Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-22 / 275. szám
a Képújság 1978. november 22. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Gyes utáni szabadság Lakatos Györgynétől kaptuk az alábbi levelet: „...A Tamási Állami Gazdaságban kezdtem dolgozni, 1970. április 2-án, mint időszaki dolgozó. Legutóbb 1973. március 8-án álltam ismét munkába, s egészen 1974. február 28-ig dolgoztam, és 1974. március 1-én megszültem az első gyermekemet. Ekkor három év gyermekgondozási szabadságra mentem. Közben 1975. október 26-án megszültem a második gyermekemet, így maradtam tovább gyermekgondozásin. Postán kiküldték a munkakönyvemet azzal, hogy munkaviszonyom 1974. június 20-án megszűnt, pedig akkor már gyesen voltam. Első kérdésem az lenne, hogy megszüntethetik-e a munkaviszonyát annak, aki gyesen van? Második kérdésem: Most, hogy második gyermekem betöltötte a három évet, bementem munkahelyemre, hogy megtudjam, mennyi szabadság jár számomra. Közölték velem, hogy nem jár szabadság, mivel időszaki dolgozó voltam, és különben is, megszűnt a munka- viszonyom...” Olvasónk levelét továbbítottuk a Tamási Állami Gazdaság igazgatójának. Tolnai Istvánnak, aki a következőket válaszolta: „...Lakatos Györgyné panaszát kivizsgáltattam és megállapítást nyert, hogy nevezett panasza jogos. Tévedésből időszaki szerződöttként kezelték, holott állandó dolgozója a gazdaságnak. A kivizsgálás után intézkedtem a munkakönyv vissza- írásáról és egyben a gyermekek után járó szabadság kifizetéséről...” T elefonszámunk: 129-01, 123-61. Panaszkönyv Kosa Imre írta a következőket: „...Azzal a kérdéssel fordulok Önökhöz, több betegtársam nevében is, hogy szíveskedjenek választ adni: van-e kötelező erejű rendelet arra nézve, hogy közkórházakban is szükséges panaszkönyv használata, illetve kifüggesztése?...” Kosa Imre levelét továbbítottuk a Tolna megyei Tanács Kórház—Rendelőiptézet főigazgató főorvosának, dr. Szentgáli Gyulának, aki az alábbi választ adta: „Az egészségügyi ágazati jogszabályok nem írják elő panaszkönyv rendszeresítéséi a fekvőbeteg-gyógyintézetekben. Tájékoztatásul közöljük továbbá, hogy intézetünkben is, mint minden fekvőbeteggyógyintézetben a betegek házirendje tartalmazza, hogy a betegek kérdéseiket, igényeiket és kifogásaikat az osztályvezető főnővérnek, vagy orvosnak jelentsék, aki ezt köteles elbírálni és a szükséges intézkedést megtenni. Jogszabály írja elő továbbá a házirend kifüggesztését, valamint azt is, hogy a beteget felvevő nővérnek a házirend lényeges pontjaira és a ki- függesztési helyre a beteg figyelmét fel kell hívnia. Fentiek alapján intézetünkben minden fekvőbeteg értesülhet, hogy panaszait, kéréseit kivel közölheti. Egyébként a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló törvény alapján intézetünk bármely szervéhez beérkezett panaszt kivizsgáljuk...” Kinek kell felmondani ? ....öregségi nyugdíjra való j ogosultság esetén a vállalatnak, vagy a nyugdíjra jogosultnak kell felmondani a munkaviszonyt? Másik kérdése: A 40 éves jubileumi jutalom kifizetése milyen esetben jár?...” Levelét elküldtük a HVDSZ Tolna megyei Bizottságának, ahonnét Kállai István titkárhelyettes a következőket válaszolta: „...A Munka Törvénykönyve e tárgyban határozottan nem foglal állást. Lehetőséget nyújt, hogy a vállalat, illetve a dolgozó is felmondhat. A kollektív szerződésekben, illetve költségvetési üzem esetén a Munkaügyi Szabályzatban általában rögzítik, hogy ilyen esetben kinek kell felmondani. A vállalat által történő felmondás esetére a munkavégzés alóli kötelező felmentés időtartamát tizenöt-harminc nap között a kollektív szerződésben kell megállapítani a felmondási idő mértékének figyelembevételér vei. Ha a kollektív szerződés a kötelező felmentés időtartamát illetően nem rendelkezik eltérően a kötelező felmentés egyhónapos felmondási idő esetén tizennyolc nap, kéthónaposnál huszonegy, háromhónapos esetén huszonnégy, négyhónapos vagy ennél hosszabb felmondási időnél harminc nap. A felmondási tilalmat nem kell alkalmazni az öregségi teljes, nyugdíjra jogosult dolgozóra. A tamási költségvetési üzem gazdasági vezetése a fenti munkajogi lehetőséget eddig egy alkalommal sem alkalmazta, minden esetben a nyugdíjba vonuló dolgozó mondott fel az üzemnél, ami munkajogilag lehetséges, s ilyen esetben felmentési idő nem jár. Második kérdésére a válasz: Azoknak a dolgozóknak, akik 25, 40, illetve 50 éven át munkaviszonyban állnak, jubileumi jutalmat kell fizetni. A jutalom összege a dolgozó egyhavi alapbére. A dolgozó öregségi nyugdíjazásának évében esedékessé váló jubileumi jutalmat a nyugdíjazáskor ki kell fizetni. A negyven-, illetőleg ötvenéves munkaviszonnyal járó jubileumi jutalmat akkor is ki kell fizetni, ha a dolgozónak nyugdíjazáskor legalább harmincöt, illetőleg negyvenöt évi munkaviszonya van. A negyven-, illetőleg az ötvenéves munkaviszonnyal járó jubileumi jutalom csak a korábbi jutalom kézhez vételétől számított öt év elteltével fizethető ki, azonban a vállalat a korlátozástól a dolgozó javára eltekinthet. A jubileumi jutalom számítása tekintetében a vállalatnak figyelembe kell venni munka- viszonyként mindazokat az időket, amelyeket a dolgozó nála munkaviszonyként töltött el és azokat is, amelyek a dolgozónak a vállalatnál lé vő munkakönyvében munka- viszonyként töltött időként szerepelnek. Nem ismerheti el a vállalat munkaviszonyként „bemondás alapján” megjelöléssel feltüntetett időket. A most említett időkön kívül munkaviszonyként számítandó időkről a vállalat csak akkor vesz tudomást, ha a dolgozó azt hitelt érdemlő módon igazolja...” Ml VÁLASZOLUNK A külföldre utazásról és coz útlevelekről szól a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának 1978. évi 20. számú törvényerejű rendelete, valamint a belügyminiszternek az ugyanezen tárgyban megjelent 53/1978. (XI. 10.) MT számú rendelet végrehajtásáról szóló rendelete. A törvényerejű rendeletből itt csupán arra utalunk, hogy a magyar állampolgár külföldön is köteles a Magyar Népköztársaság jogszabályait megtartani és a Magyar Népköztársaság állampolgárához méltó magatartást tanúsítani. A Minisztertanács rendelete szabályozza azt, hogy ki kaphat szolgálati útlevelet, ki magánútlevelet, mely esetekben kell megtagadni a kiutazást és mely esetekben kiktől tagadható az meg, ez utóbbiak közé tartoznak — többek között azok, akik külföldön engedély nélkül munkát vállaltak, korábbi külföldi utazásuk során vám- vagy deviza- bűncselekményt, illetve szabálysértést követtek él stb. A belügyminiszter rendelete szabályozza, hogy melyik rendőri szerv jogosult az útlevél iránti kérelmeket elbírálni, kinek kell az útlevelet kérnie és a kérelemhez mit kell csatolni stb. A hivatkozott jogszabályok a Magyar Közlöny idei 78. számában jelenitek meg és 1979. január 1-én lépnek hatályba. A SZÖVOSZ Tájékoztató f. évi 44. számában általános közlemény jelent meg a pályakezdő fiatalok munkahelyi beilleszkedését, válamint a patroná- lási rendszer továbbfejlesztését szolgáló állami feladatok végrehajtásának elősegítéséről. A közlemény szerint a belkereskedelmi ágazatban dolgozóknak több minit 40 százaléka 30 éven aluli, s az ágazat területén évente 15 000 fiatal áll munkába pályakezdőként, ezék a számadatok pedig egyma- gukban is alátámasztják a létfontosságát. Erre tekintettel a közlemény különböző intézkedésekre hívja fel a vállalatok és szövetkezeitek vezetőit, többek között arra, hogy kísérjék figyelemmel a dolgozó, munka mellett továbbtanuló fiaitalok sorsát. „Nyújtsanak segítséget a szakdolgozatok, disszertációk témaválasztásához. A témaválasztást az adott munkahely előtt álló konkrét feladatokkal összhangban orientálják. Törekedjenek a fiatalok arra alkalmas munkáinak, tanulmányainak helyi alkalmazására, hasznosítására.” DR. DEÁK KONRAD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Diákok a levéltárban Diákcsemegének számítanak, s mind az oktatásban, mind az úttörőmozgalomban jól kamatoztathatók a szolnoki levéltár új szolgáltatásai. A múlt írásos emlékeit őrző intézmény — hagyományos kötelezettségein túl — sokszorosított szemléltető eszközökkel, régi térképekkel, táj- leírásokkal színesíti az általános és középiskolák történelem és földrajz óráit, szakköri foglalkozásait. A levéltár munkatársai ezenkívül részt vesznek a tanárok és a szakkörvezetők továbbképzésében. A tanulók szívesen töltik idejüket a múlt írásos emlékei között. A legtöbbjük még gyúrmát is visz a levéltári látogatásokra, mert lenyomatat készíthetnek a díszes középkori pecsétekről. (MTI) A Thália Színház bemutatta Karinthy Ferenc „Házszentelő” című drámáját. Képűnkön: a szerző és a darab rendezője, Kazimir Károly az egyik próbán. V. Mityin: Válás francia módra A szatíra mennyi nyila vette már célba az olaszországi válási eljárást! Valószínűleg éppen e nagy hűhó közepette szorultak mintegy háttérbe a franciaországi válási szokások. Míg ezek egy új Rabelais tollára várnak, szenteljünk e témának néhány sort. Nos, a dolog úgy áll, hogy míg Olaszországban a válás legjobb módja az, ha valaki elteszi láb alól élettársát, Franciaországban az egész nem ilyen egyszerű. A házastársakat elválasztják ugyan, ha valamelyik közülük őrültek házában van, gálya- rabságát tölti vagy pedig a másvilágra került; de mi történjék, ha a férj és a feleség egyaránt jó egészségnek örvend, és egyikük sem szór patkánymérget a másik levesébe? Mint a Paris Match című francia hetilap írja; „Ha valaki a bíróságon becsületesen azt mondja, hogy a családi élete nem sikerült, és az egészet újra akarja kezdeni — akkor kurtán-furcsán kiteszik a szűrét. Egyébként még a verebek is csiripelik, hogy a válni szándékozóknak — barátaik, ügyvédeik és bíróik segítségével — okvetlenül a következő tragikomédia-sorozatot kell eljátszaniuk: Üres boríték csere A házasfelek kölcsönösen üres borítékot küldenek egymásnak, hogy látható legyen rajta a postai keletbélyegző. Ugyanis ettől gz időponttól kezdődik a tulajdonképpeni válási eljárás. Amikor a bíró megidézi őket, a házastársak megesküsznek, hogy azokban a borítékokban sértő tartalmú levelek voltak, s ezek „lehetetlenné teszik a további együttélést”. A sértő kifejezéseket pedig később írják meg, a válóper küszöbén, ahogyan az ügyvéd diktálja őket. Hamis vádak Az ilyen esetekben elengedhetetlen szitkok teljes készlete bármely ügyvédnél rendelkezésre áll. Az értelmiségi körök tagjai részére maró gúnnyal teli, emelkedett stílust választanak: „Hogyan képzelhettem azt, hogy ez az engem olyannyira szerető leány, ez az ártatlan teremtés (üde rózsa, megtestesült fiatalság), akivel megesküdtem egy életre, ilyen álnok, (kegyetlen, kapzsi, könnyelmű) asszonnyá válhat?! Az ön hűtlensége (léhasága, zsugorisága) miatt életünk pokol lett. Itt hagyom önt hódolóinak (a divat- árusnőnek. a vidám kompániának) örömére, sohasem térek vissza a családi fészekbe. Ég önnel...” Az egyszerűbb körök számára erősebb kifejezések is használhatók. Mindazonáltal ez még nem elegendő. Válni szándékozó házastársaknak még át kell esniük egy utolsó, végső aktuson. Tettenérés A házastársak elsősorban sürgősen leendő partnert keresnek maguknak. Ez lehet bárki: holmi telefonszínésznőcske, vagy egyetemi hallgató, aki kis mellékkeresethez szeretne jutni. Azután kiválasztják a „harcteret” — ez lehet szálloda, gépkocsi, a természet lágy öle, avagy maga a „családi otthon”. A megcsalt házasfél a megállapított időben rendőrfelügyelő és tanúk kíséretében megjelenik a helyszínen, — A törvény nevében nyissák ki! Egyáltalán nem kötelező, hogy a párocskát, mint mondani szokás, anyaszült meztelenül találják. Némelyik bíró megelégszik a gyűrött párnáknak vagy a statiszták zavart ábrázatának puszta leírásával is. Egy színésznő például, aki mindenképp el akart válni erre nem hajlandó jámbor férjétől, gyermekkori barátnője, segítségével csapdát állított neki. Amikor a szegény flótás a tárgyaláson felháborodottan harsogta, hogy az egész csupán megrendezett játék volt, a bíró hidegvérűen megjegyezte: — Ez nem számít. Csak nem akarja azt állítani, hogy megerőszakolták? Legközelebb legyen óvatosabb ... És legott felbontotta a kapálódzó fér- jecske házasságát. így fest a „válás francia módra” három kötelező szakasza. De képzeljük el, mennyi botrányos eset fordulhat elő még, csak úgy menet közben ? ... Fordította: Gellért György Házszentelő
