Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-17 / 13. szám
JJ179. január 17. NÉPÚJSÁG 3 lgálosatottolc o kereskedők Jó cselekvési program, eredményes megvalósítás „Ideális cipőboltban” Új lesse a méretszámozás Az ideális cipőboltban jártam néhány napja: ott, ahol minden, a „nagyker” raktárán lévő cipőből volt egy pár. Igaz, ez a cipőbolt nem igazi, nem vásárolni, hanem választani járnak ide, és nem a vevők, hanem a kereskedők. A szekszárdi cipőmintateremről van szó, ahová évente kétszer összegyűlik a megye valamennyi cipőárusítással foglalkozó szakembere, hogy szemre vegye a következő félév készletét. (Ezenkívül is meg-meglátogatják a termet, ha valami újabb beszerzésre készülnek.) A bemutatott kétszázhuszonnyolc pár cipő ráadásul nem is teljes készlet, volt néhány szövetkezet, ahonnét nem érkezett meg a minta- kollekció, és az exportáruk egy része is késik. A polcokon látható modellek azonban így is elárulják, hogy mire számíthatunk a közeljövőben a cipőboltokba indulva. Létszámban talán a női cipők vezetnek a kínálatban. Aki meglepetésre vár, az csalódni fog: a cipődivat nem változott. Továbbra is sok az úgynevezett kosztümcipő, amelynek magas, vékony, rakott sarka és keskeny feje van. A különféle gyárakban és szövetkezetekben készült mutatós lábbelik közös tulajdonsága, hogy finom, puha bőrből készültek és áruk négy-ötszáz forint között van. A kedvelt mokaszinból csak egy-kettőt láttunk, viszont vannak hasonló formájú, kényelmes, de divatosabb fazonú, nyersszínű bőrből készült cipői a Savaria cipőgyárnak. A konzervatív ízlésű, idősebb — és vékonyabb pénztárcájú — asszonyoknak a már ismert fazonokat ajánlották most is, szerencsére azért ebben az ízléskörben is gondoltak rá, hogy van, akinek a lába nem bírja a műbőrt. A puha bőr felsőrész viszont kicsit megdrágítja ezeket a fazonokat is. A nyári szandálok között sok a magas sarkú, sok pántos. A legszebbek tagadhatatlanul a spanyol modellek, csak az okozott fejtörést, hogy vajon hány kiló a hordásuk felső határa? Volt aki ötvenre, mások ötvenötre szavaztak. A férficipők között a legdivatosabbak a bonyhádi Bo- tond félcipői voltak, ezek is finom, puha bőrből készültek, áruk ehhez mérten elég magas lesz. A férfiszandálok, papucsok ügyében csak azokban a modellekben bízhatnak az érdekeltek, amelyek még nem érkeztek meg. Amit a bemutatón mutattak, az sem új, sem vonzó nem volt. A gyermekek számára készült cipők választéka tovább nőtt. Igazán szép gyermekcipőt nem láttunk, annál több volt a kamaszoknak szánt, nagyon csinos, nagyon divatos cipő, papucs, amit biztosan szívesen hordanak majd. (A szülőknek megnyugtatásul: nem túl drágák ezek a szép cipők sem.) Huba József, a pécsi raktárház igazgatója, ennek a kiállításnak a „tárlatvezetője” elmondta, hogy a Dunántúli Cipőkereskedelmi Vállalat az országban a legjobb eredményt érte el a múlt évben. Egymillió forinttal túl is teljesítették a tervet. Tolna megye forgalma hatmillió forinttal nőtt, és ha ezt az ösz- szeget átszámítjuk cipőre, bizony tisztelet-becsület cipőgyűjtő szenvedélyünknek... Most tudták meg a kereskedők, hogy hamarosan új számozást vezetnek be a cipőkre. Ezután egyszerű lesz a vásárlás módja: csak azt kell majd tudni, hogy hány centi hosszú az ember talpa. Ehhez hozzáadunk fél centit, és