Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-17 / 13. szám

2 KÉPÚJSÁG 1979. január 17. A BT ülése Kambodzsáról Meghiúsított beavatkozás Az ENSZ Biztonsági Taná­csának hétfő esti ülésén a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselője a Kambodzsai Népköztársaság belügyeibe való beavatkozást jelentő ha­tározati javaslat ellen szava­zott. Ezzel megakadályozták a javaslat elfogadását. Oleg Trojanovszkij szovjet ENSZ-nagykövet leszögezte, hogy a testület nem alakíthat ki tárgyilagos véleményt, ha nem hallgatja meg a kam­bodzsai nép törvényes képvi­selőit. A Szovjetunió képvi­selője mellett más szocialista országok — köztük Bulgária, Kuba, Lengyelország, Ma­gyarország, Mongólia — is visszautasították azokat a provokatív kísérleteket, ame­lyekkel az ENSZ alapokmá­nyának szellemével ellentéte­sen, a testületet arra akarták rávenni, hogy a kambodzsai nép érdekeivel szembehelyez­kedve beavatkozzék a dél­kelet-ázsiai ország belügyei­be. A szocialista országok kép­viselői a tervezetről szóló vi­tában hangsúlyozták, hogy a Kambodzsában létrehozott törvényes kormány, a Népi Forradalmi Tanács a kam­bodzsai nép teljes támogatá­sát élvezi és széles körű nem­zetközi elismerésben , része­sült. Kambodzsa népe saját kezébe vette sorsának irányí­tását, és bármilyen arra irá­nyuló kísérlet, hogy ezt meg­zavarják, ellentétes az ENSZ alapokmányának elveivel. HUN SEN ÜZENETE A BIZTONSÁGI TANÁCSHOZ Hun Sen, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács kül­ügyminisztere táviratban fe­jezte ki sajnálkozását amiatt, hogy az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa a bukott Pol Pót— leng Sary rezsim képviselői­nek jelenlétében tanácskozott Kambodzsáról. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa elnökéhez intézett üze­net, amelyet az SPK hírügy­nökség tett közzé, a többi kö­zött hangsúlyozza: a Kam­bodzsai Népköztársaság Népi Forradalmi Tanácsa újból ki­nyilvánítja, hogy Kambodzsa egyetlen törvényes képviselő­je a nemzetközi kapcsolatok­ban, nemzetközi szervezetek­nél, az el nem kötelezett moz­galomban. A Népi Forradal­mi Tanács visszautasítja bár­ki kísérletét, hogy Kambod­zsa nevében lépjen fel. A kambodzsai állásfoglalás végezetül rámutat, hogy min­den olyan Kambodzsáról folytatandó tanácskozás, ame­lyen nem képviselteti magát a Népi Forradalmi Tanács, az ország belügyeibe való be­avatkozásnak tekinthető, s bármilyen határozat is szü­lessék, az a fentiekből adó­dóan semmis, érvénytelen. MAGYAR FELSZÓLALÁS HANOIBAN Hanoiban véget ért az Afro­ázsiai Szolidaritási Szervezet (AAPSO) elnökségének VII. kibővített ülése. A tanácsko­zás zárónapján szólalt fel Molnár Béla, a magyar szo­lidaritási bizottság alelnöke, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára. A magyar küldöttség veze­tője a többi között foglalko­zott a Közel-Kelettel és az afrikai felszabadító mozgal­mak helyzetével, majd rész­letesen szólt a Vietnammal és Kambodzsával való szoli­daritás jelentőségéről. Emlé­keztette a tanácskozás részt­vevőit arra, hogy a Magyar Népköztársaság a Népi For­radalmi Tanácsot Kambodzsa egyetlen törvényes hatalmi szervének ismerte el és kész minden téren együttműködni a Kambodzsai Népköztársa­sággal. Hasonlóképpen a Ha­zafias Népfront is kész a sok­oldalú együttműködésre a Kambodzsai Nemzeti Egység­fronttal. Kambodzsa népe győzött, de máris új és nem könnyű feladatok megoldásá­ra készül: újjá kell építenie országát, népének életét. Biz­tosak vagyunk abban — mon­dotta Molnár Béla —, hogy a forradalmi Kambodzsa bará­tai segítségévei legyőzi a ne­hézségeket. A magyar szolidaritási bi­zottság alelnöke a továbbiak­ban a magyar társadalom tá­mogatásáról biztosította a szocialista Vietnamot a nem­zetközi imperializmus és a kí­nai nagyhatalmi sovinizmus elleni küzdelemben, nemzeti