Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-04 / 261. szám

2 NÉPÚJSÁG 1978. november 4. Moszkva készül az ünnepre A szovjet fővárosban már csaknem minden készen áll a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának megünneplésére. Elkészültek a feliratok, dekorációk. A Vö­rös téren ismét Lenin hatal­mas méretű arcképe áll a központi helyen, a Kreml fa­lát a Szovjetunió és a szövet­A SZOT meghívására Gun- nar Nilsson elnök vezetésé­vel október 29-e és novem­ber 3-a között hivatalos lá­togatást tett Magyarorszá­gon a Svéd Szakszervezeti Szövetség (LO) küldöttsége. A nyílt, szívélyes légkörben séges köztársaságok zászlói­val, címereivel díszítették. 'A november hetediki kato­nai díszszemlére az utolsó előkészületek folynak. A dol­gozóknak a díszszemlét köve­tő színpompás menetében mintegy hatszáz moszkvai üzem, vállalat képviselői lesz­nek jelen. A szovjet főváros folytatott tárgyalásokon a magyar küldöttséget Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára ve­zette. A svéd szakszervezeti szö­vetség küldöttsége pénteken elutazott Budapestről. dolgozói már meghozták ün­nepi ajándékukat: októberi tervüket öt nappal határidő előtt teljesítették. Az idén a Szovjetunióban is áthelyezték a hétvégi pihe­nőnapot. Mivel november 7-e mellett 8-a is ünnep, három­napos pihenő következik. ENSZ- közgyűlés Az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszaka megkezdte a vitát a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) beszámo­lójáról és ezzel összefüggés­ben az atomenergia békés felhasználásáról. Bohumil Suika lengyel képviselő felszólalásában nyugtalanítónak nevezte azt a tényt, hogy tíz évvel az atomfegyverek terjesztését betiltó szerződés aláírása után az ENSZ-tagországok egyharmada mind a mai na­pig nem csatlakozott a meg­állapodáshoz. Nigéria küldötte aláhúzta, hogy sok elmaradott ország gazdasági fejlődésének pers­pektíváit összekapcsolja a nukleáris energia felhaszná­lásával. Sürgette az IAEA-t, hogy vesse latba tekintélyét a dél-afrikai nukleáris program szigorú ellenőrzésének meg­szervezésére. — A Szovjetunió, amely már gyümölcsözően használj^ az atomenergiát teremtő cé­lok érdekében, kész megosz­tani tapasztalatait az érdek­lődő országokkal — jelentet­te ki Jurin Florin szovjet de­legátus. Emlékeztetett rá: az IAEA-nak rendkívül fontos szerepe van az atomenergia békés célú felhasználásának ellenőrzésében, és a tömeg- pusztító fegyverek elterjedé­sének megakadályozásában. Czinege Lajos és Csórni Károly előléptetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából — a szocialista honvédelem erő­sítésében, a Magyar Néphad­sereg fejlesztésében hosszú időn át végzett tevékenysé­gükért — Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­nisztert hadseregtábornokká, Csémi Károly altábornagy, honvédelmi minisztériumi ál­lamtitkárt vezérezredessé ne­vezte ki. Súlyos kínai határsértés Hanoi megfigyelők véle­ménye szerint az eddigi leg­súlyosabb kínai provokáció­ra került sor november 1-én a vietnami határtérségben. Kínai fegyveresek az említett napon behatoltak Cao Lang tartomány Dinh Phong nevű falvába és lövészárkokat kezdtek ásni. Ezekből a lö­vészárkokból kiindulva mint­egy száz kínai katona később támadást intézett a- vietnami milícia egyik közeli egysége ellen. A vietnami erők ön­mérsékletet tanúsítva vissza­vonultak, a behatolók azon­ban tüzet nyitva folytatták támadásaikat. Végül a viet­nami milícia egysége arra kényszerült, hogy felvegye a harcot és távozásra kénysze­rítette a támadókat. Az ösz- szecsapásnak számos sebe­sültje és halálos áldozata van. A két kínai támadás tényé­nek közzététele után a hanoi rádió éleshangú kommentár­ban ítélte el a provokációkat. Minden nap bővül a Viet- nam-ellenes kínai akciók mé­rete, s veszélyességük egyre fokozódik — állapította meg a Vietnam Hangja rádióállo­más. Giscard-Schmidt találkozó Párizsban magas szintű francia—NSZK megbeszéléseket tartanak. Képünkön: Giscard francia elnök és vendége, Schmidt, az NSZK kancellárja. (Képtávírónkon érkezett) Befejeződtek a magyar-svéd szakszervezeti tárgyalások Veszélyes tendencia Egy kínai japánban Nem várta meg november elsejét Japánban Teng kínai miniszterelnök-helyettes. Két nappal ko­rábban hazautazott, tarsolyában a kínai-japán „béke- és barátsági” szerződés ratifikációs okmányá­nak egyik példányával. A dátum csupán azért figye­lemre méltó, mert éppen negyedszázada ezen'a na­pon alakult meg a japán hadsereg, annak a hadse­regnek az utódja, amely lángba borította Ázsiát, annyi szenvedést és halált hozva Kínának is. Szóval, Teng nem várta meg ezt a napot, de több mint egyhetes tokiói tartóz­kodása során eleget tett azért, hogy tiszteletbeli — képzeletbeli — vendégként ott legyen a katonai pará­dén. Egyetlen pillanatot, egyetlen hivatalos megnyi­latkozást sem mulasztott el felhasználni arra, hogy ér­zékeltesse : Peking szándéka a japán—kínai kapcsolatok fejlesztésével az ázsiai erő- egyensúly megbontása, Tokió felhasználása szovjetellenes célokra. Az ellen aligha le­hetne kifogást emelni, hogy a két ázsiai ország lezárta múltjának — császári fogal­mazással élve — „szeren­csétlen szakaszát”; a japán— kínai szerződés elvben ugyanis a második világhá­ború ázsiai frontjának egy terhes örökségét volt hivat­va felszámolni. Ám már maga a szerződés ellen is gyanúperrel lehet élni, tekintve, hogy az rög­zíti a kínai külpolitika ked­venc tételét — „a hegemo- nizmus” elleni harcot. Ez — pekingi politikai nyelvezet szerint — egyenértékű a szovjetellenességgel. Igaz — érvelnek Tokióban —, a szerződés azt is kimondja, hogy mindez nem érinti a felek harmadik országhoz fűződő viszonyát. Vagyis Japán — hely; értelmezés szerint — változatlanul fej­leszteni kívánja kapcsolatait a Szovjetunióval. Csakhogy általában a nemzetközi szer­ződések nem légüres térben születnek, termékei bizonyos nemzetközi törekvéseknek, egyben formálói is azoknak, így van ez ebben az esetben is, s a szerződés veszélyeit igazából csak akkor ismer­hetjük fel, ha e törekvések­kel együtt vizsgáljuk. Kínai részről Japánt több szempontból is igen nagyra értékelik: a szigetország ki­vételes szerepet játszhat a kínaj gazdaság és hadiipar, a hadsereg modernizálásá­ban. Japán, mint a vezető tőkés hatalmak egyike, ké­pes arra, hogy a legmoder­nebb berendezéseket, techno­lógiát szállítsa a kínai ter­vek végrehajtásához. Nem­csak a földrajzi közelség könnyíti ezt meg, hanem az is, hogy lényegében a hetve­nes évek elejétől Tokiónak kulcsszerepe volt a kínai ne­hézipar fejlesztésében. Jelen­leg Japán Kína elsőszámú külkereskedelmi partnere. Továbbá hatalmas pénzügyi feleslegei miatt Japán az az ország, amely nagy összegű, kedvező feltételű hiteleket adhat. Kína fontos célja még, hogy Japánt bevonja saját globális szovjetellenes tervei­be, megakadályozza a szov­jet—japán kapcsolatok nor­mális fejlődését, s egyfajta érdekközösség kialakításával erősítse befolyását a Távol- Keleten és Délkelet-Ázsiá- ban. Ebbe — a kínai felfo­gás szerint — belefér a japán sovinizmus és militarizmus feltámasztása is. Csak így érthető meg, hogy Kína, amely oly sokáig hevesen ostorozta az újjáéledő japán militarizmust, manapság pártfogójává lépett elő. Japán szemszögből kicsit bonyolultabb a kérdés. Igaz, a japán nagytőke régi álmá­nak megvalósulását, a kínai piac meghódítását véli meg­valósulni. A roham a kínai igények kielégítéséért, s ter­mészetesen a haszonért már megindult. Tokió igyekszik kihasználni a többi tőkés vetélytérssal szembeni elő­nyét. Ma már csak kevesen emlékeznek rá: sokáig úgy tűnt, hogy a japán vezetés el kívánja kerülni a Kína által Japánra kiosztott sze- — rep eljátszását, meg akarja őrizni nemzetközi mozgás- szabadságát. Pedig a reali­tások éppen azt követelték volna, hogy Japán roppant gazdasági súlya birtokában elkerülje a hirtelen világpo­litikai és gazdasági szerep- vállalással járó veszélyeket. A jelekből ítélve azonban ez mind kevésbé sikerül. Jóllehet, Tokióban változat­lanul „minden oldalú” dip­lomáciáról beszélnek, erősö­dik azoknak az erőknek a nyomása, amelyek Japán nemzetközi tekintélyét nem tudják elképzelni katonai szerepvállalás nélkül. Sok tényező összejátszásáról van szó. így a gyökeresen soha ki nem irtott militarizmus ha­tásáról. a hadiiparban érde­kelt tőkés csoportok táma­dásáról. E tekintetben na­gyon fontos tényező az ame­rikai magatartás is, amely egyértelműen a hadseregfej­lesztésre ösztönzi Japánt. S ha igaz is, hogy az Egyesült Államoknak megvannak a sajátos érdekei mind Japán, mind Kína irányában, egy­általán nem ellenzője, ha­nem szorgalmazója volt a japán—kínai kapcsolatok fejlesztésének. „Amikor To­kióban kicserélték a japán— kínai szerződés okmányait, Washingtonban igen elége­dettek lehettek. Három év­vel azután, hogy összeomlott az Egyesült Államok hatal­ma Ázsia egyik szögletében, változatlanul erős az ameri­kai pozíció a legfontosabb küzdőtéren” — így írt a The Washington Post című napi­lap. összességében tehát ezek a körülmények ha­tározzák meg a japán— kínai szerződés jellegét, s jelzik annak — első­sorban hosszú távú — veszélyeit Ázsia békéjé­re és stabilitására. ZALAI ISTVÁN Vancouver-/ kongresszus Péntek esti kommentárunk Vancouver-ben pénteken megnyílt a Szocialista Internacio- nálé kongresszusa. A Csendes-óceán partján fekvő kanadai városban a 38 szocialista és szociáldemokrata párt nemzetkö­zi szervezete a leszerelésről, a világ gazdasági helyzetéről, a dél-afrikai, a latin-amerikai és az ázsiai fejleményekről indít vitát. Az Internacionálé történetében ez az első eset, hogy kongresszusát nem Európában rendezi. A napirend témái bizonyára ismét lehetőséget nyújtanak, hogy a szocialista és a szociáldemokrata pártoknak a kommu­nistákhoz fűződő kapcsolatait áttekintsék. Annál is inkább, mert például a leszerelés ügyében a nemzetközi munkásmoz­galom két nagy irányzatának az álláspontja több biztatóan közös vonást is mutat. Hasonlóképpen nem lebecsülendő az a pozitív irányvonal, amelyet egyes nyugat-európai országok — például a Német Szövetségi Köztársaság — szociáldemok­ratái a békés egymás mellett élés elvének gyakorlati alkal­mazásában, az enyhülés irányzatának megerősítésében valla­nak és követnék. Annál szembetűnőbb, hogy az Internacionálé tulajdonkép­pen máig is az 1951-ben kidolgozott programja alapján fejti ki tevékenységét. A hidegháború jegyében fogant működési elvek élesen kommunista ellenesek, s olyan szellemet árasz­tanak, amely semmiképpen nem helytálló napjainkra. Két­ségtelen, hogy a szocialista és a szociáldemokrata pártok — igazodva a realitásokhoz, a tőkésországokban kialakult belső helyzethez — ma már többfelé együttműködnek a kommunis­tákkal, sőt, Olaszországban például — vitáik ellenére — mindkét párt közös platformon támogatja a kereszténydemok­rata kormányt. Ésszerű és időszerű lépés lenne, ha a Vancouver-ben ta­nácskozó kongresszus felülvizsgálná elavult és a valóságtól enyhén szólva ma már igencsak távolálló működési elveit, s programját a világ mai jelenségeihez igazítaná. Jó példák sokasága bizonyítja, hogy szociáldemokrata és szocialista pár­tokkal nemcsak a tőkés gazdasági és társadalmi rend sajátos keretei között, hanem például a Kelet—Nyugat párbeszéd folytatásában, a békéért, a leszerelésért, a fegyverkezési ver­seny megszüntetéséért tett kezdeményezésekben keresik az együttműködést a kommunista pártok, beleértve a szocialis­ta országok kommunistáit is. A nemzetközi politika jelentős tényezője a Szocialista Inter- nacionálé. Vancouver-i kongresszusa akkor tölti be hivatá­sát, ha a változott körülményekhez igazodva keres választ a tőkésországokban dolgozó milliók problémáira. A realitások jegyében megfogalmazott válaszok egyszersmind a kelet­európai kommunista és munkáspártokhoz fűződő kapcsolatok ■ alakulására is kedvezően hathatnak. GYAPAY DÉNES Bagdadi csúcstalálkozó A tét: egység Aczél Endre, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Pénteken délelőtt — ünnep lévén — a Bagdadban össze­gyűlt arab államfők, illetve megbízottaik, értesülések sze­rint csak magánjellegű esz­mecseréket folytattak. Az előző esti ünnepélyes megnyitót a nyilvánosság be­vonásával tartották. A rádió és a tv egyenesben közvetí­tette Ahmed Hasszán al-Bakr iraki államfőnek, a csúcs egyhangúlag megválasztott elnökének beszédét. Az arab egységet illetően, Bakr beszéde a „most vagy soha” mottó jegyében fogant. Értésre adta, hogy ennek az egységnek egy közös „mini­mum” körül kell kibontakoz­nia, amelynek lényegi tártál­vagy szakítás mát a Camp David-i megálla­podásoktól való teljes elhatá­rolódás adná meg. Más szó­val a csúcson jelenlévőknek kötelezniük kell magukat, hogy nem adják fel egyolda­lúan a harcot Izraellel szem­ben, nem fordítanak hátat a palesztin jogoknak. — Ha e tekintetben nem lesz egyet­értés — mondotta az iraki el­nök —, tartóssá válik az arab világ megosztottsága, kiala­kul egy Szadat-barát és egy Szadat-ellenző tábor, mint­hogy előbb vagy utóbb min­denkinek „igen”-t vagy „nem”-et kell mondania a szadati politikára. Bakr sze­rint a bagdadi csúcs kudarca visszavonhatatlanná tenné a szakítást. LAPZÁRTA BUDAPEST Immár 17. alkalommal rendezi meg a Kossuth Könyvkiadó a pártszerveze­tekkel közösen a politikai könyvnapokat: ünnepélyes megnyitóját pénteken a Ma­gyar Munkásmozgalmi Mú­A Szaljut űrállomás rekorder párosa, Vlagyimir Kovaljo- nok és Alekszandr Ivancsenko sajtókonferenciát tartott a bajkonuri űrközpontban, ahol alapos orvosi felügyelet alatt szoktatják vissza őket a földi körülményekhez. (Képtávírónkon érkezett.) zeumban rendezték meg. A megnyitó ünnepségen meg­jelent Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. Megnyitó be­szédet Lakos Sándor, az MSZMP Társadalomtudo­mányi Intézetének igazgató­ja mondott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom