Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-26 / 21. szám
1979. január 26. KÉPÚJSÁG 5 A közoktatás kérdései Németkér Az olvasó hangja Kutatásokkal az oktatásért Beszélgetés dr. Rónai Béláual Dr. Rónai Béla, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi tagozatának tanára számos tudományos cikk és több könyv szerzője, társszerzője. Tanszéki szobájának egyik székén hatalmas térképköteg, amelyen — szokatlan módon — csak számok láthatók. A Somogy megyei Zselicet ábrázolja a térkép, „leírva” az egyestől az ötvenhatos sorszámig. — Mit jeleznek ezek a számok? — A kutatópontokat.. ötvenhat kutatóponttal dolgozom a Zselic térségében. De kezdjük az elején. Regionális nyelvatlaszt készítek az említett területről, ötszáz kérdést tettem fel az ötvenhat kutatóponton. Különböző válaszokat kapok egy-egy jelenség megnevezésére, s ezeket térképre vetítem. így kimutatható egy-egy szó elterjedési területe, mozgása. A regionális nyelvatlaszok a már meglévő Magyar nyelvjárások atlasza kiegészítésére szolgálnak. Az atlasz elkészítéséhez ugyanis minden tizedik magyar lakta településen végeztek gyűjtést. A regionális atlaszok pedig azt vizsgálják, hogy mi a helyzet az egyes és a tízes települések közötti területeken. Egy-egy fogalom megnevezésére, különböző szavakat használnak a különböző pontokon. Érdekes például, hogy a vállra akasztható bortartó edény — az irodalomban csobolyó — elnevezése hogyan változik településenként. Az én területemen a bucsi, bucski, csobolló, fucsi szavakat használják. Az egyik pontomon az őszi kikericset vetővirágnak nevezik. Ez a^t jelzi, hogy amikor ez a virág nyílik, itt a vetés ideje. A Zselicségben német ajkúak is élnek, ezért lehetőség van a nyelvek közötti kapcsolat kimutatására. A galagonyát például lisztös körtének nevezik az egyik helyen.“Kiderült, hogy az elnevezés a német ajkúak által használt szó, a Mehlbirne tükörfordítása. Vagy egy másik példa: a vo- nyószéket jancsipadnak nevezik a német ajkúakkal érintkező területeken. Ez pe- dik a Hanzlbanknak a tükör- fordítása. — Hogyan kapcsolódik kutatómunkája az oktatáshoz? — Igen fontosnak tartom a dialektológiát, a nyelvjárás- tant a pedagógus pályára készülők számára. Napjainkban is létező gond a nyelvjárásban beszélő gyermekek beilleszkedése. Nyelvi alapon is létrejöhet hátrányos helyzet. A dialektológiában járatos pedagógus sokat segíthet ezen a téren. — Lapunkban mi is hírt adtunk a nyáron Fadd-Dom- boriban megrendezett szónokképző tanfolyamról, melyet a családi és társadalmi ünnepek szónokai részére szerveztek. A beszédművelés előadójaként ön is részt vett ezen a továbbképzésen. — Igen. A beszéd, a nyelv valamennyiünk számára fontos, de különösen egy pedagógusképző intézetben. Az oktatás során a hallgatók beszédművelésére nagy gondot fordítunk. Hogy milyen lesz a következő nemzedék beszédkultúrája, nagymértékben függ a pedágógustól. Ő formálja, alakítja majd tanítványai nyelvét, beszédét. S még iskolás korban kell kialakítani a beszédkultúrát, mert később már csak toldozgatni- foltozgatni lehet. A főiskolán kívül a különböző továbbképzéseken, valamint a Pécsi Rádió nyelvművelő ötperceiben igyekszem segítséget adni a nyelv- és beszédműveléshez. — Egy korábbi találkozásunkkor hangzott el, hogy a tanár úr részt vesz a távoktatási kísérletben. — A távoktatás-módszertani kísérletet