Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

1978. november 1. Képújság 3 BORÍTÉKOK A béke forradalma 6. A nemzeti kérdős Éveken át közös gondunk­ként tartottuk számon az egészségügyben dolgozók hátrányos bérezését, mígnem az elmúlt év őszén sort ke­rítettünk az egészségügyi dolgozók központi bérrende­zésének első lépésére. A ren­dezés második lépését nem­rég tehettük meg. Ez az egész országban 85 ezer em­bert érintett és az érdekeltek már október elején megkap­ták az értesítést arról, hogy a novemberben esedékes bér­fizetéskor mennyivel több forint lesz a borítékukban. Az orvosok, szak- és ügy­viteli dolgozók fizetése átla­gosan húsz, tizenhét, illetve tíz százalékkal lett több. Ez, egy évre szólóan csak a Tol­na megyei Kórház-Rendelő­intézet viszonylatában 4 millió 386 ezer forintot tesz ki. A Dombóvár város és környéki községek egészség- ügyi ellátását végzőknek csak­nem kétmillió jutott, a közel annyi a pincehelyi, bonyhádi kórházaknak és a paksi ren­delőintézetnek, valamint szü­lőotthonnak. Ilven jellegű bérrendezés — ezt jó, ha mindenki tudja —, nem volt még az egész­Közművelődési szabadeovetem Az MSZMP városi bizott­sága, a városi tanács vb mű­velődésügyi osztálya, a szakszervezetek megyei ta­nácsa, a KISZ városi bizott­sága, a Babits Mihály Me­gyei Művelődési Központ és a TIT városi szervezete köz- művelődési szabadegyetemet indít Szekszárd közművelő­dési szakemberei és aktívái részére. Kik értendők ez alatt? A párt, a szakszerve­zet, a KISZ olyan tisztség- viselői, akik a közművelő­dést irányítják, a közműve­lődési intézmények főhivatá­sú és tiszteletdíjas dolgozói, vagy a munkahelyi művelő­dési bizottságok vezetői és tagjai, továbbá az intézmé­nyekben és munkahelyeken működő művelődő közössé­gek vezetői. A szabadegyetem célja a közművelődés helyzetének, elméleti és gyakorlati rend­szerének, folyamatainak és problémáinak feltárása; a közművelődési párthatározat és törvény további megvaló­sításának elméleti megalapo­zása és az ebből következő gyakorlati feladatok egysé­ges értelmezése. ségügy történetében. Az is igaz ugyanakkor, hogy érde­keltek ilyen gondosan sem végezték el még központi bérintézkedés végrehajtását. Alaposság és körültekintés volt a differenciálásra ser­kentő és irányelvek alapján folyó munka fő jellemzője. Döntően ennek tulajdonítha­tó, hogy a bérrendezés mér­tékét hírül adó értékesítések­re sehol sem érkeztek olyan visszajelzések, melyek sú­lyos hibákra hívták fel a fi­gyelmet. A hangulat tehát jó. A fi­zetési borítékokban végre több lesz a pénz, de nem cse­kély ezeknek a borítékoknak az erkölcsi súlya sem, hiszen fontos társadalompolitikai tennivalónak azért 'tartottuk az elmúlt években az egész­ségügyi dolgozók központi bérrendezését, mert tökéle­tesen éreztük, láttuk az egészségügyiek odaadással, lelkiismeretesen végzett munkájának fontosságát, hasznát, rangját. A többség tehát elégedett. De mint minden hasonlóan nagy horderejű intézkedés során, ezúttal is akadnak azért az örömbe alattomosan Az előadások a városi ta­nács tanácstermében lesz­nek, 1978. november 13-tól 1979. január 29-ig, minden hétfőn, 17 órakor. A közművelődési szabad- egyetem programjában — egyebek között — szerepel a kultúra marxista értelmezé­se, a szocialista művelődés- politika jellemzői, ágazatai, a szocialista művelődésügy rendszere, ágazatainak hely­zete napjainkban. A kultu­rális intézményrendszer, az együttműködés lehetőségei, formái a népművelő mun­kában. A korszerű művelt­ség fogalma, jellemzői, tar­talmának belső tagozódása. A közművelődés feladatai és lehetőségei a korszerű mű­veltség kialakításában, fej­lesztésében. A párt- és állami Irányítás sajátosságai, rend­szere, formái a művelődés- politika gyakorlati feladatai­nak megoldásában. Tolna megye közművelődésének helyzete és feladatai a köz- művelődési párthatározat és a törvény után. Végül pedig Szekszárd helye és -szerepe a megye közművelődésében. ürömöt csepegtetők, akik ke- vesellik a kötelező és diffe­renciálásra biztosított forin­tok együttes összegét. A bér­rendezésben érintettekkel be­szélgetve módom volt talál­kozni olyan valakivel is, aki­nek az volt a véleménye, hogy „igazságtalan az egész”. Szerettem volna, ha bőveb­ben megmagyarázza, de erre nem volt hajlandó. Nem is csoda. A lesújtó vélemény alig titkolhatóan annak az önzésnek a talajából táp­lálkozik,. mely nélkülözi az egészséges szemmértéket. Az ilyen önző emberek rendsze­rint csak akkor értik meg és helyeslik a „kinek, kinek munkája szerint” elvét, amikor nem róluk, hanem másokról van szó. Aki ismeri népgazdaságunk teherbíró képességét, fel tudja mérni, hogy mit jelent az egészségügyi dolgozók központi bérrendezése. De tudja azt is, hogy már rég­óta esedékes volt, ezért örül együtt a novembertől vasta­gabb borítékoknak azokkal, akik értünk, valahányunkért dolgoznak... Bonyhád A munkáslakosság életkörülményei Bonyhád különböző — döntően ipari — munkahe­lyein 8300 ember dolgozik. A városi tanács éppen ezért kiemelt feladatként kezeli a munkások élet- és munka­körülményeinek folyamatos javítását. A kereskedelmi hálózat fejlesztése fontos feladat Bonyhádon. Már a várossá nyilvánítás előtt négyszáz négyzetméter kereskedelmi eladótér jutott ezer lakosra. Tavaly készült el egy há­romszáz négyzetméteres ABC-áruház a Fáy lakótele­pen. Ebben a tervidőszakban részben megvalósul egy ru­házati áruház, s befejeződik egy iparcikkáruház építése. Az új vásárcsarnok kialakí­tása is folyamatban van. Fontos az egészségügyi el­látás szervezése, javítása is. A városban hat körzeti or­vosi állás van, s mind betöl­tött. A gyermekorvosi háló­zat bővítése azonban szük­séges, s ebben a tervidő­szakban ez meg is valósul. A városban dolgozó munká­sok üzemorvosi ellátása je­lenleg csak helyettesítéssel oldható meg. A szakrende­lések zöme a kórházban le­bontásra ítélt épületekben történik. Egyik sem felel meg a követelményeknek. Egy tíz munkahelyes rende­lőintézetnek még ebben a tervidőszakban el kell ké­szülnie. A városnak két bölcsődé­je van. Mindkettő a befoga­dóképességen felüli kihasz­náltsággal működik. A jövő év végére a Fáy lakótelepen készül egy hatvan férőhe­lyes bölcsőde. A fizikai dolgozók átlag- keresete nem lényegtelen az életkörülmények alakulása szempontjából. A városban működő tíz üzem közül leg­magasabb a sütőipari válla­latnál — 3300 forint/fő — legkevesebb a ruhaipari szö­vetkezetnél, 1760 forint egy főre. A város legsúlyosabb gondja a lakásellátottság ja­vítása. Ebben az évben a la­kásigénylők száma 703. Eb­ből fizikai dolgozó 528. La­kást kapott 16 fő. Ebben az évben adtak először enge­délyt harminc munkáslakás építésére. Hatot az OTP már értékesített, huszonnégyet pedig az év végén értékesí­tenek a vállalati támogatás­sal rendelkező fizikai dolgo­zók között. 1918—1919-ben Magyaror­szágon a nemzeti kérdés egé­ben nemzetiségi és külpoli­tikai probléma is volt. Nem­csak a vesztett háborúban csődbe jutott monarchia nemzetiségei kívántak nem­zetállamokba szerveződni, il­letve már létező anyaorszá­gaikhoz csatlakozni, hanem a győztes imperialista hatal­mak, az antant is döntött Ausztria-Magyarország meg­szüntetéséről. így csupán a keretek körvonalai, az átren­deződés külsőségei, gyakorla­tilag a pontos határok kér­dése lehetett még — inkább kevésbé, mint többé — nyi­tott probléma. Maga a meg­oldás, az újfajta közép-eu­rópai berendezkedés a hábo­rú jellegéből fakadóan csak­is imperialista, új és tragi­kus ellentmondásokat szülő lehetett. A történelmi Magyarország felbomlása Legelőször Horvátország el­szakadása vált ténnyé, de Csehszlovákia antantelisme­rése, a román és a szerb igé­nyek és nemzeti törekvések támogatása bizonyította, hogy