függetlensége, békés építő­munkája megszilárdításáért folyó harcában. ÚJABB VIETNAMI TILTAKOZÁS A kínai fél tovább folytat­ja kettős taktikáját: a Viet­nam elleni provokációkat, il­letve az incidensekért való felelősség Vietnamra való hárítását — ez tűnik ki a vietnami külügyminisztérium szóvivőjének újabb nyilatko­zatából, amelyet a hanoi la­pok kedden teljes terjedelmé­ben ismertetnek. A hanoi állásfoglalás emlé­keztet a január 9. és 14. kö­zött végrehajtott sorozatos kí­nai provokációkra, amelyek­nek célja Quang Ninh, Cao Bang, Hoang Lien Son és Ha Tuyen tartomány határ­térsége volt. Egyedül Quang Ninh tartományban két em­beréletet, köztük egy gyerme­két, követelt a kínai provo­kációsorozat, hét személy megsebesült, kettőt pedig el­hurcoltak a visszavonuló kí­nai alakulatok. A többi tá­madásnak egy halálos és két sebesült áldozata van, és a kí­naiak több vietnami határőrt magukkal hurcoltak. A vietnami külügyminisz­térium szóvivője elítélte Kí­nának a Vietnam területe el­leni határsértő akcióit, rámu­tatva: a provokációk fokozá­sával párhuzamosan a kínai hatóságok tovább vádaskod­nak Vietnam ellen, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a világközvélemény és a kínai nép figyelmét eltereljék és igazolják Vietnam-ellenes cselekményeiket. A VSZK külügyminiszté­riuma újból leszögezte, hogy Vietnam kormánya és népe a barátság térségének akarja tudni Kínával való határtér­ségét, ugyanakkor azonban eltökélten védelmezi hazája szuverenitását és területi ép­ségét. A THAIFÖLDI KORMÁNYFŐ JAPÁNBAN Kedden hivatalos látogatás­ra a japán fővárosba érkezett Kriangszak Csomanan tábor­nok, thaiföldi kormányfő. A vendég Ohira Maszajosi mi­niszterelnökkel és Szonoda Szunao külügyminiszterrel mindenekelőtt a kambodzsai népi hatalom megteremtésé­vel előállott új indokínai helyzetet tekinti át és eszme­cserét folytat velük a két or­szág közötti politikai-gazda­sági kapcsolatok szorosabbra fűzéséről. A vendéglátókat kiváltképpen az érdekli, hogy az ASEAN-országok rendkí­vüli külügyminiszteri érte­kezlete után a regionális tö­mörülés milyen magatartást tanúsít majd á Kambodzsai Forradalmi Tanács és a Vi­etnami Szocialista Köztársa­ság iránt. Az erre vonatkozó megbeszélések eredménye ugyanis befolyásolhatja a ja­pán álláspontot is. Adatok és tények Hz enyhülés akadalyai Az Egyesült Államok had­ügyminisztériuma minden év végén közzéteszi a külföldön állomásozó amerikai csapa­tokról szóló jelentését. A je­lentés az U. S. News and World Report című hírmaga­zin 1978-as utolsó számában jelent meg. Az idén ismét lét­számnövekedésről számolha­tott be az amerikai hetilap, 11 400-zal több amerikai ka­tona szolgál jelenleg az Egye­sült Államok határain kívül, közülük a legtöbben Nyugat- Európában. A Pentagon 1978-ban 16 ezer 900 fővel növelte csapa­tainak létszámát az európai NATO-államoik területén. A legtöbben közülük jelenleg is a Német Szövetségi Köztár­saságban tartózkodnak. A 234 300 amerikai katona kö­zött közel tízezer az elmúlt évben került európai állo­máshelyére, 1800 fővel növe­kedett az angliai és 1900 fő­vel az olaszországi amerikai helyőrségek létszáma, s ki­sebb emelkedések voltak több más országban is. A Földkö­zi-tengeren hajózó 6. ameri­kai flotta állományában 3100 fővel szolgálnak többen. A számok sokat mondanak. Elsősorban! arról beszélnek: az USA továbbra sem haj­landó elősegíteni a katonai enyhülést kontinensünkön. Az NSZK-ba vezényelt új ameri­kai egységek a nyugatnémet állam északi területein he­lyezkedtek el. Az észak-német sík.-ágon új NATO-páncélos- egységek állomásoznak, olyan alakulatok, amelyek a nuk­leáris hadviselésre készülnek fel, s amelyek a neutronfegy­ver bevetésére is képesek. A Pentagon növelte az Európá­ban állomásozó légierő lét­számát és fegyverzetét is. El­sősorban az NSZK-ban és Nagy-Britanniában helyeztek el újabb típusú, nukleáris harceszközök alkalmazására képes repülőket. Az adatokat és tényeket még hosszasan lehetne sorol­ni. Aligha kétséges: az Egye­siüt Államok, illetve a NATO vezetése arra törekszik, hogy a Varsói Szerződés erejével szerbben fölényre tegyen szert. A katonai erőegyensúly megbontása természetesen je­lentős veszélyekkel járhat. Erre hívták fel a figyelmet a szocialista országok is védel­mi közösségük képességeinek megőrzését szorgalmazva. A szocialista országok az elmúlt évben két fontos ja­vaslatot terjesztettek a bécsi közép-európai csapatcsökken­tési tárgyalások résztvevői elé. Ezek egyrészt lehetősé­get adnának arra, hogy több, mint öt év után végre való­ban megkezdődjön a katonai feszültségcsökkentés Európa szívében. Ennek első lépése­ként a csapatlétszámok és fegyverzetek kölcsönös befa­gyasztását indítványozták. A NATO válasza a szocia­lista országok konstruktív ja­vaslatára a fegyverkezési ver­seny fokozása, a hadseregek létszámának növelése volt. Az elmúlt esztendőben haj­totta végre történetének leg­nagyobb hadgyakorlatait az atlanti paktum katonai szer­vezete, ami szintén nem já­rult hozzá a feszültség csök­kenéséhez. Az amerikai hetilap ábrá­ján a csillagok az USA kül­földi támaszpontjainak háló­zatát jelzik. A hidegháború éveiben létrehozott bázisok fenntartása az amerikai ka­tonapolitikának továbbra is fontos — a világbékét veszé­lyeztető — eleme marad. M. G. BUDAPEST Németh Károly és Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a KB titkárai kedden délután a Központi Bizottság székhá­zában fogadták Armando Hart Davalost, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, kultu­rális minisztert, aki a kubai kulturális napok esemény- sorozata alkalmával küldött­ség élén tartózkodik hazánk­ban. A szívélyes, elvtársi lég­körben lezajlott eszmecserén részt vett Pozsgay Imre kul­turális miniszter és Jose An­tonio Tabares, a Kubai Köz­társaság magyarországi nagyikövete. (MTI) MADRID Szerdán a szovjet kormány meghívására a Szovjetunió­ba utazik Marcelino Oreja Aquirre spanyol külügymi­niszter. Oreja az első spa­nyol külügyminiszter aki el­látogat a Szovjetunióba. BELGRAD A belgrádi városi tanács végrehajtó bizottsága hatá­rozatot hozott a kenyér új árairól. A fehér kenyér ki­logrammonkénti új ára 7.60 dinár, a félbarnáé 6.70 és a barna kenyéré 5.80 dinár. BUDAPEST Budapesten kedden aláír­ták az 1979. évre szóló ma­gyar—kínai árucsereforgalmi és fizetési egyezményt. En­nek értelmében a két ország közötti árucsereforgalom az előző évihez képest tovább növekszik. Az egyezményt magyar részről Tordai Jenő, kínai részről Cui Csun külkeres­kedelmi miniszterhelyettes írta alá. Az aláíráson jelen volt dr. Szaiai Béla államtit­kár, valamint Cu An-kang, a Kínai Népköztársaság ügy­vivője. A sah elhagyta Iránt A felvonulók virágot és Khomeini-arcképeket osztogatnak a katonáknak Teheránban. (Képtávírónkon érkezett.) Mohammad Reza Pahlavi iráni sah kedden, helyi idő szerint délután negyed ket­tőkor, különrepülőgépen fe­leségével együtt elhagyta or­szágát. Nyugati hírügynöksé­gi kommentátorok szerint tá­vozása azt jelenti, hogy — legalábbis abszolút uralokdó- ként — többé nem térhet vissza Iránba. Néhány perc­cel korábban a parlament alsóháza 149 szavazattal, 43 ellenében és 13 képviselő tartózkodása mellett jóvá­hagyta Baktiar kormányának programját. A sah minden hivatalos ünnepség nélkül, néhány ve­zető politikus és mindössze két iráni újságíró jelenlété­ben távozott. Elutazásakor adott nyilat­kozatában a sah fáradtság­ra panaszkodott és azt mond­ta, hogy azért csak most uta­zik, mert meg kellett várnia, amíg a parlament bizalmat szavaz a kormánynak. Visz- szatérésének lehetőségéről annyit közölt, hogy annak időpontja „kizárólag egész­ségi állapotától függ”. A sah távozásának a tehe- ráni rádióban elhangzott be­jelentése után a főváros la­kossága valóságos örömün­nepet ült. A tömegek énekel­ve, autódudák hangorkánja kíséretében vonultak az ut­cára. Az iráni uralkodó útjának első állomása az egyiptomi Asszuán. A sah és felesége néhány napot Szadat elnök vendégeként Asszuánban tölt, majd Európán keresztül érkezik Los Angelsbe. Abban, hogy Reza Pahiavi visszatérhet-e országába, meghatározó szerepe lesz Khomeini ajatollah-nak, a vallási ellenzék legbefolyá­sosabb vezetőjének. Khomei­ni bejelentette, hogy a sah távozása után hazatér párizsi önkéntes száműzetéséből. Az uralkodó ellenzékének szim­bólumává nőtt vallási veze­tő már megalakította az úgynevezett iszlám forradal­mi tanácsot, amellyel az isz­lám köztársaság alapjait kívánja lerakni. Ardesir Zahedi, Irán 'washingtoni nagykövete Pá­rizsban az amerikai ABC te­levíziótársaságnak adott nyi­latkozatában úgy vélekedett, hogy a sah három hónapon belül visszatér hazájába. Ezzel ellentétes viszont az a meg nem erősített hír, hogy az egyik amerikai légitá­maszponton az éjszaka le­szállt a császári család kü- löngépe, amelyen az uraiko- kodó legközvetlenebb hozzá­tartozói: anyása és három gyermeke érkezett az Egye­sült Államokba. Mint isme­retes, a császári család szá­mos tagja és több korábban vezető politikus már decem­ber végén Amerikába érke­zett, s a sah mellett közvet­len környezetéből már csak a felesége maradt. Lehetőségek és akadályok Kedd esti kommentárunk. Régi igazság, hogy a dolgok a külpolitikában is összefüg­genek. Elég egy pillantást vetnünk a legutóbbi hírügynökségi jelentésekre ahhoz, hogy ez ismét bebizonyosodjék. Ilyen szempontból különösen két legutóbbi hír ragadja meg a fi­gyelmet. Az egyik: Carter elnök bejelentette, hogy a SALT;—• 2-vel kapcsolatos megkötendő megállapodást államközi szer­ződésként terjeszti a kongresszus elé. A másik: Leonyid Brezs- nyev interjúja az egyik legtékintélyesebb amerikai hetilap­nak. Az államközi szerződések ratifikálásához az amerikai tör­vények szerint kétharmados többség kell, Nem nehéz meg­jósolni, hogy ezt az arányt nem lesz könnyű elérni; ehhez a hidegháború túlságosan sok híve ül az Egyesült Államok tör­vényhozásában. Az elnök ezért — nyilvánvalóan korábbi ke­serű tapasztalatok alapján — kénytelen volt figyelmeztetni á honatyákat, hogy a SALT—2 elutasítása „súlyos csapást mérne a nemzetközi béke erősítését szolgáló törekvésekre és ártana a világban az Egyesült Államokról alkotott képnek”. Leoinyid Brezsnyevnek a Time magazin számára adott interjúja emlékeztet arra, hogy a szovjet—amerikai kapcsola­tok komoly javulásához vezető úton „mesterséges akadályokat hoztak létre. Ezeket az akadályokat el lehet és el kell távo­lítani”. Nyílt titok, hogy éppen a SALT megtorpedózása lenne a legnagyobb ilyen ákadály, méghozzá jellegénél fogwa veszé­lyesen kettős természetű: egyszerre és egymásból következően vetné vissza a szovjet—amerikai viszony és az egész nemzet­közi helyzet javulását. Leonyid Brezsnyev plasztikus fogalmazásban utal a po­tenciális torlaszrakóknak a „szovjet fenyegetéssel” kapcsola­tos képtelen hisztériakeltésére: „Vajon igényt tartunk-e egyet­len négyzetkilométernyi területre más államoktól?... Vajon nem a Szovjetunió az egyik fő kezdeményezője és aktív részt­vevője mindazoknak a lépéseknek, amelyek Európában a bé­ke megszilárdítása és a békés együttműködés fejlesztésére • irányulnak?” A kérdésre csak egyféleképpen lehet' válaszolniok mind- - azoknak, akik igazat akarnak mondám. Ha eljut a washing­toni Capitóliumra a még megkötendő egyezmény, a világ ezt a választ várja a képviselőktől és szenátoroktól annak a fel­ismerésnek alapján, hogy a felelősségük egyszerűen mérhe­tetlen. HARMAT ENDRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom