Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-20 / 299. szám

1978. december 20. Képújság 3 Vállalkozó vállalatok Árammérők Sokan vélekednek úgy a termékszerkezet-váltásról, hogy az csakis a merőben új termékek gyártásba vételét jelentheti. Pedig, akik a fo­lyamatos, a lépésről lépésre haladó fejlesztő munkát le­becsülik, valójában a magyar ipar számára legtöbb lehető­séget kínáló műszaki fejlesz­tési megoldást vetik el. Ugyanis a hazai ipar által gyártott termékek kb. 40—50 százalékát, az alapos vizsgá­latok tanulsága szerint érde­mes továbbfejleszteni, mert kisebb-nagyobb szellemi, anyagi ráfordítással, jó ha­tásfokkal előállítható, gazda­ságosan eladható, verseny- képes gyártmányokká tehe­tők. Nem minden régi termék öreg, elavult. Lehet, hogy egyik-másik csak a gyártási körülmények miatt vesztesé­ges, vagy csak kicsit kell vál­toztatni a konstrukción ah­hoz, hogy a termék ismert, jó cikké váljon idehaza és a világpiacon. Mi viszi el a hasznot? Jó példa erre a Ganz Mű­szerművek Árammérőgyárá­nak esete. A vállalat fő gyárt­mányai az egy- (háztartási) és háromfázisú (ipari) fogyasz­tómérők. E gyártmányokat immár 21 éve készítik — ezek megalkotásáért a konst­ruktőrök Kossuth-díjat kap­tak. A fogvasztásmérők egy a közelmúltban elvégzett nem­zetközi műszaki összehason­lító vizsgálat alapján a nem­zetközi lista 4. helyén állnak, a Siemens, a Landys és a Ferrandi után. E termékek műszakilag tehát megállják a versenyt: a vállalat export­jának 80 százalékát adják. A gazdasági elemzés azon­ban más képet mutat. A gyártmánycsalád nyeresége ugyanis a 70-es években, kü­lönösen az utóbbi 3 évben, már rohamosan csökkent. Az ötödik ötéves terv kezdetén a fogyasztásmérők az egész vál­lalat árbevételének megköze­lítően a 40 százalékát adták, az eredménynek azonban már csupán a 10—12 százalékát. A gyártmánycsalád műsza­ki és gazdasági értékét össze­vetve a feladat világossá vált: meg kell keresni a gyártás­nak azokat a pontjait és a konstrukcióinak azokat a ré­szeit — amelyek elviszik a hasznot. E munkával — hi­vatásos fejlesztőkkel, és konstruktőrökkel megerősített — értékelemző csoport kez­dett foglalkozni. A 70-es évek közepén megkezdett vizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy az elégtelen gazdásági ered­mény oka a korszerűtlen technológia. Például az, hogy a gyártás 58 százaléka kézi műveletekkel folyt. Ez a ma­gyarázata annak, hogy (mint a nemzetközi összehasonlítás kimutatta), a lengyelek két­szer, a Siemens négyszerié jobb termelékenységgel gyár­totta a fogyasztásmérőket. Ezután apró részletekre bontották az árammérők gyártási menetét, s megkeres­ték, hol, melyik (kézi) műve­let végezhető el valamilyen géppel, vagy iktatható ki konstrukciós egyszerűsítéssel. Mondani sem kell, hogy a több mint két évtizeddel ez­előtt összeállított technoló­gián számos változtatási le­hetőséget találtak. Száz intézkedés, ezer Ötlet Például az 50-es években előírt technológia szerint az áramtekercset vörösréz hu­zalból kellett gombolyítani. Ez nehéz, csak férfiak által végezhető fizikai munka volt. Huzal helyett szalaggal dol­gozva a művelet gépesíthető, automatizálható. Ezzel azon­nal 25 ember szabadult fel az áramtekercs-gyártásban, aki­ket más területre kellett át­csoportosítani. E művelet ter­melékenysége csaknem az 50- szeresére emelkedett. .Vagy: két évtizeddel ez­előtt a műszerházat (az akko­ri technikának megfelelően) húzott lemezből szerkesztet­ték. A mérők azonban mű­anyag házban is elhelyezhe­tők. Egyetlen műanyagformá­zó géppel 9 darab (30 milliót ér) lemezhúzó, finomító és leszabó gépet takarítottak meg. A művelet termelékeny­ségjavulása itt is sokszorosá­ra nőtt. Továbbá 15 ember munkáját itt is megtakarít­hatták. , Nézzünk egy harmadik pél­dát: a fogyasztásmérők lelke (az áramtekercs mellett) a vasmag. Az eredeti konstruk­ciójú mag három részből áll, cirádákkal. kiszögelésekkel tele. (Barokk vasmagnak hív­ják a gyárban:) Ennek bonyo­lult a gyártása és sok a se­lejt is. A mai tervezésű vas­mag egyetlen darabból készül, sima vonalakkal, s egyes ré­szeit nem szegecselve, hanem ragasztással rögzítik. Az új vasmag alkalmazásával elér­hető normaóra és anyagkölt­ség-csökkentés — ennél a műveletnél — 35 százalékos önköltség-megtakarítást eredményez. A fejlesztési vizsgálat csak­nem száz ilyen kisebb- nagyobb változtatási lehető­séget tár fel, amelyekkel ösz- szesen 20 százalékos önkölt­ségcsökkenés, 90 százalékos termelékenységnövelés és megközelítően háromszorta nagyobb eredmény érhető el. Lám: egy hosszabb időn át tartó, lépésről lépésre, követ­kezetesen véghez vitt fejlesz­tési folyamat meghozhatja az oly áhított jó eredményt. Persze, vitathatatlan, ez a módszer munkaigényes. A 100 műszaki, szervezési intéz­kedéshez, technikai, technoló­giai változtatáshoz ezer és ezer ötlet kellett a végered­mény megszületéséhez. (En­nek előnyeit teljes összegében először valószínűleg 1979 vé­gén könyvelheti majd el a gyár. Alighanem a legjobb­kor, ha a vállalati gazdálko­dás jövő évi. szigorúbb felté­teleire gondolunk.) A száz és ezer részletből összerakni, újratermelni a versenyképes­séget, a fejlesztésnek semmi­képp sem a legkönnyebb út­ja, de alighanem csak ez ve­zethet a belső tartalékok tar­tós hasznosításához. KISZ-építőbrigéd • • Ötvennégyen maradnak A KLSZ-brígád KISZ-barakkja Egy évvel ezelőtt szá­zan jöttek Paksra a KISZ felhívása nyomán, zsebükben alapszerveze­tük megbízólevelével, hogy megismerjék az or­szág legnagyobb beruhá­zásán folyó munkát, hogy szaktudásukkal, fiatalos lendületükkel, tenni akarásukkal segít­sék az építést. Miként a KISZ-vállalás, az ő szer­ződésük is egy évre szólt. — Az asszony két gyerek­kel maradt otthon — mond­ta akkor a hajdúböszörmé­nyi Dobi Imre. — Otthon albérletben lakunk. Előre­jöttem körülnézni. Ha látok jövőt, perspektívát, és síké-, rül lakásmegoldást is talál­ni, elhozom a családot. Most — egy év után — újra együtt gyúrjuk az épít­kezés sarát Imre pufajká- ban, gumicsizmába gyűrt munkásnadrágban komóto­san tapossa a latyakot. — A tavaly decemberi száz emberből hetvennyol­cán maradtunk — mondja. — A többiek elmentek, vagy mi küldtük el őket. Decem­ber 31-én lejár a szerződé­sünk. Ötvennégyen újabb egy évet írunk alá. Én is maradok. Megszerettem a munkát, Paks is tetszik, azt hiszem, itt megtaláltam azt, amit egészségügyi okból el­vesztettem. Kérdő tekintetem láttán folytatja. ——— Gyerekkorom óta bá­nyász akartam lenni. Elvé- . geztem a bányaipari techni- ( kumot, amikor az orvos meg­állapította, hogy a szemem miatt nem dolgozhatom bá­nyában. Egy világ omlott bennem össze. Hazamentem Börszörményre és az építő­ipari szövekezetnél helyez­kedtem el. Adminisztratív' állományba kerültem. Most újra fizikai vagyok. Köpeny helyett munkásruhában dol­gozom, kint a szabadban, kö­rülöttem az építkezés, látom amit dolgozok, tudom, hogy maradandót, hasznosat al­kotunk és ez kárpótol még a bányáért is. Gulyás György szintén hajdúsági gyerek. Ö a KISZ- brigád vezetője, hivatalosab­ban a 22. Állami Építőipari Vállalat 33-as építésvezető­ségének építésvezető-helyet­tese. — Sohasem jutott volna eszembe Paksra jönni — mondta. — Hallottam én is a felhívásról, de ha nem nyaggat annyit a KISZ-tit- kárunk, biztos nem jövök. Az. építőipari főiskola után otthon, Debrecenben dolgoz­tam, aztán — rábeszélésre — mégis aláírtam az egy évet. Eljöttem körülnézni. — Kalandvágyból? — Nem. Ezt az érzést nem ismerem. Mindenhol dolgoz­ni kell. Otthon művezető voltam, ide is annak jöttem. Kineveztek vezetőnek, most ezt csinálom. Nem akarok Pakson maradni, de még egy évet aláírtam. — Mit adott, mit ad Paks? — Sokat tanultam. Szak­mailag kevesebbet, mert ott­hon is hasonló épületen dol­gozunk, de az emberekkel való bánásmódban alapvető különbségek vannak. Otthon tizennyolctól ötvenéves em­berek munkáját irányítot­tam. Ott volt tisztelet a ve­zető iránt, itt csupa fiatallal dolgozunk. A tekintélyt, a megbecsülést ki kell harcol­ni. Egy másik vállalatnál az idősebb munkatársak ne­velik a fiatalokat. Itt a munkára szoktatás, a fegye­lem megteremtése a vezetők dolga, teljesebb, szebb fel­adat ez az egyszerű munka­irányításnál. — így nagyobb hangsúlyt kap a mozgalmi tevékenység is? — Feltétlenül. Itt a veze­tőnek nem csak gazdasági szakembernek, termelés- irányítónak kell lennie, ha­nem KISZ-titkámak, ha kell, lelki tanácsadónak is. Hatalmas gödörből emel­kedik ki a majdani egész­ségügyi labor épülettel a KISZ-építőbrigád munkája. A föld alatt öt méterrel kez­dett épület karcsú vastra­verzei már a végső, harminc­méteres föld feletti magassá­gig nyúlnak. A betonra váró zsalufalak, a zsalukat tartó állványerdő 'fenyőgerendáit időnként bevonják a hegesz- tőpfsztolyok fényei. Szikra­esőt permetezve, több eme­letes mélység fölött dolgoz­nak a hegesztők. Néhány szinttel lejjebb a majdani el­ső emeleten ketten tartják a betonágyú hajlékony csővé­gét, amelyből vastag sugár­ban ömlik a beton. Lent a gödör alján az adagológépet kezeli Koltai József. — Bogyoszlóról jöttem — mondja bemutatkozás után. — Bogyiszlóról? — Nem, Győr Sopron me­gyéből Bogyoszlóról — javít ki. — Egy évig voltam paksi, most elsején megyek haza — teszi még hozzá. — Sokan hosszabbítják meg a szerződést... — kez­dem. — Én nem — mondja. — Nem tehetem. Otthon épülök, haza kell mennem. Nem mondom, megérte ez az egy év. Tisztán hatvanezer fo­rintot tettem félre, a többit a szüleim adják, azt már nem várhatom, hogy ők épít­senek nekem. — Nős? — Nem, hála istennek — neveti el magát. — Előbb megcsinálom a házat, asz- szony után nézni ráérek ak­kor is. A beszélgetésbe kapcsoló­dik az épp arra járó Fekics István szerkezetlakatos is, aki a zalaegerszegi alugép- gyárból került Paksra. — Még maradok egy évet — mondja. — Megtehetem, nőtlen vagyok, oda megyek, ahova akarok. Most újabb évet írok alá, aztán talán végleg paksi leszek. — Nézze, itt Pakson egyre jobbak a lehetőségek. A múlt héten szóltak, hogy alakítot­tak fotóklubot, lépjek be. Van mozi, presszó, most az új művelődési házban, szín­ház. Szóval tapasztalhatjuk, hogy Paks is városiasodik. Tíz év és minden meglesz itt, ami másutt természetes. A nyirkos kinti hideg után jólesik a tenyérnyi faház melege. — Ügy terveztem, hogy ha vége az építkezésnek, még horgásztanyának is megte­gye — mutat körül Mészáros Árpád művezető. — Olyanok a méretei, hogy befér a ke­retállások közé is. Ha feljebb jutunk az épületen, akkor daruval áthelyezhetjük ezt a fülkét, hogy mindig az építés közepén legyen az irodánk. Az utóbbi megjegyzés iró­niáját mindenki érzi. Kevés ilyen irodát láttam, ahol ba­kancsok, gumicsizmák van­nak az irodisták lábán, ahol az ácsszekerce megfér a töl­tőtollak, a tervrajzok mellett. — Usztyi-Ilimszkbe akar­tam menni és Paksra jutot­tam. Akkor, amikor oda toboroztak, nagyon kicsi volt a fiam, az aszony lebeszélt. Most már nem tudott ma­rasztalni. — Nem örült az elhatáro­zásnak? Kínos csend, majd kitörő nevetés kíséri a naív kérdést. — Holnap lesz a válóperem — magyarázza a helyzetet Mészáros Árpád. — Paks miatt? — Ha őszinte akarok len­ni, nem csak azért. De ha otthon maradok, talán más­ként alakul minden. Azzal kezdődött, hogy eljöttem. — Miért akart annyira jönni? — KISZ-vezető voltam. Kíváncsi is arra, hogy mit jelent a KISZ hívó szava, mennyi hatása van a mun­kánknak. A másik; van vala­mi csodálatos abban, hogy mi fiatalok itt önállóan ilyen szép épületeket építünk, hogy a kevesebb tapasztala­tot lelkesedéssel pótoljuk, hogy részesei vagyunk vala­minek, amiről száz év múlva is beszélnek. Nem hagyhat­tam ki. Addig itt akarok len­ni, amíg az első reaktor be­indul. Nagy ünnepet rende­zünk és utána én elmegyek. Nem leszek paksi, de ebből részesedni akartam. GERENCSÉR FERENC TAMÁSI JÁNOS Guevara képe és KISZ-zászló jelzi az ifjúsági brigád munkaterületét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom