Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-29 / 305. szám
1978. december 29. NÉPÚJSÁG 3 A községi pártalapszervezetek lakóhelyi politikai munkája A községekben folyó politikai munka irányát, módszereit alapvetően befolyásolják azok a körülmények, amelyek között e tevékenységet e pártszerveknek, alapszervezeteknek végezniök kell. A településfejlesztési koncepciók megvalósítása során az elmúlt években jelentős közigazgatási és gazdasági átszervezésekre került sor. E változások következtében nőtt a helyi szervek önállósága és felelőssége. Ennek megfelelően a községi pártalapszervezetek munkájában is nagyobb hangsúlyt kapott a lakóhelypolitikai kérdésekkel való foglalkozás. A községi pártalapszerve- zetekre jellemző, hogy egy adott időszakban több irányú feladatot kell megoldaniok viszonylag nehezebb körülmények között, mint az üzemi, intézményi pártszervezeteknek. Foglalkozniok kell a gazdasági élet pártirányításától a szolgáltatás helyzetének vizsgálatáig mindazokkal a tennivalókkal, amelyek a községben élő embereket érintik, s amelyek pozitív vagy negatív irányba befolyásolhatják a közhangulatot. A községi pártalapszerveze- teknek munkájuk megtervezésénél figyelembe keir ven- niök az elvégzendő feladatok számbavételén túl, tagságuk összetételét; azt, hogy ezen alapszervezetekben a párttagság egyharmada nyugdíjas, ugyanakkor a fiatalabb korosztályhoz tartozók száma és aránya jóval a megyei átlag alatt van. Az aktív dolgozó párttagok pedig több munkahelyen dolgoznak, így összefogásuk, rendszeres foglalkoztatásuk, a pártcsoportok működtetése sok pluszmunkát igényel. E problémák ellenére , is egyre javul a községi pártalapszervezetek községpolitikai tevékenysége — állapította meg a megyei pártvégre- J hajtó bizottság ez év áprilisában megtartott ülésén e téma tárgyalása kapcsán. Az elmúlt időszakban mindinkább megtalálták helyüket, szerepüket ezen alapszervezetek. Felnőttek a feladatokhoz, s a munka végzése során mind hatékonyabb módszereket alkalmaznak. A községi és a gazdálkodó egységben működő pártalapszervezetek között egészséges munkamegosztás alakult ki, melynek eredményeként javult a gazdasági élet pártirányítása, fokozódott az ipari, mezőgazdasági üzemek részvétele a községpolitikai, községfejlesztési feladatok megoldásában. Az alapszervezetek olyan fő kérdésekre helyezik a hangsúlyt, mint: a községpolitikai célok meghatározása, a megoldandó fejlesztési feladatok sorrendje, a lakosság ügyeinek gyors intézése, észrevételeinek, javaslatainak sorsa. Nagy súlyt helyeznek a dolgozók véleményének megismerésére, azoknak a munkában való hasznosítására, de legalább ilyen fontosnak tartják a lakosság tájékoztatását, informáltságának növelését. A pártszervek és a lakosság kölcsönös eszmecseréjére, tájékoztatására jól felhasználják a már kialakult és eredményesen funkcionáló fórumokat, a pártnapokat, a falugyűléseket, a tömegszervezeti rendezvényeket; amelyeket felhasználnak — a célkitűzések és elképzelések ismertetésén túl — a tudatformálásra, a közéletiségre nevelésre és a lakosság mozgósítására is. E rendezvények alkalmasak arra is, hogy a falu lakói által feltett kérdésekre válaszoljanak a község illetékes vezetői. A közügyek iránt érdeklődő lakosság nagy megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a különböző fórumokon elmondott észrevételeit, javaslatait az illetékesek figyelembe veszik, s azok megvalósulását észlelhetik többek között a különböző fejlesztési feladatok megvalósulása során. Esetenként arra is van példa, hogy elmarad a felvetésekre a válasz, ami semmiképpen nem helyeselhető. Azok teszik jól, akik a megvalósíthatatlan javaslatokra is válaszolnak és megmagyarázzák, hogy miért nem lehet adott időpontban — esetleg később sem — az abba fog-, laltakat megvalósítani. Természetesen a legfőbb célkitűzésekről, tennivalókról elsődlegesen a párttagokat tájékoztatják, akik a feladatok ismeretében maguk is szószólói, kezdeményezői, s egyben végrehajtói lesznek az elhatározott munkának. A politikai nevelő munka hatására a lakosság mind nagyobb érdeklődést tanúsít községe és környezetének fejlődése, a fejlesztési elképzelések iránt, egyre aktívabban vesz részt azok megvalósításában. Bizonyítja ezt többek között az is, hogy évről évre emelkedik a lakosság által végzett társadalmi munka mennyisége, értéke, s a községfejlesztési feladatok sorra- rendre megvalósulnak. A pártalapszervezetek mind nagyobb gondot fordítanak a helyben lakó, de máshol dolgozó embereknek a lakóhelypolitikai munkába való bevonására is. A községből eljárók közül számosán tagjai a helyi tanácsnak, tömegszervezeteknek és mozgalmaknak. Munkásszemléletük jó hatással van az adott kollektíva szemléletére. A bejáró dolgozóknak a lakóhelypolitikai munkába való bevonásában rejlő lehetőségeket még nem mindenhol ismerték fel kellően, erre a pártszervezeteknek érdemes mindenütt nagyobb gondot fordítani a jövőben. A pártszervezetek foglalkoznak a közoktatás, a köz- művelődés kérdéseivel, a lakosság szociális, kommunális ellátottságának helyzetével, szorgalmazzák a felmerülő problémák megoldását. A sokrétű feladatok végzésébe bevonják az állami, társadalmi és tömegszervezeteket. Meghatározott időközönként számba veszik az időszerű feladatokat, közösen megállapodnak, hogy azokból kire, mi hárul, és hogyan, mikorra kell végrehajtani. A végrehajtást menetközben is, a feladatok teljesítésekor is értékelik. A megyei pártvégrehajtó bizottság a községi pártalapszervezetek munkáját értékelve megállapította, hogy: „...területükön egyre eredményesebben oldják meg a lakóhelypolitikai feladatokat. Megfelelően segítik és ellenőrzik az állami, társadalmi, gazdasági szervek ez irányú munkáját. Ennek eredményeként javult a különböző szervek közötti munkamegosztás. A következő időszakban is az a feladat, hogy a pártszervezetek segítsék továbbfejleszteni a tömegszervezetek és mozgalmak munkáját, mindenekelőtt a gazdaságpolitikai, a termelést segítő tevékenységüket. A pártmunkában támaszkodjanak jobban tapasztalataikra, egész tevékenységükre. A tömegszervezetekben és mozgalmakban dolgozó kommunistákat készítsék fel feladataikra és folyamatosan kérjék tőlük számon pártmegbízatásuk teljesítését. A pártszervek és -szervezetek feladata az is, hogy koordinálják, hangolják össze az állami, a gazdasági, a társadalmi és tömegszervezeteknek a szocializmus építése érdekében kifejtett munkáját. DR. PÁNCZÉL GÉZANÉ MB PTO vez. h. Képek, hírek a BHG-ból Eseményekben bővelkedik az év utolsó hónapja. Naponta jut egy-egy rendezvény, amely valamilyen formában megmozgatja az üzemek, intézmények dolgozóit. A BHG szekszárdi gyárában szinte minden napra jutott az utóbbi időben közlésre érdemes „összejövetel”. Az • újságíró nem tud ezeken — vagy csak ritkán — részt venni. Ahhoz, hogy tájékoztassuk olvasóinkat, feltétlenül szükséges tudósítóhálózatunk munkája. Farkas János^ a BHG fiatal dolgozója küldött egy csokorra való eseményt a gyárból. * A gyár KlSZ-szervezeté- nek három politikai vitaköre működik, mintegy 50 fiatalnak nyújtanák rendszeres politikai képzést. Fokozott figyelmet fordítanak az Ifjú Gárda oktatására. A téli tanfolyamokra 16 fiatalt „iskoláztak’” be. A pécsi KISZ- iskolára két fiatalt, a városi KISZ-bizottság titkárképző tanfolyamára öten járnak. A marxista—leninista középiskolába 11-en, az esti egyetemen 4-en tanulnak. A szekszárdi Babits Mihály általános iskola úttörőcsapatával szocialista szerződést kötött a gyár. Rendszeresen találkoznak a gyárban. A képen Feri Marian mutatja be munkáját a pirosnyakkendősöknek. A TOTÉV építi a gyár szociális épületét, melyben egy magasraktár és kulturális blokk lesz. November végén elkészült az •építészeti munka, jelenleg a magasraktár gépeinek belső szerelése készül. Az épületet 1980-ban adják át. Elszegődtem segéderőnek ft második munkanap A társam: Az öreg — ötven körüli ember -— állandó jellegű segédmunkás. Két mesternél is dolgozik. Valamikor gépkocsivezető volt, de egy baleset miatt jogosítvány nélkül maradt. A börtön után dolgozott már több vállalatnál, nem tudta megszokni a zárt munkahelyet. Hat éve mindennap elszegődik. A családja elhagyta, kint a város szélén rossz házban lakik albérletben. Megismerkedünk. Mire a munkahelyre érünk, illetve az út melletti „presszóban” elmondja az életét. Ismeretségünk révén kap egy feles papramorgót. A melegedőben nem találunk egy teremtett lelket sem. Mindannyian a csarnokban dolgoznak. Ismerjük a kulcs helyét, bemegyünk, megreggelizünk. Jön a művezető. — Kereshettelek volna bent az irodában — mondja a mester. — Hagyd el. Tegnap itt járt az elnök és mindenki a melegedőben volt. Rettenetesen lebarmolt. Kénytelen vagyok 15-ig kijönni mindennap, hogy dolgoznak-e a fiúk. MIT LATUNK A TETŐRŐL? Előző nap kétszáz szöget lőttünk a falba és a bilincsek is a helyükre kerültek. Most a második munkanapon érzem csak, milyen nehéz munkát végzünk. A mester derékig kihajolva tartotta a közel ötkilós szögbelövőt, odaszorította a falhoz és minden alkalommal a légnyomást is felfogta. Ugyanebben a pózban feküdtem egész nap. Most a második napon érzem igazán: fáj a mellkasom, karizmom —, mivel a testsúlyom ránehezedett — elernyedt. Szóval nehéz kenyér ez. Most értem meg a mester válaszát zsörtölődő kérdéseimre. A szövetkezet emberei nem csinálhatták volna meg így a munkát. A biztonságtechnika miatt. Balesetveszélyesen dolgoztunk. De ki nézi ezt a kisiparosnál? A targoncák: A tetőről mindent, az egész telepet látni. Ami az embernek feltűnően szembetűnik: Kegyetlen kemény munka árán kerülnek a boltokba az áruk. A raktárcsarnokok 'környékén minden mozog. Percenként állnak be a gépkocsik, a targoncák felváltva talán minden másodpercben hordják és rakják az árut. A területen is a vagonokból hordják az anyagot, rendes ütemben. És sehol egyetlen vezetőt nem látni, egyetlenegy ténfergő alakot, munkanélkül lézengő rakodót, targoncást nem észlelünk. Mindenki végzi a dolgát. Illetve: az építőknél szemlátomást sokkal lazább a munkafegyelem. Mindig megy valamelyik ember valahová, van idejük a selejt mandarinok között turkálni, az ehetőt kiválasztani. Szemben velünk a banánérlelő. Ott bundába és civil- ruhába öltözött egyéneket szemlélhetünk meg; hatalmas harapásokkal eszik a banánt. De ez csak egy-két ember. A kamionokból pedig két munkás rakja a ládákat, a hűtött szállítótérben is izzadnak, 'kemény munkájuk van. Ami legjobban innét a te- tőrő tűnik szembe. A targoncák. Legalább 30—40 kilométeres sebességgel jönnek, mennek, mindig munkával foglalkoznak. A vezetők nagyon értik a munkájukat. Bent a csarnokban szinte csak targoncányi széles utak vannak. És ők dolgoznak. Tisztelet érte. A kábel: Kegyetlenül elhagyja magát. Mi ketten az öreg segédmunkással fenn a tetőn húzzuk, vonszoljuk a jó két ujjnyi átmérőjű kábelt. A mester pedig lent vigyáz, hogy véletlenül se sértsük meg a szigetelést. A hó szállingózik, a szél az arcunkba vág. S mi csak húzzuk, vonszoljuk. Délre a tetőn kell lenni, ennyit terveztünk be ebédig. Sikerült. A ruhánk, cipőnk átázott. Az összes papírzsebkendő elfogyott, orrunkat már csak régi magyaros szokás szerint tudjuk kifújni. (Soha sem gondoltaim hogy a csípős hideg a náthát ilyen gyorsan előcsalja.) Végig kint voltunk, egyszer sem mentünk be melegedni, és nem fáztunk. Aztán délután megtanultuk a magyarok istenét. A kábelt kellett felcsavarozni a tegnapi bilincsekre. Most az öreg járt elöl, igazította helyére a vezetéket. A mesterrel ketten derékig kint lógva, hasalva a magasított falon a rögtön elolvadó hólében. A műanyag csavarok legtöbbször megmakacsolták magukat. Az istenért sem akartak csavarként viselkedni. A szokottnál többször álltunk fel, vettük elő a cigarettát. Az öreg egyre többet panaszkodott, hogy nem bírja. (A mester reggel elfelejtett bort hozni). A papramorgó ereje régen sehol. Szépen haladunk a munkával. Sietnénk haza és végezni szeretnénk sötétedés előtt. „TE NEM EZÉRT A PÉNZÉRT!...” Kénytelenek voltunk rövid pihenőt tartani. Kell a meleg, mert minden testrészünk átázott, átfázott. A szövetkezet villanyszerelői természetesen melegedtek. (Ebéd után elment a művezető). Hamar vitába kerültünk, illetve csak a mester vitatkozott, mi az öreggel voltunk a hallgatóság. Ott kezdődött, hogy főnökünk illetéktelenül beleszólt a többiek lógásaiba. Példaképül a lakatosokat említi, akik reggel óta, sőt tegnap is szorgalmasan dolgoztak. A csoportvezető mondta; „Te könnyen beszélsz, nem ezért a pénzért dolgozol!” — Miért ti mennyit kerestek? —• kérdezte a mester. — Ha sóikat dolgozunk akkor 3300-at, ha semmit mint ebben a hónapban, akkor 2800-at, de azt mindig megkapjuk. Nem hisszük el. Vagy elhiggyük? (Folytatjuk). HAZAFI JÓZSEF Következik: A harmadik munkanap. Fotó: Bakó Jenő A jobbágyfelszabadító, első önként adózó magyar nemes Bezerédj István megyénk egyik legnagyobb szülötte. A köztudatban úgy él, mint a jobbágyfelszabadító, első önként adózó magyar nemes. Áldásos emlékét ma is őrzi a község, hiszen ha gazdag falut nem is, tisztes megélhetést hagyott maga után nemes tetteivél. Feliratából idézünk, amely a reformkor szép emléke. „Ha Tolna' vármegyében lévő birtokom fogyna, vagy öregbednék — adóm is azon arányban változzék. És ezeket kívántam a’ Tettes nemes Vármegyének eli- be terjeszteni. Adói kötelezettségeimben lelki köny_ nyebbülést találok: mellyhez igen jótékony érzés fog járulni, ha a Tekintetes Nemes Vármegye e nyilatkozatomat hellyessen helyeselni, és abban talált azon elveknek következményét is szemlélni méltóztatik, melyeket bennem a Nemes Vármegyének szolgálata érlelt meg. Ha pedig azon szebb időik, midőn hazánkban az adó állapotját igazságos törvény átalán or- vosolangya, ezen önkéntes adózói helyzetemben több és minél több hazafitársakkal álhatok egyesülve. — Istennek buzgó hálát adandók. Bezerédj István.” Szedresi magazinunk holnap, lapunk negyedik oldalán jelenik meg. Segédmunkások