kész a lábméret. — Elégedett a kínálattal? — kérdeztük Huba Józsefet. — Tulajdonképpen igen. Még hiányoznak az endrődi ktsz cipői, amelyek szépek lesznek, az üzletkötők eredményesen tárgyaltak Algériában és Egyiptomban, várunk lengyel cipőket is. Ezekkel együtt jó lesz a kollekció, hozzátéve, hogy előfordulhat, hogy Iránból és Spanyol- országból nem érkezik meg a várt áru. Iránból az ottani politikai helyzet miatt, Spanyolországból pénzügyi okokból. Sókat jelent, hogy ma A spanyol szandál — és közönsége már egyre több cipőnknek finom bőr a felsőrésze, a vásárlók igényének megfelelően. Megjelent a néhány éve még teljesen hiányzó bőrtalp. Talán enyhül a házicipő-hiány is — amit a Tolna megyei boltokban is éreztek a kereskedők — a szombathelyi htsz teljes kapacitását lekötöttük. Nagyon örvendetesnek találjuk a Tisza Cipőgyár új kismama-programját, a végig fűzős, több változatban készülő kismamacipők nagyon hiányoztak eddig. Kocsis Imre, a hőgyészi ÁFÉSZ-áruház igazgatója. — Mit gondol, ki tudják elégíteni vásárlóik igényét? — Biztos vagyok benne. Nekünk nagy a vevőkörünk, még Paksról, Bonyhádról is vannak, akik nálunk vesznek cipőt. Mi a kényelmes, szolid modelleket válogatjuk ki, arra törekszünk, hogy legyen elég olcsó árunk. Már el is kezdtük ezeknek a kiválasztását. Van miből. Végül Simon Irént, a Tolna megyei Népbolt fiatal piackutató-közgazdászát kérdeztük, mi a véleménye a bemutatóról, a választékról? — Talán kevesebb lenne a cipővásárlók panasza, ha ilyen árukészlete lenne a boltoknak... De ez nem nagyon képzelhető el, sőt, sokszor, ha rengeteg üzletet jár végig a vásárló, akkor sem találja meg a teljes kínálatot. Hogy miért nem? Talán a kereskedők ízlése miatt. Rajtuk múlik, hogy mi kérül az üzletek polcaira, és ha a kereskedő és a vásárló ízlése különböző, vagy a kereskedő nem elég tájékozott, akkor már baj van. Különben meg az a véleményem, hogy ha az emberek találnak egy-két olyan modellt, amit saját maguk is szívesen hordanának, akkor jó az árukínálat. — És a piackutató talált? — Igen. A spanyol szandálok nagyon tetszenek... VIRÄG F. É. Fotó: Komáromi Küldött- és közgyűlések a tsz-ekben Országszerte megkezdődtek a tsz-ekben a zárszámadó közgyűléseket előkészítő munkahelyi tanácskozások, sok gazdaságban megtartották már a küldöttgyűlést is, és lassan elérkezik az ideje — több helyen már sorra is került — a zárszámadó közgyűléseknek. A beszámolásnak, illetve a beszámoltatásnak ez az új rendszere a módosított termelőszövetkezeti törvény megvalósítása során került a termelőszövetkezeti élet gyakorlatába. Korábban a közös gazdaságokban a közgyűlés adott lehetőséget a tagságnak arra, hogy hallassa véleményét a szövetkezeti belső élet rendjéről, a gazdálkodás gyakorlatáról, továbbá a tervezésről, és a falvak életében ^meghatározó jelentőségű szövetkezeti kulturális tevékenységről. A szövetkezeti életnek ez a fóruma azonban időközben szűkké vált. A módosított törvény lehetőséget, sőt ennél többet, jogot adott a tsVekben már korábban kialakult munkahelyi közösségek tagjainak arra, hogy a helyi gondokat megvitassák, és a közösségek küldötteinek közvetítésével az úgynevezett küldöttgyűlésen felvessék. A küldöttgyűlés vitatja meg ezekután a gazdálkodás, valamint a tervkészítés részleteit, lehetővé téve