan anyával, apával, aki a gyermekével kapcsolatos problémák forrását mindenhol keresi, csak magában nem, nevelési módszerében nem. Legtöbbször hibás a gyerek, a rohanó életmód, a pedagógus, a másik szülő, csak ő nem. „Tessék elhinni, én folyton szidom, büntetem, de nem ér semmit. Hiába beszélek neki, hiába korholom.” Bizony hiába. Ha gyermekeinktől szépet, jót várunk, akkor türelmesen, szeretettel, sok figyelemmel kell nevelnünk őket. Olyan kapcsolatot kell kialakítanunk velük, amelyben a pozitív érzelmek dominálnak. Rideg nevelési módszerrel nem lehet a gyerek személyiségfejlődését pozitív irányba terelni. A felnőtt is igényli a jó szót, a barátságot. A bensőséges kapcsolatból erőt merít, a dorongolás elkedvetleníti. A gyerek még inkább igényli a pozitív érzelmeket, mert gyengébb, mint a felnőttek, és anyjában, apjában, nevelőiben segítőtársakat keres (nem „csendőrt”). Ha nem talál bennük szövetségesre, ha a felnőttek mindig csak aré- náznak, akkor esetleg „sündisznóállásba” vonul. Vagy lepereg róla minden, vagy más negatív szokásokkal próbál védekezni. A fellengzős, az agresszív, a közömbös, a cinikus gyerek mindig valamit kompenzál magatartásával. Nevelni nehéz. Sok türelem, fantázia, hit, felelősségérzet kell hozá. Nem ártana többször tudatosítani magunkban, szülőkben, azt, hogy a nevelés alkotás. Bár az iskolának is feladata a személyiségformálás, mégiscsak a család a gyermek elsődleges közössége. A szülők nem lehetnek külső szemlélői gyermekük személyiség- fejlődésének., nem vélekedhetnek úgy, mint az az anya, aki fia osztályfőnökének a következőket mondta: „Én tudom, hogy a fiam lusta, hazudik, meg verekedés. Nekem nem kell mondani. És az apjának sem. Az apja úgyis nagyon sokszor megveri. De ez ilyen. Ki tehet róla?” A szülő tehet arról is, ha gyermeke derék, meg arról is, ha ennek ellenkezője. Dobiné Mónus Erzsébet Hallásvizsgálat A Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban nagy súlyt helyeznek a dolgozók munkaegészségügyi vizsgálatára. Például, korszerű audiológiai módszerekkel évente mintegy ötezer dolgozónak ellenőrzik a hallását. A képen: az audiológiai laboratóriumban. A műszer nagy pontossággal állapítja meg, hogy mennyire éles a hallása a vizsgált személynek (MTI Fotó — Matusz Károly felvételei — KS)
