Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-29 / 305. szám
A^fepüJSÄG / 1978. december 29. . A közművelődés kérdései Az értelmiség részvétele Az elmúlt években sok szociológiai vizsgálódást folytattak, elsősorban a vidéki ' értelmiség körében. Ezek egyik fő témája volt: az értelmiség miként veszi ki részét a közművelődésből, 6 miként gyarapítja már megszerzett tudását. E felmérések kiegészítéseként hadd idézem egy Pestközeli város példáját. A huszonnégyezer lakosú településen ezerkétszáz értelmiségi él. A város művelődési házában mindössze tizennyolcán vesznek részt tevékenyen a közművelődésben — ismeretterjesztés, szakkör-, illetve klubvezetés — s mintegy százhúsz azoknak a száma, akik rendszeresen látogatják közülük a művelődési ház rendezvényeit — értelmiségi klub, színházbarátok köre, filmklub, 'nyelv- tanfolyam. A példa jól szemlélteti: a vidéken élő értelmiségiek egy része távoltartja magát a közművelődés segítésétől, sőt még a közművelődésben való részvételtől is. Településenként néhány pedagóguson, orvoson, állami vezetőn, esetleg néhány nem humán diplomáson kívül alig- alig vesznek részt a lakosság műveltségi szintjének emelésében, tudatának formálásában. Pedig — különösen az utóbbi évtizedben — ugrásszerűen nőtt a falun, vidéki városokban élő értelmiségiek száma. Ugyanakkor jelentősen változott az értelmiség szakmai összetétele is: ma már a falvakban is egyre több az agrár- és műszaki mérnök, valamint a közgazdász. A falvak többségében azonban a közéletben csak alig-alig érződik ez a változás. Pedig a vidéken élő értelmiségnek a falu vagy tágabb értelemben egy táj közéleti, tudati formálásában nagy része kellene, hogy legyen. Egy pedagógus, egy orvos, egy agrármérnök vagy éppen 'közgazdász napi kötelességszerű munkáján kívül még nagyon sokat tehetne, hatást gyakorolhatna a falu népének gondolkodására. A nagyobb tudás, a gazdag szakismleret minden értelmiségi számára társadalmi elkötelezettséget kellene, hogy jelentsen. Mint műveltséget közvetítő rétegnek nagyobb részt kellene vállalnia a köz- művelődés, az általános és szakmai műveltség kiterjesztése érdekében. Ami olykor aggasztó: egyesek befeléfordulása, amely nemcsak a közélet iránti gyakori közömbösségben nyilvánul meg, hanem valamiféle általános igénytelenségben is. Jól példázza ezt a megállapítást az a tény is, hogy a közművelődési könyvtárak látogatói között aránylag alacsony a szellemi foglalkozásúak aránya. Pedig köztudott: minél magasabb valakinek a képzettsége, annál inkább részt kell vennie a továbbképzések legkülönbözőbb formáin, s ezek között fontos helyet foglal el az olvasás. Gyakorta hangoztatjuk: az emberek műveltsége a társadalmi fejlődés fontos tényezője. A hatékonyabb munkának, az értelmesebb, ta-rtalmiasabb életnek a korszerű műveltség ugyanolyan fontos feltétele, mint a szocialista tulajdonviszonyok, a fejlődő technika vagy a jó lakás és közlekedés. A tudományok behatolnak a termelésbe — ez világjelenség. Az, hogy a tudomány egyre inkább termelőerővé válik, számos következménnyel jár. Megváltoztatja a termelés struktúráját, a társadalom rétegződését, gyorsítja az urbanizációt, növeli a szabad időt és így tovább. E folyamatnak azonban jelentős művelődési követelményei is vannak. Módosulnak a műveltség belső arányai: nő a szakműveltség megszerzésének igénye. A szakműveltség állandó gyarapítása azonban az általános műveltség növelésének szükségességét is megköveteli: csak így ellensúlyozhatjuk a fokozódó munkamegosztásból eredő beszűkülést. A tudományos és technikai forradalom a ma embere számára olyan élettempót, olyan felgyorsult életritmust diktál, amely a korábbi korok emberétől idegen volt. A természettudomány és a technika fejlődése azáltal,"' hogy „meggyorsítja az időt”, a szakmája újdonságaival lépést tartani kívánó emberben akarva-akaratlanul a személyiség bizonyos fajta fejlődésének a veszélyét rejti magában. Ezért szükséges, túl a szakmai ismeretek gyarapításán, a politikai és az általános műveltség szüntelen fejlesztése is, csak így nyerhetünk nagyobb kitekintést a világ dolgaira. Ehhez a munkához az értelmiség nagy. segítséget nyújthat. PRUKNER PÁL rr Urolvasmányok A nagy érdeklődésre való tekintettel a lengyel könyvkiadó vállalatok a közelmúltban számos világűrkutatással foglalkozó művet adtak ki. Könyvsorozat mutatja be a rakétatechnika fejlődésének lengyel úttörőit, azokat a tudósokat, akik a XVII. századtól kezdve e területen tevékenykedtek. A kiadványok között szerepel „A világűrutazás atyja” című könyv is, amely a lengyel származású kiváló szovjet tudós, Ciolkovszkij munkásságát ismerteti. A népszerű kiadványok között van „Az első lengyel a világűrben’’ című brosúra, amelyből sok mindent megtudhat az olvasó a lengyel kozmonauták kiképzéséről, a lengyel tudósok részvételéről az Inter- kozmosz és az Interszput- nyik programban. Az űr-szakirodalomban a legkeresettebbek közé tartozik Olgierd Wolczek profesz- szor „Interplanetáris repülések” című műve, s „Hold” című könyve, amely az első lengyel monográfia Földünk kísérőjéről. Több ismert külföldi szakíró műveit is megjelentetik. Így lengyelül is napvilágot lát a nagy érdeklődésre számot tartó „Szovjet műholdak és űrhajók” című könyv, amely Sz. G. Alekszandrov és R. E. Fedorov munkája A Gandan-kolostor A mongol kultúra egyik fellegvára a 339 éves Gandan-kolostor, amely értékes ritkaságokat tár a látogatók elé. Az ország legnagyobb múzeumaként számon tartott intézmény nemcsak ősi selyemfüggönyeiről, porcelánszobrocskáiról, a buddhista művészet egyedi darabjairól nevezetes hanem ősi könyvtáráról is. Egyedi kéziratok, buddhista művek XVII. századi fordításai, a mongol lámák életéről, munkájáról szóló művek elégítik itt ki a múltat kutató tudósokat. Népzenei est Kajdacson (TUDÓSÍTÓNKTÓL) „Ide jöttünk muzsikálni, Jó mulatságot csinálni. Aki minket nem állhat, Egye meg a búbánat!” Így üdvözölték a Szélkerék együttes tagjai a kajdacsi művelődési ház szép számú közönségét. A bonyhádi együttes a helybeli citeraze- nekar meghívására jött Kaj- dacsra. A kajdacs; citerások sárközi és Szabolcs-Szatmár megyei dalokat játszottak, ezen az estén „nem pendültek egy húron”, a játékuk csalódást okozott. A Szélkerék először bolgár, macedón, szerb és román népdalokat^ adott elő, majd a széki táncrend muzsikája következett. Nagy sikert aratott Jakab Éva (bukovinai székely dalokat énekelt) és a „Röpülj páva” népzenei vetélkedőből ismert Fábián Ágostonná, aki meséivel jókedvre derítette az egybegyűlteket. A jó hangulatú est táncházzal zárult. GUTÁI ISTVÁN Pásztoremlékek Csekey Sándor budapesti nyugdíjas szobafestő — immár tizenöt éve — szenvedélyesen gyűjti a magyarországi pásztoremlékeket, betyár-relikviákat. Mintegy százötven kolomp és csengő, számös pásztorbot, bogrács található gyűjteményében. (MTI fotó: Király Krisztina — KS) SOPRON Ha végighaladsz a Kolostor utcán (már az utcanév is századokat idéz), pillanatok múlva kiérsz a történelmi városmag tovább már nem osztható konkrétságába, az elbűvölő egykori Szentháromság térre, a mai Beloiannisz térre. S előtted áll a középkori város megannyi szépsége: a századokat és stílusokat magába fagyasztó Tűztorony, az idelátogatók kedvence, vagy a mellette meghúzódó, királyokról mesélő Storno-ház, Mátyás egykori kvártélya, a reneszánsz eleven csodája. Mögötted az egykori belváros tekervényes, hangulatos, sikátorokat idéző utcái, a kis tér közepén pedig a híres csavart oszlop: a Szentháromság szoboregyüttese. Az egykori dús fákat sajnos már kivágták. A békésen szemezgető galambok — mintha csak Velencében járnál! — közömbösen veszik tudomásul jöt- töd, bár elfogadják az odavetett kenyérgalacsint. Ünnepélyes kondulással köszönt a Templom utcai nagyharang, s mikor visszarévedsz a térre, már csak ritkán törik meg a Kecske-templom színes tetőzetén a bágyadt téli napsugár. Átellenben a tér ölében pihenő templommal, vígság téríti be a jámbor idegent és hazalátogatót a Tábornok-ház kis ajtaján. A Generálishoz címzett fogadó várja ínyenc vendégeit, az egy kis művi atmoszférát is szívesen élvezőket. Korunk ifjú vitézei és szép leányzói foglalatoskodnak most egymással, s ügyes korcsmáros lyányok cipelik ki a drága étkeket meg italokat. Szó mi szó: látványos dolog. Idegenforgalom és műkincsek harmóniája. Hátad mögött már a Patika- múzeum, s bámészkodók hadába elegyedsz: szokás szerint nagy a Hűségkapu forgalma. A leghűségesebb... Berzsenyi, Széchényi, Liszt- megannyi fogalom ma már. De ők is hozzátartoznak SopSopron (Vén Emil festménye) ron mai szellemi klímájához. Miként a vincellérség. Aki még éltében nem kóstolt igazi kékfrankost, bizonnyal meglepődik az első kortynál, mert mást vár. Ebben az érdes, éles, fanyar, első kortyban benne van Sopron egész történelme, lényegisége. Gondolj csak az Ikvárá! Minden tisztességes városnak megvan a maga folyója, patakocskája. Milyen közel áll a neve az aquá-hoz, ami tudva- lévőleg vizet jelent. Tűnődtél-e már ezen? A víz mint őselem, s települések éltetője Sopron számára a természeti szépség egy darabját jelenti: a híres Festőköz ugyan már megkopott, de ez csak fokozza patináját. Mégis ritkán látni már ott piktort. Sopron nagykorú lett, eljegyezte magát a jövővel. Aki fentről pillant végig a város most már nagy kiterjedésű területén, nemcsak tornyokat, a múlt mérföldköveit látja meg; a város sziluettjében ott sorakoznak a gyárkémények is, s az új városnegyedek, melyeket munkások ezrei laknak. Ezek szimbolizálják Sopron kapcsolatait is; a Jereván-város- rész például külön fejezet és szín is a város életében és városképében, a későbbi, részleteiben is modern, új követelményeket teljesítő város áttörése. A nosztalgikus „szegedi” nóta — Ki a Tisza vizét issza... — megfelelőjét nehéz lenne kiválasztani, oly sok szépség és hangulati elem várja visz- sza az egyszer bekívánkozot- tat. A régi filmsláger: Elfújta a szél ellentézisét lehetne olyanképp fölállítani, hogy az egyszeri vendéget majd visz- szafújja a szokatlanul erős alpi szél, minthogy Sopronnak nincs külön e célra szolgáló Trevi-kútja... Az a jóízű sürgés-forgás, mely bármely napját jellemzi — nem is beszélve az ünnepi hetek kampányhangulatáról — erős biztosítéka a visszatérésnek. Mint ahogy szívesen eljönnek ismét külföldi hódolói, S hogy hova érkeznek: Sopron vagy Ödenburg — egyre megy. Sopron magyar volt, s az is maradt, s marad továbbra is. őrzi múltját, féltőn, de nem féltékenyen, lépést tart a jelennel-, építi a holnapot, de nem gondatlan türelmetlenséggel, múltját vigyázva. A leghűségesebb város. Lehetséges, hogy e rátarti, bár megérdemelten kivívott öntudat téríti vissza minduntalan, teszi a városhoz hűvé vérrokon és baráttá lett csodáiéit. DRESCHER ATTILA A tükör esete — Kérem' a következőt — mondta a bíró. A két ülnök fészkelődni kezdett, megigazgatta zsibbadt tagjait. A hivatalból kirendelt védő előszedte tízóraiját. — Vezessék be a vádlottat — türelmetlenkedett az ügyész. Még rengeteg ügy vár elintézésre, és estére megígérte a feleségének... így sohase lesz vége. Nyílt az ajtó, belépett a tükör. Kísérői két oldalt szorosan közrefogták. — Szóval... — lapozgatta papírjait a bíró, és krákogott egyet. — Szóval, az a vád ön ellen, hogy elferdíti a valóságot. Több esetben helytelenül mutatta be a tényeket. Ezzel a magatartással kárt okozott... A közösségnek. Mint tudjuk... Az ügyész pattant föl. — Nem, tisztelt bíróság! Ne szépítsük azt, ami torz, ami kivetnivaló. A vádlott ismételt figyelmeztetés ellenére sem hagyta abba káros tevékenységét. Sőt, szinte kérkedett negatív beállítottságával. A súlyosbító körülményre hívom föl a tisztelt bíróság figyelmét. A szándékosságra, a megátalikodott- ságra, egy visszaeső deformált karakterére. Most nem beszélek arról, hogy a bal oldalt jobbra helyezi, a jobbat pedig balra. Még véletlenül se legyen semmi a helyén. A tükör remegő kézzel vakarta hámló 'keretét. Az egyik népi ülnök szólalt meg. Előtte hosszasan tekerte a fejét, mintha nem passzolna a nyakához. — Talán az amalgámré- tegben van a hiba. Le kéne kaparni, és új bevonatot... A tükör rángatózásba fogott, kiáltozott. — Ne bántsanak! Ártatlan vagyok! Kísérői vasmarokkal szorították. Olyan erősen, hogy átlósan megrepedt. A másik népi ülnök nem hagyhatta szó nélkül a jajveszékelést. — Ártatlan? Az, kérem, itten majd kiderül. Mink pontosan megállapítjuk, mi az igazság ebben a felelőtlenkedésben. És nagyon megkérném a vádlottat, hogy ne hangoztassa azt, ami még nincs bebizonyítva. A tükör lemondóan csillant egyet. Lélekben teljesen összetört. Hát itehet ő arról, hogy folyton belenéznek? Hogy csak azt képes visszaadni, ami látszik? Próbálta ő másképpen is. Próbálta a vágyaknak, az elképzeléseknek megfelelően tükrözni a dolgokat, de nem ment. Hiába erőlködött... Erre már nem futotta képességeiből. ö már csak régimó- dian, földhözragadtan csinálja, amibe beleszokott. — Legjobb lenne elhomályosulni, akkor legalább békén hagynának... — gondolta csüggedten. A védő kért és kapott szót. — Tisztelt bíróság! Védencemnek igen nehéz gyerekkora volt. Már gyártáskor leselejtezték, majdnem a szemétbe került. Egy üvegező kisiparos vette magához és karolta fel. El lehet képzelni, miféle nevelést kapott. Hányatott sorsát csak két eseménnyel érzékeltetem: fél évig, mint igazgatói előszobatükör dolgozott. Tudtommal kifogástalanul látta el munkakörét. Aztán, ahogy koptatták az évek, leszázalékolták. A műhelyöltöző vé... akarom mondani, mosdójában kapott mellékállást. A mellékhelyiségben. Védencem ezt rendkívül a szívére vette. Azóta törtek ki belőle bizonyos... hajlamok. A bíró fölemelkedett. — A bíróság ítélethozatalra visszavonul. A /tükör pedig rálehelt magára, megtisztogatta felületét, hogy jobban lássa, mi következik. És hirtelen olyan fényes lett, hogy a kísérők nem bírtak belenézni. PÉNTEK IMRE '*
