Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

1979. január 21. KÉPÚJSÁG 9 Gondok és remények Szovjet gazdaság, 1979 BÁRMENNYIRE is különbözzenek egymástól a népi, nemzeti szokások az újév megünneplésében, azért ál­talában két dologban hasonlítanak egymásra. Az egyik, hogy a hozzátartozókat megajándékozzák és családi körben az eltelt évet értékelve megbeszélik, hogy mit hoz az elkövetkező 365 nap. A szovjet családok jóléte, miként bármely más or­szágban, a nemzetgazdaság helyzetétől függ. A Szovjetunió gazdasága hatalmas méretű, a világ ipari termelésének egyötödét adja, rendkívül bonyolult rendszer, melyet emberek irányítanak, vagyis nem mentesek a tévedésektől. Hiszen egy egész bonyolult, szövevényes komplexumot kell irányítaniuk, melynek termelési alapjai 1979-ben csillagászati számokkal, ki­lenc nulla leírásával fejezhetők ki, vagyis billiós érté­kekkel számolunk. Miben szenved hiányt a Szovjetunió? Néhány kér­dést felsorolnánk, melyeket 1979-ben kell megoldani. Miként korábban, a Szovjetunió maradt továbbra is a világ legnagyobb építkezési területe. De sajnos igen nagy az építkezések száma, amelyek közül mindegyik megkezdését alaposan lehet indokolni, ugyanakkor ösz- szességükben bizonyos fokig korlátozott az anyagi bá­zis és hiány van munkáskezekben is. A befejezetlen építkezésekből adódó negatív követ­kezmények a határidőre üzembe nem állított berende­zések. Ezért 1979-ben a befejezetlen építkezések rész­arányát jelentős mértékben kell csökkenteni. MÁS ARÁNYTALANSÁGOKAT is ki kell küszöböl­ni a gazdasági életből. A legújabb iparágak fejlődését a rendelkezésre álló fémek és fűtőanyagok mennyisége szabja meg. A nyersanyagkészletek az országban óriá­siak, de kiaknázásukhoz igen messzire, nehezen megkö­zelíthető szibériai és távol-keleti vidékekre kell elmen­ni. Nagyon költséges a szállítás is. Az iparban ugyan­akkor pazarlás tapasztalható a fűtő- és nyersanyagok felhasználásában. Éppen ezért a területek gyorsított ki­aknázása mellett arra törekszünk, hogy egy év alatt például 33 millió tonna fűtőanyagot takarítsunk meg. A munkaerőhiány hamarosan megoldódik korszerű technológia alkalmazásával, amely jelentős munkameg­takarítást tesz lehetővé: mintegy 1 millió munkáskezet szabadít fel. Az 1978. év a szovjet mezőgazdaság számára nehéz év volt, de mégis sikeres. A gabonafélékből 235 millió tonnát takarítottak be, amelyre korábban nincs példa az ország történetében. Ez azonban még mindig nem elégséges. Ahhoz, hogy az ország szükségletét élelmi­szerekből, különösen húsból teljesen kielégítsük, több szemes terményt, takarmányt kell betakarítani: legke­vesebb 260 millió tonnát. Ezt egy olyan országban el­érni, ahol a megművelt földek döntő többsége a kocká­zatos földművelés körzetébe tartozik, nem könnyű. Az állami vezetés ezeket a körülményeket reálisan mér­legeli. Nemcsak a társadalmi tulajdonban lévő állat- tenyésztési telepek fejlesztését, hanem a mezőgazdasá­gi lakosság háztáji gazdaságának kibontakoztatását is támogatja. 1979-ben jelentős szociális intézkedésekre kerül sor, közöttük például 18 millió, nem a termelési szférá­ban dolgozó személynek felemelik a fizetését. Miként korábban, gyors ütemben növekszik az alacsony kere­setű rétegek jövedelme. A szovjet (lakásépítés üteme öt­ször gyorsabb, mint a lakosság számának növekedése. Az idén 11 millió lakos fog új lakásba költözni. A NÖVEKEDÉS nem mindenáron elérni kívánt cél az ország gazdasági fejlődésében. A Szovjetunió — bár fejlett és a világon 'legolcsóbb közlekedési hálózattal rendelkezik — továbbra sem kerül a személygépkocsit gyártó országok között a vezető helyre. Célszerűbbnek látják például a színes televíziók gyártására fordítani a milliárd rubeleket. Ezek gyártása 1979-ben 34 száza­lékkal növekszik. L. KORENYEV APN—KS Külkereskedelem a KGST-országokkal Jugoszlávia az idén tovább bővítette gazdasági kapcsola­tait a KGST-országokkal. A bjelovari „Tomo Vinko- vic” Traktorgyár ez évben kezdte meg kistraktorainak exportját Lengyelországba. Jövőre a lengyel rendelése­ken kívül magyar és cseh­szlovák igényeket is 'kielégí­tenek. A nisi MIN Gépgyár emelődarukait szállít szov­jet megrendelésre, 33 millió dinár értékben. A TEXTILKOMERZ Kül­kereskedelmi Vállalat szíve­sen kereskedik NDK-beli partnerével. A kölcsönös szállítások értéke jövőre már 74 millió dollár értéket kép­visel. Főleg konfekcióárukat továbbítanak innen az NDK- ba. Nagy a keletjük a jugo­szláv gyógyszereknek a vi­lágpiacon. A ljubljanai LEK Gyógyszergyár vevői között található a Szovjetunió és Lengyelország is. A bő választékban felkí­nált, jó minőségű jugoszláv kozmetikai cikkekből a szo­cialista országok közül a Szovjetunió és Magyarország vásárol a legtöbbet. Jugoszlávia egyik 'legjelen­tősebb exportpartnere Cseh­szlovákia. A két ország kö­zötti külkereskedelmi völu- rnen ez évi értéke 900 millió dollár, amiből az export 430 millió. (BUDAPRESS— TANJUG) Lengyel érdekességek Távolból szemlélve szerény külsőt mutat, de ha felszállunk rá, mindjárt más lesz a benyomásunk... 1978. július 7-én vonták fel a lobogót a legújabb és legnagyobb utas- és áruszállító kompra, mely a „Pomeránia” nevet kapta. A kompot Lengyelországban építette a szczecini A. Warski hajógyár. A komp 1978. november 4-től kezdve menet- rendszerű járatot teljesít Swinoujscie, Koppenhága, Felixstown, (Nagy-Britannia) ki­kötők között. így a „Pomeránia” új közlekedési hidat jelent Lengyelország és a brit szigetek között. Egy út alkalmával a lengyel komphajó 436 utast szállít komfortos kabinjaiban, míg nyáron pedig még száz személyt a fedélzeten. Csomagterében 277 személyautó, vagy 26 kamion fér el. Az egyik legértékesebb lengyel könyvtári gyűjtemény a LTA könyvtára a Poznan melletti Koraikban, az ottani műemlék vármúzeum épületében most ünnepli fennállá­sának 150. évfordulóját. Sok ezer turista és tudós látogat el évente Koraikba, hogy az ottani kincseket a helyszínen is megnézzék. Képünkön: a lovagterem. Nemrégiben a sziléziai műszaki-optikai gyárban Katowicében megindult a lágy kon­taktlencse-üvegek gyártása. A tervek szerint az üzem évi tízezer darabot gyárt majd belőlük. A képen — az ellenőrző részleg két dolgozója Gabriela Máj és Slawomir Za- kiewicz az első készítményeket vizsgálják. Hegyi autók A Szovjetunió természeti viszonyai annyira különbö­zőek, hogy az autóipar — a sorozatban gyártott gépko­csikkal párhuzamosan — kénytelen olyan autókat is előállítani, .amelyek egy konkrét éghajlati zónában alkalmazhatók. Eddig főkép­pen az északi területek igé­nyeit elégítették ki. Most új igény jelentkezett, a magashegyi közlekedésben alkalmazható járművek gyántására. Ezek a területek mintegy 2,2 millió négyzet- kilométer kiterjedésűek. A hatalmas térségen hét közép­ázsiai és Kaukázuson-túli szovjet köztársaság (Üzbe­gisztán, Kirgizia, Tádzsikisz­tán, Türkménia,, Azerbaj­dzsán, Grúzia és Örményor­szág) terül el, s itt található Kazahsztán öt nagy területi egysége is. A zónában a Szovjetunió lakosságának 16,2 százaléka, vagyis 42,3 millió ember él. Szinte min­denfajta szállítást tehergép­kocsikkal bonyolítanak le. Az itt található utak külön­leges követelményeket tá­masztanak a gépjárműtech­nikával szemben. Ezek az utak esetemként hol a forró égövi zónán haladnak ke­resztül, hol pedig 5 ezer mé­ter magasságban futnak a tenger szintje felett (Ak- Bajtal a Pamíron), majd hirtelen ereszkednek le. A hegyvidéken a hosszan tah­ié kapaszkodók és lejtők, a meredek hágórészek, a hir­telen, éles kanyarok a jellem­zőek. A forró égövi zónában a le­vegő hőmérséklete eléri a plusz 48 (jlelsius fokot, a talaj felülete pedig 70—80 Celsius fokra hévül fel. A nyári szá­razság következménye a magy mennyiségű por, amely a motor hűtésével, a ventil­látor teljesítményével, a por­védelemmel, az olaj- és ke­nőanyaghűtéssel szemben támaszt különleges követel­ményeket. A Szovjetunió Állami Tervbizottsága mellett mű­ködő, a komplex szállítási problémákkal foglalkozó in­tézetben kialakították az ezekhez a körülményekhez alkalmazkodó gépjárművek jellegzetes műszaki ismerte­tőjegyeit. Az autógyárak ajánlásokat kaptak a tropi­kus és a hegyi változatok gyártására. A konstrukciós módosítások zömét a már nagy sorozatban gyártott tí­pusokra alapozták. Nyugdíjas parasztok Lengyelországban hó­napról hónapra nő azok­nak a parasztoknak a száma akik — az ország egyik új törvénye alap­ján — nyugdíjat élvez­nek. Az öregségi nyugdíjak összege átlagosan 2200— 2400, a rokkantságiaké pedig 2400—2530 zloty. Az új törvény alapján ma már táppénz is jár a mezőgazdasági dolgo­zóknak. Ez év júliusáig a társadalombiztosító in­tézet 13 millió zloty táp­pénzt fizetett ki az arra rászorultaknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom