Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-22 / 275. szám

2 Képújság 1978. november 22. tU Gondterhelt munkatársai várták hétfőn reggel Andreotti olasz kormányfőt a Chigi palotában. A négy arab országban tett kőrútról hazatérő miniszterelnök dolgozószobájában csu­pa aggasztó hírről, a „forró ősz” eseményeiről számoltak be. Forró ősz — jellegzetesen olasz kifejezés, amely néhány korábbi, munkabeszüntetésekkel terhes időszakot jelöl. Az idén egyesék derűlátással néztek az őszi hónapok elébe, mi­után a szakszervezeti szövetségesek — korábbi döntésüknek megfelelően — tartózkodtak a nagyobb arányú sztrájkok meg­hirdetésétől. Most azonban — mint Lama, a CGIL főtitkára egy nyilatkozatában kifejtette — a türelem órája lejárt, a kormánynak előlegezett bizalomnak vége. Vasárnap a vasuta­sok sztrájkja bénította meg Itália közlekedését, a múlt héten a déli országrészben szüntették be a munkát, ezen a héten pe­dig néhány más kategóriában — a többi között a vas- és vegyiparban — rendeznek hosszabb-rövidebb sztrájkot. Ezúttal nemcsak az új kollektív szerződések követelései­nek nyomatékos alátámasztására, hanem országosan nyo­masztó gondok miatt is időszerűnek vélték a szervezett dolgo­zók a munka beszüntetését, ügy ítélik meg, hogy sem a Dél fejlesztésében, sem a munkanélküliség megfékezésében nem történt semmi lényeges változás, annak ellenére, hogy a kor­mány erre' elkötelezte magát. Római megfigyelők körében egyre több szó esik egy újabb kormányválságról is. Magában a kereszténydemokrata pártban is sokan szeretnék fölrúgni a jelenlegi politikai kere­teket. Donat Cattin miniszter is ezt szorgalmazta Andreotti elleni kirohanásában, amelyen a többi 'között azzal vádolta a kormányfőt, hogy titkos megállapodást kötött a kommunis­tákkal. Erről persze szó sincs, annyi azonban bizonyos, hogy az OKP kezdettől fogva tartja magát a parlamenti többség­ből adódó kötelezettségekhez, s igyekezett együttműködni partnereivel. Tekintélyét, befolyását mi sem bizonyítja jobban — egy­ben csattanós választ is adva az OKP-n belüli nézeteltéré­sekről, s az iránta kifejezett bizalom megrendüléséről kerin­gő híresztelésékre —, mint a Trentino Alto Adige-i választá­sok eredménye. Az OKP növelte tartományi pozícióit, míg a kereszténydemokraták és a szocialisták visszaestek. Megerő­södtek viszont a szélsőséges pártok mind a jobb-, mind a balszárnyon. Noha ez a tartomány soha nem jellemezte egész Itáliát — jelentős német kisebbség lakja, s erőteljes szeparatista tö­rekvések küzdőtere —, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a voksok tanulságát. Ha nem is fontos epizódja, de kétség­telenül ez is beletartozik az olasz forró ősz eseményeinek so­rába. GYAPAY DÉNES Irán Újabb A sah rendszere ellen tün­tetők és a biztonsági erők újabb halálos áldozatokat követelő összecsapásairól ér­keztek hírek Iránból. Az AFP francia hírügynökség ellen­zéki forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy hétfőn Shiraz városában 28 halálos áldozata és 60 sebesültje volt az összetűzéseknek. A város jogászi testületé beszüntette tevékenységét, követelve, sortűz hogy indítsanak eljárást a véres kimenetelű lövöldözé­sért felelős, személyek ellen. Kedden katonák szállták meg a Teherán melletti S'hahriar városkában működő erőművet, mivel a dolgozók tiltakozó sztrájkba léptek. Itt egy tüntető életét oltották ki a biztonsági erők lövedé­kei, illetve húszán megsebe­sültek a brutális hatósági fellépés következtében. (MTI) Bemutatkozó látogatás Vlagyimir Szemjonov, a Szovjetunió új bonni nagyköve­te átadta megbízólevelét Walter Scheelnek, az NSZK el­nökének. (Képtávírónkon érkezett.) PANORÁMA HAMBURG Husszein jordániai király a Der Spiegel című hírmagazin legfrissebb számában olvas­ható interjújában kijelentet­te: Jordánia csak akkor haj­landó bekapcsolódni a közel- keleti rendezésről szóló tár­gyalásokba, ha azokban va­lamennyi érdekelt fél és a genfi értekezlet két társelnö­ke — az Egyesült Államok és a Szovjetunió is — részt vesz. LONDON Az angliai őszi bérmozga­lom első nagy csatája, a Ford dolgozóinak nyolchetes sztrájkja átütő sikerrel vég­ződött: a szakszervezeti bi­zottság elfogadta az igazgató­ság immár harmadszor, „megemelt” ajánlatát, amely átlagosan 17 százalékos bér­emelést jelent a legjövedel­mezőbb angol autógyár 57 ezer dolgozója számára. BONN Szívtáji fájdalmak miatt kórházba szállították Willy Brandtot, a nyugatnémet szo­ciáldemokrata párt (SPD) el­nökét. Mint a párt bonni szó­vivője megerősítette, egy nem kellően kezelt súlyos influen­za nyomán „szívtáji véredény- zavarok” léptek fel a béke Nobel-díjas politikusnál, aki­nek a hét végéig kórházban kell maradnia. MADRID Négy évtized után kedden ismét napilapként jelent meg a Mundo Obrero, a Spanyol Kommunista Párt központi lapja. A központi bizottság határozata értelmében a lap továbbra is megjelenik heti­lapváltozatban is. ANKARA A török kormány állami monopóliummá nyilvánította a kőszén és a vasérc kiter­melését és feldolgozását. A török lapok több ipar­mágnás nyilatkozatát közöl­ték, akik az új törvényt a magánkezdeményezés halálá­nak nevezték. Az Ecevit- kormány az új törvénnyel megkísérli korlátozni a helyi nagytőke hatalmas profitját és csökkenteni a külföldi tő­ke befolyását. BELGRAD Kedden Belgrádban meg­kezdődött a jugoszláv szak- szervezetek VIII. országos kongresszusa, amelynek 3 na­pos tanácskozásain 4,8 millió tag képviseletében 1200 kül­dött vesz részt. Külföldről vendégként csak­nem 100 nemzeti szakszerve­zeti szövetség delegációja van jelen. A magyar szakszerve­zetek küldöttségét Vas János, a SZOT titkára vezeti. A küldöttek nagy ünnep­lésben részesítették a kong­resszus megnyitó ülésén meg­jelent Tito köztársasági elnö­köt, a Jugoszláv Szakszerve­zeti Szövetség díszelnökét, aki 58 esztendeje szakszervezeti tag. Az indokínai konfliktus háttere Hoang Bich Son nyilatkozata Hanoi, Győri Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Szeptember végén megszakadtak a Vietnam­ban élő kínai származású állampolgárok, a hoák ügyéről folytatott hanoi tárgyalások. Hoang Bich Son külügyminiszter-helyettes, a vietnami tárgyaló­küldöttség vezetője tájékoztatást adott az MTI ha­noi tudósítójának a vietnami—kínai eszmecsere megszakadásának hátteréről, a Vietnamnak Kíná­val, illetve Kambodzsával kialakult konfliktusáról. Kérdés: Miniszterhelyettes elvtárs, mint a vietnami—kí­nai tárgyalások vietnami kül­döttségvezetője, hogyan ítéli meg a tárgyalások kilátásait? Van-e remény arra, hogy a kínai fél ismét tárgyalóasz­talhoz ül? Hoang Bich Son válasza: Mindenekelőtt a vietnami— kínai kapcsolatok néhány alapvető kérdését kell tisz­tázni, s ennek alapján meg tudjuk majd ítélni a tárgya­lások kilátásait. Abból indulnék ki, hogy Kína valójában szocialista- és forradalomellenes politikát folytat, s ennek értelmében régóta ellenséges politikát folytat Vietnammal szemben is. A vietnami nép Amerika- ellenes honvédő háborúját annak idején Kína politikai kártyaként akarta felhasz­nálni az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásai során. Peking Vietnammal kapcso­latos politikája kettősséget mutatott: egyfelől ellenséges volt, másfelől azonban befo­lyásolni igyekezett minket. Dél-Vietnam teljes felsza­badulása, s az Amerika-elle- nes honvédő háború sikeres befejeződése óta a kettős jel­leg megszűnt. Ettől kezdve kizárólag ellenséges politikát követett velünk szemben. 1975 után nem tudták azon­ban közvetlenül, nyilváno­san kifejezni ellenséges ál­láspontjukat. Sőt, amikor már javában felhasználták a reakciós kambodzsai rend­szert Vietnam ellen, ők ma­guk még mindig nem tudták a nyilvánosság elé tárni el­lenséges magatartásukat. Azután viszont, saját bél­és külpolitikai érdekeiktől hajtva, nyíltan is színre lép­tek ellenünk. Milyen érdekek késztették Pekinget az irány­módosításra? Külpolitikai, külgazdasági érdekük nyuga­ti orientációt követelt, hogy hiteleket, technikát, know- how-t szerezhessenek a „négy modernizáláshoz”, Kína kor­szerűsítéséhez — terjeszkedő politikájuk szolgálatában. Másik, a fenti összefüggés­ben említhető belpolitikai tö­rekvésük az volt, hogy min­denáron felszámolják a viet­nami forradalom hatását a kínai nép körében. Ehhez a Vietnam-ellenes politika megindoklásához, a nyilvános fellépéshez ürügy kellett. Valamiképpen bizo­nyítaniuk kellett, hogy Viet­nam Kína-ellenes politikát folytat, s ehhez nem találtak jobb ürügyet, mint a kínai származású vietnamiak kér­dését. így agyalták ki a „kí­nai mártírokat”, az egész azonban nem más, mint ko­média. Tény, hogy azokon a tár­gyalásokon, amelyek állító­lag a hoák ügyét hivatottak megoldani, valójában a kínai fél egyoldalú engedményekre akarta kényszeríteni Vietna­mot. Nos, milyen célok érdeké­ben ült a kínai fél végül még­is a tárgyalóasztalhoz? Há­rom céljukat emelném most ki: 1. A tárgyalássorozat nél­kül nagyon nehezen tudták volna hajóikat hazavinni. (Mint ismeretes, június 16-án a kínai fél egy-egy hajót küldött Haiphong és Ho Si Minh-város kikötőjébe, hogy távozni kívánó kínai szárma­zású vietnami állampolgáro­kat vigyenek magukkal — a tudósító.) Szerfelett veszélyes lett volna számukra, ha a két hajó továbbra is ott veszte­gelt volna a nyílt vizeken. 2. A tárgyalási manőver másik célja a közvélemény félrevezetése volt. Kénytele­nek voltak elfogadni a meg­beszéléseket, mert bizonyíta­niuk kellett jószándékukat. 3. A tárgyalások harmadik célja az volt, hogy más fel­forgató tevékenységükkel összehangolva, a Vietnamban élő hoákat ellenünk uszítsák, az országban feszültséget, ká­oszt idézzenek elő. Az egyetlen konkrét ered­mény, amelyet a tárgyalások­kal elértek: két hajójukat ha­za tudták vinni. Minthogy másik két céljukat nem sike­rült valóra váltani, beszün­tették a tárgyalásokat, s ha­zautaztak. Ami minket illet, törekvé­sünk az volt, hogy a konflik­tus megoldása érdekében ül­jünk a tárgyalóasztalhoz. Ezért mi változatlanul ké­szek vagyunk bármikor újra­kezdeni a tárgyalásokat. A megbeszélések folytatása a kínai politikusoktól függ. Kérdés: A vietnami északi határ térségében zajló ese­mények nyugtalanságot kel­tenek. Mi jellemzi a vietna­mi—kínai határ helyzetét pil­lanatnyilag? Válasz: A kínai fél az utób­bi hónapokban komoly fe­szültséget teremtett a vietna­mi—kínai határon, s egyre jobban élezi a határtérség feszültségét. Állandóan foko­zódik a határtérségben a kí­naiak behatolása vietnami területre. Vietnamnak ilyen helyzetben nincs más lehető­sége, mint felkészülni a határ megvédésére. Kérdés: Egyes sajtóorgánu­mok a november elsejei Cao Lang-i incidens óta háborús veszélyről beszélnek. Van-e alapjuk ezeknek a kijelenté­seknek? Válasz: Nem zárható ki, hogy Kína terjeszkedő poli­tikájának megvalósítása ér­dekében háborút indít Viet­nam ellen. De hogy ezt meg is tudja-e tenni, az természe­tesen nemcsak saját akara­tán, hanem sok más tényezőn is múlik. Mindenesetre mi fo­kozzuk éberségünket és szi­lárdítjuk védelmi erőinket. Minél jobban, eredménye­sebben szilárdítjuk védelmi erőinket, annál inkább csök­kenteni tudjuk a háborús ve­szélyt. Kérdés: Nyugati hírügynök­ségek, s kínai lapok, vezetők az elmúlt hetekben olyan hí­reket terjesztenek, hogy Vi­etnam átfogó offenzívára készül Kambodzsa ellen a most kezdődött száraz év­szakban. Mi az igazság ezek­kel a híresztelésekkel kapcso­latban? Válasz: A vietnami—kam­bodzsai konfliktus lényege Vietnam és Kína konfliktu­sa. Egyes nézetek szerint Kí­na kész az utolsó kambodzsai katonáig harcolni Vietnam ellen. Szerintem ez az állítás nem alaptalan. így értelmez­ve a helyzetet, teljesen nyil­vánvaló, hogy miért folytat­ja a kínai fél propaganda­hadjáratát, mely szerint Vi­etnam átfogó offenzívára készül Kambodzsa ellen. Ez­zel a híreszteléssel Kina meg­próbálja elleplezni azt a tényt, hogy szakadatlanul, egyre növekvő mennyiségben szállít fegyvereket és hadi­anyagot Kambodzsának. Kétségtelen, hogy a Pol Pót—leng Sary rezsim láza­san készülődik katonailag a jelenlegi száraz évszakban. Emellett fokozza a terrort sa­ját lakosságával szemben. A Vietnam által indítandó állí­tólagos offenzíva nem más, mint kísérlet arra, hogy Kí­na és a reakciós kambodzsai rendszer igazi manővereit lep­lezze. Az offenzíva szólamát átvette néhány nyugati hír- ügynökség is, de úgy gondo­lom, hoev a világ jószándékú emberei helyesen értelmezik a tényeket, megértik a hely­zetet. Kérdés: Van-e lehetőség ar­ra, hogy Vietnam és Kam­bodzsa között tárgyalások út­ján rendeződjenek az ellen­tétek ? Válasz: A vietnami—kam­bodzsai konfliktust illetően kormányunk állásfoglalása teljesen világos, jószándékunk mindenki előtt ismert. Saj­nos azonban a kínai vezetés egyre lázasabban, gyorsan nö­vekvő mennyiségben szállítja a fegyvert és a hadianyagot a reakciós Pol Pot-Ieng Sary rezsimnek. így nyilvánvaló: egyelőre nincs esélye annak, hogy a vietnami—kambodzsai konfliktust meg lehessen ol­dani. Amennyiben a pekingi ve­zetés felhagy Vietnam-ellenes politikájával, ha nem hasz­nálja fel többé a reakciós kambodzsai rendszert Viet­nam ellen, akkor gyorsan és könnyen meg lehet oldani a vietnami—kambodzsai konf­liktust. Kérdés: Hogyan jellemez­hető a kambodzsai nép belső ellenállása? Válasz: Sokat magam sem tudok, de annyi biztos: ahol elnyomás uralkodik, ott harc rá a válasz. A Pol Pot-Ieng Sary rezsim barbár politiká­jának törvényszerű következ­ménye, hogy a lakosság fel­lázadt. Az ellenállási mozga­lom, amely csak néhány hó­napja bontakozott ki, most egyre szélesebb, nagyobb méreteket ölt már a lakosság körében. Korunkban semmi­lyen reakciós erő nem képes legyőzni egy nép igazságos harcát. A győzelem mindig az igazság oldalán van. Meggyő­ződésünk, hogy a kambod­zsai nép végül győzni fog. Kérdés: Hogyan hat az el­múlt időszak két fontos fej­leménye — Vietnamnak a KGST-be való belépése, il­letve a Szovjetunióval kötött barátsági és együttműködési szerződése — a Vietnami Szo­cialista Köztársaság belső és nemzetközi helyzetére? Válasz: Nem titok, hogy a háború lezárultával népünk igen nehéz feladatokkal ke­rült szembe. Le kellett küz­denie a harmincéves háború következményeit, fel kellett építenie szocialista országát. Az utóbbi időben népünk újabb megpróbáltatásokkal került szembe. Ezek, és a nemzetközi reakció teremtet­te nehézségek láttán népünk­nek nincs más választása: újabb erőfeszítéseket kell ten­nie. Vietnamnak a KGST-be való belépése, s a Szovjet­unióval kötött barátsági és együttműködési szerződése hozzájárulnak szellemi és anyagi erőink gyarapításához, segítenek abban, hogy valóra tudjuk váltani nehéz, de di­cső feladatainkat. Végül ezúton is szeretném kifejezni a magyar olvasók­nak, a magyar népnek a viet­nami nép őszinte köszönetét azért az értékes támogatásért és hatékony segítségért, ame­lyet a testvéri magyar nép nyújtott az Amerika-ellenes honvédő háború idején és nyújt országunk építéséhez és védelméhez a jelenlegi fel­adatok végrehajtásában. Meggyőződésünk, hogy pártjaink, kormányaink és né­peink testvéri barátsága nap­ról napra erősödik és fejlő­dik — mondotta befejezésül < Hoang Bich Son külügymi­niszter-helyettes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom