Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-17 / 13. szám
2 KÉPÚJSÁG 1979. január 17. A BT ülése Kambodzsáról Meghiúsított beavatkozás Az ENSZ Biztonsági Tanácsának hétfő esti ülésén a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselője a Kambodzsai Népköztársaság belügyeibe való beavatkozást jelentő határozati javaslat ellen szavazott. Ezzel megakadályozták a javaslat elfogadását. Oleg Trojanovszkij szovjet ENSZ-nagykövet leszögezte, hogy a testület nem alakíthat ki tárgyilagos véleményt, ha nem hallgatja meg a kambodzsai nép törvényes képviselőit. A Szovjetunió képviselője mellett más szocialista országok — köztük Bulgária, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia — is visszautasították azokat a provokatív kísérleteket, amelyekkel az ENSZ alapokmányának szellemével ellentétesen, a testületet arra akarták rávenni, hogy a kambodzsai nép érdekeivel szembehelyezkedve beavatkozzék a délkelet-ázsiai ország belügyeibe. A szocialista országok képviselői a tervezetről szóló vitában hangsúlyozták, hogy a Kambodzsában létrehozott törvényes kormány, a Népi Forradalmi Tanács a kambodzsai nép teljes támogatását élvezi és széles körű nemzetközi elismerésben , részesült. Kambodzsa népe saját kezébe vette sorsának irányítását, és bármilyen arra irányuló kísérlet, hogy ezt megzavarják, ellentétes az ENSZ alapokmányának elveivel. HUN SEN ÜZENETE A BIZTONSÁGI TANÁCSHOZ Hun Sen, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács külügyminisztere táviratban fejezte ki sajnálkozását amiatt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a bukott Pol Pót— leng Sary rezsim képviselőinek jelenlétében tanácskozott Kambodzsáról. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökéhez intézett üzenet, amelyet az SPK hírügynökség tett közzé, a többi között hangsúlyozza: a Kambodzsai Népköztársaság Népi Forradalmi Tanácsa újból kinyilvánítja, hogy Kambodzsa egyetlen törvényes képviselője a nemzetközi kapcsolatokban, nemzetközi szervezeteknél, az el nem kötelezett mozgalomban. A Népi Forradalmi Tanács visszautasítja bárki kísérletét, hogy Kambodzsa nevében lépjen fel. A kambodzsai állásfoglalás végezetül rámutat, hogy minden olyan Kambodzsáról folytatandó tanácskozás, amelyen nem képviselteti magát a Népi Forradalmi Tanács, az ország belügyeibe való beavatkozásnak tekinthető, s bármilyen határozat is szülessék, az a fentiekből adódóan semmis, érvénytelen. MAGYAR FELSZÓLALÁS HANOIBAN Hanoiban véget ért az Afroázsiai Szolidaritási Szervezet (AAPSO) elnökségének VII. kibővített ülése. A tanácskozás zárónapján szólalt fel Molnár Béla, a magyar szolidaritási bizottság alelnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. A magyar küldöttség vezetője a többi között foglalkozott a Közel-Kelettel és az afrikai felszabadító mozgalmak helyzetével, majd részletesen szólt a Vietnammal és Kambodzsával való szolidaritás jelentőségéről. Emlékeztette a tanácskozás résztvevőit arra, hogy a Magyar Népköztársaság a Népi Forradalmi Tanácsot Kambodzsa egyetlen törvényes hatalmi szervének ismerte el és kész minden téren együttműködni a Kambodzsai Népköztársasággal. Hasonlóképpen a Hazafias Népfront is kész a sokoldalú együttműködésre a Kambodzsai Nemzeti Egységfronttal. Kambodzsa népe győzött, de máris új és nem könnyű feladatok megoldására készül: újjá kell építenie országát, népének életét. Biztosak vagyunk abban — mondotta Molnár Béla —, hogy a forradalmi Kambodzsa barátai segítségévei legyőzi a nehézségeket. A magyar szolidaritási bizottság alelnöke a továbbiakban a magyar társadalom támogatásáról biztosította a szocialista Vietnamot a nemzetközi imperializmus és a kínai nagyhatalmi sovinizmus elleni küzdelemben, nemzeti függetlensége, békés építőmunkája megszilárdításáért folyó harcában. ÚJABB VIETNAMI TILTAKOZÁS A kínai fél tovább folytatja kettős taktikáját: a Vietnam elleni provokációkat, illetve az incidensekért való felelősség Vietnamra való hárítását — ez tűnik ki a vietnami külügyminisztérium szóvivőjének újabb nyilatkozatából, amelyet a hanoi lapok kedden teljes terjedelmében ismertetnek. A hanoi állásfoglalás emlékeztet a január 9. és 14. között végrehajtott sorozatos kínai provokációkra, amelyeknek célja Quang Ninh, Cao Bang, Hoang Lien Son és Ha Tuyen tartomány határtérsége volt. Egyedül Quang Ninh tartományban két emberéletet, köztük egy gyermekét, követelt a kínai provokációsorozat, hét személy megsebesült, kettőt pedig elhurcoltak a visszavonuló kínai alakulatok. A többi támadásnak egy halálos és két sebesült áldozata van, és a kínaiak több vietnami határőrt magukkal hurcoltak. A vietnami külügyminisztérium szóvivője elítélte Kínának a Vietnam területe elleni határsértő akcióit, rámutatva: a provokációk fokozásával párhuzamosan a kínai hatóságok tovább vádaskodnak Vietnam ellen, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a világközvélemény és a kínai nép figyelmét eltereljék és igazolják Vietnam-ellenes cselekményeiket. A VSZK külügyminisztériuma újból leszögezte, hogy Vietnam kormánya és népe a barátság térségének akarja tudni Kínával való határtérségét, ugyanakkor azonban eltökélten védelmezi hazája szuverenitását és területi épségét. A THAIFÖLDI KORMÁNYFŐ JAPÁNBAN Kedden hivatalos látogatásra a japán fővárosba érkezett Kriangszak Csomanan tábornok, thaiföldi kormányfő. A vendég Ohira Maszajosi miniszterelnökkel és Szonoda Szunao külügyminiszterrel mindenekelőtt a kambodzsai népi hatalom megteremtésével előállott új indokínai helyzetet tekinti át és eszmecserét folytat velük a két ország közötti politikai-gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzéséről. A vendéglátókat kiváltképpen az érdekli, hogy az ASEAN-országok rendkívüli külügyminiszteri értekezlete után a regionális tömörülés milyen magatartást tanúsít majd á Kambodzsai Forradalmi Tanács és a Vietnami Szocialista Köztársaság iránt. Az erre vonatkozó megbeszélések eredménye ugyanis befolyásolhatja a japán álláspontot is. Adatok és tények Hz enyhülés akadalyai Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma minden év végén közzéteszi a külföldön állomásozó amerikai csapatokról szóló jelentését. A jelentés az U. S. News and World Report című hírmagazin 1978-as utolsó számában jelent meg. Az idén ismét létszámnövekedésről számolhatott be az amerikai hetilap, 11 400-zal több amerikai katona szolgál jelenleg az Egyesült Államok határain kívül, közülük a legtöbben Nyugat- Európában. A Pentagon 1978-ban 16 ezer 900 fővel növelte csapatainak létszámát az európai NATO-államoik területén. A legtöbben közülük jelenleg is a Német Szövetségi Köztársaságban tartózkodnak. A 234 300 amerikai katona között közel tízezer az elmúlt évben került európai állomáshelyére, 1800 fővel növekedett az angliai és 1900 fővel az olaszországi amerikai helyőrségek létszáma, s kisebb emelkedések voltak több más országban is. A Földközi-tengeren hajózó 6. amerikai flotta állományában 3100 fővel szolgálnak többen. A számok sokat mondanak. Elsősorban! arról beszélnek: az USA továbbra sem hajlandó elősegíteni a katonai enyhülést kontinensünkön. Az NSZK-ba vezényelt új amerikai egységek a nyugatnémet állam északi területein helyezkedtek el. Az észak-német sík.-ágon új NATO-páncélos- egységek állomásoznak, olyan alakulatok, amelyek a nukleáris hadviselésre készülnek fel, s amelyek a neutronfegyver bevetésére is képesek. A Pentagon növelte az Európában állomásozó légierő létszámát és fegyverzetét is. Elsősorban az NSZK-ban és Nagy-Britanniában helyeztek el újabb típusú, nukleáris harceszközök alkalmazására képes repülőket. Az adatokat és tényeket még hosszasan lehetne sorolni. Aligha kétséges: az Egyesiüt Államok, illetve a NATO vezetése arra törekszik, hogy a Varsói Szerződés erejével szerbben fölényre tegyen szert. A katonai erőegyensúly megbontása természetesen jelentős veszélyekkel járhat. Erre hívták fel a figyelmet a szocialista országok is védelmi közösségük képességeinek megőrzését szorgalmazva. A szocialista országok az elmúlt évben két fontos javaslatot terjesztettek a bécsi közép-európai csapatcsökkentési tárgyalások résztvevői elé. Ezek egyrészt lehetőséget adnának arra, hogy több, mint öt év után végre valóban megkezdődjön a katonai feszültségcsökkentés Európa szívében. Ennek első lépéseként a csapatlétszámok és fegyverzetek kölcsönös befagyasztását indítványozták. A NATO válasza a szocialista országok konstruktív javaslatára a fegyverkezési verseny fokozása, a hadseregek létszámának növelése volt. Az elmúlt esztendőben hajtotta végre történetének legnagyobb hadgyakorlatait az atlanti paktum katonai szervezete, ami szintén nem járult hozzá a feszültség csökkenéséhez. Az amerikai hetilap ábráján a csillagok az USA külföldi támaszpontjainak hálózatát jelzik. A hidegháború éveiben létrehozott bázisok fenntartása az amerikai katonapolitikának továbbra is fontos — a világbékét veszélyeztető — eleme marad. M. G. BUDAPEST Németh Károly és Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a KB titkárai kedden délután a Központi Bizottság székházában fogadták Armando Hart Davalost, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, kulturális minisztert, aki a kubai kulturális napok esemény- sorozata alkalmával küldöttség élén tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott eszmecserén részt vett Pozsgay Imre kulturális miniszter és Jose Antonio Tabares, a Kubai Köztársaság magyarországi nagyikövete. (MTI) MADRID Szerdán a szovjet kormány meghívására a Szovjetunióba utazik Marcelino Oreja Aquirre spanyol külügyminiszter. Oreja az első spanyol külügyminiszter aki ellátogat a Szovjetunióba. BELGRAD A belgrádi városi tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott a kenyér új árairól. A fehér kenyér kilogrammonkénti új ára 7.60 dinár, a félbarnáé 6.70 és a barna kenyéré 5.80 dinár. BUDAPEST Budapesten kedden aláírták az 1979. évre szóló magyar—kínai árucsereforgalmi és fizetési egyezményt. Ennek értelmében a két ország közötti árucsereforgalom az előző évihez képest tovább növekszik. Az egyezményt magyar részről Tordai Jenő, kínai részről Cui Csun külkereskedelmi miniszterhelyettes írta alá. Az aláíráson jelen volt dr. Szaiai Béla államtitkár, valamint Cu An-kang, a Kínai Népköztársaság ügyvivője. A sah elhagyta Iránt A felvonulók virágot és Khomeini-arcképeket osztogatnak a katonáknak Teheránban. (Képtávírónkon érkezett.) Mohammad Reza Pahlavi iráni sah kedden, helyi idő szerint délután negyed kettőkor, különrepülőgépen feleségével együtt elhagyta országát. Nyugati hírügynökségi kommentátorok szerint távozása azt jelenti, hogy — legalábbis abszolút uralokdó- ként — többé nem térhet vissza Iránba. Néhány perccel korábban a parlament alsóháza 149 szavazattal, 43 ellenében és 13 képviselő tartózkodása mellett jóváhagyta Baktiar kormányának programját. A sah minden hivatalos ünnepség nélkül, néhány vezető politikus és mindössze két iráni újságíró jelenlétében távozott. Elutazásakor adott nyilatkozatában a sah fáradtságra panaszkodott és azt mondta, hogy azért csak most utazik, mert meg kellett várnia, amíg a parlament bizalmat szavaz a kormánynak. Visz- szatérésének lehetőségéről annyit közölt, hogy annak időpontja „kizárólag egészségi állapotától függ”. A sah távozásának a tehe- ráni rádióban elhangzott bejelentése után a főváros lakossága valóságos örömünnepet ült. A tömegek énekelve, autódudák hangorkánja kíséretében vonultak az utcára. Az iráni uralkodó útjának első állomása az egyiptomi Asszuán. A sah és felesége néhány napot Szadat elnök vendégeként Asszuánban tölt, majd Európán keresztül érkezik Los Angelsbe. Abban, hogy Reza Pahiavi visszatérhet-e országába, meghatározó szerepe lesz Khomeini ajatollah-nak, a vallási ellenzék legbefolyásosabb vezetőjének. Khomeini bejelentette, hogy a sah távozása után hazatér párizsi önkéntes száműzetéséből. Az uralkodó ellenzékének szimbólumává nőtt vallási vezető már megalakította az úgynevezett iszlám forradalmi tanácsot, amellyel az iszlám köztársaság alapjait kívánja lerakni. Ardesir Zahedi, Irán 'washingtoni nagykövete Párizsban az amerikai ABC televíziótársaságnak adott nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy a sah három hónapon belül visszatér hazájába. Ezzel ellentétes viszont az a meg nem erősített hír, hogy az egyik amerikai légitámaszponton az éjszaka leszállt a császári család kü- löngépe, amelyen az uraiko- kodó legközvetlenebb hozzátartozói: anyása és három gyermeke érkezett az Egyesült Államokba. Mint ismeretes, a császári család számos tagja és több korábban vezető politikus már december végén Amerikába érkezett, s a sah mellett közvetlen környezetéből már csak a felesége maradt. Lehetőségek és akadályok Kedd esti kommentárunk. Régi igazság, hogy a dolgok a külpolitikában is összefüggenek. Elég egy pillantást vetnünk a legutóbbi hírügynökségi jelentésekre ahhoz, hogy ez ismét bebizonyosodjék. Ilyen szempontból különösen két legutóbbi hír ragadja meg a figyelmet. Az egyik: Carter elnök bejelentette, hogy a SALT;—• 2-vel kapcsolatos megkötendő megállapodást államközi szerződésként terjeszti a kongresszus elé. A másik: Leonyid Brezs- nyev interjúja az egyik legtékintélyesebb amerikai hetilapnak. Az államközi szerződések ratifikálásához az amerikai törvények szerint kétharmados többség kell, Nem nehéz megjósolni, hogy ezt az arányt nem lesz könnyű elérni; ehhez a hidegháború túlságosan sok híve ül az Egyesült Államok törvényhozásában. Az elnök ezért — nyilvánvalóan korábbi keserű tapasztalatok alapján — kénytelen volt figyelmeztetni á honatyákat, hogy a SALT—2 elutasítása „súlyos csapást mérne a nemzetközi béke erősítését szolgáló törekvésekre és ártana a világban az Egyesült Államokról alkotott képnek”. Leoinyid Brezsnyevnek a Time magazin számára adott interjúja emlékeztet arra, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok komoly javulásához vezető úton „mesterséges akadályokat hoztak létre. Ezeket az akadályokat el lehet és el kell távolítani”. Nyílt titok, hogy éppen a SALT megtorpedózása lenne a legnagyobb ilyen ákadály, méghozzá jellegénél fogwa veszélyesen kettős természetű: egyszerre és egymásból következően vetné vissza a szovjet—amerikai viszony és az egész nemzetközi helyzet javulását. Leonyid Brezsnyev plasztikus fogalmazásban utal a potenciális torlaszrakóknak a „szovjet fenyegetéssel” kapcsolatos képtelen hisztériakeltésére: „Vajon igényt tartunk-e egyetlen négyzetkilométernyi területre más államoktól?... Vajon nem a Szovjetunió az egyik fő kezdeményezője és aktív résztvevője mindazoknak a lépéseknek, amelyek Európában a béke megszilárdítása és a békés együttműködés fejlesztésére • irányulnak?” A kérdésre csak egyféleképpen lehet' válaszolniok mind- - azoknak, akik igazat akarnak mondám. Ha eljut a washingtoni Capitóliumra a még megkötendő egyezmény, a világ ezt a választ várja a képviselőktől és szenátoroktól annak a felismerésnek alapján, hogy a felelősségük egyszerűen mérhetetlen. HARMAT ENDRE
