Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-01 / 258. szám
a Képújság 1978. november 1. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Autóbusz-kitérő Harmincán írták alá azt a panaszos levelet, amelyből részleteket közlünk: „...Végső elkeseredésünkben fordulunk Önökhöz. Ez több mint kálvária, amit eddig végigjártunk. 1976 nyarán kértük a szekszárdi Városi Tanács műszaki osztályán, hogy létesítsenek egy feltételes buszmegállót a kórházi fűtőház közelében. Mindenekelőtt azzal kezdtük, hogy bármilyen munka adódik, azt elvégezzük, társadalmi munkában. Van ugyan buszjárat a Béla-tér és az Alisca lakótelep között, de megálló a Munkácsy utca közepén és az Alisca lakótelepen van. Kérésünkre azt a választ kaptuk, hogy nem olyan egyszerű, ahogy mi elképzeltük. Nem hagytuk annyiban a dolgot. Többszöri utánjárás után szóbeli ígéretet kaptunk, hogy meglesz a buszmegálló, csak legyünk türelemmel. Elmúlt 1976 tele, 1977 tavasza is, az ígéret csak ígéret maradt. További erőfeszítésünk eredményeként kiszállt a helyszínre — 1977 nyarán — egy bizottság, és végérvényes határozat született a buszmegálló helyszínéről és arról, hogy két héten belül el kell készülnie a műszaki dokumentációnak, és a rossz idő beállta előtt pedig a buszmegállónak is! A műszaki dokumentáció elkészült, nekünk pedig megígérték, hogy időben kész lesz minden, már megrendelték a munkát a költség- vetési üzemnél és vegyük fel velük a kapcsolatot. Nem Telefonszámunk: 129-01, 123-61. részletezzük, hogy hányszor jártunk a költségvetési üzemnél. Nem fizikailag, pszichikailag fáradtunk bele az utánjárásba. Most 1978 október vége van, s az autóbusz-kitérő még mindig nem kész. A busz ott jár el az orrunk előtt, csak éppen nem állhat meg. A legtöbb helyen két, sőt, 3 kicsi gyerek is van. Óvodába, bölcsődébe visszük nap mint nap őket. Személygépkocsija nincsen még mindenkinek. Most is elmondjuk, hogy vállaljuk, amit ígértünk. Társadalmi munkában segítünk, ha szükséges. Van kőműves, lakatos, hegesztő, stb. csak már legyen belőle valami...” Levelüket elküldtük Szekszárd város Tanácsa V. B. elnökének, dr. Nedók Pálnak, aki a következő választ adta: „...A Kilátó utcai lakók kérésének megfelelő autóbusz-megálló kialakítása a kórházi fűtőmű közelében lehetséges. Ehhez azonban a fűtőmű melletti csapadékelvezető árok lefedésével egy autóbusz-kitérőt kell kialakítani. A műszaki osztály ennek elvégzését 1977-ben megrendelte a költségvetési üzemnél. Az üzem, kapacitás hiányában a munkát ez- ideig nem tudta elvégezni. Más, fontosabb munkáinak (szennyvíztisztító telep) végeztével, november második felében a kitérő elkészül, és így még ez évben sor kerülhet az autóbusz-megálló építésére...” Telefonügy Beke Lászlótól, Hőgyészről kaptuk az alábbi levelet: „...Ha nincs problámánk, csináljunk magunknak! Ez a benyomásom támadt, amikor a közelmúltban csengett a telefonom, s közölték velem, hogy amennyiben meg akarom tartani készülékem, fizessek 6200 forintot. Amikor érdeklődtem, hogy miért, közölték velem, hogy a 6000 forint arra szolgál, hogy felvegyenek a távbeszélők sorába, a 200 forint pedig az a költség, amiért átírják a nevemre. Az eddig leírtakhoz tudni kell, hogy idáig lakásom előző tulajdonosának nevén volt a telefon. Hogy a nevemen legyen, bejelentettem a változást. Ezután jött az előbb említett felszólítás. Természetesen reklamáltam, amelyre az volt a központ válasza, hogy vagy fizetek, vagy kikapcsolják a telefont, mivel nem vagyok rokona elődömnek. Szöget ütött a fejemben ez a rokoni kikötés. Ha hozzátartozómtól örököltem volna a telefont, nem került volna ennyibe a postának? Ez fogalmaztatta meg bennem az írás gondolatát, mert így, ha mondjuk utánam tíz új, nem rokon bérlő költözik a lakásba, minddel megfizettetik ezt az összeget?...” Válaszunk a következő: A posta-vezérigazgató 105/1977. (Po. É. 45.) V. ig. számú, a távbeszélő-díjszabás módosításáról szóló utasítás I. fejezet 2. pontja szerint: „A lakosságtól, valamint azoktól a jogi személyektől, akik közületi belépési díjat ez- ideig nem fizettek, az új főállomásért 6000 forint, ikerállomásért 4000 forint belépési díjat kell szedni.” Ugyanezen utasítás 14. pontja szerint pedig: „Nem , szabad belépési díjat szedni az átírás alábbi esetében: az előfizetőtől a vele közös háztartásban élő családtagjára”... stb. Az utasítás kimondja azt is, hogy annak alkalmazása szempontjából ki tekintendő családtagnak, amit itt most nem sorolunk fel. Az ön lakásán lévő állomás a posta szempontjából új, hiszen a korábbi előfizető vagy lemondott arról, vagy — és ez a valószínűbb, bár tanácskérő leveléből nem tűnik ki — magával vitte az előfizetői jogosultságát az új lakásába, s ő ott nem fog belépési díjat fizetni. A szó- banforgó 6000 forint tehát nem vonal építésének a díja, hanem belépési díj. Ml VÁLASZOLUNK Az építésügyi és városfejlesztési miniszter 10/1978. (X. 10.) ÉVM számú rendelete a kőműves és az ács kisiparos tevékenységi köréről, a 11/1978. (X. 10.) ÉVM számú rendelete az építőipari kisiparosnál foglalkoztatható személyek számáról szól. Az előbbi jogszabály meghatározza, hogy kőművesmesteri, ill. ácsmesteri képesítéssel rendelkező kisiparos milyen munkákat végezhet állampolgár építtető és nem állampolgár építtető részére, utal arra is, hogy ilyen képesítéssel nem rendelkező kőműves és ács kisiparos tevékenységi köre más jogszabályban részletezett építőipari javító munkák végzésére terjed ki, megjelöli azokat a munkákat, amelyek csak felelős műszaki vezető felügyelete és vele együttes felelősség mellett végezhetők, valamint azokat a feltételeket, — iskolai végzettség, szakmai gyakorlat — amelyek szükségesek \ 'ahhoz, hogy valaki a felelős műszaki vezetői teendőket elláthassa. ' Az utóbbi jogszabály lehetőséget teremt arra, hogy \z építőipari kisiparos — Hz iparhatóság kivételesen indokolt esetben adható engedélye alapján — az eddigi engedélyezett három alkalmazott mellett, a kisegítő családtagok számának terhére, legfeljebb további három, nyugdíjjogosultságot szerzett alkalmazottat foglalkoztasson. Az egyidejűleg foglalkoztatott alkalmazottak és a kisegítő családtagok együttes száma a hat főt nem haladhatja meg. Szabályozza a rendelet az engedély megadásának feltételeit és kimondja, hogy az engedély legfeljebb egyévi időtartamra adható meg, de lehetőség van annak évenkénti meghosszabbítására. Az említett két jogszabály a Magyar Közlöny f. évi 69. számában jelent meg, s mindkét jogszabály a kihirdetése napján, 1978. október 10-én hatályba lépett. A sporttevékenységet folytató dolgozók kedvezményeiről szól a munkaügyi miniszter 13/1978. (X. 12.) MüM. számú rendelete, amely szerint valamennyi sportágban az országos válogatott keretek tagjai számára a hazai, valamint a nemzetközi sport- eseményekre történő felkészülés és versenyzés céljából — az OTSH elnöke által jó- ■ váhagyott időtartamra — rendkívüli szabadságot kell engedélyezni. Az egyéni sportágakban az I. osztályú és az ifjúsági aranyjelvényes minősítésű, továbbá a csapatjátékokban a nemzeti bajnokság I. osztályában részt vevő sportolókat a rendelet mellékletében írtak szerinti munkaidő-kedvezmény és rendkívüli szabadság illeti meg. Az itt fel/nem sorolt sportolóknak, akik olyan országos vagy nemzetközi versenyen szerepelnek, amelyen való részvétel munkaidőn kívül nem oldható meg, a versenyzésre naptári évenként legfeljebb 20 munkanap rendkívüli szabadság jár. A fentiek a sportmunkatársi munkakörben foglalkoztatottakra nem vonatkoznak. Szó szerint idézzük a jogszabálynak azt a rendelkezését, amely szerint: „Sporttevékenységre tekintettel az e rendeletben meghatározottakon túlmenő további munkaidő-kedvezmény, illetőleg rendkívüli szabadság nem biztosítható.” (Magyar Közlöny, 1978. évi, 70. száma.) A Kereskedelmi Értesítő idei 29. számában felhívás jelent meg a társadalmi tulajdonvédelmi intézkedések hatékonyságának fokozására. A felhívás szerint különböző vizsgálatok több olyan társadalmi tulajdont érintő hiányosságot tártak fel, amelyek a belkereskedelmi dolgozók szakszerűtlen munkájára, helytelen magatartására, egyes esetekben közvetlen mulasztására vezethetők visz- sza. Megjelöli a felhívás a teendő intézkedéseket is, s ezek között ott szerepel a bűnüldöző szervek szignali- zációiban közölt körülmények alapos vizsgálata, bűncselekmények alapos gyanúja esetén pedig a feljelentés szabályszerű megtétele. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi-járási szervezetének elnöke aivy Ottó, a Balhé Művek raktámoka soksok évvel megelőzve korát telket vásárolt Balatonzörgén. Ugyanis az volt a rögeszméje, hogy saját nyaralót épít. Eleinte társat keresett tervéhez, de miután rokonai, barátai és ismerősei kinevették, feleségével, első osztályos lányával és óvodás fiával maga látott munkához. Kora tavasztól késő őszig minden víkendet, s minden szabadságukat ott töltötték a telken. Naivy maga talics- kázta a bontásból vásárolt téglát a szomszéd községből, a gyerekek bányászták a homokot a parton és hordták kis vödreikben az építkezéshez, Naivyné pedig egyik kezével a rántást, a másikkal a maltert keverte. Telt múlt az idő, s mire a Naivy fiú leszerelt a katonaságtól, a Naivy kislány pedig elvált asszonnyá serdült, elkészült a kétszobás nyaraló. Körülötte bő termést adtak az egykor ültetett gyümölcsfák, s a pincében saját termésű bor feszítette a hordókat. így az idén tavasszal végre nem dolgozni utaztak Na- ivyék Balatonzörgére, hanem pihenni. Május volt és szabad szombat, ők kint ültek a ■megérdemelt házuk megérdemelt teraszán, és megérdemelt reggelijüket fogyasztották. Egyszer csak autó fékezett a kapujuk előtt, és Naivy félrenyelt a meghatottságtól, mert Bőszics főosztályvezető közeledett felé. — Itt vagyok, ragyogok — mondta a tisztességben megőszült Bőszics, és egyéni humorral hozzátette: — de ön az oka kedves kolléga, mivel azt mondta, ha erre járok, nézzek be. A főosztályvezető ezután bemutatta a társaságában lévő unokahúgát, Cuncilit, majd nem akarta megsérteni Sóját nyaraló Naivynét, és leült reggelizni, aztán ebédelni, s végül hosz- szas rábeszélésre ott maradt éjszakára és másnap is. Közben szintén arra járt és benézett Zsudekné, a varrónő a férjével és a fiával. Szerencsére Bőszics megértő volt, unokahúgával meghúzódott az egyik szobában. A másikban a varrónőék aludtak, míg a Naivy család a szerszámkamrában töltötte az éjszakát. Hétfőn a Naivy család összetörtén és fáradtan indult munkába, de büszkék voltak vendégeikre, és alig várták a következő hét végét, hogy kipihenjék magukat a saját nyaralójukban. Ámde ekkor arra járt és benézett a körzeti orvosuk és a fiúk két katonatársa, akik mindannyian engedtek a szíves marasztalásnak, és a Naivy család ismét a szer- számoskamrában tért nyugovóra. Es teltek a hétköznapok, és lön újra víkend, és a feledés homályából előkerültek a rokonok, a barátok és az ismerősök, és mind-mind arra jártak Balatonzörgére és benéztek Naivyékhoz, sőt egy Kanadába szakadt heted unokatestvér nyolctagú családjával is meglátogatta őket. Hoztak ajándékba egy felfújható madárijesztőt, és ott maradtak egy hétig. Azután jött a borbély, a fodrász, a cipész, a cukrász, a bur a bur a burkalappal, a Málcsi néni a gyerekével és.., .. .és akkor éjszaka a Egy alig ismert műemlék szerszámoskamrából előmászott Naivy Ottó, és kirohant az éjszakába, s meg sem állt a Csuhaj csárdáig. Leroskadt egy asztalhoz, rendelt egy üveg sört, odahívta a cigányt, és azt húzatta, hogy Nincs cserepes tanyám ... Ekkor átjött a szomszéd asztaltól egy zilált férfi, a szeme közé nézett és több atmoszféra nyomással így szólt: — Maga beszél? Mit szóljak én? Kis családommal karöltve a legsajátkezűle-le- le-gebb húsz kemény évig építettünk egy nyaralót s miután készre csi-csináltuk, mindenki nyaral benne csak én és a ki-ki-kiscsaládkám nem, mert... — Álljon meg a menet! — pattant föl Naivy. — ön gúnyol engem, hiszen köztudomású, hogy az én nyaralómból túrtak ki engem és a családkámat. Szó szót követett, nóta nótát, sóhaj sóhajt, átok átkot, majd hajnal felé, amikor a csárda előtt ültek, s a pefr- ba rajzolták a nyaralójukat, egyszer csak fölüvöltött Naivy, de olyan heurékával, mint a jó öreg Archimedes óta még senki a világtörténelemben. A másik férfi, név szerint Rezeg Jenő, csak nehezen tudta megérteni lávaként előtörő szavait. Végül azonban megértette. Akkor viszont megölelte, megcsókolta, majd derékon kapta, s végig keringőztek az alvó Balatonzörgén. A következő víkendkor pedig és azóta is mindig, azokat, akik „arra jártak és benézek” a Naivy-nyaralóba, Rezeg Jenő fogadta és sajnálkozva közölte, hogy ő a ház új tulajdonosa. Hasonló szöveggel fogadta Naivy a Rezeg nyaralóba betérőket. SÓLYOM LÁSZLÓ A gimnázium melletti rövid kaptató kanyarulatában hirtelen tűnik elénk az aprócska templom. A csupán néhány méter hosszú templomhajóhoz illeszkedő keskeny szentély még 1542-ben, — a legfenyegetőbb török veszély idején épült. Későgótikus, s ez itt sem meglepő, hisz falusi templomainknál elég gyakran tapasztalható ez a „stíluskésés”. Az épület leghangulatosabb része a homlokzat előtt álló torony. Ez már jóval későbbi, mégis tökéletesen harmonizál az épület egészével, bizonyítva, hogy a XVIII—XIX. századi átépítéseket jókezű mesterek végezhették. Ekkor, vagy csak nem sokkal később kerülhetett a templom mellé egy másik, tán még a templomnál is kevésbé ismert műemlék: — egy egyszerű alapzaton álló, köböl faragott Szent Vendel- szobor. A juhász védőszent ruházata jellegzetesen néme- tes. Oldalán tülök és tarisznya, hátán zsinórral felkötött szögletes kalap. Lábán visszahajtott, puha szárú csizma. Mellette apró bárány fekszik. Hasonló szobrok megyénk más községeiben sem ismeretlenek, leggyakrabban mégis a XVIII. századi telepítések idején német ajkú lakosokat kapott községekben találjuk őket. A legkorábbi példányok is ebből az időszakból származnak. Tamási azonban — mint a hatalmas Eszterházy-uradalom központja — nem tartozott a külhonból telepített községek sorába. Honnan hát ennek a bizonyíthatóan délnémet eredetű kultusznak az itteni megjelenése? A XVII. század végén XIX. század elején a hagyományosan nagy hasznot hajtó magyar juhtenyésztés válságba jutott. A nyugat-európai piacokon a nálunk tenyésztett racka juhok keményszálú, durvább gyapja alulmaradt a merinó fajta lágy, selymes gyapjával szemben. A megváltozott viszonyokhoz legkönnyebben és leggyorsabban a nagy uradalmak alkalmazkodtak. Vagyonuk lehetővé tette számukra, hogy a fajtaváltáshoz szükséges törzsnyájak mellé a korábbinál jóval kényesebb fajta ellátásához értő németországi szakembereket is megszerezzék, hogy hosszabb-rövidebb időre birtokaikra telepítve őket itteni juhászokat taníttassanak be velük. Ezeknek a német juhászoknak — ahogy idehaza nevezték őket birka- soknak — a megjelenése a magyarországi Vendel-kul- tusz újabb hullámát jelentette. Ahol arra anyagi s egyéb lehetőségeik megvoltak — például Kisdorogon, Pakson stb. — a szent képmását, szobrát egy erre a célra épített apró kápolnában, máshol — így Tamásiban is — szabad téren,’ de gyakran templom. vagy stációkápolna közelében helyezték el. (Cikó, Nagymányok, Várdomb, Sza- kály, stb.) Szent Vendel napján — minden év október 21-én — virággal, virágfüzérrel díszítették a szobrot. Egyes helyeken búcsút tartottak a tiszteletére és körmenettel keresték fel kérve, hogy a jövőben is tartsa távol a vidéktől a barmokat tizedelő döghalált, marhavészt. Az állatállomány védelmét ma már képzett szakemberek, nagy hatású gyógyszerek biztosítják. A nagy, pusztító járványokat is szerencsére Tamásiban Német munka a Tamásiban levő XVIII. századi szobor csak a távoli országokról szóló híradásokból ismerjük. A múltban gyökerező hagyomány azonban gyakran túléli a változásokat. Október vége van és a tamási Vendel- szobron keskeny, régies formájú koszorú. Aki fonta, vagy fonatta, már bizonnyal nem az egykori elődök állattal, betegséggel, tolvajjal és urasággal küszködő birkások életét éli, s megkophatott a régi szokás tudati tartalma is. ’ De fennmaradt a nagyapák meséiből ismert egykori öregek emléke, s velük együtt azoké a hajdanvolt nyájaké... így lehet, mert az ősz virágaiból jutott egy csokor a sutára faragott kis kőbáránynak is. GAÁL ATTILA
