Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-02 / 284. szám
a Képújság 1978. december 2. 1500 lakosú település a bonyhádi járásban. A község bejáratánál magasodó Várhegy tetején avarkori földsánc maradványait találták a kutatók. Valószinű, hogy ezen a magaslaton mindig állt valamilyen erődítmény — úgymond vár. Innen a neve, Várhegy és a hegy lábánál a község: Váralja. Ez az elnevezés csak a török hódoltság idején tűnik fel. Azelőtt Kövesd néven ismerték és valamivel délebbre, a mai parkerdő területén feküdt a község. 1793-ban itt nyilt meg Tolna megye első szénbányája és 1960-ig folyt a fejtés. A lakosság többször feltöltődött más vidékekről, köztük németekkel. Ennek ellenére megőrizte a Sáközből származó népművészetét, sőt azt egyénivé alakitotta. A lakosság túlnyomó többsége ma is a bányászatból él. Főleg Komló, Máza a kenyéradó helyek. Sokan, elsősorban nők, a bonyhádi üzemekbe járnak dolgozni. A császtai gereblyés Az erdő szerelmese Az utóbbi egy-két évtől eltekintve Bencze József vagy harminc évet élt az erdőben. Erdész. Jelenleg a váraljai parkerdő gondnoka. — A falu határától Pécsig vagy Szentlőrincig összefüggő erdőség van. Az erdő elválaszthatatlan a falu életétől. A múltban a lakosság jövedelmét egészítette ki a fakitermelés, aminek egy részét elvitték Bonyhádra, a piacra. Fakitermelés ma is folyik, de az erdő elsősorban a pihenést, a kikapcsolódást jelenti az embereknek. Persze ezen a téren még van mit tenni. Az embereknek ismét fel kell fedezni az erdőt. Vegyék birtokukba, de értékeinek, rendjének, szépségének megőrzésével. Különösen érvényes lesz ez itt Váraljáin, a parkerdő kialakításával. Az embereknek meg kell tanulni szeretni az erdőt, s aki nem tudja azt meg kell tanítani. Mit nyújt az erdő? Nagyon szép és nagy értékű bükkös van itt, 25—28 méteres szálfákkal. A kirándulóknak nem kell szomjazni, mert igen sok forrás található. Az erdő mélyén egy, a török időből származó mészégető kemencére is lelhet az idáig merészkedő. Néha-néha ártéri rétisas vagy sólyom is látható. A tavaknál egy fekete gólyát is láttam már néhány éve. Egy meddőhányó helyén tó keletkezett, forrás táplálja. Halakat telepítettek ide, s jelenleg a horgászok paradicsoma. Váralján nem ismeretlen ez a kifejezés. Aki nem mestere a tojáshímzésnek, az is tudja, ezt a mintát Csapó Maris — azaz id. Csapó Sán- dorné — pingálta itt először a tojásokra. Az ősrégi váraljai minták mellé — kötőfé- kes récetalpas, tulipános, tökmagos, szőlőfejes stb. — Császtáról hozta, ahol az édesanyjától tanulta. Mari néni szívesen elmeséli, hogyan kell tojást hímezni. Kellékek: tojás, viasz, Kerti magvak A bonyhádi ÁFÉSZ 18. számú vegyes önkiszolgáló boltjában Füle József né örömmel újságolta, hogy a dombóvári Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalattól most kapták meg az első tasakos kertimag-szállítmányt. Ha valaki jó előre be akarja szerezni a tavaszi veteménye- zéshez a szükséges vetőmagot, náluk már kapható! A hétfői nap forgalma mindig gyenge, most 13 ezer forint volt, alapvető élelmiszereket vásároltak. Az áru- választék széles, foglalkoznak többek között tüzelőolaj, növényvédő szer és műtrágya árusításával is. Havi forgalmuk 420 ezer forint körül van. hagyma héja, szalonnabőr, és egy puha rongy. Az első változat szerint először megfőzzük a tojásokat, majd hagyjuk kihűlni. Ezután a viaszba mártott pennával — vagy gicával — meghímezzük a tojásokat. Ezt a műveletet a festés követi. Ha ezzel is készen vagyunk, száradás után a fel- melegitett ronggyal letöröljük a viaszt a tojásokról. Második változat: először megfőzzük a hagymahéjat, „Élőzene és disco” A fiatalok hetenként kétszer, szombaton és vasárnap elmennek a presszóba, és zenét hallgatnak, táncolnak. Szombaton a művelődési ház tánczenekara „élőzenét” szolgáltat, vasárnap pedig disco- műsor van. Kulturáltan szórakoznak, ha akad köztük rendbontó, azt azonnal figyelmeztetik. — Van egy televíziónk is, a művelődési háztól kaptuk — tájékoztat Füzesi Barna, a presszó vezetője. — Hétvégeken sok háziasszony rendel süteményt, most a gesztenyetorta, gesztenyepüré és a gesztenye- nyelv a sláger. Sok fogy tej- színkoekából, tortából, kré- mesből. Nem tudunk annyit rendelni, amennyi el ne fogyna. hagyjuk kihűlni. A nyers tojása meghímezzük viasszal, beletesszük a kihűlt hagymahéjba, megforgatjuk, majd 10—15 percig főzzük. A végeredmény itt is főtt tojás, szép hímzésekkel. Ugye nem is ördöngösség ez. És a hímzés. Nem szabad remegni a kéznek ennél a műveletnél. Aki hímes tojásokat akar húsvétra, már most kezdje el a gyakorlást... vagy menjen el Váraljára vásárolni. Tsz-lakodalom 1967-ben volt a nevezetes esemény. Ekkor egyesültek Váralja és Nagymányok termelőszövetkezetei. Az alkalomra nagy eszem-iszomot rendeztek a tagság részére. A helyi népnyelv tsz-lakoda- lomnak nevezte el az egyesülési dáridót és így is őrzi mind a mai napig. Azóta újabb lakodalmak lettek volna, mert időközben Győré, Izmény, Kismányok, Máza is beházasodott a családba. Sőt névadót is tartottak, ugyanis az új tsz a Gábor Áron nevet kapta. A váraijaiaknak ezek az események, de maga a tsz is mindinkább emlék, mert egyre kevesebben dolgoznak ott. Akik odajárnak, azok is inkább a gépek körül tevékenyednek. A bennszülötteknek az igazi munkahely a bánya. fi parkerdő szolgálatában A megszűnt bánya elhagyott létesítményeit, ahol ez alkalmasnak kínálkozik, a parkerdő látogatóinak szolgálatába állítják. A képen látható „buktató” épületét, ahol egykor a csillékből kiöntötték a szenet, presszóvá alakították. Bányászcsalád A faluban hozzávetőleg 350 család él. Ebből 220 olyan van, amelyikben egy vagy több a bányász. A falu egyik legidősebb lakója Láng Mihály. Ma 81 éves, 1918-ban szegődött bányásznak. — Eredeti szakmám cipész. Apám kertész volt. Úgy kerültünk erre a vidékre, hogy apámat alkalmazták a mányoki uradalmi kertészetben. Mikor visszajöttem a háborúból, beálltam a bányához. Végigjártam a ranglétrát: voltam csillés, segédvájár,- végül vájár. De az összes kínt is kiálltam, ami a bányászélettel járt. Ott voltam 1933-ban a bányában, amikor a nagy sújtólégrobbanás volt. Tizenhárom társunk halt meg akkor. Harminchét évet voltam föld alatti munkán, 1955-ben mentem nyugdíjba. Az éveimet tekintve, meg a siktákat, ez annyit tesz, mintha 10 évig egyfolytában a föld alatt lettem volna. És ezért kaptam kilencszáz forintot. A mai napig ez kétezerre emelkedett. — És az egészség? Szilikózis? — Ha van, jó helyen van, mert rajtám nem fogott. Most is elszívok naponta egy doboz cigarettát. Meg még a pálinkát is bírom. Egyik fia is bányász lett, most ment nyugdíjba, és bányász a veje is, akivel együtt lakik. — Én 36 évet dolgoztam a bányában, Mázán — mondja Feil Ferenc, a vő. — Sajnos, engem megtámadott a szilikózis, de nagyobb bajom nincsen. A fiam a tsz-ben dolgozik. A tmk vezetője. Nem akartuk a bányába engedni. Mi, idősebbek már megadtuk a bányának, ami járt. — Megbánta talán, hogy bányászként élte le életét? — Nem. Arról szó sincs. Mi, bányászok megbecsült emberek vagyunk. Az én nyugdíjam már 6 ezer fölött van, nem úgy mint a papáé. — Úgy gondolom, jól tettem amit tettem. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy ott hagyjam a bányát. Alkotó bányászok A nagyokra emlékezve A községben szeretettel és kegyelettel őrzik híres személyiségeik emlékét. Az úttörők gondozzák Linde Kon- rád sírját, aki a Tanácsköztársaság idején a megyei direktórium tagja volt, és ezért életével fizetett. Gránitábla őrzi Moldován Vilma emlékét, aki jelentős munkása volt a váraljai népművészet átmentésének. Szeretettel emlékeznek a váraljai nótárius fiára, Tolnai Lajos íróra, aki itt töltötte ifjúkorát. A faluban töltött éveknek a „Sötét világ” című önéletrajzi regényében külön fejezetet szentelt. Őrzik annak a Musch nevű asztalosnak az emlékét is, aki csodálatos bútoraival szerzett magának hírnevet. Közülük nem egy ma különböző múzeumokban látható. A bányászok között sokan vannak, akik szabad idejüket, vagy nyugdíjaséveiket különleges hobbival töltik. Figyelemre méltó, hogy ezek az elfoglaltságok igen aprólékos, piszmogó munkát igényelnek. Van aki subaszőnyeget sző, más apró maketteket készít, aztán fafaragó lett. Van, aki gyufaszálakból, apró természeti tárgyakból állít össze színes képeket, vagy éppen festeget. Közülük már többen szerepeltek rangos kiállításo- *kon és díjat is nyertek. Bilincs szünet Az 1978. évet a népi együttes joggal nevezheti a siker évének. Országos aranyminősítést szereztek, népviseleti szépségverseny első díját érdemelték ki és kitüntetésnek számító, rangos meghívásokat kaptak: a nevezetes füredi Anna-bálra, a VI. Duna menti folklórfesztivál nemzetközi gálaestjén, 12 országból érkezett vendégeknek mutatták be műsorukat. De nem feledkeztek meg más meghívásokról sem. Állami ünnepségek műsoradói Bony- hádon, Váralján, Nagymá- nyokon, résztvevői a forradalmi ifjúsági napok, a völgy, ségi napok folklórprogramjainak, a szekszárdi szüreti napoknak, a pécsváradi leányvásárnak, a dél-dunántúli népművészeti hétnek. A sikerek után az együttes nem ül babérjain. A heti 4x2 órás próbákon komoly és kemény munka folyik. Kiamik Aranka művészeti vezető irányításával új műsor készül, de dolgoznak régebbi műsorok felújításán is. A három nemzedéket képviselő 60 tagú együttes örül a sikereknek, eredményeknek, de nem elbizakodott, és fő céljának nem a díjakat, hanem a hagyományok átmentését tekinti. Környezetvédelem Váralján is mind több gondot okozott a felgyülemlett hulladék és szemét elhelyezése. A népfront helyi bizottsága sikeres akciójának köszönhető, hogy megvalósult a rendszeres szemétszállítás. Akárcsak a városokban vagy nagyobb helyeken, Váralján is megjelenik a szemeteskocsi, hogy a házak elé helyezett kukákat kiürítse. Ígéret van rá, hogy a parkerdő megnyitása után a lófogatú szemeteskocsit Bonyhád város kukajárműve váltja fel. A népfrontbizottságnak most további munkát ad az egyelőre • idegenkedők meggyőzése és a felvilágosító munka, hogy a közterület nem szeméttelep. A szép, új épület, amelyet tavaly májusban adtak át, közel félmillió forintba került. Rumpli Józsefné hivatalvezető dolgozik itt, és még három kézbesítő. — Édesanyám* Blickle Bé_ láné 40 évig volt hivatalvezető, a saját házunkban volt a posta. 1956-ban megbetegedett, volt egy ideiglenes helyettese, megkérdeztek engem is, nem helyettesíteném-e édesanyámat? Hogy mit kellett csinálni, azt nagyjából tudtam, hiszen néha segítettem is. Aztán végiek itt maradtam! — Tolna megyei Népújságra 146-an fizetnek elő, 277 rádió és 278 televízió van a községben. A betétállományunk 3 millió 620 ezer forint. Parkerdő és művelődés A körzeti művelődési ház fontos feladatának tekinti a parkerdővel növekvő község kulturális ellátását. A művelődési ház mögé nagyméretű szabadtéri színpadot és 350 személyes nézőteret építenek. Ugyanitt szabadtéri mozi létesítését is tervezik. Az alaptőkét központi támogatásból, továbbá a lakosság anyagi hozzájárulásából már nagyrészt biztosították. Az építkezéshez hozzájárul a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat is. A továbbiakban számítanak az üzemek, vállalatok és intézmények anyagi segítségére és társadalmi munkájára. A tervek szerint 1980 nyarán a létesítményt átadják rendeltetésének. A magazint készítették Czakó Sándor, Majoros 1st' ván és Pordán Jánosné — Bánáti Zoltán tudósító és sok-sok váraljai szíves segítségével. Munktársaink decembei 4-én, hétfőn Alsónánára Iá fogatnak. A községrő készülő magazinunk decem - bér 9-én jelenik meg. Borbély Ferenc nyugdíjas vájár látható a bányászéletef megelevenítő makettek és fából faragott figurák között.
