Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-26 / 21. szám

6 1?ÉPÜJSÁG 1979. január 26. Az elnökség tárgyalta A bírókat is ellenőrzik A megyei labdarúgó-szövet­ség játékvezetői bizottságá­nak elnöksége ülést tartott. Ezen többek közt megjelent Herczig Gábor, a megyei sporthivatal vezetője és dr. Szűcs László, a megyei lab­darúgó-szövetség főtitkára. Az elnökséget a küldő al­bizottság munkájáról Dra- vecz István tájékoztatta. Elő­ször a csere-játékvezetőkről beszélt, akiket Somogyból, il­letve Baranyából kaptunk. Elmondta azokat a gondokat, melyek menet közben jelent­keztek. Például addig, míg mi előre közöltük, melyik mérkőzésekre kérünk játék­vezetőket, ők csak késve kö­zölték. Baranya megyében többször előfordult, hogy a mérkőzést már szombaton lejátszották, így legjobb já­tékvezetőink vasárnap mér­kőzés nélkül maradtak. So­mogy megye is egy esetben lemondta a mérkőzést, nem kér játékvezetőt. Ezek a za­varó körülmények rossz ha­tást váltottak ki a játékve­zetők és a küldőbizottság tag­jai között. A Tolna megyei küldőbizottság ott tévedett, hogy Bonyhád mérkőzésére is kért az említett két me­gyéből, holott a bonyhádi csapat az ősszel várakozáson alul szerepelt, semmi nem in­dokolta, hogy Ők kapják a csere-játékvezetőket. Ami vi­szont örvendetes: egyetlen mérkőzés nem maradt el a játékvezető hibájából, de egyéb ok miatt sem. Igaz, olyan volt, hogy szükség-já­tékvezetőnek kellett partje­lezni, vagy éppen a partjel­zésre küldőknek a felnőtt­mérkőzést vezetni. Ilyen ese­tekben mindig megtörtént a kivizsgálás, és a felelősségre- vonás. Dravecz István el mondta azt is, hogy a játék­vezetők száma meghatározott, átlag negyven működik, de közülük sok a fiatal. Velük kell úgy „sakkozni”, hogy le­hetőleg a nehezebb mérkőzé­sekre a tapasztaltabbak men­jenek vezetni, öt-hat mérkő­zést vezettek olyanok — az őszi idényben — akikre hosz- szú távon lehet számítani, és jól megállták helyüket. Sze­rinte nem megalapozott az olyan bírálat, hogy a fiatal játékvezetők teljesen kezdők. Varga Endre a játékveze­tők ellenőrzéséről tájékoztat, ta az elnökséget. Ebből kide­rült, hogy átlag tíz mérkőzé­sen kellett egy-egy ellenőr­nek az őszi szezonban meg­figyelőként ott lenni. Az el­lenőrök között akadt azon­ban, akinek meg kellett kö­szönni a működését, mivel elfogultsága miatt a játékve­zető működéséről képtelen volt tárgyilagos bírálatot ad­ni. Volt olyan is, aki csapa­tának hazai veresége esetén — a különben mindenki ál­tal köztiszteletben álló, és mindig jól bíráskodó játék­vezetőnek — egyest adott. Varga Endre név szerint is megemlítette a három leg­jobb ellenőrt: Szabó Istvánt, Vindics Józsefet és Zerza Józsefet. Gabi Géza, aki a közelmúlt napokban vett részt az or­szágos JB ellenőreinek to­vábbképzésén, tájékoztatta az elnökség tagjait az ott el­hangzottakról, majd javas­latot terjesztett elő a megyei játékvezetők téli továbbkép­zéséről. A Magas-Tátrában jártak A pincehelyiek önkritikusan magukról és a sportágról Nem a játékvezetőkben kell a hibát keresni A labdarúgók szorgalmasan futottak a nehéz talajon, ami­kor azt befejezték, a labdarú­gópályán folytatták a mun­kát. Az öltöző előtt beszélget­tünk, majd idős Simon Gyu­la lelkiismeretes munkáját néztük meg. A szertárban a gondosan ápolt, kitisztított ci­pők soTakoztak a polcokon, kissé távolabb tisztára mo­sott és vasalt felszerelések katonás rendben összerakva dicsérték a szertáros munká­ját. Az öltözőben a kályhán már forrt a tea, hogy a já­tékosok az edzés után egy­két pohárral felhörpintsenek belőle. Varga László sportköri el­nökkel és dr. Patonai Iván­nal, a labdarúgó-szakosztály vezetőjével beszélgettünk a pincehelyi labdarúgók mun­kájáról és azokról a gondok­ról, mely a vezetők vállát nyomja. A csapat rendkívüli jó rajt után visszaesett. A harmadik fordulóban átvet­ték a vezetést, és három hé­ten át a táblázat élén álltak. Aztán fokozatosan lejjebb ke­rültek. A hatodik fordulóban harmadikak voltak, de a nyol­cadik forduó után már a 6. helyen álltak. A tizedik mér­kőzés után a táblázaton a 8. helyre kerültek, sőt a tizen­negyedik fordulót követően már a tizedikek lettek. Az őszi szezon utolsó fordulójá­ban sikerült visszaverekedni magukat a 8. helyre, ahol most is vannak. — Jelentős gondot jelentett edzőnk. Zajtai III. Béla egész­ségi állapota, melynek az lett a vége, hogy abba kellett hagynia a munkát. Most ezt a tisztséget Bükkösi András látja el. Korábban volt kapu­védő és mezőnyjátékos, sőt az ifjúságiaknál mint edző is dolgozott. Segédedzői szak­végzettsége van, így Pőcz Já­nos segítségével rájuk hárul a feladat, hogy a csapatot fel­készítsék a tavaszi idényre. A játékosok többsége hely­ben dolgozik, ilyen szempont­ból nincs különösebb gond, felszereléssel is jól állunk, sőt elkészült az új pálya is, melyet fél év múlva már bir­tokba veszünk. A két sportvezető tájékoz­tatója után a közben átöltö­zött labdarúgókkal megkez­dődött az eszmecsere. Bükkö­si András edző azt kérte, hogy a bajnokság rajtja előtt jó lenne néhány edzőmérkő­zést játszani, de helyesnek tartja a paksiak elgondolását is. hogy tavasszal és ősszel oda-vissza alapon hétközi ed­zőmérkőzések legyenek, mondjuk a Népújság-kupáért. Azzal viszont már nem értett egyet, hogy hét közben legye­nek bajnoki mérkőzések. Ek­kor közbeszólt a sportkör el­nöke, Varga László: — Nekünk azért nem jó a hétközi mérkőzés, mert a többiek által javasolt időpon­tokban van a legnagyobb me­zőgazdasági munka és nem hagyhatjuk ott a gépeket a földeken, azért mert labdarú­gó-mérkőzésünk van. Aztán az sem utolsó szempont, hogy mi labdarúgócsapatunkkal a község dolgozóinak igényét is ki akarjuk elégíteni, hogy va­sárnaponként legyen hol szó­rakozniuk, lássanak egy-egy mérkőzést. Ismét az edző vette át a szót: — Tökéletesen igazuk van azoknak, akik bírálják a jelenlegi átigazolási rendszert, az NB I. és NB II-eseknek mindent lehet, a megyebaj­noki csapatoknak meg sem­mit. Nekünk és hozzánk ha­sonlóan egészen biztos még több csapatnak szüksége len­ne, hogy év közben egy-egy játékost járási bajnokságból tudjunk igazolni. A játékosok is bekapcso­lódtak a beszélgetésbe: — A megyeválogatott szereDelteté- se feltétlen jószándékú el­gondolás volt, de nem úgy si­került mint szerették volna. Nem a legjobbak kerültek a megyeválogatottba, a jövőben nagyobb körültekintéssel kell a válogatást végezni. Ami az osztályzatokat illeti — a já­tékosok szerint — az lenne a legjobb, ha négyhetenként az edző közölné az osztályzato­kat, így hozzávetőlegesen reá­lis képet tudna ő is adni a négy hét teljesítményéről. Eb­ben az esetben nem kellene a Hét 11-e, valamint a mezőny legjobbjainak a megjelölése, csak havonta egyszer, a hó­nap megyeválogatottja címen két csapat összeállítása. Ér­dekes módon addig míg több helyen ellenezték a serdülő­bajnokság jelenlegi rendsze­rét, a pincehelyiek azt mond­ták, hogy türelmetlenül vár­ják az őszt, amikor már az ő serdülőcsapatuk is a megye­bajnokságban indulhat. Csak ebben a formában lehet biz­tosítani a fejlődést, a színvo­nalas foglalkoztatást a fiata­lok réázére. — Nem értem — mondta az egyik játékos — miért a csapatkapitánynak kell be­vinni az igazolást, illetve mi­ért kell neki érte menni a mérkőzés után. Akik ezt az intézkedést hozták, tisztában vannak azzal, hogy egy vesz­tes mérkőzés után milyen idegállapotban van a játékos? Szinte hihetetlennek tűnik, de a játékvezetőkről alig esett szó. Valamennyien úgy foglaltak állást, hogy nem a játékvezetők az okai például annak, hogy ők jelenleg a nyolcadik helyen állnak, nem a bírókban, hanem saját ma­gukban kell hibát keresni. Előfordult, hogy a játékveze­tőnek gyengébben megy a bí­ráskodás, de megértik, hisz a játékos sem képes állandóan azonos teljesítményt, jó játé­kot nyújtani. Lapunkkal kap­csolatban sem léptek fel olyan kérésekkel, igényekkel, melyet nehéz lenne teljesíte­ni. Tökéletesen megértették, hogy a sport céljára szánt hely adott, és ezen belül kell gazdálkodni, a labdarúgásnak is biztosítani kell a helyet. Aminek viszont örültek, a jö­vőben egy-egy mérkőzésről már bővebb információt tu­dunk adni, sőt a csütörtöki napokon még egyszer olvas­hatnak a megyebajnokságról. A fegyelmezett és önkriti­kus pincehelyi labdarúgók, játékosok szorgalmasan készülnek, mert mint az el­nök is mondta, a község sportszerető táborával szem­ben kötelezettségük van: jó játékot várnak tőlük. A KISZ KB honvédelmi és sportosztálya január 13—20. között egyhetes sítúrát szer­vezett a Magas-Tátrába. A jutalomúton tíz Tolna me­gyei volt: sportaktívák, akik tevékenyen bekapcsolódtak a megyénkbe rendezett XIII. ODOT szervezési, lebonyolí­tási munkálataiba. Budapesttől, a ikilencórás autóbuszút során, vidám hangulatban ismerkedtek össze a csoport tagjai. Mi­nél közelebb kerültünk a Magas-Tátrához, annál in­kább növekedett a síelés utáni vágyunk, látva a ha­zai hóviszonyok utáni kitű­nő lehetőségeket. A második nap program­jában már a kezdők és a ha­ladók is élvezhették a Hreb- jenok alsó, erdei szakaszát, ami kellemes lesiklást bizto­sított 25—30 percen át. Har­madik napra a kedvvel együtt a bátorság is növeke­dett: ekkor a Csorba-fó kör­nyékére tettünk kirándulást. Itt három kitűnő pálya állt rendelkezésünkre „tányéros” és kétszemélyes — a budai Libegőhöz hasonló — felvo­nóval. Ez utóbbi jóvoltából káprázatos látványhoz ju­tottunk: az 1440 méteres ma­gasságról 1833 méterre, a Soliskóra jutottunk fel. Gyö­nyörű fenyőerdő felett, ha­talmasnak tűnő magasság­ban, időnként a szó igazi ér­telmében a felhők között li­begtünk. Ez a pálya a túra egyik csúcsát jelentette, hisz az 1970. évi óriás lesiklás vi­lágbajnoki pályája volt. A négy kilométeres pálya felső szakasza volt a 'legveszélye­sebb: sziklák között, ke­ményre fagyott havon, min­den erőt bevetettünk síelés közben. A 400 méteres szint- különbséggel, hajtűkanya­rokkal és meredek szaka­szokkal tűzdelt pályán egy- egy lesiklás időtartama 15— 60 perc közötti volt. A következő napon csopor­tunk Késmárkra és Lőcsére látogatott. Ekkor öten tovább ostromoltuk a magaslatokat, így jutottunk fel a lanovká­val a lomnici csúcs alatti Encián-szállóig. Az itteni él­mények sokáig emlékezete­sek maradnak. 1772 méter magasról 898 méterig mint­egy hét kilométeren át, szik­lák között, tűkanyarokban, fagyott havon — a szakadé­kok védőhálóval övezve —, időnként életveszélyes körül­mények között siklottunk le. A slalommozástól pattanásig feszültek az izmok. Újabb nap, újabb élményekkel. Csoportunkat felvitték En­ciánig, vezetőnk innen az előbbi öttagú profitársaság kivételével nem engedélye­zett lesiklást. Szűcs István, a TOTÉV fiatal dolgozója tel­jesítette a maximumot: Lomnicky Sedlo-ról Enciá­non át Tátralomnicig, 2122 méter magasságról 898 mé­terig — leküzdte az 1224 mé­teres szintkülönbséget — nyolc és fél kilométeres tá­von egy óra 10 percet siklott. SITKÉI ZOLTÁN, a KISZ megyebizottság honvédelmi és sportfelelőse Kézilabda Megerősödött a dombóvári csapat A Dombóvári Spartacus női kézilabdacsapata Tóth István edző irányítása mellett, terv­szerűen készül a tavaszi idényre. Heti három alkalom­mal tornateremben tartják a foglalkozásokat, sőt már két mérkőzést is játszottak, Kom­lón, a Bányász-kupán. Az el­ső mérkőzésen a dombóváriak a Komlói Steinmetz SE csa­pata ellen 22:13 (12:8) arányú győzelmet szereztek. A gólok közül Bagolyné 8, Németh I. 4, Pflug és Till 3—3, Deák 2, Szabóné és Bódog 1—1 gólt szerzett. A dombóvári lányok a második mérkőzésükön az 501-es számú DSK csapata ellen 21:l-es félidő után 41:2 arányú győzelmet szereztek. Különösen az újonnan igazolt játékosok mutattak jó for­mát. A legeredményesebbnek ismét Bagolyné bizonyult, 14 gólt dobott. A képen balról jobbra: Dö­me Imre szakosztályvezető, Braunné Mojzes Anna, Bo- dogh Cecília, Németh Ildikó, ’Deák Rozália, Somfalvi Esz­ter és Tóth István edző. Álló sor: Kiss Katalin, Prodán Gyöngyi, Weimann Jolán. A KISZ megyei bizottsá­gán megbeszélést tartottak a járási, városi KlSZ-bizottsá- gok sport munkabizottsága vezetői, a társszervek képvi­selőinek részvételével. Meg­tárgyalták a forradalmi ifjú­sági napok, a megyei diákna­pok sportprogramjainak elő­készületeit, a KISZ Tolna megyei Bizottsága 1979—80- as akcióprogram kiegészíté­séből adódó feladatokat. * Január 28-án, vasárnap Bonyhádon egész napos férfi teniszversenyt rendez a Spartacus sportkör a torna- csarnokban. Kezdés: 10 óra. Az egyesület a sportág nép­A magyar labdarúgást a Volán csapata képviseli a ja­nuár 25. és 31. között Moszk­vában és Leningrádban meg­tartandó nemzetközi terem­tornán. A hagyományos téli lab­darúgó-találkozó részét képe­zi a tavaszi fő idényre ké­szülésnek. A csapatok két al­csoportban játszanak. A Vo­lán ellenfele január 25-én a CSZKA, 28-án a Pahtakor, 30-án a Torpedo. A döntőt, illetve a további helyezés sorsát meghatározó záró mér­kőzéseket január 31-én játsz. szák. * Az Egyesült Államok ököl­vívó-válogatottja parádés programot bonyolít le. Fo­Hírek szerűsítése érdekében belé­pődíjat nem szed. * A dombóvári város kör­nyéki egyesületek közgyűlé­seinek időpontjai: Dalmand január 29, Szakcs február 3, Döbrököz február 5, Dombó­vári Kórház február 7, Dom­bóvári Vasas február 9, Ko- csola és Domb. Pátria febru­ár 16, Dombóvári Kesztyű­gyár február 21, FA VÉD február 23, Dombóvári Szö­vetkezeti SK február 23, Dombóvári MSC február 26, gadja a Szovjetunió legjobb­jait, majd február 11-én Ha­vannában Kubával mérkő. zik. Március 31-én várhatóan Las Vegasban, majd április 2-án egy másik városban pe­dig sor kerül az első NDK— Egyesült Államok mérkőzé­sekre. Az amerikaiak ezután Európába látogatnak és Ju­goszlávia ellen lépnek szorí- tóba. Az NDK egyébként febru­árban kezdi az országok kö­zötti mérkőzéseket. Február 16-án Oslóban Norvégia, két Kaposszekcső február 27. Kurd március 5, Dombóvári VSE március 2, Dombóvári Tsz március 6, Attala már­cius 9, Csibrák március 10, Gyulaj március 12, Nak már­cius 16, Dombóvári Sportis­kola március 19. * A bátaszéki vasutas sport­klub január 28-án, vasárnap 10 órakor a művelődési ház­ban tartja közgyűlését. • A megyei asztalitenisz- szövetség Tolnán a Vörös Lobogó sportszékházban ren­dezi a megyei III. osztályú minősítő versenyt. Időpont: február 4. Kezdés: 9 órakor. nappal később pedig Kop­penhágában Dánia az ellen­felük. * Sikeresen szerepeltek a ma­gyar női kosárlabda-klubcsa­patok külföldön, nemzetközi kupamérkőzésen. A BSE cseh­szlovák ellenfelet győzött le Prágában, a Székesfehérvári Építők pedig Olaszországban diadalmaskodott. Prága, a Bajnokcsapatok Európa-kupájáért: BSE— Spárta Prága 71:66 (47:38) Legjobb dobók: Czirákyné (26), Nagy (17), Deák (14), il­letve Kopecka (18), Peklova (14), Hojsakova (8). Faenza, a Ronchetti-kupá- ért: Székesfehérvári Építők— Faenza 53:48 (26:24). Hatan a Tolna megyei csoportból

Next

/
Oldalképek
Tartalom