ezzel, hogy a közgyűlés valóban csak a gazdaság egésze szempontjából fontos témákkal, a zárszámadás főbb mutatóival, a tervezés fontosabb meghatározó számaival foglalkozzon. Az országban 1200 közös gazdaságban tartanak küldöttgyűléseket, további 169 közös gazdaságban erre azért nincsen szükség, mert kisebb üzemekről lévén szó — ezekben a taglétszám 250 alatt van — a közgyűlés betölti egyúttaj a küldöttgyűlés funkcióját is. A közgyűléseken hoznak majd határozatot a termelőszövetkezeti gazdák az idei tervről. Ennek központi előirányzatai már ismeretesek, de lényegében most, a közgyűléseken dől el, hogy a tsz-ek milyen mértékben teszik magukévá a központi elképzeléseket. Az elmúlt évek tapasztalata szerint a gazdaságok összességében mindössze néhány százalékos eltéréssel igazolják vissza a bel- és a külkereskedelmi igényeket tükröző ágazati terveket. A MÉM szakemberei szerint várhatóan így lesz ez idén is. (MTI) A termelés pártellenőrzése a bútoripari vállalatnál A Szekszárdi Bútoripari Vállalat az iparáginak nemhogy a nagy, de még a 'középüzemei közé sem tartozik. Am csak méreteit tekintve áll ez a megállapítás, alig több mint kétszáz dolgozója van. Termelési, gazdálkodási eredményei 1977-ben a legjobbak közé emelték, „Kiváló Vállalat” lett. Bár az idei mérleg még nincs készen, de a vállalatnál olyan a hangulat, hogy az idén is megpályázzák a kitüntető címet, öthat millió forinttal nagyobb értéket termelt, mint 1977- ben — néhány főnyi létszám- csökkenés mellett —, gyártmányai közt a „legöregebb” a négyéves Pille fotel, ám ez se divatjamúlt, és még sokáig nem lesz az, hiszen ez évben sem tudják 'kielégíteni az iránta jelentkezett piaci igényeket. Az országban egyedül alkalmazza a vállalat a fotelek gyártásánál a poli- uretánhab-öntést. Ritka jelenség, amit tavaly a vállalat csinált: néhány termékének csökkentette az árát. — Mit tettek mindezért a vállalat kommunistái ? — Semmi különöset — válaszolja Petőfi László, a vállalat fiatal párttitkára — a pártszervezet összességében és a huszonkét kommunista külön-külön is azt, ami a kötelessége. Hozzá kell tennem, hogy szerencsés helyzetben vagyunk, párttag az igazgató, a főmérnök, a gazdasági igazgatóhelyettes, az SZB- és a KISZ-titkár, párttagok az üzemvezetők. Mindennapi munkájukban is nyújtják azt a pluszt, amit a kommunistának adnia kell. Létrehoztuk üzemrészenként a pántcsoportokat, így ha egy-egy részlegben probléma van, a pártcsoportok jelzik és ha politikai tennivaló, azt is elvégzik. Mint például normakarbantartásnál, vagy ha átcsoportosításra van szükség. Néhány munkást kellett tavaly az asztalosüzemből áthelyezni a kárpitosrészlegbe. A pártcsoport feladata volt meggyőzni őket az intézkedés szükségességéről, és arról is, hogy nem járnak rosszabbul, sőt! Igaz, hátrányos volt számaikra, hogy korábban egy műszakban dolgoztak, a kárpitos- üzemben kétműszakos a termelés, fizetésük azonban emelkedett. És nemcsak a műszakpótlékkal. Elővesszük a pártszervezet 1978. évi cselekvési programját. — Az egy évvel ezelőtti beszámoló taggyűlésen fogadta el a taggyűlés, összeállításánál arra igyékeztünk, hogy konkrét, a vállalatnak „test- reszabott” legyen. És már a taggyűlésen megállapodtunk, hogy a beszámoltatásoknál nem elsősorban az eredményekre leszünk Ikíváncsiák, hanem a problémákra. Kaptak egy-egy példányt a pént- csoportbizalmiaík is, így tudják, mikor, 'miiről lesz szó, felkészülhettek. A cselekvési program második pontja: „A pártalap- szervezet vezetősége biztosítsa az éves terv végrehajtásának folyamatos ellenőrzését. A végrehajtás állását és a tapasztalatokat negyedévenként részletesen, félévenként átfogóan a főbb mutatókkal, taggyűlésen kell értékelni. Az értékelésnek konkrétnak kell lennie, a jelenségek pontosan meghatározott ókait és a to- vábhi feladatokat kell tartalmaznia”. Az első alkalommal — áprilisban — az első negyedévről számolt be Márkus István főmérnök. Kiderült többek közt, hogy az anyaggazdálkodásnál nincs minden rendben. Előfordul, hogy anyaghiány miatt akadozik a termelés. A „fiatal”, nemrég megszervezett anyagosztály vezetője elismerte, hogy pontosan ki kell dolgozni a készletnormákat, többek közt nem szabad csak általában figyelembe venni, hogy mennyi facsavarra van szükség egy hónapban, negyedévben, hanem a méretek is fontosak, ám ehhez jobb együttműködésre van szükség a termelési osztállyal. Mert csak a termelési osztály tudja .megadni időben az anyagosztálynak a részletes információt a különböző anyagfajták iránti szükségletről. A taggyűlés felelőssé tette a vállalat vezetőit a két osztály közötti együttműködés jobb megszervezéséért. „A vállalat gazdasági vezetése által megbízott szakmai bizottság vizsgálja meg az előállított és előállítandó termékék gazdaságosságát és versenyképességét. Az ellenőrzés legyen rendszeres, s időszakonként a tagság az eredményekről kapjon tájékoztatást” — mondja ki a cselekvési program negyedik pontjá. A júliusi taggyűlésen volt ezekről szó. Kiderült, hogy a vállalat egyik új termékénél, a „Szirén” garnitúránál vannak problémáik. Magas az önköltség, főleg az asztalos- üzemiben, az anyagfelhasználásnál. A munkahelyi tanácskozásokon a részleg dolgozói már számos javaslatot tették — ezeket azóta már be is vezették — a költségek csökkentésére. A nyolcadik pont az újító- mozgalom fellendítésére megszabott feladatokról szólt. A pártszervezet vezetősége és a szakszervezeti bizottság az újítómozgaiommal (itt kell megjegyezni, hogy a felesleges párhuzamosságok elkerülésére egy-egy közös érdék- lődésű témát nem tárgyal külön meg az szb, a pártvezetőség és a KISZ-vezetőség, hanem együttesen) azóta új újítási felelőse van a vállalatnak és részletes újítási feladatterve. Egyes feladatok megoldására pályázatokat írt ki a vezetés. A feladatterv 90no-a valósult meg, köztük a haböntő formák tömítésének megjavítása, megakadályozandó, hogy az importból származó habanyag tekintélyes része hulladékba kerüljön. Eredményesek voltak a kísérleték az osztrák importból származó ragasztóanyag- nák hazaival való helyettesítésére, természetesen a minőség romlása nélkül. A cselekvési program 10. pontja, helyesebben annak utolsó mondata >a legizgalmasabb, lévén ez „zsebbevágó”: Az új bérgazdálkodást fokozottabban kell ellenőrizni, biztosítani kell, hogy a tervezett 6° 0-os béremelkedés m egval ósul .jón, ’ ’ — Mind a tizenhárom pontot egész évben figyelemmel kísértük, miért éppen ez maradt volna ki? Persze, ebben van szó a létszámgazdálkodásról és a folyamatos nor- makarbantartásról is — jegyzi meg a párttitkár. Nos, a hat százalékból majdnem nyolc lett. Decemberben felmértük a bérgazdálkodás helyzetét, kiderült, hogy a hatékonysági mutatóink olyan jól alakultak, hogy lehetőségünk van a hat százalékot megtoldani. Százezer forintot osztottunk ki jutalomként. — És az idén? — Szigorúbb feltételek közepette kell gazdálkodnunk. Most készül az idei cselekvési programunk, amelyben — ugyanúgy, mint tavaly, — számba vesszük lehetőségeinket, a módosított közgazdasági szabályzókat. A bérfejlesztésnél öt százalékot célozunk meg. De lehet, hogy az év végére ez is módosul. Mint tavaly. Elsősorban rajtunk, kommunistákon múlik. J. J. Növeljük a tudományos kutatások hatásfokát M#rca Ferenc nyilatkozata — Egész tudományos életünk és ezen belül a Magyar Tudományos Akadémia idei legfontosabb feladata a tudományos kutatások hatásfokának a növelése — mondotta Márta Ferenc akadémikus, az MTA főtitkára Kárpáti Miklósnak, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — Az a célunk, hogy az eddiginél jobban összpontosítsuk anyagi és szellemi erőforrásainkat a társadalom, a népgazdaság fejlődését közvetlenül is szolgáló kutatásokra, szorosabbá váljék a tudomány és a gyakorlat közötti kapcsolat. — Hangsúlyozni kívánom, hogy alapvető céljaink és törekvéseink nem változnak, továbbá, hogy nem most kezdődött meg ezek megvalósítása. — A tudományos kutatások és a gyakorlat közötti kapcsolat szorosabbá és rendezettebbé tételét szolgálja az országos középtávú kutatási fejlesztési tervnek (OKKFT) a következő ötéves tervidőszakra szóló, és egyben első ízben történő kidolgozása. Munkálatai már tavaly megkezdődték, de az idén adnák igazán sok feladatot valamennyi érdekelt tárcának és a kormány megbízatása alapján az egész munkát irányító és koordináló országos műszaki fejlesztési bizottságnak, valamint az MTA-nak. Nékünk kell ugyanis gondoskodnunk arról, hogy az OKKFT azokat a kutatási programokat tartalmazza, amelyek az országos fontosságú népgazdasági feladatoknak sikeres megvalósítását segítik elő. — Az akadémiai kutató- hálózat is már az elmúlt évben hozzáfogott — a párt és állami fórumok határozatai alapján — azoknak a kutatási feladatoknak a megfogalmazásához, amelyek révén a hatodik ötéves terv céljainak megvalósítását kívánja elősegíteni. E munkálatok az idén tovább folytatódnak és várható a konkrétan megfogalmazott kutatási célok összegzése. Az akadémiai kutatóbázis minden bizonnyal jelentős mértékben közre tud működni több fontos népgazdasági, társadalmi feladat valóraváltásá- ban. Ilyen például az elektronikus alapanyag- és alkatrészgyártás, valamint az originális gyógyszerkészítményék fejlesztése, a föld termőkéoességének növelése, a racionális földhasznosítás, az alapvető fontosságú mezőgazdasági termékek hozamainak fokozása, az élelmiszer-választék bővítése, a vállalati és az állami gazdaság- irányítás szervezeti, intézmény rendszerének továbbfejlesztése. — Az idén az Akadémiának különlegesen megtisztelő feladata, hogy tudományos ülésszakot rendez a Tanács- köztársaság 60. évfordulója alkalmából. Nem. kevésbé az, hogy — eleget téve a szintén kitüntető megbízásnak — megszervezi a magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködési megállapodás 30. évfordulója alkalmából tartandó tudományos ülésszakot. (MTI) Mennyibe kerül majd ez a papucs?
