Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-26 / 253. szám
A rtÉPÜJSÁG 1978. október 26. Kiállítás Brankovics Éva festőművész alkotásait mutatja be Szek- szárdon a Képcsarnok Szinyei Merse-terme. A kiállítás november 2-ig tekinthető meg. Molnár Piroska portréja Majd tíz évi vidéki színészkedés után került Pestre ezen az őszön a Nemzeti Színházhoz Molnár Piroska. Drámai színészi tehetségét a szegediek és a kaposváriak éveken át figyelhették és értékelhették. Megragadó egyéniségét megszerethették a televízió nézői is, hiszen számos tv-játékban láthatták. Ezen a rendkívül érzékeny arcon egy kemény, egy teljes értékű emberi sors formálódik meg. — Mindig színésznek készültem — mondja Molnár Piroska. — Paraszt családból jöttem, palóc édesapám meghalt a háborúban. Erdélyből jöttünk át Békés megyébe, borzasztó szegényen éltünk. S bár édesanyám egyedül nevelt, mégsem éreztem ezt a szegénységet. / — Szerette a kisvárost? — Csoda tudja — tűnődik. — Amikor esett a hó, gyakran sétáltam a parkban, olyankor gyönyörű volt minden. Elsősorban munkámhoz kötődtem. A közönség hálás a jó előadásokért, az igazi színházért. Molnár Piroska Szeretnem kellett ezt a közönséget. — Nem vágyott Pestre? — Társulatunkból mindig sok színészt hívtak a fővárosba, de a saját szempontjaikon kívül nálunk a színészek mást is figyelembevettek. Azt néztük mindig, mi jó a társulatnak. Úgy tűnt, nagyjából egyforma gondolkodású, tartású színészek kerültek össze Kaposvárott. Ha netán mégis valaki el akart menni, hát elmondta indokait, mi pedig nem hivatalosan, de megvitattuk... A színháznál nemcsak az egyén lényeges. A közös sikerekben megtaláltuk az egyéni sikereket is. Én a kaposvári színészi életem állandónak és nem ideiglenesnek tartottam. Nem szerződtem Pestre kizárólag csak a gyerekem miatt. Az volt az elvem: azokkal az emberekkel, akikkel ott együtt dolgoztam a kisvárosban, szívesen elmennék bárhová, Pestre is, őszinte örömmel. Egyéb indítóokom nem volt, hogy eljöjjek. Ott kaptam meg a lehetőséget, hogy színész legyek. S addig, amíg nem hívtak Pestre, eszembe sem jutott, hogy ott esetleg jobb lenne — állítja határozottan. — A színészetért mindent vállaltam. A férjem zeneszerző volt, de amikor külföldre szerződött, a hazai színészi pálya mellett döntöttem és maradtam. Sz. B. Rózsa Sándor síremléke A romániai Szamosújvár egyik idegenforgalmi érdekessége Rózsa Sándor síremléke. A legendás hírű betyárt a Szamos partján lévő temetőben hántolták el 1878. november 22-én. A Romániában megjelenő, „Utunk” adatokat ismertet a betyárok vezérének pihenőhelyéről: Rózsa Sándor sírjára temetése után csak egy terméskövet helyeztek, amelyen ez a felírás állt: „Rózsa Sándor 1813—1878”. Az első sírkő 1930-ban eltűnt. Egy évtize- , dig orgonabokor jelezte a nyugvóhelyet, később fakereszt került a sírhantra, de a háborús időkben ennek is nyoma veszett. Néhány évvel ezelőtt a szamosújvári tanács sírkövet állíttatott Rózsa Sándornak, s most mind többen zarándokolnak a vitatott életű szegénylegény örök pihenőhelyéhez. „Kazahfilm Az 1917-es Októberi Forradalom előtt Kazahsztánban nem volt filmgyártás. 1928-ban Moszkvában megalakult a VOSZTOKKINO (Keleti Film) nevű tröszt, melynek Alma-Ata részlegében dokumentumfilmeket kezdtek gyártani. 1934-ben pedig Alma-Atában egy köztársasági filmhíradó stúdiót létesítettek, és kinyomtatták a „Szovjet Kazahsztán” című, rendszeresen megjelenő filmszaklap első számát. A második világháború idején a tröszt egyesült a Kazahsztánba evakuált „Moszfilm” és „Lenfilm” stúdióval. Az új „Egyesült Központi Stúdió” révén műLátnivalók A zalakarosi gyógyfürdőt több mint hatszázezren keresték fel, sok hazai és külföldi turista látogatott el a megyeszékhelyre, Zalaegerszegre is, hogy megtekintse a göcseji falumúzeumot, az országos olajipari múzeumot, Kisfaludi Stróbl Zsig- mond művészi hagyatékát és az arborétumokat. ködő intézményben az ország összes játékfilmjeinek 80 százaléka készült a háború éveiben. 1953-ban Jefint Dzigan megrendezte Dzsambul című filmjét, melynek főszerepét, a „nép költőjét” Saken Aj- manov játszotta. Kettőjük neve meghatározó szerepet játszott a kazah film történetében és sikereiben. Dzigan nevéhez fűződik, többek között, a Poéma a szerelemről, A sztyeppék lánya, Kedves doktorom, az Atamán halála, stb. filmek is. A stúdió figyelemre méltó alkotói még: Mazsit Begalin, Alek- szandr Karpov, és Bulat Manszurov — írja a Szov- jetszkij Film. , Zalában 1980-ra elkészül Zalaegerszegen a megyei idegenforgalmi hivatal 200 személyes szállodája, amely a balatoni út mellett épül fel. Idegen- forgalmi célokra hasznosítják a varos közelében lévő egervári várkastélyt is. Műemlék jellegét megőrizve 80 ágyas szállodát rendeznek be a reneszánsz épületben. Visszhang Nem vagyak levelező típus, ezért türelemmel vártam, hogy a gyors- és gépírók népes táborából valaki reagál két közleményünkre. A közöny és belenyugvás meghökkentett. 1978. október 7-1 számukban olvastam ugyanis a gépírók versenyéről — enyhe csodálkozással. Feltételezésem szerint például egy 'lakatost nem zaklatja fél a hír: a gépírók versenyeztek. Igaz érdeklődéssel ilyen tudósítást a szakmabeli olvas, számára viszont a közlemény érdektelen volt. Nem tartalmazta a helyezetitek eredményeit: hány leütéssel, vagy hány hibával lehetett valaki I., II. vagy III.? A futók teljesítményét méterben és másodpercben mérik, a labdajátékokat góf- ban; mindmáig a gépírást leütésszámban, a gyorsírást pedig szótagszámban. Nem tudtam meg azt sem, hogy miért nem volt gyorsíróverseny is, pedig ennek a szakmának igaz szépséget a gyorsítás ad, következetes logikájával. A gyors társadalmi, gazdasági és műszaki fejlődés évek alatt cseréli ki szóhasználatunk jelentős részét, s ezekre a mindennapi munkában a jó gyorsíró új meg új rövidítéseket alkot. Az, hogy egyre inkább csak gépíróversenyeket rendeznek, számomra azt mutatja, hogy a gyorsírást kevés helyen igénylik, mert kevés az olyan diktáló, aki gondolatait rendszerbe. szedve azonníl közölni tudja, helyette inkább „lekörmöli az írandót”. Fenti cikket még szó nélkül hagytam volna, elintézve azzal, hogy a hír „üres”. Nem így történt másnap, mikor az előző napi hírre (SZ.) reflektált, s milyen másként, mint az érdekeltek tették volna. Sok helyen hallom, és tapasztalom, hogy egyre több a „gyenge” gépíró, de vallom, hogy ez nem csak (és nem elsősorban) az ő hibájuk. Bizonyos szintű követelményt támasztani tudni kell, s ennek mércéje egyéni igényesség kérdése is. Megkérdőjelezve a képző iskolák felvételi rendszerét, ha oda a rossz helyes (?) írók is felvételt nyernek, mégis, ez az iskola az alapot adja, ahol 2 évet tölt el a tanuló; de munkahelyén (-helyein) röpke 30 évet, s amilyen munkát itt elvárnak (vagy inkább csak elfogadnak) tőle, azt fogja mérceként megszokni, s nem is ambicionálja semmi a hibátlan, gyors munkára. Kiemelést érdemel ez a mondat: „A gépírók időnként versenyeznek. Nem a munkahelyen”. Nos, bizonyára ők is tudják, hogy a munkahelyen nem is igen versenyezhetnek, legalábbis nem a többi kollégával. Ma a gépíró definícióját így tudnám megfogalmazni: A gépíró az a szükséges rossz, mely hiány esetén feltűnő. Mert a gépíró nem tesz csodákat, csak esetleg 20—30 évig pontosan, szépen (nem folytatva költői szóval) gépel, s a többi kiegészítő irodai munkákat is zokszó nélküli végzi. Ha ez (a munkahely természetéből adódóan) csak kávéfőzés és kólafelszolgálás, sajnálatos körülmény — de szerencsénkre általában párosul iktatással, irattározással, határidő- és egyéb nyilvántartásokkal, telexkezeléssel, és sok más egyéb apró és bagatell irodai munkával. Bár az is igaz: egyre kevesebb az olyan gépíró, aki 20 —30 évig gépel, mert még két változat lehetséges: vagy a főnökség „emeli ki”, mert túl értelmes ahhoz, hogy „csak” gépíró maradjon, vagy a már kiemelt gépírótársak becsülik le azért, mert „nem vitte többre”. Remélem, érzékelhető, hogy a gépírás felülről is — de még művelői között is gyakran — lebecsült szakma. Huszonnégy éve vagyok gyorsgépíró, (nem más alkalom-, vagy jobb híján!) s az any- nyira különböző sok nézet miatt általában nem csak azt nézem, hogy kinek íroic, hanem azt, hogy én írom. Sa, ját önmércém késztet arra, hogv rendes munkát végezzek az ismeretlen minisztériumi főosztályvezetőnek, de a szomszéd szobában dolgozó és általam becsült kollégámnak is. Nagy ereje van a szónak, még nagyobb a leírtnak, s nem született volna meg ez a levél, ha (SZ.) még három szót leír: tisztelet a kivételnek. — Mert ilyen is van. R. Jné Szekszárd Tolnai vadászmester Mongóliában I. Fairkas Dénes, a fácánkerti vadvédelemtechnológiai állomás munkatársa másfél hónapot töltött Mongóliában az idei nyár második felében a Magyar Televízió természetfilmező csoportjának vadászati szakértőjeként. A távol- keleti baráti országban már hetedszer járt Rácz Gábor, az MTV Natura osztálya vezetője, irányításával filmeztek Ulánbátortól a Hubszugul tóig, egészen a Szibériával határos részig. Előzőleg már készítettek: egy tv-filmet a Góbiról, s annak folytatásaként a Mongólia északi részében lévő nagy tó, a Hubszugul és környéke állatvilágáról. Az új filmet előreláthatólag a jövő év elején sugározza a Televízió. — Milyen volt az utazás, hogyan dolgoztak Mongóliában? — érdeklődtünk Farkas Dénestől. — A repülőút oda 9 óra 39 percig, hazafelé pedig 10 óra 40 percig tartott. Útközben két kisebb repülőgép is Vitt bennünket. Amikor Moszkvában felszálltunk, berepültünk az éjszakába. Ulánbátortól tizenketten ültünk egy kisgépen, Omszktól és Ir- kutszkból már negyvenen a TU 134-es repülőgépen, Moszkvától pedig TU 155- ösön Budapestig. A Tolna megyei vadász- mester elmondotta, hogy Ulánbátortól, a mongol fővárostól ezerötven kilométerre lévő Hubszugul-tóig nagyrészt sziklás, köves, széles földúton haladtak, s a sziklás hegyvidéken akadt olyan útszakasz is, ahol csak öt-tíz kilométeres „sebességgel” mehettek egy GAZ és egy ZIL szovjet gyártmányú tehergépkocsijukkal. öt magyarból és két mongolból — egy tolmács és egy gépkocsivezető — tevődött össze a filmes „expedíció”. Útközben megismerkedtek a nagyobb településekkel, így Bulgan, Nörön és Hatgal helységekkel. Nagyon szép uj- gur és cirill írásos térkép állt rendel kezésü nk re. A mongol sztyeppéken huszonöt-harmincmillió állat legeli- az ősgyepet. Nyolc-tíz földútsáv halad egymás mellett párhuzamosan. Legalább ezer birkát, kecskét, szarvasmarhát. lovat és tevét láttak - némelyik nyájban. A mongol puszták lakói állat- tenyésztő szövetkezetekben élnek. Százötven kilométeres körzete van egy-egy szövetkezeti .központnak. — Mi is az egyik faluban voltunk, amelynek 70 kilométerre esett a központja. Hanh-iban — említette Farkas Dénes és hozzátette: — A távolságok másképpen értelmezendők Mongóliában. mint nálunk, ők napi száz—háromszáz kilométeres távolságról beszélnek. A mongolok szinte lovon élnek, a ló legfontosabb közlekedési eszközük, nekik á százötven kilométeres napi lovaglás nem nagy teljesítmény. Volt aki egyfolytában ötven kilométeren át követett és megelőzött bennünket lovon. — A hegyekbe csak lóháton lehet feljutni, bennünket azonban nem engedtek ott lóra ülni, valószínűleg féltésből, nehogy valami bajunk essék. Az ottani vad élővilág még nagyon gazdag, Európában kevés helyen található ilyen, s ez annak köszönhető, hogy Mongólia területének nagy része még érintetlen természeti állapotában van. Mezőgazdasági szántóföldi terület jelenleg néhány százezer hektár, de nagy ütemben fejlődik, búzát, árpát, zabot mostoha viszonyok, adottságok közt termesztenek. — Az időjárás hogyan befolyásolta útjukat? — Júliusi, augusztusi ottlétünk idején általában — főleg a fővárosban és környékén — meleg volt. Északon lehűlt éjjel a levegő, s állandóan fújt a szél, nem izzadtunk meg. Északon a tenger vízszintje felett 1645 méterre fekvő tó és a huszonöt-harminc kilométerre emelkedő havas hegycsúcsok hatottak az időjárásra. Előfordult, hogy mínusz kétfokos hidegben, deres, vizes takarók alatt ébredtünk sátrunkban, bár napközben sütött a nap, gyakran fel kellett venni a vattakabátot, mert fáztunk. — Egyébként a levegő nagyon tiszta Mongóliában, mivel ezer méternél magasabban fekszik a< tengerszint fölött: gvár. gépjármű stb. nem szennyezi a környezetet, nincs por. Szabad szemmel tíz, távcsővel húsz-harminc kilométernyire éllátni, a mi háromnégy kilométeres tiszta látóhatárunkhoz képest. A légzőszervi és'tüdőbetegségekben szenvedők Mekkája lehetne Mongólia. (Folytatása következik.) BALLABAS LÁSZLÓ Farkas Dénes felvételei. Lófejes a kumiszhoz Munkában a magyar (»-stáb A Szelegna mentén, Dzsirvgisz Kán hadainak nyomában