Magyarország területi integ­ritását fenntartani lehetet­lenség. A Ruténföld (Kárpát- Ukrajna), Burgenland, egyes vegyes lakosságú és színma­gyar peremkerületek ügyé­ben bizonyos alkura azonban esetleg volt még lehetőség. Ehhez azonban a realitások talajára, a jogos és elkerül­hetetlen elszakadási törekvé­sek elfogadásának alapjára kellett volna helyezkedni, nem pedig a mindent meg­tartani, a „nem, nem, soha” képtelen és abszurd nacio­nalista álláspontjára. Ez a magyar struccpolitika csak tovább súlyosbította az amúgy sem csábító kilátáso­kat, különösen, hogy a ma­gyar etnikum — a közvetle­nül érintetteken kívül — nem volt hajlandó további véráldozatokra az integritás ügyéért. Jászi Oszkár, a nemzetiségi ügyek elismert szaktekinté­lye és a népkormány nemze­tiségi minisztere háború előtti, demokratikus, ám ek­korra már időszerűtlen, az egységes Magyarországon be­lüli autonomis'ta megoldáso­kat dédelgetett. A wilsoni pontok, a Drávát határnak te­kintő padovai fegyverszünet, majd az ennél lényegesen kedvezőtlenebb, de mégis csak ideiglenes demarkációs vonalat megállapító belgrá­di szerződés" soha be nem tartott pontjaiba kapaszko­dott más kormánytényezők­kel együtt. Budapesten tár­gyalásokba kezdett a szlo­vák burzsoázia, Aradon pedig a Román Nemzeti Komité képviselőivel. Azonban az el­lentétek, a bizalmatlanság olyan mély volt, s nem utol­só sorban az erőviszonyok annyira egyenlőtlenek vol­tak, hogy nem sikerült meg­egyezni. Noha a nemzetisé­gek elismerték Jászi szubjek­tív becsületességét, politiká­ja ekkorra már alkalmatlan volt a megváltozott idők kö­vetelményeire. A külpolitikai dilemma A magyar polgári demok­ratikus forradalom külpoliti­kájának sarkköve az egyol­dalú, sohasem viszonzott an­tantbarátság volt. A győzte­sek jóindulatában is bízva vetette el a kormányzat a nemzetiségekkel való határ­megállapodásokat. Jászi ugyan később azt írta,, hogy „az antantpolitika Janus- arcát én mindig tisztán lát­tam, s kezdettől fogva döb­benten kérdeztem: mikor fogja ábrázatának imperia­lista felét ellenünk fordítani, másik felének demokrata­pacifista mosolya helyett?”, tevékenységével azonban ő is tragikusan hozzájárult a nemzeti önáltatás veszélyes spóráinak elterjedéséhez. S ezt a folyamatot még Vix al­ezredes budapesti tevékeny­sége sem volt képes egészen 1919. március 21-ig megállí­tani ... Ez a szemtanúk szerint brutális és korlátolt, ellen­forradalmár körökkel barát­kozó katona adta át a ma­gyar kormánynak az újabb területek kiürítését és más, főként anyagi jellegű köve­telések teljesítését elrendelő jegyzékeket, ö volt az egyet­len kapocs Magyarország és az antant között, mivel az újonnan szerveződő magyar külpolitikának Párizsba való meghívás hiányában már le­hetősége nem volt. Azonban volt más lehetősége, helye­sebben lett volna más lehe­tősége — egyéb irányban: a szocialista forradalom, egy újfajta külpolitikai orientá­ció, Moszkva irányában. An­nál is inkább, mert Szovjet- Oroszország kezdettől termé­szetes szövetségesének tekin­tette a forradalmi Magyar- országot. Ne feledjük: 1917 után Európában nemcsak élesedett az osztályharc, hanem sok­helyütt fellobbant a társa­dalmi, a proletárforradalmak tüze. Az ugyan természetes volt, hogy a wilsonizmus mellett magát elkötelezett magyar kormányzat nem vá­laszthatta a lenini megoldást, legfeljebb addigi orientáció­jának sikertelensége láttán passzivitásba vonulhatott, a kivárás álláspontjára helyez­kedhetett, sodortathatta ma­gát az eseményekkel. Ezen túl pedig felismerhette — an­nak ellenére, hogy elhárítani igyekezett — azt a kikerülhe­tetlen fejlődést, azt az egyet­len kiutat, amely a párizsi spekulációk és adás-vételi ügyletek eredménye lehetett: egy vörös Kelet-Európát, egy bolsevizálódott Magyarorszá­got. A kommunisták erősö­dő propagandája, amely a dolgozók internacionalista összefogását, imperialista­ellenes szövetségét hirdette, széles, nem proletár rétegek szemében is a nemzeti tra­gédiából kivezető utat je­lentette. A kormány és maga Károlyi is felismerte ezt, amikor igyekezett figyelmez­tetni az antantot, hogy ma­gyarországi politikája „me­legágya a bolsev’izmusnak”. A kiút Süket fülekre talált. A párizsi konferencia folytatva a békeelőkészítés munkáját, a figyelmeztetéseket figyel­men kívül hagyva kidolgozta a Vix-jegyzék néven ismert iratot, amely eldöntötte a polgári demokratikus Magyar Népköztársaság sorsát, és közvetlen előidézője volt a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak. A jegyzék súlyos felté­teleit a rendszer képtelen volt vállalni. Minden össze­omlott. „Az illúziók kergeté- se, a szerencsétlen kísérlet a területi integritáshoz való ragaszkodás és az antant előtti behódolás politikájának összekapcsolására, külpoliti­kai megfelelője volt az osz­tályellentétek kibékítésével kísérletező belpolitikának.” A csődtömegből legalábbis a polgári demokrácia számára nem volt kivezető út. Magá­nak a népnek kellett dönte­nie. Hogyan is mondta Lenin Magyarországról szólva 1919. március 23-án a bolsevik párt VIII. kongresszusán? „A legradikálisabb, a legdemok­ratikusabb, megalkuvó bur­zsoázia beismerte, hogy a legnagyobb válság idején, amikor a háborúban kimerült országot újabb háború fenye­geti, a tanácshatalom törté­nelmi szükségszerűség, be­ismerte, hogy az ilyen or­szágban nem lehet más ha­talom, mint a tanácshatalom, mint a proletariátus diktatú­rája. Vége DÉRER MIKLÓS ■mber és gép Hz öttonnas troglí Volt egyszer, valamikor régen egy olyan emberkínzó szerszám, amelyet tróglinak neveztek köznyelven. A munkásnak azt mondták, hozz ide egy trógli téglát; a be­tont tróglival vidd az alapba; a cementes­zsákot tróglival hozd ide. Ez a szerszám fenyőfából készül, alkalmas fogás esik rajta, elöl is, hátul is ember az ereje, ebben rejlik nagy haszna is, hiszen a tróglin vitt építő- és egyéb anyag olyan helyekre is eljut, ahova a gép nem tud bemenni. Ez a trógli néha kiszolgál egy családiház­építést, máskor élete végéig elégséges a magánépítőknek, amikor is a házba költö­zés után a trógliból szerszám lesz, jófajta „közlekedési” eszköz, amely alkalmas trá­gya, termény és egyéb dolgok szállítására, egyetlen kívánalom e szállító alkalmatos­sággal szemben, hogy a meglazuló szegek fejére néha rá kell ütni — és hátránya, hogy két ember kell hozzá ... Persze az ember kitalálta az építkezések kiszolgálá­sára a taligát, talicskát, kordét. A taligát, talicskát ember mozgatta, a kordét már ló. Volt is egy kordélyos vállalat, amelynek utódja a 21-es Volán, ... Volt aljcalmam részt venni olyan munkán, Karaszi-fokon, a nagytöltésszakadás helyreállításán, ami­kor száz kordé hordta a földet... node a lovak is „kimentek a divatból”, az építke­zésekről eltűntek a kordék, ekkor talália ki az ember a teherautót, annak különböző változatát, kicsit, nagyot, közepeset. Bille­nősét, fixplatósat. Olyant melyikben folyé­kony maltert is lehet szállítani, olyant is amelyik mészszállításra volt alkalmas. A legjobban bevált építőipari szállítási esz­köz napjainkban a ZIL billenős autó. A paksi, és a szekszárdi nagy építkezéseken ezekkel a gépekkel szállítják a betongyá­rakból az építkezésekhez szükséges anya­got. Az ember rátámaszkodik lapátjára és csak nézi, amint a három köbméter beton kicsúszik a kocsiból. Ember és gép. PALKOVACS JENO Épül az új acélmű Diósgyőrben, a Lenin Kohászati Művekben épül az új acélmű. Jelenleg alapozási, vasbeton-szerelési munkákat és a főcsarnok acélszerkezetének szerelését végzik. Az építkezés első üteme 1980 végén fejeződik be. Akkor hét­százezer tonna acélt gyárt majd az új acélmű. A tel­jes kiépítés után kilencszáz húszezer tonnára emelkedik a termelés.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom