Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-30 / 282. szám

1978. november 30. ^EPÜJSÄG 5 Klubmozgalmunk módszerei Parlamentről parlamentre FIATALOK FIATALOK FIATALOK Az évfordulók jegyében (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A KISZ szekszárdi városi és szekszárdi járási bizottsá­ga közösen rendezett vetélke­dőt vasárnap, a városi úttö­rőházban, 23 csapat részvéte­lével.­A vetélkedő kérdéseit, me­lyek a KMP, a KIMSZ, va­lamint a lenini Komszomol történetére vonatkoztak, a Garay Gimnázium és a taní­tóképző főiskola KISZ-esei állították össze. Első helye­zett a Tolna megyei Beruhá­zási Vállalat csapata lett, ez­zel elnyerték a KISZ szek­szárdi járási bizottságának serlegét, valamint egy 3000,— Ft-os vásárlási utalványt. Második az 505-ös szakmun­kásképző iskola, míg harma­dik a Szekszárdi Nyomda csapata lett. A vetélkedő kiírásával egy­idejűleg a főiskolások pla­kátversenyt is meghirdettek, az évfordulók jegyében. A beküldött plakátok értékelé­sére, illetve díjazására szin­tén^ vasárnap került sor BOLDIZSÁR ILDIKÓ Ifjúsági egyéni munkaverseny (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tamásiban a járás postás dolgozóinak részvételével bo­nyolították le az ifjúsági egyéni munkaversenyt, ahol a résztvevőknek politikai és szakmai kérdésekre kellett válaszolniuk. Peszt Konrád, a Pécsi Postaigazgatóság képviselője, a vizsgabizottság elnöke elismeréssel szólt a fiatalok széles körű politikai tájékozottságáról, és magas szintű szakmai tudásáról. Az első három helyezettet — Tóth Imréné Magyarkeszi, Nyíri Jánosné Diósberény, Siklósi Lajosné Tamási — az erkölcsi elismerés mellett pénzjutalomban részesítették. J. Ny. Klub a klubban November eleje óta műkö­dik a tanítóképző főiskolások klubja. Hetenként egy alka­lommal a Babits presszóban tartják foglalkozásaikat. A klub az ismeretterjesztést, az önművelést segíti. És termé­szetesen kellemes szórakozást is nyújt. Politikai, tudományos kér­dések megvitatása és honis­mereti kirándulások egyaránt helyet kaptak a programban. Minden hónap utolsó hetén a főiskolás klub Űj Tükör klubbá alakul át. Ennek ke­retében a klubtagok találkoz­nak a lap szerkesztőivel, képzőművészeti vagy fotó- kiállításokat tekintenek meg, író-olvasó találkozókon vesz­nek részt. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A húsz év körüli fiatalem­berek elkerülnek otthonról, a tanyából, faluból, város­ból és bekerülnek egy vi­szonylag zárt, új, idegen kö­zösségbe, a magyar néphad­seregbe. Mi, akik bent élünk, tud­juk, hogy milyen nehéz volt beilleszkedni ebbe az új vi­lágba, milyen nehéz volt al­kalmazkodni az eddig isme­retlen és talán kissé más gondolfcodásmódú, más ter­mészetű katonatársakhoz. Mindenki kereste a lehe­tőséget a kontaktus megte­remtéséhez, az ifjúsági klub­ban, a játékteremben. Sok esetben a tv-t nézik, és ha a műsor olyan, meg is éri. Ha nem olyan, akkor inkább árt, mint használ. Ha már a katona fent van a klubban, ha már tévét néz, ha már játszik, ha már könyvet köl­csönöz a könyvtárból, akkor valamilyen igény felmerült benne. Nem szabad ennél megállni. A klub létszáma adott, mivel a katonák több­sége nem kap eltávozást. Te­hát ennek a sok embernek az igényéhez mért, szervezett programot kell biztosítani. Ez az ifjúsági klub a KISZ, a klubvezető és vezetőségi tagjai, KISZ-titikár és a szá­zadparancsnokok feladata. A katonák — mint általá­ban az emberek —, közös él­mények alapján, játékok, ve­télkedők, műsorok révén vál­hatnak barátokká, jó bajtár­sakká. A lehetőségek adot­tak, hiszen a néphadsereg sok gondot fordít a klub­mozgalomra. Alakulataink anyagiakban is támogatást kapnak. A klubmozgalomnak ha­gyományai vannak. Ez köte­lez és meghatározza az út­irányt. A klubvezető szemé­lye választott. A tagság bi­zalmát kell hogy élvezze. A klubvezetők minden évben tanfolyamokon vesznek részt. Tehát a megfelelő irányítás adott. Néhány az elképzelhető, és szinte kötelező lehetőségek­ből. Első és legfontosabb, hogy bent a klubban alakul­jon ki jó és hasznos folya­mat. A klubtagok igénye, hogy minden este legyen va­lamilyen program. Aktivis­ták segítségével kell meg­yéiben elővettem a koc­kás ingemet, beleerőltettem magam a szuperszűk farmer­ba, próbálgattam a papucsot, s már láttam is magam előtt a stadiont és a többieket, és néhány órával később, ami­kor leszálltunk a villamosról, már rengetegen voltunk, ki­hajtott kockás ingben, bőr­nadrágban, egyeseknél zászló volt, rajta egyetlen szó: PI­RAMIS, és akkor a Jocó azt kérdezte tőlem... de mire vá­laszolhattam volna, már én is kiabáltam, hogy Piramis a sztár és elkezdődött a műsor, először divatbemutató volt, meg cigánynóták és egy pa- rodista, kibírtuk, mert tud­tuk, hogy nemsokára jönnek ők is, és azután meg is jelen­tek, Som belelihegte a mik­rofonba: itt van mindenki? hát válaszoltunk, persze, hogy igen és egyszerre elfeledtem mindent, mert mire is gon­szervezni a vetélkedőket, versenyeket, előadási esté­ket, politikai vitákat, kultu­rális vitákat. Bizonyos idő után kialakulhat egy közös­ség, melyre mint törzsközön­ségre mindig lehet számíta­ni. Ha a lehetőségek engedik, külső előadókat, művészeket is hívhatunk klubunkba: pol-beat énekeseket, humo­ristákat, parodistákat, színé­szeket előadói estekre. Ná­lunk Pakson igen élénk az érdeklődés ilyen irányban is. Meghívtuk Csizmadia Sán­dor politikai dalénekest, mu­tassa be műsorát. Program­jában latin-amerikai forra­dalmi dalokat adott elő. Meggyőzően énekelt Victor Haráról, Che Guevaráról, Allendéről. Ez akkor idősze­rű volt. A humort Hofi Géza és Boncz Géza képviselte az idén. A várt hatás és ered­mény nem maradhatott el. Be kell kapcsoldónia egy ka­tonai klubnak a község éle­tébe. Paks fejlődő település, hamarosan város lesz, atom­város. Ez érződik arculatán is, és egyre jobban közmű­velődésén. Jó könyvtára van. Gyakran látogatjuk. ' Most készült el új kultúrháza, de a régivel is jó kapcsolatunk van. Programjaikat csopor­tosan látogatjuk. Fotószak­körre sokan járnak. Néptán­colni is jópáran elmennek naponta. Sók katona rendel­kezik színházbérlettel, köz­tük olyan is, aki még ez idá­ig nem látott színházat be­lülről. Bekapcsolódunk a Duna menti fiatalok találko­zójának rendezvényeibe is. Szakköreink is jelentősek. Sokan úgy jönnek ide, hogy otthon valamilyen művésze­ti munkát végeztek, vagy ha nem is művészi fokon, de barkácsoltak. Itt meg van mód és lehetőség arra, hogy továbbfejlesszék képességei­ket, alkossanak, fejlődjenek. Vannak nálunk intarziaké­szítőik, akik magasabb egy­ség szinten díjat is nyertek és akadnak akik rézkarccal foglalkoznak, vagy ötvös­munkákkal próbálkoznak. Zenészek is akadnak szinte minden laktanyában. Szól a citera, a gitár. Fellépni pe­dig mindig lehet. A szakköri munka lehet csoportos is. A paksi lalkta­dolhat az ember, ha azt ének­lik a színpadon, hogy égni kell, annak, aki gyújtani akar és megyulladt ezer meg ezer gyufa, gyertya, fáklya, kinél mi volt, ha apám itt lenne, el sem hinné, hogy van ilyen,' azt hinné álmodja az egészet és azután azt énekelték, hogy szállj, szállj, szállj fel ma­gasba, és majdnem sírtam, mert olyan szép, és ha job- ■ ban megnézed, ugyanolyan a ruhájuk, mint a tied, vagy az