Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
1978. november 4. Képújság 3 Életkóstolgatók II. MiAááÉBIliiÉÉMllÍÉÍÉÉMÉÍtÉláiiÉaÉÉÉIÉÍÉriÉÍlíMÉataÉÉIÍÉriÉiiAaÉlííAlMÉÍÉÉIÍaÉlÉMliÉiílíÉriÉiÉÉIitaiiMÉá^ÉÉMÉMtoÉÉAiÉÉÉÉAÉÍM A több részes riport- sorozatok — azt hiszem ezzel nem árulok el titkot — egyszerre készülnek. Amikor lapunk augusztus 30-i számában Életkóstolgatók címmel riportot írtam a nyári gyakorlaton lévő kereskedelmi szakközépiskolásokról, nem gondoltam folytatásra. Akkor a kereskedelmi dolgozók, boltvezetők mondták el véleményüket a szakközépiskolásokról. A szerkesztőségbe érkezett levelek alapján döntöttünk úgy, hogy megnézzük az „érem másik oldalát”. A szekszárdi kereskedelmi szakközép- iskola elmúlt években végzett három tanulójával beszélgettünk. Fejős Erzsébet az egyik „rossz szellemem”. Valahányszor betérek a szekszárdi Babits könyvesboltba, könyvajánlataival, kedves rábeszélésével mindig meg- csappantja pénztárcámat. Nincs nap. hogy ne tudna új, érdekes könyvet ajánlani. Könyvek közt beszélgettünk most is. — Nem szívesen emlékezem a szakmai gyakorlatokra — mondja. — A legtöbb boltban szükséges rossznak tekintettek minket. Igaz, a bolt, a raktár söprése is hozzátartozik a kereskedőélethez, de ha valakivel reggeltől estig azt csináltatják, nem hiszem, hogy lobog a hivatástudattól és lelkesedéstől. — Miért, így történt? — Nagyon sokszor. Sok helyen nem tudták, mit kezdjenek velünk és a köny- nyebb megoldást választva alibimunkákat osztottak ránk. A négy év alatt voltam ruházati, műszaki és élelmiszerboltban is, megismertem a kereskedelem minden ágát. Voltak szép napok, olyan gyakorlatok is, amelyeknek ma is hasznát látom. Például a népművészeti boltban tanultam meg, hogy a különböző tájegységeknek mi jellemző a népművészetére. Egy korsóról, hímzésről ma is meg tudom mondani, hogy az ország mely részéről származhat. — Azt mondják, a szakközépiskolások mind irodába készülnek és a boltot csak kényszerből választják. Igaz ez? — Aki szakközépiskolába megy, az az esetek többségében tovább akar tanulni. Tőlünk is sokan jelentkeztek főiskolára. Akit nem vettek fel, az pedig — egy évre, vagy többre — igyekezett valami irodai állást keresni. Én el sem tudnám képzelni magamat irodában. Pedig szeretek adminisztrálni is, de bezárva egy íróasztal mellé, nélkülözném az emberekkel való mindennapos találkozást. — Itt a szép, világos, modern könyvesboltban ezt mondja. De ha egy zöldségboltban kellene dolgoznia, akkor is így beszélne? — Azt hiszem, igen. * A Bizományi Áruház áruátvevő helyiségében embertömeg. Ócska kabátot, vadonatúj villanyfúrót, paplant és televíziót kínálnak eladásra. A becsüs mondja az értéket, ha áll a vásár, Derék Anna megírja a számlát, kifizeti az átvett áru értékét. Kedves, barna, kerekarcú lány. Az idén végzett. Először eladó volt a bizományiban, most nemsokára megkezdi Budapesten a becsüsiskolát. — Hálózati ellenőr szerettem volna lenni valamelyik ÁFÉSZ-nél — emlékezik. — Lengyelből járok be, jobb lett volna Bonyhádon elhelyezkedni, de ott nem kaptam állást. — Hogy került a bizományihoz? — Láttam a kiírást, hogy eladót vesznek fel és jelentkeztem. — A nyári szakmai gyakorlatról mi a véleménye? — Nem szívesen fogadják a szakközépiskolásokat. Nekünk a boltban mindenki dirigálhatott. Még a nálunk esetleg két évvel fiatalabb kereskedelmi iskolás tanulók is. Ók otthon voltak a boltban, ismerték a dörgést és ugráltattak bennünket. A legtöbb felnőtt dolgozó szemében is ingyen segédmunkások voltunk. Tudták, hogy soha sem fogunk ott dolgozni, nem sokat törődtek a tanításunkkal. — Nem fognak ott dolgozni? — Nem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kevesen készültek az osztályból bolti eladónak. Irodába, főiskolára akart menni a legtöbb osztálytársam. A boltvezetők a gyakorlati jegy meghatározásánál sem azt nézték, hogy mit dolgoztunk, hanem elméleti kérdéseket tettek fel. Szerintem arra ott az iskola, a gyakorlati jeggyel a munkánkat kellene mérni, de ha nem adnak osztályozható munkát, feladatot, akkor nem csoda az sem, hogy tanácstalanok az osztályozásnál és elméleti kérdésekkel nyaggatják a gyakorla- tosokat. Visszatérő „vendég” a szekszárdi háztartási boltban Héjjá Mária. Szakközépiskolás korában egy évig volt a boltban gyakorlaton, amikor tavaly végzett, visszajött dolgozni. — Miért? — Még a gyakorlat alatt megszerettem ezt a boltot. Kedvesek, barátságosak voltak a felnőtt eladók, a vezetők. Engedtek dolgozni és ha valamit kérdeztünk, szívesen válaszoltak. — Másutt is tapasztalta ezt? — Igen, például a rövidáruboltban is odaállhattunk a pulthoz, dolgozhattunk igazi kereskedőként. Persze, van olyan ismerősöm is, aki a nyári egy hónap alatt — egy másik boltban — végig a csomagolóban dolgozott. Vagy amikor az ötvenesben dolgoztam, soha sem értek rá velünk foglalkozni. Ha az ember nem keresett magának munkát, nem adtak. — Ezért a sok álldogálló szakközépiskolás? — Igen. Mert ott is, ha láttam egy üres rekeszt és feltöltöttem, senki sem szólt érte. De azért se szóltak, hogy töltsem fel. Az igazság az, hogy aki akar, az talál értelmes elfoglaltságot a bolti gyakorlat alatt. — Minden osztálytársa így gondolkodott? — Nem. Tény, hogy volt, aki sértve érezte magát, ha dolgoznia kellett, de mindig bántott, ha ennek alapján általánosítottak, mondtak véleményt a szakközépiskolásokról. * Érvek és ellenérvek. Indulattól fűtött, vagy csendes közönnyel elmondott szavak, vélemények. A kívülállónak nehéz eligazodnia. Viszont az elhangzottak valamit mégis jeleznek. Úgy tűnik, a szakközépiskolások és a boltok dolgozói, vezetői közötti kapcsolatban valami nincs redjén. Két táborra oszlanak. Pedig az érdek közös: jól tájékozott, szakmailag felkészült kereskedőket kell képezni! TAMÁSI JÁNOS Komszomolisták - a csecsemőotthonban A szekszárdi csecsemőotthon KISZ-esei közel 40 komszomolistát láttak vendégül „az 1 millió rózsa városából”, Donyeckből. A baráti találkozón a megyei tanács egészségügyi osztályát Gál Antalné, az I. sz. párátalapszervezet titkára képviselte. Az est sikeréhez nagymértékben hozzájárult a művelődési központi irodaiami színpada. Szép példája volt a kollektív vendéglátásnak a patronáló üzemek, a söripari vállalat, a FÜSZÉRT, a tejipari vállalat, a sütőipari vállalat a bartinai és újvárosi ABC és a csatári kerámiaüzem segítsége. (Visnyei Anna gondozónő) A Minisztertanács megtárgyalta A, Szabályozzák az ipari vízgazdálkodást Egyetlen ágazatban sincsenek olyan nagy lehetőségek a víztakarékosságra, mint éppen az iparban — állapította meg a Minisztertanács csütörtöki ülése az Országos Vízügyi Hivatal elnökének előterjesztése alapján. Az ipar évente több mint 3 milliárd köbméter vizet használ fel, az ország összes fogyasztásának 55 százalékát, s további 4 milliárd köbmétert az újbóli felhasználással nyer. A folyókba és a tavakba engedett szennyező anyagoknak 70—75 százaléka is ipari eredetű. Az ország és ezen belül az ipar vízigényei rohamosan növekednek, de a vízkészletek korlátozottak, a beszerzés pedig mind nehezebb és drágább, s ennélfogva szükségszerű és nagyon fontos követelmény az ipar hatékonyabb ösztönzése a víztakarékosságra és a vízminőség védelmére. Az ipar vízgazdálkodásáról másfél évtizeddel ezelőtt kiadott jogszabályok már nem felelnek meg a hatékonyabb gazdálkodás követelményeinek, ezért került a Minisztertanács elé az előterjesztés, amely az intenzív ipari víz- gazdálkodásra ösztönző új szabályok legfontosabb elveit foglalja össze. Az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben ezeknek az elveknek megfelelően szabályozza majd az OVH elnöke az ipari üzemek vízgazdálkodását. Alapvető követelmény, hogy az üzemek fejlesztésében a víztakarékos technológiákat helyezzék előtérbe, még inkább törekedjenek az ismételt felhasználásra, a víz visszaforgatására, tehát a frissvíz-igény jelentős csökkentésére. Fontos feladat, hogy az üzemek, a vízzel legalább olyan gondosan és szakszerűen gazdálkodjanak, mint az energiahordozókkal, nyersanyaggal. Ennek érdekében az üzemi vízgazdálkodás szervezetét is fejleszteni kell. A vállalatoknál üzemi hidro- technológusokra van szükség és gondoskodni kell arról, hogy az üzemi vízellátó és -tisztító műveket jól kiképzett szakmunkások kezeljék. Fejleszteni kell a vízügyi hatóságok munkáját és a felügye-: leti ellenőrzést ki kell terjeszteni az üzemek vízgazdálkodására is. Kétségtelen, hogy egyik napról a másikra nem lehet elérni látványos eredményeket, szívós, következetes munkára, széles körű ösz- szefogásra van szükség. Az erők egyesítése érdekében indokolt, hogy a víz- és «zenny- víztechnológia műszaki fejlesztését az ipari tárcák az OVH-val együtt közös célprogramok alapján oldják meg. Az ipari vízgazdálkodás hosszú távú fejlesztési kon- cépciója szerint kell kidolgozni ezeket a célprogramokat, s gondoskodni az új létesítmények berendezéseinek tervezéséről, gyártásáról, tehát az ipari háttér kiszélesítéséről. Az így kibontakozó intenzív ipari vízgazdálkodás jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy hosszú távlatban is kellő egyensúly alakuljon ki a hasznosítható vízkészletek és az ország szükséglete között. Vr i fj Ü :: i í: ^ i ffMViViViViYf::: í H: Í:VhV:V::-^-V:V Csak a főnök engedélyével Újságíróval találkozni nem tudom mit jelent. Hiába kutattam az álmoskönyvben, jósnőnél, asztrológusoknál. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy mint a fekete macska vagy a kéményseprő — van akinek jót, van akinek, rosszat. Jót annak, akinek rendben van a szénája és jószándékú. Rosszat annak, aki bizalmatlan, akinek a szándékai is rosszak. Mindezeken azért kell me- ditálgatnom, mert a lapnál eltöltött rövidke idő alatt elég gyakran zárkóztak el hivatalos' helyen, hivatalos személyek a nyilatkozat adása vagy adatközlés elől azzal, hogy „csak a főnök engedélyével”. A főnök tehát az újságírót illetően babonás. E spanyolfal felállítása egyben néhány eddigi elképzelésemet is romba döntötte. Az egyik: úgy gondoltam — titokban még most is remélem. így van —, hogv az újságíró olyan személy, aki olykor a jó népszerűsítésével, máskor a hibák, fogyatékosságok feltárásával az olvasókkal és nemolvasókkal együttműködve a közjóért munkálkodik. Ehhez megkapja embertársainak mesz- szemenő segítségét. Aztán a másik. Mindeddig azt hittem, hogy nem csak a vállalatok, intézmények élén állnak megbízható, nagy felelősségtudattal rendelkező emberek, hanem a szervezet belső posztjain is. Ez sem igaz, mert nem nyilatkozhatnak. Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a vezető nem bízik beosztottjaiban. Vagy netán fél, hogy valami olyasmit kikotyognak, ami jobb, ha a véka alatt marad? Félreértés ne essék, a beosztottat nem a vállalat egésze felől faggatom, csupán a gondjaira bízott feladatokról. Arról sem beszélhet: csak főnöki engedéllyel, sőt sok esetben csak a főnök jelenlétében. Megalázó bizalmatlanság. A napokban A, B, C, D, E, F kis- és nagyközségekben jártam. A célom az volt, hogy az ott folyó községfejlesztő építkezésekről, új létesítményekről fényképeket készítsek a lap számára. A képaláíráshoz szükséges adatokért a községi tanácsokat kerestem fel. A sors úgy hozta, hogy az elnökök és titkárok a megyeszékhelyen voltak értekezleten. A legtöbb helyen — a vezetők távolléte ellenére — megkaptam a szükséges segítséget. F községben viszont a lehető leghatározottabban elutasítottak, mondván: „A nyilatkozatokkal kapcsolatban az elnök elvtárs minden jogot fenntart magának.” Még egy adalék. Bizonyos üzemnél az új igazgató „hírzárlatot” rendelt el. Természetesen a 15 éve ott dolgozó főkönyvelőre is vonatkozik ez, akinek a kisujjában van az egész vállalat, és aki nélkül az új igazgató nem tud érdemleges nyilatkozatot tenni. Meg se tud moccanni. Nem hiszem, hogy egyetlen újságíró is van, aki nem kísérli meg egy szervezethez látogatva, annak vezetőjével találkozni. Ám ha az elfoglalt vagy éppen távol van, miért nem adhatja meg a szükséges információt az, aki egyébként is megadja majd. Miért kell bizalmatlannak lennie á~ főnöknek ahhoz a dolgozóhoz, aki egyébként szakértelemmel, felelősségtudattal végzi munkáját. Miért kell fenntartással lenni az újságíróval szemben, aki kellő felelősségtudat nélkül egyetlen szavát sem írhatja le? CZAKÓ SÁNDOR Ember és gép Álomba ringató rokkák Amikor Kónyáján kiázott a kender, annak rendje, s módja szerint kicsapkodtuk, sátorba állítva száradni hagyta anyám, majd amint pozdorjává száradt, tilolta és fonásra készítette elő ... És telente, amikor a petróleumlámpa fénye csak annyi fényt adott, hogy Garibaldi történeteit olvassuk, ott surrogtak a vaskályha mellett a rokkák. Jófajta rokkák, gyors járású, könnyű hajtásnak, és finom fonalat késrzítők, ámbár az igazsághoz tartozik, hogy a fonal minősége, az egyenletesség, a pozdorjanélküliség, az nagy-nagy asszonyi gyakorlat-tudás eredménye, leginkább annak a következménye, hogy anyám, s a régi asszonyok szerettek fonni, s szerették a törülközőt, lepedőt maguk áztatta-fonta-szőtte anyagból készíteni. ■. Mert az volt az igazi, a tartós... Igen, tartós volt, a lepedővászon is, meg a gatyavászon is ... És amint szaporodtunk, amint nőttek igényeink, ízlésünk változott, tértünk el a jó régi vásznaktól, jöttek a finomabbnál finomabb gyolcsok, kanavászok, inletek, kreppek, meg ki tudja mindet fölsorolni — és ahogy nőtt az ember vágya a szebb és a több kelme iránt, kitalálta a rokkát pótló fonógépet, megszerkesztette a géphajtotta orsókat. Megszerkesztett egy olyan masinát, amely elűzte már a falusi téli esték fonóbéli hangulatát, el a meséket, el a nótákat. Maradtak a gépek, a gépsorok, a százezres fordulatszámú szupermicsodák, jöttek a selymek, a műszálak, a műanyagok — és manapság a régi-régi vásznat, a kendervásznat csak ládafia mélyén, múzeumok polcain látjuk. Anyáink, nagyanyáink visszamaradt rétesabroszairól jut eszünkbe a múlt, amikor esténként még nóta is szólt az agyagos szobákban, ahol Garibaldival álmodva, rokkák halk surro- gása fnellett, csendes szavú mesék ringattak a szép álmok világába. Ember és gép ... PÁLKOVÁCS JENŐ Héjjá Mária Derék Anna Fejős Erzsébet
