Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-02 / 284. szám
1978. december 2. IvÉPÜJSÁG 3 „Zseniális, elgondolkodtató és pazar” Munkásművelődési központ, Paks November 24-én avatták Pakson megyénk legfiatalabb művelődési intézményét, a munkásművelődési központot. Az atomváros szélén álló épületet ma még nem is olyan könnyű megközelíteni, aki először érkezik, nehezen találja meg a főbejáratot. Most rendezik a ház környékét: tavasszal már szép park lesz ott, ahol most még a fellazult talajon bukdácsolunk. Benn, a munkásművelődési központban is mindennek „új szaga” van, annyira, hogy akad, amin most végzik az utolsó simításokat. Az összkép azonban máris a végleges: a munkásművelődési központ elegáns, tágas épület. A tükörfényes márványpadozat, a plüsskárpitozás, a puha szőnyegek, a kényelmes fotelsorok, a fémborítású lépcsőkarfák ünnepélyes benyomását ellensúlyozzák a kellemes színek: a homok, a kék, a zöld. Bordás István, a paksi művelődési intézmények igazgatója mondja: — Nem volt látogatónk, akinek ne tetszett volna a ház! Bár a régi Pakson lakók panaszkodnak, amiért hosszú utat kell megtenniük, hogy megnézzék, de azért állandóan jönnek az érdeklődők. Valószínűleg januárban csitul el majd ez a nagy látogatóhullám, akkorra jönnek össze majd a művelődési ház klubjai, szakkörei, csoportjai is, és megérkeznek a még hiányzó berendezési tárgyak. Januárban kezdjük el mindhárom funkciónkat gyakorolni: az erőművet építők művelődési és szórakozási feltételeinek biztosítását, a városi közművelődési feladatok ellátását és a járásra kiható módszertani tevékenységet. Persze, a munkásművelődési központban már most sem csak a kíváncsiskodók fordulnak meg: a könyvtárnak ötven beiratkozott olvasója van, a politikai könyvkiállítást eddig hétszázan tekintették meg. Itt, a kiállításon találkoztunk Szederkényi Lászlóné- val, aki a járási könyvtár nyugdíjas igazgatója, őt, és a művelődési ház nyugdíjas vezetőjét, Blazsek Károlyt is gyakran találhatják majd a paksiak itt: mindketten továbbra is tevékenyen részt vesznek a paksi közművelődésben. Szederkényiné mutatja a kiállítás vendégkönyvét: ákom-bákom betűkkel írta valaki az egyik lapra: „Zseniális, elgondolkodtató és pazar”... Az elragadtatott szavak aligha csak az egyébként kitűnő kiállításnak szólnak... Az új művelődési központ szakembergárdája is új, többségében fiatalokból áll — akiknek megsokszorozza a munkakedvét, hogy ilyen jó feltételek között dolgozhatnak. Bordás István büszkén mutatja a színháztermet. Jogos a büszkeség: a győri új színház mellett ez a legkorszerűbb nézőtér az országban! Nemcsak a légkondicionálás miatt, hanem azért is, mert a széksorokat amfi- teátrumszerűen helyezték el. Kipróbáltuk, igaz: itt akárhol ül az ember, mindenhonnan tökéletesen látja a színpadot. A négyszáznegyven férőhelyes nézőtér színházi előadások és más rendezvények mellett hetente három napon moziszerepet is betölt majd. November 3-án, premier előtti bemutatóval nyílik. A paksiak láthatják majd legelőször az „Angi Verát”. Az előtérben, ahol szeszmentes büfé és könyvárusítóhely van, hamarosan berendezik a folyóiratolvasót. A kis és nagy klubteremben pedig megjelennek a fiatalok, a brigádvezetők, a kismamák, a fiatal műszakiak. A földszinten négy szakköri helyiség várja a kis csoportokat, tanfolyamokat, nyelvtanulókat, művészeti együttesekbe jelentkezőket. Jövő hónapban Paksra látogat a Pécsi Balett, a Kecskeméti Katona József Színház, a Népszínház, koncertet ad az Apostol együttes. Jövőre színházi bérletet is szerveznek, a bérlettel együtt remélhetőleg színházi buszjáratot is kapnak a paksiak. Egyelőre a legtöbben még egyszerűen az épületben gyönyörködnek, kívülről és belülről. Gratulálunk a tervezőknek: Balázs Csabának és Vörös Józsefnek! V. F. É. Fotó: Komáromi A könyvkiállításnak már 700 látogatója volt A fényeffektusok mestere, Baller Ferenc Asöllyék alatt légkondicionáló tárcsa... A könyvtár 260 négyzetméteres, kétszintes Szakma és „illat” Az eset nem mostanában történt, de azt hiszem az időpont teljesen lényegtelen. Mindenesetre afféle jópofa viccként emlegetik megye- szerte a mezőgazdasági üzemekben: a sertéstelep vezetője azért hagyta ott az állását, mert sem ő, sem pedig a családja nem bírta tovább elviselni azt az intenzív illatot, amely munka közben beitta magát a ruhájába, hajába. Mondják, a házirend a következő volt: hazament, az előszobában levetkőzött, fürdőit, majd tiszta ruhába öltözötten 'kívánt jóestét a családnak. Furcsának csupán azért tűnik, mert a szakmunkásképzőtől az egyetemig mindenütt van kötelező szakmai gyakorlat, ahol nemcsak a súlygyarapodáshoz szükséges optimális takarmánymennyiséggel ismerkedhetnek meg a tanulók, hanem azzal is, hogy a különböző állattartó telepeken milyen az uralkodó szagösszetétel. Aki hivatásául az állat- tenyésztést választotta, és nem bírja a sertésszagot, jobb, ha szarvasmarhák, birkák, vagy lovak mellett vállal állást. Egyik állat sem éppen illatos, de hát arról senki sem tehet, hogy az orra, gyomra milyen illatra, szagra érzékeny. Éppen az igen erős ammoniákszag az oka, hogy egyre kevesebben jelentkeznek sertés- és szarvas- marha-gondozónák, ami nem is kevés üzemben okoz komoly gondot. Sem a jó kereset, sem pedig az osztott — kora reggeli és kora délutáni — munkaidő nem elég csábító. Inkább vállalják az egész napos kinti munkát, az alacsonyabb keresetet, csakhogy „tőlem ugyan senki se fintorogjon”. A fékete-fehér öltöző, a naponta váltott ruhanemű sem képes tökéletesen elfedni az állatok között töltött idő szagát. Ezt azonban többnyire csak a nagyon érzékeny szaglóérzékkel megáldott emberek veszik észre ha buszon, vonaton együtt utaznak a munkahelyükről, vagy munkahelyükre készülődő állatgondozókkal. Ki mivel dolgozik, azzal piszkolódik. Lehetséges, hogy aki monsieur de Givenchy eau de toilette kölnijéhez szokott, annak piszkálja az orrát a sertésszag, noha bizonyára nem veti meg a bécsiszeletet. Pedig ha tudná, hogy valá- mennyi állat közül a lovak a leg — hogy úgy mondjam — büdösebbek. Igaz, ez valamivel azután érződik, hogy leszáll az ember a nyeregből. dRaktár vagy szállítóeszköz ? Vajon .a címben jelölt fogalmák közül melyik illik a vasúti teherkocsira? Gondolom, mindenki rávágja: Persze, hogy a szállítóeszköz. Pedig nem egy gazdasági vezető széles e hazában raktárként kezeli a szállítási csúcsok idején olyannyira kevés vasúti kocsit. Legalábbis erre vallanak a számok. Tehervagonjainkban ugyanis átlagosan csak mintegy harminc órát van úton a termék, ötven órát pedig ki- illetve berakás alatt, vagy „csak úgy”, áll. Mint akármelyik raktárban, azzal a különbséggel, hogy a raktárra máshol nincs szükség, a vasúti kocsit viszont úgy keresik, mint a cukrot. Pedig nem olcsó a raktározásnak ez .a módja. A szállítási költségeken felül kocsiálláspénzt is fizetnek a vállalatok, ha nem rakják ki időben a részükre szállított árukat. Persze nem azok fizetik, akik a vállalat szállítási problémáinak megoldásáért felelősek. Más lenne a helyzet, ha a felelősök is ráfizetnének a boltra. Ekkor sem teremne nagyobb szállítási kapacitás, de talán jobban szorgalmaznák a korszerű szállítási és rakodási módszerek elterjesztését. Valahogy a környezetvédelmi bírságokhoz hasonlóan kellene kezelni a kocsiálláspénz-ügyet. (S megvizsgálni a vállalatokat, mit tesznek a gyorsabb kocsifordulókért.) Ha gazdaságosabb nekik a büntetés kifizetése, mint a korszerű szállítási módszerek elterjesztése, tegyük ezt gaz- daságtalanabbá. Legalábbis áthidaló megoldásként addig, amíg a vagonokat raktárnak használó vállalatok jobb belátásra nem térnek. GŰZ JÓZSEF Intézkedések a Balaton védelmére A Zala folyót a természetes szűrőként-szolgáló Kis- Balatonon át vezetik majd a Keszthelyi-öbölbe, erről a tervről, valamint a Balaton vízminőségének megóvására, szolgáló egyéb kérdésekről, a természet és a környezetvédelem soron lévő feladatairól hallgatta meg a Minisztertanács csütörtöki ülésén az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács tájékoztató jelentését. A beszámoló szerint legértékesebb természeti kincsünk, a Balaton vize tisztaságának megőrzésére az elmúlt években jelentős fejlesztéseket hajtottak végre a tó körüli településeken, bővült a csatornahálózat, új szennyvíztisztítókat adtak át. Alapvető javulást azonban csak a Kis-Balaton rekonstrukciós tervének megvalósítása hozhat a vízminőség romlásának megakadályozásában. A Zala ugyanis nemcsak a tó legfőbb vízutánpót- lója, de egyben fő szennyezője is. A szennyező anyagok nagy részét a Kis-Balaton visszafogja, ezért különböző tervek készültek, hogy a folyót ezen a természetes biológiai szűrőn át vezessék a Balatonba. Ez nagyszabású gátépítő, kömyezetátalakító munkát igényel, amelyhez előreláthatólag mintegy 1,5—2 milliárd forintot használnak fel. A több alternatíva közül a végleges tervet még nem fogadták el, addig is azonban első lépésként előreláthatólag Za_ lavár térségében a Kis-Bala- tonról délnyugati irányban a Zala folyón ülepítőt építenek, amely lényegében egy mesterséges tó lesz. Itt a folyó vize 20—25 napig áll majd, ezalatt a szennyeződés egy része leülepedik, s ilymódon részben megtisztítva ömölhet a Kis-Balatonon át a Keszthelyi-qbölbe. Az ülepítő építésének előkészítési munkái hamarosan megkezdődnek. A beszámoló a Balatont és más élő vizeinket veszélyeztető, a koncentrált állattartó telepeken keletkező szennyező anyagok elkülönítésének lehetőségeivel is foglalkozik. Elsősorban a védett területeken kell az eddigieknél is nagyobb gondot fordítani arra, hogy a felhalmozódó szeny- nyező anyag ne kerülhessen a folyókba. Ehhez újabb tisztítók, derítők építése szükséges.