a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont, a Pécsi Tanárképző Főiskolával közösen indította meg, 1973- ban azzal a céllal, hogy a levelező oktatás színvonalát emeljék. A munka összefogására jött létre a pécsi főiskolán a távoktatás módszertani kabinetje. A tanszékek nagy része, így a mi magyar nyelvi tanszékünk is csatlakozott a kísérlethez. Útmutatókkal, munkafüzetekkel, feladatlapokkal. valamint magnószalagra felvett gyakorlatokkal adunk segítséget a hallgatóknak. A feladat megoldásáról személyre szóló levelekben mondjuk el véleményünket a hallgatóknak, ők beküldött magnószalagon mondják el véleményüket, észrevételeiket a kísérletről. Természetesen a legfontosabb visszajelzés a vizsga. A kísérlet eddigi eredményei azt mutatják, hogy a levelező hallgatók tudása alaposabb, felkészültségük magasabb színvonalú lett — mondotta végül dr. Rónai Emil, akiről álljon itt egy nem jelentéktelen megjegyzés. Az elmúlt év nyarán kapta meg a Csűry Bálint emlékérmet nyelvjáráskutató munkájának elismeréseképpen. MAJOROS ISTVÁN Néptáncegyüttesek eredményei és tervei 1978-ban ünnepelte a magyar néptáncmozgalom harmincéves évfordulóját. Milyen szakmai sikereket adott a jubileumi év megyénk három együttesének: a szekszárdi, a dombóvári és a dunaföldvári művészeti csoportnak? Milyen elképzelésekkel, tervekkel készültek 1979-re? Eredményes évet zártak megyénk vezető néptánc- együttesei. A fenntartó szervek fokozottabb anyagi támogatása révén új koreográfiákat vásároltak, bővülték a ruhatárok, rangos nemzetközi fesztiválok résztvevői voltak. A működési feltételek javulásán túl tovább fejlődött az együttesek belső szakmai és ideológiai nevelő- mumkája. Mindhárom művészeti csoport hozzájárult a maga módján a lakóhely és a megye közművelődésének gazdagításához. Az elmúlt év kiemelkedő szakmai sikereket hozott a Szekszárdi Néptáncegyüttes életében. A „kiöregedő” régi táncosak helyére újak léptek. A megfiatalított gárda tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint eredményes bemutatkozásuk a szekszárdi néptáncfesztiválon, ahol első díjat nyertek. Az év legjelentősebb eseménye mégsem az első díj, hanem az algériai néptáncfesztiválon való részvétel. Tolna megyei művészeti együttes első alkalommal járt más kontinensen. Becsületére válik a szekszárdi táncosoknak, hogy több európai és számos afrikai nép fiai közt helytálltak és feladatukhoz méltóan, jól képviselték a magyar néptánckultúrát egy, a miénktől sokban különböző ritmus-, érzelem- és dallamvilágban. Osztatlan siker koronázta a Tolna megyei székelyek műsorát a Röpülj Páva nép- művészeti vetélkedőn. A nyertes műsor forgatókönyv- írója, rendezője Szabadi Mihály, az együttes vezetője, táncosai pedig a sárköziek és a székelyek műsoraiban is közreműködtek. Az együttes 1978-ban 34 alkalommal lépett közönség elé, műsorukat 26 ezren tekintették meg. Alkotmányunk ünnepén Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesültek,. ami további lelkesítő erőt adott. Tervek: A repertoár felfrissítése, új számok készítése, tanulása. A fiatalok előadó-képességének továbbfejlesztése. Részvétel három nagy jelentőségű találkozón : a békéscsabai szólótánc- (január), a szolnoki néptánc- (május) és a szekszárdi néptánc- (október) fesztiválon. A dombóvári Kapos együttes tánckara 1978-ban fő célkitűzését — új, nagy műsor létrehozását —, megvalósította. Három koreográfiát tanultak,. amely alaposan próbára tette az együttes tudását felkészültségét, és munkafegyelmét. A felkészülés időszakában csak kevés fellépést vállalhattak, mégis 22 szereplésük volt az elmúlt évben. Kirobbanó sikerrel szerepeltek tavaly októberben a lisszaboni nemzetközi folklórfesztiválon. Tizenkét ország élvonalbeli együttese között tovább öregbítették a magyar népművészet hírét és jól szolgálták a népek, országok közötti barátságot. A fesztivál elnöke a magas művészi színvonal és a közönségsiker elismeréseként újabb meghívással köszönte meg vendégszereplésüket. Eredményesen szerepelték az országos szövetkezeti fesztivál területi vetélkedőjén, amely alapján továbbjutottak az országos döntőbe. Az együttes zenekara, Balázs István vezetésével, a szekszárdi fesztiválon zenekari díjat kapott. Sikeres közreműködésük, népi ihletésű, színes muzsikájuk győzelemre segítette a Röpülj Páva székely műsorát. Tervek: Ismert koreográfusokat kérnek fel új műsorok készítésére. A munkahelyekkel, iskolákkal szorosabb kapcsolatot kívánnak kialakítani, hogy még jobban figyelemmel kísérhessék a táncosok munkáját, tanulmányi eredményeit. Rendszeresebbé teszik a táncházakat, közös műsort készítenek a kórusokkal, új műsorral neveznek a szekszárdi néptáncfesztiválra. Várják az új művelődési központ átadását, működési feltételeik javulását. Az idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját a dunaföldvári együttes. 1978T ban legnagyobb sikerük a görögországi Komitini városában rendezett nemzetközi néptáncfesztiválon volt, ahol lengyel, bolgár és több görög együttes társaságában résztvevői voltak a város török elnyomás alóli felszabadulásának évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozatnak. A „Földvár” együttes műsorai: a magyar csárdás, a kapuvári verbunk és a Tolna megyei táncok elismerést és nagy közönség- sikert arattak. A fellépések közötti üres napokon a klasz- szikus görög kultúra emlékeivel gazdagíthatták történelmi és művészeti ismereteiket az együttes tagjai. Az élményekben és művészi sikerekben egyaránt gazdag görögországi kirándulás mellett rendszeres közreműködői a helyiipari szövetkezetek, termelőszövetkezetek rendezvényeinek. Uj koreográfia hiányában nem tudtak részt venni a szekszárdi néptáncfesztivá- ion, pedig dinamikus, sodró lendületű, színvonalas műsoraikat az elmúlt időszakban mindig nagy tetszéssel fogadta a néptáncszerető szekszárdi közönség. Tervek: Három új tánc tanulása, olyan táncoké, amelyek jubileumi műsoraik gerincét alkotják. Növelik a szólótáncok számát. Három jelentős rendezvényen vesznek részt: helikoni diákünnepségeken, a szekszárdi néptáncfesztiválon és a dunaföldvári szüret programjain. A hazai táncos rendezvényeken túl lengyel- országi vendégszereplésre is készülnek. PAPP FERENC, a megyei tanács csoportvezetője Honismereti kör A honismereti kör gyűjtéséből: régi használati eszközök, gyermek játékok Fotó: Czakó Az újratelepítés kétszázadik évfordulóját ünnepli Németkér az 1985-ös esztendőben. A nagy esemény előkészületeit már megkezdte a- község. Az évforduló méltó megünneplésén dolgozik az 1977 óta működő honismereti kör is Hanák Ottó pedagógus vezetésével. Terveik között szerepel a község monográfiájának elkészítése. Ezenkívül régi német szokásokat, táncokat, gyermekjátékokat, használati tárgyakat gyűjtenek össze. Dr. Axel Hesse, a Humbolt Egyetem népzenei kutató csoportjának vezetője több német népdalt gyűjtött a községben. A kör tagjai tovább folytatják ezt a munkát. A községi könyvtárban már több összegyűjtött tárgyi emlék is található. A honismereti kör és a művelődési ház többi szakköre ez év őszén, a németkéri napon mutatkozik be a közönségnek. Ez egyben az évforduló megünneplésének próbája is lesz. Khepenek — azaz köpönyeg. Régi idők kedvelt ruhadarabja „Meditáció a gyes-ről” Amit a Népújságban olvashattunk erről a témáról, előnyeivel és hátrányaival együtt, már sokunk előtt ismert. Jó dolog, hogy a Hazafias Népfront országos elnöksége mellett működő nő- és rétegpolitikai munkabizottság felmérésbe kezdett a kismamák helyzetéről. Valamennyi cikket elolvasom a gyes-ről, mert engem is közvetlenül érint. Igaz, nem gyes-en vagyok, hanem gyes-en lévő kismamát helyettesítek, meghatározott időre szóló munkaszerződéssel. Arról még sehol nem olvastam, hogy a kismamák helyére szerződtetett dolgozók milyen helyzetbe kerülnek. Saját tapasztalatomat írom le, de gondolom, nagyon sok asszonynak, leánynak hasonló problémái akadnak. Szubjektív vagy objektív okok miatt néha munkahelyet változtatunk. Ha szerződéses munkaviszonyra vállalkozunk — amelyhez azonnal hozzászámíthatunk egy állandóan jelen lévő feszültséget, mondhatnám úgy is, hogy „létbizonytalanságot” — felelősségünk teljes tudatában tesszük. Egy munkaadó sem közli a teljes igazságot, hogy a szerződéses dolgozó hátrányos helyzetbe fog kerülni. Hogy miért? Az első, legnagyobb veszély számára az, hogy a gyes-t bármikor megszakíthatja a kismama; tehát egy általa ismert vagy ismeretlen ember szeszélyeinek van kitéve. És ha a kismama visszajön, a szerződtetett dolgozónak mennie kell. Adminisztratív vonalon nagyon ritkán tudják megoldani véglegesítéssel az előállt helyzetet. Bár előfordul, hogy a szerződtetett dolgozó nagyobb szakértelemmel látja el a munkakört (szakképzettsége is megfelelőbb), mint az, akit helyettesít. Sőt, valahogy úgy érzi az ember, hogy neki, mint „hézagpótlónak”, sokkal többet kell produkálnia ahhoz, hogy megbecsüljék. A munkahelyen szerényen meg kell húzódnia, hiszen csak átmenetileg van ott, még a létszámkimutatásban sem szerepelhet. Anyagi hátránya is jócskán akad ennek az állapotnak. Munkaruha nem jár, 50 százalékos arcképes igazolványra nem jogosult, fizetésemelést nem kap, mert a kismama egy- vagy két évvel ezelőtti bérével alkalmazták. Munkatársai kapják a kötelező és a soron kívüli béremelést, amit — vidámságot erőltetve magára — neki kell ügyintézni. Ha még szerződésének lejárta előtt próbál állandó munkahelyet keresni (ami természetes), főnöke megorrol rá, és gyorsan megpróbálja rábírni a kismamát, hogy lehetőleg azonnal jöjjön visz- sza. Meditált-e valaki már azon, hogy amíg a három- százezer kismama hasznosan vagy haszontalanul tölti a napjait, addig az őkét helyettesítő nők milyen körülmények között végzik munkájukat, s mi lesz a sorsuk a szerződés lejártával ? Hasznos lenne, ha az ő helyzetüket is megvizsgálnák! Mert bármilyen stabil a kismama, mint leendő munkaerő, amíg kismama, helyette másik asszony vagy leány végzi a munkát (s ők a napi nyolc óra munka után művelik magukat, és nevelnek gyermekeket); s ezek a nők szintén azt szeretnék, ha „hosszú távon is számítana rájuk a társadalom”. HORVÁTH KÁROLYNÉ Dombóvár
