Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

2 NÉPÚJSÁG 1978. november 6. Hétfő: Az ENSZ megkezdi az új szovjet javaslat vitáját, amely garanciákat kínál a nem atomhatalmaknak. — Ara­fat moszkvai tárgyalásai. Kedd: Vietnami párt- és kormányküldöttség Moszkvá­ban. — A spanyol parlament döntése: népszavazást ren­deznek az új alkotmány ügyében. — Európai szakértői ta­nácskozás Montreux-ben a viták erőszakmentes rendezé­séről. — Washingtonban folytatódnak a hármas külön- béke-megbeszélések. Szerda: Strougal csehszlovák kormányfő az NDK-ban. — Sztrájk az iráni olajmezőkön, ismét riadókészültségben a hadsereg. — Török—görög incidens. Csütörtök: Száznegyvennapos űrutazás után Kovaljonok és Ivancsenkov visszatér a Földre. — Bagdadban meg­kezdődik az arab csúcsértekezlet. — Schmidt kancellár római és párizsi útja. Péntek: Súlyos kínai provokáció a vietnami határon. — Tiltakozás a Zambiát ért újabb rhodesiai támadás miatt. — A nyugatnémet külügyminiszter Varsóban. — Dominica, karib-tengeri szigetország függetlenné válik. Szombat: A Szocialista Internacionálé kongresszusa Vancouverben ülésezik. — A sztrájk folytatását határoz­zák el Angliában a Ford-gyári munkások. A hét 3 kérdése Nem egy, hanem húsz hét eseménye kínálkozik a heti összefoglaló élére. Pontosan 140 nap után, szerencsésen visszatért a Földre Kovaljonok és Ivancsenkov, a világ­rekorder űrpáros. Nem egyszerű csúcsjavítás történt, ha­nem a gazdag munkaprogram végrehajtása jelentős mér­tékben gazdagította kozmikus és evilági ismereteinket. Fontos eseményekben azonban egy hétnek a Földre vetí­tett krónikájában sem voltunk híjával: csúcstalálkozók Iránban folytatódtak a kormányellenes megmozdulások. A képen egy égő teherautó, a háttérben pedig a tüntetők és a rendfenntartó erők harca az iráni fővárosban. (Kép­távírónkon érkezett.) zajlottak Moszkvától Bagdadig, nem jellemezte túlzott nyugalom a meglévő válságterületeket, s új feszültség- gócok alakultak ki Tanzánia és Uganda, illetve Chile és Argentína határán. Két előrejelzés pedig a magyar kül­politika magas szintű aktivitására utalhat, bejelentették Kádár János párizsi, valamint Lázár György berlini lá­togatását. 1. Mi a jelentősége a szovjet—vietnami barátsági szer­ződésnek? A héten kiemelkedő jelentőségű tárgyalások színhelye volt a moszkvai Kreml: a Szovjetunió vezetői beható esz­mecserét folytattak az eddig külföldön járt legreprezenta­tívabb vietnami delegációval. A megbeszélések eredménye­ként aláírták a szovjet—vietnami barátsági és együttmű­ködési szerződést, amely nemzetközi jogi hatállyal foglalta okmányba a két ország kapcsolatait. Több gazdasági jel­legű megállapodás is született: szovjet részről közvetlen segítséget nyújtanak a Hanoi és Ho Si Minh város közötti egységvasút kiépítéséhez, a Vörös folyó új hídjának lé­tesítéséhez, más kulcsfontosságú objektumokhoz, s a káderképzéshez. Mindez különösen hathatós támogatása az egységessé vált VSZK háborús sebeinek begyógyításához, az országon belüli összeköttetés, mindenfajta vérkeringés megjavításához. A barátsági szerződés, valamint a gazdasági megállapo­dások a messzemenő szolidaritás jegyében születtek, s erre most valóban szükség van. Éppen a tárgyalások idő­szakában súlyos kínai provokáció érte Vietnamot: az utób­bi idők legkomolyabb határsértését követték el Dinh Phong falunál. A pekingi törekvések tudatosságáról tanús­kodik, hogy az első összecsapások után további ellenséges lépésekkel tetézték a korábbiakat, sorra visszautasították az ésszerű vietnami indítványokat. Nyugtalanító hírek ér­keznek a kambodzsai határról is, nyugati lapjelentések már százezer kínai katonai személy kambodzsai jelenlété­ről írnak. Amire annál inkább szükség lehet, hiszen az ország 19 tartománya közül 16-ban került sor zendülésre, növekszik a népi ellenállás. Vietnamra tehát változatlanul több oldalú kínai nyomás nehezedik. Ebben a helyzetben a szovjet—vietnami szer­ződés, a moszkvai tárgyalások ismét azt jelzik, hogy Ha­noi a jövőben is számíthat igaz barátainak cselekvő szo­lidaritására. 