Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-20 / 299. szám

2 NÉPÚJSÁG 1978. december 20. PAN#RÁMA Kambodzsa igazi képviselői A legújabb hírek arról számolnak be, hogy tovább erősö­dik a kambodzsai hazafiak ellenállása a népellenes Pol Pot- Ieng Sary rendszer ellen. A küzdelem — jelentik a hírügy­nökségek — különösen a fővárostól, Phnom Penh-től észak­keletre lévő Kompong Cham tartományban heves. A katonai sikerekkel párhuzamosan — és ez a dolgok ter­mészetes logikája — világszerte növekszik az érdeklődés a Kambodzsai Nemzeti Egységfront tevékenysége, céljai és jel­lege iránt. Mint ismeretes, a KNEF-ben Kambodzsa sokat szenvedett népének ellenállási mozgalma öltött szervezeti formát. A szervezetnek már megvan a maga saját hivatalos hír- ügynöksége, az SPK, amely közzétette a KNEF elnökének és alelnökének életrajzát. Heng Samrin, az elnök 1934-ben szü­letett Prey Veng tartomány egyik falvában szegényparaszti szülők gyermekeként. 1959-ben csatlakozott a forradalmi mozgalomhoz, század-, zászlóaljparancsnok lett, majd — 1976-ban a négyes számú hadosztály politikai biztosa, aztán a keleti katonai övezet vezérkari főnök helyettese és pártbi­zottságának tagja. öt, a nép fiát nem hagyhatta hidegen a kambodzsai nép csalódása: 1978 májusában a Pol Pot-Ieng Sary klikk ellen felkelt csoportok egyikének élére állt, azóta küzd a valóban népi. valóban független Kambodzsa megteremtéséért Heng Samrin és az általa vezetett KNEF jelentőségének el­ismerését a közelmúltban több fontos esemény is jelezte. Az egyik a Vietnami Szocialista Köztársaság vezetésénék az a nyilatkozata volt, amely szerint „ha a KNEF segítséget kérne harcához Vietnamtól, Hanoiban komolyan fontolóra vennék a kérést”. A másik ilyen esemény színhelye Moszkva volt. Itt az Afro­ázsiai Szolidaritási Bizottság a szovjet nép nevében nyilatko­zatban köszöntötte a Kambodzsai Nemzeti Egységfront meg­alakulását, amelyről hangoztatja, hogy az „a kambodzsai nép tényleges képviselője és érdekeinek kifejezője”. A fogalmazás figyelemreméltó. Mind a kambodzsai nép szenvedésének, mind a vietnami—kambodzsai konfliktusnak éppen az az oka, hogy Kambodzsa élén nem a kambodzsai nép, hanem a pekingi vezetés érdekeinek kifejezésre juttatói állnak.. HARMAT ENDRE Peking Egy „különleges ügy” Kedd esti kommentárunk Egy Pekingben megjelent nagybetűs faliújság tudtul adja, hogy tizenkét évi fog- vatartás után kienegedték a börtönből Lu Ting-j it, aki az ötvenes években és a hatva­nas évek első felében tagja volt a Kínai Kommunista Pt!rt Központi Bizottságá­nak, póttagja a KB Politikai Bizottságának, a Központi Bizottság titkárságának ve­zetője, a Központi Bizottság propagandaosztályának ve­zetője a kulturális minisz­ter, illetve miniszterelnök­helyettes. Lu Ting-ji volt a Mao Ce-ung által kezdemé­nyezett „virágozzék száz vi­rág, versengjen száz iskola” politika egyik legkövetkeze­tesebb képviselője és szó­szólója. A „kulturális forra­dalom” kezdetén lett kegy- vesztett, s nem csak tisztsé­geitől fosztotta meg, hanem kizárták a pártból is. A faliújság szerint a párt­központ mellett működő úgynevezett különleges ügyek csoportja tizenkét éven át még azt is megakadályoz­BUDAPEST Kedden a Honvédelmi Mi­nisztériumban tanácskoztak a Magyar Néphadsereg vezetői. Czinege Lajos hadseregtá­bornok, honvédelmi minisz­ter adott áttekintést az el­múlt esztendőben végrehaj­tott feladatok eredményeiről, tapasztalatairól és összefog­lalta azokat az . alapvető teendőket, amelyeket 1979- ben kell ellátniok á néphad-, sereg parancsnokainak és katonáinak. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára. Jelen volt az értekezleten Rácz Sándor, a Központi Bizottság osz­tályvezetője. Ott volt J. A. Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesíett' fegyveres erői fő- parancsnokának magyaror­szági képviselője. LONDON Husszein jordániai király hétfőn Londonban folytatta nyugat-európai tárgyalássoro­zatát. Elsőként az esti órák­ban dr. David Owen angol külügyminiszterrel tanácsko­zott. Az uralkodó tájékoztat­ta Owent a Camp David-i megállapodást elutasító arab államok frontjának állás­pontjáról, az átfogó megol­dás szorgalmazásáról. Husz­ta, hogy családja megláto­gassa a börtönben lévő poli­tikust. S amikor illetékesek 1975-ben elrendelték Lu Ting-ji szabadon bocsátását, a különleges ügyek csoport­ja egyszerűen nem hajtotta végre az utasítást. A külön­leges ügyek csoportja, amely­nek vezetője Kang Seng, Mao Ce-tung egykori biztonsági főnöke volt, ma is működik, bár nem ismeretes, hogy ki vette át a hírhedt csoport vezetését Kang Seng halála után. szein a hét folyamán találko­zik Callaghan miniszterelnök­kel is. " KAIRÓ Egyiptom baloldali pártja, a Nemzeti Haladó Párt ked­den nyilatkozatban szólította fel a kairói kormányt, szakít­sa meg a különtárgyaláso- kat Izraellel és arab csúcs- értekezleten egyeztesse stra­tégiáját az arab országokkal. A párt — amely kezdettől fogva ellenezte Szadat külön- utas kezdeményezéseit — ez­úttal is hangoztatta, szilárd meggyőződése, hogy az ame­rikai védnökség alatt meg­kötött kétoldalú alkuk nem teremtenek valódi békét a Közel-Keleten, hanem elszi­getelik Egyiptomot az arab világban. SZÓFIA Kedden Szófiában befejező­dött a szocialista országok békemozgalmainak tanácsko­zása. A konferencián részt vett Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke is. PÁRIZS Áramkiesés bénította meg kedden reggel Franciaorszá­got. Egyes jelentések szerint az áramszünet az ország egész területére, más jelentések szerint kétharmadára terjedt ki. Fegyverkorlátozás Mexikóvárosban december 5. és 15-e között megtartották a hagyományos fegyverek ex­portjának korlátozásáról foly­tatott szovjet—amerikai tár­gyalások újabb fordulóját. A szovjet küldöttséget Lev Mongyelevics, különleges megbízatású nagykövet, az amerikai küldöttséget pedig Leslie Gelb, a külügyminisz­térium katonapolitikai osztá­lyának igazgatója vezette. A tárgyalások tárgyszerű, őszin­te légkörben folytak. A tárgyalások következő fordulójára Helsinkiben kerül sor. Leonyid B kitüntetése Lenin-renddel és — har­madízben — az Arany Csil­lag Érdeméremmel tüntette ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Leo­nyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnö­két, a Szovjetunió marsall- ját, születésnapja alkalmá­ból. A kitüntetést azokért a kimagasló érdemekért ado­mányozták, amelyeket Brezs- nyev a kommunista párt és a szovjet állam szolgálatá­ban szerzett, elősegítve a Szovjetunió gazdasági és ka­tonai potenciáljának meg­szilárdítását, mind a Nagy Honvédő Háború idején, mind a háború utáni évek­ben. Külön kiemeli a kitün­tető okirat Brezsnyevnek a béke érdekében végzett fá­radhatatlan munkáját. Országos agitációs és propagandatanácskozás A pártpropaganda, az agi­táció és a tájékoztatás so­ron lévő feladatairól tartot­tak országos tanácskozást kedden az MSZMP KB szék­házában. A fővárosi és me­gyei párbizottságok ideoló­giai titkárai, több pártbizott­ság titkára, az oktatási igaz­gatóságok vezetői, a tömeg­szervezetek illetékes titkárai és osztályvezetői, a rádió, a televízió, az országos napi- és hetilapok, a megyei és a kulturális sajtó főszerkesztői. a sajtó gazdaságpolitikával foglalkozó vezető munkatár­sai a Központi Bizottság 1978. december 6-i határozatából eredő tennivalókat vitatták meg. ­A tanácskozáson Győri Imre, a KB titkára a gazda­ságpolitikai propaganda, agi­táció és tájékoztatás időszerű teendőiről tartott vitaindító előadást. Az eszmecsere so­rán felszólalt Havasi Ferenc, a KB titkára. A tanácsko­zás Óvári Miklós zárszavá­val fejeződött be. Bebörtönzik Indira Gandhit Az indiai alsóház kedden megfosztotta képviselői mandá­tumától Indira Gandhi volt miniszterelnököt és elrendelte az ellenzéki vezető letartóztatását. A döntés értelmében Gandhi asszonyt a parlament jelenleg folyó, téli ülésszaká­nak befejeztéig — várhatóan 2 napig — tartják börtön­ben. Képünkön: Kalkuttában az Indira Gandhi volt mi­niszterelnök támogatására rendezett demonstráció részt­vevőire brutálisan rátámadt a rendőrség. (Képtávírónkon érkezett.) Nyugat-Szahara Vihar a sivatagban A Szahara nevét hallva a legtöbb emberben ön­kéntelenül megjelenik a kép: óriási, terméketlen si­vatag, pusztító forróság, végeláthatatlan homokdű­nék. Mivel magyarázható akkor az a harc, amely a Marokkó, Algéria és Mauritánia körülvette Nyugat- Szaharában folyik? A ketté osztott ország térképe KINCS A HOMOK ALATT A válasz voltaképpen egy­szerű: a vitatott terület ko­rántsem értéktelen, hiszen a világ foszfátkészleteinek leg­alább egynegyede található itt, más kutatások pedig a kőolajat is jelzik. E termé­szeti gazdagság tudatában vá­lik érthetővé a feszültség, amely az előbb említett or­szágokon túl kiterjed több európai államra, sőt egész Nyugat-Afrika politikai, dip­lomáciai helyzetére is. A mintegy három magyar- országnyi területű Nyugat- Szahara a középkortól kezd­ve spanyol fennhatóság alatt volt, 1884-ben nyilvánították gyarmattá. Földje egy vékony tengerparti sávtól eltekintve terméketlen, a lakosság nagy része ma is nomád pásztor­kodással foglalkozó arab. (Jellemző a népesség száma körüli bizonytalanság is: a becslések 70 ezertől egész 750 ezerig terjednek. Ez lényeges probléma, mert a lefelé tor­zított lélekszámot Nyugaton az állami életre 'való képte­lenség -bizonyítékaként akar­ják felhasználni.) A hatvanas évekre Madrid már csak Franciaország se­gítségével tudta uralmát fenntartani — mind gyako­ribbak lettek a helyi . lakos­ság felkelései. A kolonializ- mus elleni harcban a szom­szédos országok támogatásán túl elvi jelentőségű volt nz ENSZ 1965-ben hozott hatá­rozata, amely kimondta a szaharai nép önrendelkezési jogát. A tényleges függetlenség elérését a Franco-kormányzat aznue uiuisu repeseivei, ne- tekkel a diktátor halála előtt mégis megakadályozta: előbb .titkos szerződést kötött Ma­rokkóval és Mauritániával a foszfátkincs közös kiaknázá­sáról, majd 1975 végén meg­egyeztek Spanyol-Szahara fel­osztásáról ez utóbbi két or­szág között. így a spanyol csapatok kivonulása tulajdon­képpen őrségváltássá alakult át: a terület nagyobb — s gazdagabb — részét Marokkó, déli harmadát pedig Mauri­tánia foglalta el. Mindezt anélkül, hogy az ország la­kosságának bármilyen mó­dot adtak volna a jövője fe­lőli döntésre. A függetlenségért küzdő Polisario Front, amely 1973 óta felszabadító mozgalom és irányító politikai párt egy­szerre, mégsem tett le céljá­ról: 1976. február 27-én ki­kiáltották a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. OÁZISERŐDÍTMÉNYEK A Nyugat-Szahara bekebe­lezésére irányuló tervek ku­darcot vallottak, Franciaor­szág tevőleges segítsége el­lenére is. Katonai vonatko­zásban: a Polisario jói szer­vezett, gerillaharcot folytató és a sivatagi körülményekhez tökéletesen alkalmazkodó hadseregét nem tudják le­győzni, sőt a harcok kiterjed­tek Marokkó és Mauritánia területére is. A megszállók jó­részt megerősített városokba és oázisokba szorultak vissza. Politikai szempontból: ered­ményes a Polisario államszer­vező tevékenysége, s nemzeti tanácsot alakítottak, tudatos telepítési és gazdaságfejlesz­tési programokat hajtanak végre és gyakorlatilag szabá­lyos kormánytevékenységet folytatnak. Végül: az ENSZ újólag Nyugat-Szahara ön- rendelkezése mellett foglalt állást és az Afrikai Egység­szervezet a tervek szerint kü­lön ülésen fogja vizsgálni a kérdés békés megoldásának lehetőségét. Ennek esélyei megnőttek a nyáron Mauritániában lezaj­lott hatalomátvétel óta. Az új kormányt a Polisario fenn­hatóságának elismerésére kényszeríti ' a sokszorosára duzzadt hadsereg moráljának romlása és mindenekelőtt ka­tasztrofális gazdasági helyze­te. Katonai célokra fordítják a költségvetés majd 65 száza­lékát (bár e kiadások egy ré­szét szaúdi és kuvaiti pénz­ügyi támogatásból fedezik). A kérdés kulcsa tehát pil­lanatnyilag Marokkó maga­tartása: II. Hasszán király vi­szont — aki szándékai szerint „rendfenntartó” szerepet akar játszani az egész Magh- reb-térségben — egyelőre el­zárkózik a békés rendezés elől. DIPLOMÁCIÁI HÁTTÉR Rabat ezen túlmenően ősz-. szekapcsolja á nyugat-szaha- rai problémát egyéb határ­vitáival is. Arra hivatkozva, hogy a Polisario az algíri kor­mány közvetlen katonai se­gítségét élvezi, azzal fenye­getőzik, hogy adott esetben akár Algéria területére is ki­terjeszti a harcot. Marokkó hosszú ideig Fran­ciaország bátorítását is élvez­te, a háttérben megbúvó ér­dekek és kapcsolatok rend­szere azonban az utóbbi idő­ben számottevően módosult. A Franco ■ utáni Spanyol- ország szintén támogatja a szaharaiak önrendelkezési jo­gát. Erre Madridot elsősor­ban egy reálisabb Afrika- politika kialakításának szük­ségessége vezette. Kétségtelen, hogy a jelen­leg folyó sok irányú próbál­kozás egy része a szaharai felszabadító mozgalom képvi­selőit megkerülve folyik. A Polisario Front állásfoglalása viszont egyértelmű: kizárólag olyan tervet fogadhatnak el tárgyalási alapként, amely az ország függetlenségének'elis­meréséből indul ki. Szándé­kainak határozottságát jelzi, hogy bejelentése szerint a fegyveres harcot kiterjeszti Marokkó egész területére. Sz. G. Sivatagi harcosok

Next

/
Oldalképek
Tartalom