enyém, farmer, bőrnadrág, csizma, ing, semmi más, s azt éneklik, amit mi is éneklünk, a dalokat már kívülről tud­juk, minden hangot isme­rünk, és azután azt énekel­ték, hogy csak az ellenfény az oka, az erős reflektorok, csak az ellenfény az oka, hogy te másként gondolod, és ez tényleg így van, mert olya­nok mint mi, csak ők ott áll­nak egy deszkadobogón, mi myában honismereti szakkör és múzeum működik. Nép­rajzi . tárgyakét összegyűjtve lerakták egy helytörténeti múzeum alapjait. Itt találha­tók dísz- és használati tár­gyak, szerszámok. A kétezer éves római pénztől kezdve a rádióig mindent hoztak ide a katonák. A szakkör tagjai kirándulásaik során múzeu­mokat látogatnak. Élménye­ket, adatokat gyűjtenek, s a látottakat hasznosítják. A szakkörinek kettős a feladata: értékeket menteni és közkin­csé tenni. Hogy emellett a katonák még mit tanulnak, az sem mellékes. Hol van az tiltva, hogy a katona túrázhasson? Sehol! Századunktól, az alakulattól gyakran indulnak kiránduló 'buszok. Legutóbb a Sza­muely Tibor ifjúsági klub tagjai voltak egy országjáró kiránduláson. Megoldható ez más alakulatnál is. Megfele­lő szervezés és előtanul­mány előzte meg a három­napos utat. Mindenki tudta, hova utazik, mit érdemes megnézni. Tehát készültek az útra. Láttak műemléket, megemlékeztek hősökről, pihentek, fürödtek, szórakoz­tak. Sóik minden belefért a programba. így is lehet célt, eredményt elérni. Magának a klubhelyiségnek a kihasználása is fontos fel­adat. Paksra az egész ország­ból vonulnak be katonák. Minden tájegységnek meg­van a sajátossága. Ide leg­közelebb esik a Sárköz. Nagy hagyományokkal rendelkezik ez a tájegység. Legjobb be­mutatása, hogy kiállítást kell rendezni a klubban. Sárközi kerámia és szőttes díszítette két hétig a klub falait. A ki­állító művész Bíró Annamá­ria, a népművészet mestere. A kiállítás sikeres és ered-; ményes volt. A modern fes­tészetet Stekey Zsuzsa tűzzo- mándképei képviselték. Most egy fotókiállításra készülünk. A két év eltelte után ka­tonáink szívesen emlékeznek vissza a klubban eltöltött órákra. A játék ízére, a ve­télkedők izgalmaira, a szak­körökön tanultakra. Ha pe­dig valami hasznos meg is maradt, ami otthon is kama­toztatható, a munkánk nem volt hiábavaló. NAGY VENDEL meg itt a szektorokban, de lehetne éppen fordítva is, miért ne, utoljára a becsület­ről énekeltek, hogy a becsü­let mindennél többet ér, ez megint olyan igaz, és miután vége lett a koncertnek, el­(TUDÓSÍTONKTÓL) Az őszi hónapokban az if­júsági mozgalomban a par­lamentek időszakát éljük. A két év vitás, vagy megold­ható munkahelyi kérdéseinek fórumára ez évben ismét sor került (esetenként még ke­rül). Milyen konkrét és álta­lános tapasztalatokkal szol­gálnak a munkahelyi demok­rácia ifjúsági fórumai? Lássunk egy konkrétumo­kat is nyújtó tanintézeti par­lamentet. A dombóvári Gő­gös Ignác Gimnázium és Kol­légium fiataljai is megtartot­ták soros parlamentjüket, melyre már hetek óta készül­tek. A felmerült kérdéseket megvitatták, összegyűjtötték, s a parlament elé vitték, nem minden vita nélkül. Az igazgatói beszámoló ki­tért azon kérdésekre, javas­latokra is, melyeket a meg­előző parlamenten vetettek fel az iskola diákjai. Azóta számos, akkor szóba került problémát megoldott az isko­lavezetés. Nem sikerült ugyan megoldani egy iskolabolt vagy büfé kialakítását, de a közel­ben található élelmiszerbol­tok, illetve az iskolai kifli­árusítás pótolja ezt, s remél­hetően — vállalkozó szelle­mű diákok esetén — megol­dódik az iskolatej árusítása is. A már tervezett, s így fel­szabaduló „bolthelyiséget” a közeljövőben kialakítandó is­kolaorvosi hálózat helyi ren­delőjének szánják, ami meg­gyorsítaná a diákok orvosi el­látását. Az idei parlamenten is el­hangzott számos értékes ja­vaslat, s felmerült néhány aktuális gond. Érdemes azt is kiemelni, hogy több felszóla­ló — az ifjúsági parlament funkcióját helyesen értelmez­ve — nemcsak panaszirodá­nak tekintette a fórumot, ha­nem a megvalósulások, az el­ért eredmények felemlítési alkalmával is élt, néhány esetben pedig — dicséretes módon — önkritikus volt. Az elhangzott problémák közül súlyos és tanítást, ta­indultunk hazafelé, és ezt a mai estét nem fogom elfelej­teni, meg a következőt sem, mert legközelebb természete­sen, megint ott leszek.” F. S. P. Fotó: Hauer Lajos nulást zavaró gond továbbra is a bejáró tanulók helyzete, s főképp utaztatása. (Ugyan KISZ-gond is, hogy miként lehetne bejáró tanulóink zö­mét alkalmas programokkal bennmaradásra bírni, azaz, hogy ne rögtön, az első jár­művel rohanjanak el az in­tézmény székhelyéről, s főleg ne a közös akciókról, mun­káról.) Nem csupán az kese­ríti diákjainkat, hogy zsúfolt járműveken kell utazniuk, hanem a velük való ottani bánásmód, kezelésük és le­kezelésük. A diákbuszoknak nevezett járművön éppen ne­kik nem jut hely (gyakran állóhely sem!), s az autóbusz- vezetők némelyike csak ím- mel-ámmal hajlandó felvenni őket, vagy egyszerűen to­vábbhajt. Ezek a diákok már nem gyerekek, hanem érzé­keny, emberségre és megér­tésre vágyó emberek, nem feltétlen a kalauzok bosszan­tására utaznak naponta. Szó­ba került a parlamenten az iskolai klub munkájának, műsorpolitikájának a javítá­sa. Természetesen vetődnek fel olyan gondok is, melyek a napi munkavégzéssel kap­csolatban is apróságnak tűn­nek, de hogy felmerültek, ar­ra vall: az ifjúság próbál él­ni és él is azokkal a jogokkal és demokratikus lehetőségek­kel — saját jól felfogott ér­dekében —, melyek egy ideje megilletik. Ne feledjük azért: az összérdeket érintő kérdé­sek, egy-egy kisebb közösség érdeke vagy a személyes problémák sem csupán két­évente kerülhetnek napirend­re; az iskolák is számos fóru­mot kínálnak erre, az osz­tályfőnöki órától a KISZ-en át a bármikori személyes be­szélgetésig. Akkor sikeres egy parla­ment, ha pezsgő és feszélye- zetlen légkör jellemzi, ele­ven, aktív a hallgatóság, si­kerük nem feltétlen időtar­tamuk függvényében mér­hető. Emberség (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Mostanában lapunkban is többször hírt adtunk róla, hogy az öregeket ünnepelték valamelyik községben, üzem­ben. Egy ország társadalmá­nak megbecsülése övezte a munkában megfáradt idős állampolgárokat. A megbe­csülést nem lehet napokban, hetekben mérni, ez minden­napos figyelmet igényel min­denkitől. Alighanem ezt a szemléletet vallja az a pin­cér is, akiről pár sorban szól­ni akarok. Idős, nagyon nehezen járó nénike ül az étteremben, amely a presszóból nyílik. Botjával babrál, közben za­vartan pislog. Látszik, hogy útnak indulna, de ez nagy nehézségekbe ütközik. Észleli ezt a középtermetű, barna pincérfiú is. És ugrik, min­den munkáját hagyva. Né­hány szóváltás a nénikével, óvatosan kivezeti a teremből a presszóba. Leülteti, s gő­zölgő kávét helyez elé az asztalra. Az idős asszonyon látszik az elégedettséget ki­fejező öröm, s a meghatott­ság könnyeivel küszködve kö­szöni meg a pincér udvarias­ságát. A pincér viselkedésé­ről is látszik a megelégedett­ség. Anyagi juttatás nélkül segített egy idős asszonyon, ezzel is örömet, tiszteletet ajándékozva az éveknek. LOVAK ANDRÁS Ezt már nem lehet kibírni! DRESCHER ATTILA Az ellenfény az oka ? Köd száll a magasba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom