Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-17 / 271. szám
1978. november 17. NÉPÚJSÁG 3 Húskombinát-építkezés Téli felkészülés Nem is olyan régen ilyen tájt az építőmunkósok elvonultak fagyszabadságra. A tavaszi olvadás, felmelegedés után folytatták ismét a munkát. A fejlődés, az újabb, a korszerűbb építőanyagok, az egyre nagyobb beruházások megkövetelik, lehetővé teszik, hogy egész évben építsünk. Hidegben, melegben, esőben, jégben. A Szekszárdi Húskombinát építkezésénél több mint ötszázan dolgoznak. Számukra biztosítani kell a téli munka feltételeit. Erről beszélgettünk Mehring György építésvezetővel: — A téli munkavégzést minden létesítményen biztosítjuk. Az üzemépületben, részben a végleges fűtés- rendszerrel, egy alapvető hőmérsékletet tudunk kialakítani. Ha ezen felül még szükséges, mobil berendezésekkel segítünk — mondja az építés- vezető. — Milyen szerkezetek ezek? — Megérkezett 10 darab OTM 160-as légbefúvásos berendezés. Ezek egyébként 160 ezer kalória hő fejlesztésére képesek. — A többi munkahelyen? — Ideiglenes lezárásokkal védekezünk, bármilyen időjárás lesz, dolgozni tudunk. — Mit építenek a téli időszakban ? — Az üzemépületben belső vakolási munkákat, a víz- és szennyvízkezelő épületeknél és a húslisztüzemnél építő- mesteri feladatokat végzünk. Az állatszállásnál és az irodaszociális létesítménynél a belső, válaszfalak készülnek. Közben folyamatosan adjuk át a terepet az alvállalkozóknak. — Melyik vállalat van még itt a TÁÉV-en kívül? — Az Országos Szakipari a belső szigeteléseken és a hűtőkamrák hőszigetelésén dolgozik. A Fémmunkás pedig a hűtőtermek alumíniumburkolását végzi. Ezzel párhuzamosan a társgenerálozó vállalatok a technológiai szerelést készítik. Február 1-re a technológiát szerelő vállalatok részére munkaterületet kell biztosítanunk. Felkészültünk, teljesítjük. H. J.—B. J. A víz- és a szennyvízkezelő épületnél az oldalfalakat emelik végleges helyre, a tél beálltával védett helyen dolgozhatnak A közlekedőfolyosón a fűtést szerelik MSZBT-wapak Gazdag és tartalmas programmal készült az idén is a Bonyhádi Cipőgyár, mint MSZBT-tagcsopont az őszi 'barátsági napokra. A gyár egész kollékitíváját megmozgatták. Ki a szovjet exporttal kapcsolatos minőségi követelményekre, ki a szovjet alkotmány kommunista vonásaira, illetve az emberi jogok igazi tartalmára volt kíváncsi. A fiatalok érdeklődéssel hallgatták a Komszo- molról szóló előadást. Megint mások vettek részt a vetélkedőkön. Már nem új a kapcsolat a Simontornyai Bőrgyár és a Cipőgyár között és hagyományai vannak a brigádok vetélkedőinek is. Szellemes és kellemes versengés völt nemrég a cipőgyárban, amelyről Rumy Ernő tudósítónk anyaga alapján számolhatunk be olvasóinknak. A Kreml toronyórájának hangjaival nyílott meg a klubdélután. Az ilyenkor szokásos köszöntők után indult meg a verseny a nyolc csapat 'között. Volt a feladatok között vicc- mesélés, vaktérképen kellett bejelölni szovjet városokat és megmondani melyik köztársaság fővárosáról van szó. Válaszolni kellett ag új szovjet alkotmány, az üzemi demokrácia, a magyar irodalom 'tárgyköreiből. Volt ügyességi forduló és az Ország-Világ kijelölt számaiból is tettek fel kérdéseket. A verseny 12 fordulóból áll't, tudósítónk információi szerint a vetélkedőt követő bátyus bálra épp oly nehéz völt bejutni, mint megnyerni a versenyt, így azt a 13. fordulónak nevezték el. A vetélkedőn első lett a Delta brigád, második a Széchenyi, harmadik az Augusztus 20, és negyedik a simontornyai Vak Bottyán brigád. Ugyanezen a baráti találkozón adták át a hazánk felszabadulása évfordulója alkalmából, lapunkban is meghirdetett verseny díjait. A pályázat témája a szocialista brigádok helye és szerepe a barátsági munkában. Első 'díjat kapott a Kreutz Róbert szocialista brigád, Bonyhádi Cipőgyár. Második lett a Paksi Atomerőmű Vállalat Magyar—szovejet barátság brigádja. Harmadik helyen végzett a Radnóti Miklós szocialista brigád, az MSV tolnai gyárából. A kajdacsi pék A községben mindenki előre köszön neki. Ha ügyesbajos dolga akad, soron kívül intézik. Ha megbetegszik az állata, az állatorvos fizetségként lángost kér. A kajdacsi péket nemcsak a községben ismerik. Hírét elviszik a postásautók, a munkásbuszjáratok vezetői más megyékbe, sőt, a fővárosba is. A kajdacsi pék — fogalom. Neve hallatára összefut a szájban a nyál, az ember orra érzi a friss kenyér illatát, szeme látni véli a rózsaszín, ropogós kenyeret. ö és segítőtársa adja a kajdacsi ember mindennapi jó kenyerét. Ha kettős ünnep van, ha Deák Mihály és Deák József nem győzi a sütést, máshonnan is kell kenyeret hozni Kajdacsra, akkor „ölik” igazán egymást az emberek. Egyesek szerint a kajdacsiak ilyenkor inkább nem esznek kenyeret, vagy ha fogyasztanak is, lényegesen kevesebbet. A hétfő is „nehéz nap”. Deák Mihályék ilyenkor „szabad szombatosok”, ami azt jelenti, hogy nincs Deákféle kenyér. Az előzetes hírek nagyon kíváncsivá tettek. Többször is kerestem. A kapu zárva volt, a bejárati ajtó kilincsén — hétfő volt —, a vasárnapi újság. Egyesek szerint: elment a Wartburgjával Szekszárdra, mások szerint talán bort fejteni ment a szőlőhegyre. Már esteledett, amikor a konyhában dolgozó felesége azt mondta: — Az uram alszik! De felkeltem, úgyis hamarosan kovászokba kell! Deák Mihály piros melegítőben, álmosan bújt elő a hálószobából. A hallban beszélgettünk, ahol központi fűtés adta a meleget. Jólesően, elégedetten mosolygott, amikor elmondtam mindazt, amit hallottam róla. — Negyvenkét éve vagyok a szakmámban. Igazán megtanulhattam! — mondta szerényen. Később megmutatta a pékséget. — Én építtettem! Most is az enyém. A sütőipari vállalat csak bérli tőlem! — magyarázta. Az üzem kicsi. Felszerelése: néhány lapát, polc, rajta szakajtók, dagasztógép három csészével és egy szitálógép. — A tésztaformálást (vir- golást) kézzel végezzük. A legnehezebb munkát végzi csak helyettünk a gép. A kemence kicsi. Egyszerre nyolcvan kétkilós kenyér fér bele. A napi termelésük nyolc mázsa. Ötször telik és ürül a kemence naponta. — Házikenyér-sütés csak elvétve fordul elő. Malacsütés? Ugyan! Ki süt ma már ezer forintos malacot. Inkább felnevelik. Most lesz majd disznótoros. A termelőszövetkezetben öregek napját tartanak és megkértek, süssem meg a kemencében a disznótorost. De megkérnek a tűzoltók, a nők, a fiatalok is, ha rendeznek valamit. Nem nagy dolog az egész. Egy-két óra pluszmunka és örömet szerzek nekik... Deák Mihály és Deák József naponta tizenkét órát dolgozik nemhivatalosan. Hivatalosan csak tízet. Eny- nyit írhatnak be. A mester keresete 4—5 ezer forint között mozog. f — Még három év és nyugdíjba megyek! — mondja. — És azután? — Talán a Józsinak — testvérének a fia — sikerül a vizsga. Tíz éve dolgozik mellettem. Jól megtanulta a szakmát. Folyamatban van a vizsgája. Eddig csak betanított munkás volt. Jó mes- tér lesz. Negyvenkét éve pék. Mindig éjszaka dolgozott. Reggelre teljesítette mások éjszakai álmát: polcra tette a jó, friss kenyeret. Mindig örömöt szerzett az embereknek. Elégedett és boldog. — Mi a jó kenyér titka? A kérdés meglepte. Hirtelen nem is tudta, mit válaszoljon a kérdésre. Csak mosolygott. — Nincs annak titka, kérem! — Akkor mégis, miért jobb a maga kenyere? Jobb lisztből készül? — Ugyan! Nekem is a sütőipari vállalat autója hozza a lisztet, meg az emberek, akik cserekenyeret visznek. — Különleges adalékanyagot használ? — Nem! Én még citopánt se kapok. Csak élesztőt. — Azért mégiscsak lehet valami titok!? — A titok nem más: ismerni, szeretni kell a szakmát, lelkiismeretesen, becsületesen kell dolgozni, meg kell adni a tésztának, ami megjár. De ez nem titok. Ezt minden péknek tudnia kell. Hát erényi az egész?! Álltunk egy ideig a kis pékségben. Csak néztünk egymásra, ö, nem tudom, hogy mire gondolt. Én arra gondoltam: lehet, hgy minden péknek tudnia kellene a titkot. Lehet! Egy biztos: kevés olyan boldog pékkel találkoztam, mint amilyen Deák Mihály. A jól végzett munka öröme tette és teszi boldoggá. (A kajdacsi magazin lapunk holnapi számában jelenik meg.) SZALAI JÁNOS Munkahelyük a világpiac A textilesek küzdelme A textil- és konfekcióiparról igazán elmondható, hogy a világpiacról él. Szinte kizárólag csak külföldi nyersanyagot (gyapotot, gyapjút, szintetikus szálat) dolgoz fel, s a termelés kétharmad része az export. Ennek az óriási árutömegnek egyik fele a szocialista, másik fele a tőkés országokba kerül. Az értékesítés feltételei egyre keményebbek. A fejlődő országok elárasztják olcsó textiláruikkal a piacot. A kereslet — a válság hatására — egyébként is mérsékelt. A közös piaci országok — mások is — korlátozzák a behozatalt, protekcionista eszközökkel védik saját iparukat a külföldi konkurenciával szemben. A mind nehezebbé váló körülmények ellenére kivitelünk a nem szocialista országokba a HUNGAROTEX közvetítésével évente átlagosan 10 százalékkal növekszik. Jövedelmező és ráfizetéses termékek egyaránt szerepelnek az árulistán. Van olyan áru például, amelynél 25 forintért „termelünk ki” egy dollárt, és van olyan, amelynél 250 forintért. A Könnyűipari Minisztérium számításai szerint a gazdaságosságot tekintve a tőkés ruházati export egy- harmada kedvező, a féle még elfogadható. Az export további része viszont már jelentős ráfizetést igényel. A lehetőségek, a feladatok nyilvánvalóak: a jövedelmező áruk szorítsák ki a ráfizetéseseket. Csakhogy e kívánatos szerkezeti változások útjába állnak a termelés és esetenként a piaci kereslet korlátái. A devizára pedig szükség van. A kívánatos változás, jól lehet szerény ütemben, de azért már elkezdődött. Tavaly például a nehéz piaci viszonyok ellenére 30 százalékkal nőtt a kedvező devizahozamú cikkek kivitele. A méteráru exportmeny*- nyisége öt év óta. változatlan, amíg a konfekciós áruké megkétszereződött. Különösen gyorsan nőtt a kötszövött áruk termelése és kivitele. A feladat nem egyszerű. A ruházat, a méteráru divatcikk, a piac elsősorban a gyorsaságot, a rugalmasságot és a kis szériát honorálja. Gyáraink, üzemeink azonban — tisztelet a szerény kivételnek — nem vállalják a kis mennyiségek szállítását három-négy hetes határidőre, így elesnek az igazán jó üzletektől. A külkereskedelem kénytelen számolni ezzel. Nincsenek vérmes reményeink: a tömegáru szállításában szeretnénk javítani pozícióinkat. A divatszalonok, a butikok kegyeire nem pályázunk. de az áruházak mellett a szakboltokban is szeretnénk a magyar termékekkel megjelenni. Vannak unikumnak számító kivételek, például a népi motívumokkal hímzett blúzok, fehérneműk, de ezek nem válhatnak divattá, ifjúsági egyenruhává. Nem voltunk. nem vagyunk és valószínűleg nem is leszünk divatirányító hatalom. Az öltözködésben tehát némi késéssel követjük a nyugati, főleg a párizsi irányzatokat. Ebbe még a leggazdagabb és technikailag legfejlettebb nagyhatalom, az USA beleszólási lehetősége is korlátozott. Levis Strausnak 90 évet kellett várnia, hogy vitorlavászon nadrágjával az Óvilágban is vevőkre találjon. És legalább ennyire véletlen az indiaiak bombaüzlete, a zsugorított pamut méteráruk térhódítása. A hosszú távú üzleti politika, a versenyképesség megteremtése nem épülhet ilyen szeszélyes véletlenekre. A minőség javítása, a technológia fejlesztése, a termelékenység emelése iparunk számára az egyetlen járható út. A konfekciós iparban elsősorban a korszerű munka- és üzemszervezés, a műveleti idő csökkentése a feladat. A minőség többnyire kifogástalan. Reklamációk rendszerint a rossz kellékek miatt születnek. Itthon se felemelő érzés, ha eltörik a gomb, ha első alkalommal szétnyílik a zippzár, külföldön pedig a nehezen megszerzett piacok elvesztésével, tetemes költséggel járhat. A konfekcióipar nem szocialista országokba irányuló kivitelének mintegy fele bérmunka. Ez egyértelmű, áttekinthető üzlet, szerepe a tanulásban, a tapasztalatszerzésben vitathatatlan. Mégis általában előnyösebb, ha nem „hozott” anyaggal, modellel dolgozunk. A korszerű hazai anyag gyakran azonban hiányzik. A textilipar rekonstrukciója ugyanis az alaptevékenységek, a fonás-szövés korszerűsítésére terjedt ki, az előkészítésre, a kikészítésre már nem. A textilipar fejlesztésében, versenyképességének fokozásában éppen ezért főként itt vannak a további nem csekély anyagi áldozatot igénylő pótolnivalók. A nemzetközi munkamegosztásban minőségi változást hoz. hogv az egyszerűbb termékekből megszüntetjük a hazai gyártást és imoortra rendezkedünk be. Ezáltal olcsóbb termékek kerülhetnek a hazai fogyasztókhoz, s a felszabaduló munkaerővel, kapacitással pedig értékesebb termékeket gyárthat az ipar, s növekedhet a jövedelmező export. A termelési szerkezet korszerűsítését segíti egyebek között például a Vietnamban létesülő százezer orsós fonoda, vagy munkaruhavarró üzem. A Május 1. Ruhagvár egvüttműködve a Csepeli Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárral. és könnyűipari szakemberekkel ..kulcsra kész” üzemeket, technológiát, szervezetet adott át Mongóliában, Egyiptomban, Szíriában, s a dolgozókat is betanította. A kivitel évi mintegy 10 százalékos növelése viszonylag ..ouhaárukból” ..kemény piacokon” nem csekély erőfeszítést kíván a termelőüzemektől és a HUNGAROTEX mintegy ezerkétszáz dolgozójától. Uj feladat: betörni az Egyesült Államok piacára. Eddig itt szerény volt a magvar ruházati ipar jelenléte a diszkriminációs vámok miatt. A legnagyobb kedvezmény elvének érvényesítésével viszont jelentősen növelhetők értékesítési áraink, s így fokozódik érdekeltségünk, versenyképességünk ezen a nagy, längeren túli piacon. Egy új piac megnyerése sohasem egyszerű feladat. De a munkát most külön megnehezíti, hogy az Újvilágban a hagyományok, a méretek, a szokások lényegesen eltérnek az európaitól. Az árajánlatok például nem képezik alku tárgyát, a tárgyalások kimértek, gyorsak, aki drágának bizonyul, máris továbbállhat. Az üzlet mindenütt üzlet, de Európa kereskedőköreiben azért úgy tűnik mégiscsak több a megértés, tolerancia, a szentimentalizmus. A textil-ruházati iparunk szó szerint a világpiacról él, s ahhoz, hogy egyáltalán megéljen, viszonylag kis ráfordítással minél nagyobbra kell növelnie a megdrágult importanyaghoz hozzáadott új értéket. Az igényes, a divat- irányzatokhoz, a piaci lehetőségekhez rugalmasan alkalmazkodó munkának az ország és a hazai fogyasztó egyaránt hasznát látja. KOVÁCS JÓZSEF