2. Miről tárgyalnak a bagdadi arab csúcsértekezleten? Együttes imával kezdődött meg az arab államok bagdadi csúcsértekezlete, amelyen Egyiptom kivételével ha nem is minden esetben a legmagasabb szinten, de az Arab Liga valamennyi tagállama képviselteti magát. Közös nyelven, s a közösen vallott iszlám rítusa szerint fohászkodtak, ugyanakkor sokféle céllal és elképzeléssel, különböző ér­dekek szolgálatában érkeztek az iraki fővárosba. Mindenképpen kedvező mozzanat, hogy az értekezlet létrejött, miután sokan az utolsó pillanatig kételkedtek realitásában. A Camp David-i alku azonban olyan politi­kai vízválasztónak bizonyulhatott a Közel-Keleten, amely végül is sokban elszigetelte Szadat különutas politikáját. A résztvevők meglepően széles köre (végül az Arab Liga egyiptomi főtitkára is eljött) ugyanakkor természetessé te­heti 'az ellentéteket, s a jobboldali arab államok próbál­kozását a bírálatok felhígítására. A kulisszák mögött he­Szerdán Moszkvába, érkezett a Vietnami Szocialista Köz­társaság párt- és kormányküldöttsége és csütörtökön kez­dődtek meg a legmagasabb szintű kétoldalú tárgyalások. A szovjet küldöttséget Leonyid Brezsnyev és Alekszej Ko­szigin, a vietnamit Le Duan és Pham Van Dong vezette (Képtávírónkon érkezett.) vés vita zajlott a Kairót lényegében támogató omán és a PFSZ között, s aligha egyezhettek Szaúd-Arábia és Dél- Jemen vagy Szudán és Líbia állásfoglalásai. Minden jel szerint a bagdadi találkozót legfeljebb erős kompromisz- szummal lehet zárni, ami viszont túlságosan általános ha­tározatok veszélyét idézi fel. De hát nem is annyira a tényleges szövegek az érdekesek, mint a tanácskozási le­hetőség, amelynek során feltétlenül erősödött a különúttal szemben állók tábora és pozíciója. Mindez arra ösztönözte az egyiptomi vezetést, hogy ma­gasabb sebességfokozatra kapcsoljon a washingtoni hár­mas különbéke-megbeszéléseken, s megpróbáljon mielőbb kész helyzetet teremteni. A hírek szerint, belementek egy olyan egyezségbe, hogy a palesztinekre, a többi megszállt területekre való utalás csupán az elfogadásra kerülő béke- szerződés bevezetőjében szerepeljen, ott is homályos cél­zások formájában, s a szemben álló felek a Camp Dávid­ból ismert levélváltással hárítanák el magukról minden­nemű kötelezettséget. Kairó nyilván „arcának megóvását” remélte ezektől a manőverektől, de úgy tűnik, hogy végül is nem marad sok eredeti arcából... 3. Milyen szerepe van az Egyesült Államokban a fél­idős választásoknak? Kedden az urnák elé, pontosabban mondva a szavazó­gépekhez járulnak az amerikaiak. Megválasztják az egész képviselőházat, a szenátus tagjainak egyharmadát, s vok­solnak a helyi tisztségviselőkre, köztük a kormányzók egy részére is. (Az alkotmárí^bs előírások szerint minden szö­vetségi államnak két-két helye van az összesen száz tagú szenátusban. Mivel a szenátorokat hat évre választják, két­évenként mindig a mandátumok harmadára vonatkozik a tisztújítás. A képviselőházat — ahol mintegy 'ötszáz kép­viselő a lakosság arányában kerül megválasztásra, a leg­több Californiában és New York államban — két eszten­dőnként újítják meg.) A választási eredmények közvetlenül nem érintik az el­nök megbízatását. Sőt, hagyománynak mondható, hogy a kormányon lévő párt politikai kopása megnyilvánul a fél­időben történő visszaesésben is. A szakértői vélemények szerint a demokraták megtartják ugyan többségüket a tör­vényhozásban, de 30—40 kongresszusi hely elvesztésével számolhatnak. Ez azonban nem robbant ki bizalmi válsá­got, s a helyzetet csak bonyolítja, hogy a különböző érdek­szövevények átcsapnak a hagyományos pártkereteken. Carter néhány esetben erőteljes republikánus támogatás­ban részesülhetett. Amiért mégis jelentősnek tartják a választásokat: 1. A sok áttétel ellenére nagyjából-egészéből mérhető lesz majd Carter helyzete is, különösképpen azért, mert a mostani kampányban fontos helyet kaptak a gazdasági kérdések, az infláció és a munkanélküliség problémája. Ezek viszont olyan tényezők, amelyek alapvetően befolyásolhatják az 1980-as elnökválasztást; 2. Politikusok sikere vagy kudar­ca előrevetítheti annak árnyékát, hogy kik dobják be majd kalapjukat — kisebb vagy nagyobb eséllyel — a következő elnökválasztási küzdelembe. Az előválasztási csatározások ugyanis jövőre már megindulnak; 3. Végül, de nem utolsó­sorban: a SALT-megállapodás ratifikálásához kétharmados szenátusi többség szükséges, tehát nem mellékes, kik lesz­nek az új szenátorok a Capitoliumon. S a választásokon ennél a pontnál végképp túlnőnek a helyi kereteken. RÉTI ERVIN Portugáliában a vidéki lakosság elsősorban a földreform vívmányainak védelmét várja a most alakuló új kormány­tól. A képen: Vendas^Novan-ban juttatott földjük és szö­vetkezetük védelmében tüntetnek. (Képtávírónkon érkezett) Magyar vezetők üdvözlő távirata a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, Alekszej Nyikola- jevics Koszigin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. Kedves elvtársak! Moszkva A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága; a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Mi­nisztertanácsa, egész népünk nevében forró, elvtársi üdvöz­letünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió. Mi­nisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme új kor­szakot nyitott az emberiség történetében; hatalmas ösztön­zést adott a nemzetközi munkásmozgalom harcának, a nem­zeti felszabadító mozgalom küzdelmének. A Nagy Október hatására és az első munkásparaszt állam segítségével hat év­tized alatt gyökeresen megváltozott a világ társadalmi-poli­tikai arculata. A Szovjetunió népeinek erőfeszítései nyomán, a Szovjet­unió Kommunista Pártja vezetésével felépült a fejlett szo­cialista társadalom, s a szovjet nép ma a kommunista tár­sadalom építésén munkálkodik. A Szovjetunió óriási sike­reket ért el az élet minden területén. Gyors ütemben fejlődik a szocialista gazdaság, világra szóló sikerek születnek a tudo­mány, a technika és kultúra területén. Állandóan növekszik, a szovjet nép jóléte, mind kedvezőbbek a feltételek a sze­mélyiség sokoldalú fejlődéséhez. A szovjet nép kimagasló si­kerei újabb tettekre lelkesítik a társadalmi haladás útjára lépett országok népeit, a haladásért küzdő embereket szerte a világon. A szovjet állam a világ népinek alapvető érdekeit kifeje­ző, békeszerető külpolitikát folytat, eredményesen munkál­kodik átfogó békeprogramjának valóra váltásán. Az első szo­cialista állam nemzetközi politikai befolyásának, gazdasági erejének és védelmi képességének szüntelen növekedése egy­re hatékonyabban segíti elő a világ népeinek az enyhülésért, a leszerelésért- és a békéért vívott harcát. A magyar nép, a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kong­resszusának határozatait valóra váltva, abban a biztos tudat­ban dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén, hogy mindenkor számíthat igaz barátjára és szövetségesére, a Szovjetunióra. A magyar—szovjet barátság és együttműködés — eszméink és céljaink azonossága, érdekeink egybeesése alapján — napról napra mélyebbé, szorosabbá válik, orszá­gaink kapcsolatai bővülnek, szélesednek az élet minden -terü­letén. Népünk arra törekszik, hogy a szocialista közösség orszá­gai, a világ haladó erői újabb sikereket érjenek el a szocia­lizmus, a társadalmi haladás, az egész emberiség boldogabb jövőjének megteremtése útján. A Magyar Népköztársaság a békés egymás mellett élés elve alapján következetesen küzd az enyhülésért, a béke és a biztonság megszilárdításáért. Ezért teljes mértékben támogatja a Szovjetunió erre irányu­ló nemzetközi kezdeményezéseit és tevékenyen részt vesz a megvalósításukért folytatott küzdelemben. A marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus elveinek szelle­mében pártjaink együtt munkálkodnak a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egységének megszilárdításáért. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján, a haladó emberiség nagy ünnepén további kimagasló sikereket kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek a kommuniz­mus építésében, az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak megvalósításában, a társadalmi haladásért, a békéért és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért folytatott nemes harcában. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Üdvözlő távirat Lengyelország függetlensége visszanyerésének 60. évfordulója alkalmából Henryk Jablonski elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság államtanácsa elnökének. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar nép és a magam nevében őszinte jókívánságaimat kül­döm önnek és a testvéri len­gyel népnek Lengyelország függetlensége visszanyerésé­nek 60. évfordulója alkalmá­ból. Több mint egy évszázados elnyomás után a független­ségért küzdő lengyel nép a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme és a következetes lenini politika gyakorlati megvalósulása so­rán visszaszerezte független­ségét, megteremtette önálló Varsó állami létét. Örömmel tölt el bennünket, hogy a német fa­siszta csapatok kiűzését kö­vetően megalakult Lengyel Népköztársaság a szocialista országok közösségének meg­becsült tagjakéit, a marxiz­mus—leninizmus eszméi alap­ján nagy eredményeket ért el az országépítő munkában. Szívből kívánom, hogy a testvéri lengyel nép további sikereket érjen el hazája fel­virágoztatásában, a békéért, a biztonságért és a haladásért vívott harcban. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom