Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-13 / 242. szám

a'Iépújság 1978. október 13. A közoktatás kérdései Oj iskola és szükségmegoldás w Uj turistatérkép-sorozat készül Az iskolák, óvodák hely­zetéről, a tanévkezdés tapasz­talatairól tárgyalt az MSZMP Paks nagyközségi Végrehaj­tó Bizottsága. Török László vb-tag, a Bezerédj általános iskola igazgatója számolt be a személyi és tárgyi feltéte­lekről, a változásokról és gondokról, amelyek sok te­kintetben jellemzőek az át­alakuló Paksra. Az atomerőmű lakótele­pén 32 tantermes általános iskola épül első, nyolc tan­termét elkészítették. Szep­tember elejétől idáig egy má­sik iskolában húzódtak meg az idetartozó gyerekek, s ez az átmeneti megoldás úgy volt lehetséges, hogy a hete­dik és nyolcadik osztályosok mezőgazdasági munkára jár­tak, üres volt a helyük az is­kolában. Paks másik részén, a régi központban hiányzik öt tanterem, lebontottak egy öreg iskolát, helyére két éven belül új, nyolctantermes épül. Ezek a gyerekek most a művelődési házba és az MHSZ épületébe járnak ok­tatásra. Az óvodában minden öt­éves gyerek helyet kapott és összesen 52 óvodai jelentke­zést utasítottak el, ez keve­sebb az előző évinél. Igaz, hogy közben átadtak egy új óvodát a Kishegyen, a Paksi Atamerőmű Vállalat dolgo­zóinak gyerekei részére. Ugyanitt még egy óvoda épül majd ebben a tervidőszak­ban, tehát változtattak az eredeti terven, a paksi lako­sok előnyére. Bent a nagyközség köze­pén, a Kápolna utcában már fölhúzták a falait egy új böl­csődének, de a főutcán el­bontanak egy bölcsődét. Sok ideiglenes megoldásra volt szükség az elmúlt egy-két évben, községi összefogás kellett az idetelepültek igé­nyeinek kielégítésére. Sike­rült megoldani a gondokat. Baksai Ferenc, a nagyközségi pártbizottság titkára elmond­ta, úgy vélekedett több „erőműves” dolgozó, hogy nem vártak ilyen gyors ren­dezést a gyerekek elhelyezé­sét illetően, tehát kellemesen csalódtak. A tanulócsoportok száma 60-ról 64-re növekedett az idei tanévben. Pusztai gye­rekek 130-an járnak be Paks­ra autóbusszal. A hegyesi já­rat délután rendszeresen so­kat késik. Németh Bálint vb-tag, a Volán paksi üzemé­nek párttitkára ígéretet tett a rendezésre. Cseresznyésben már nem működik iskola, körzetesítették az idén. A Paksi Vak Bottyán Gim­náziumban a felnőttoktatás­ban részt vevők száma na­gyobb, mint a nappali tago­zaton tanulóké. Egyik napi­rendi pontként beszámolt a nagyközségi párt-vb-nek dr. Kárpáti Istvánná, a gimná­zium alapszervezeti titkára, az alapszervezet irányító, se­gítő, ellenőrző munkájáról. Őszinte és mélyreható tájé­koztatást kaptak a vb-tagok, részben a titkártól, részben Glósz Lajos igazgatótól. Ki­derült: a gimnázium oktatá­si eredményei jók, miniszté­riumi dicséretet is kaptak a felnőttoktatásért, és a nap­pali tanulók közül évről év­re sokat felvesznek az egye­temek, főiskolák. G. J. MEG SINCS ÖSSZEVONT OSZTÁLY Lesz összevont osztály, vagy nem lesz? Ez a „ham­leti” kérdés foglalkoztatta az elmúlt tanév végén a dal- mandi iskola vezetőségét, ta­nári karát. Lehet-e tizenöt fővel indítani az első osz­tályt? Ha összevonják egy másik osztállyal, közel ötven fő a létszám. Ez jobb? Az új tanév kezdetére az­tán eldőlt a kérdés: a megye engedélyezte, hogy önálló osztályként indítsák az első­söket. A demográfiai hul­lámvölgy, s az elköltözések teremtették ezt a helyzetet. Néhány év múlva viszont a demográfiai hullámhegy okoz gondokat az iskolának: mint­egy negyven fő lesz az első­sök száma... Megoldásra váró feladat akad mindig az itten iskolá­ban is. Persze, eredmények is: minden jelentkezőt fel­vesznek a községben az óvo­dába, a gazdaság még a kül­telki gyerekeket is behozza. Az iskolaelőkészítés így biz­tosítva van. Az elmúlt tan­évben minden nyolcadikos jelentkezett továbbtanulni, s mindenkit felvettek. Több­ségük szakmunkásképzőbe ment. Ha egy jótékony tündér teljesítené kívánságait, Ta­kács István igazgató nagyobb szertárakat, tágasabb nevelői szobákat kívánna. A torna­terem csak zárójeles kíván­ság, mert egy tornaszobát si­került kialakítaniuk, s az igazgató jól tudja, hogy az iskolák nagy részének még ez sincs. M. Lemásolni szabad ! A Tolna megyei díszítőművész-stúdió jó hírét igazolja a Népművelési Intézet megbízása: készít­senek el egy olyan textilösszeállítást, amit ország­szerte ajánlhatnak a kézimunkát kedvelő édes­anyáknak, nagymamáknak gyermekszoba beren­dezésére, díszítésére. A kísérlet eredményeképpen elkészült, népi motívumokat alkalmazó textíliák elnyerték a hi­vatalos bírálók és a nagyközönség elismerését, de ami a legfontosabb, tetszenek a gyerekeknek. Azóta a kísérlet anyaga vándorol: járja az országot, hogy ötleteket adjon azoknak, akik szí­vesebben készítik maguk a gyerekszoba díszeit. Egyszerű alapanyagokból, vidám színű fonalakkal, úgy, hogy a gyerekek igényeit szolgálja. Fotó: kz A zsebekbe a bemuta­tón babák kerültek, ter­mészetesen akár autó­val is megrakhatóak. A színes szivacspárnák mindegyikén más népi motívumok kinagyítá­sával készült állatfigu­ra. A párnákon nem­csak ülni lehet, hanem „építkezésre” is kiválóan alkalmasak. A faliszőnyeg nagy zse­beiben elférnek a leg­kedvesebb játékok. A kispárnán kakaska. A mérce kitart akármed­dig, hiszen utolsó beosz­tása 200 centinél van... A szőnyeg is a stúdió munkája, szövőszéken készült. ______________________ E zen a képen látható: egyszerű, erős vászon az alap­anyag, egyszerű varrással készült minden. A vastag fo­nálból egy-kettőre elkészül a hímzés is. A növekvő belföldi turista- forgalom, az ugrásszerű mo­torizációnövekedés — szük­ségszerű velejárójaként — a térképigények nagymérvű nö­vekedését is maga után von­ta. Sőt, az új igények nem­csak mennyiségi vonatkozás­ban jelentkeztek, hanem tar­talmi és kiviteli megoldásban korszerűbb, újabb és gazda­gabb térképek megjelenését várja a nagyközönség. öt éve már, hogy a Kartog­ráfiai Vállalat egy nagysza­bású térképmű elkészítésébe fogott, egy új földrajzi alap­térképrendszer kivitelezésébe, amelynek keretében az egész országról — különböző mé­retarányú — térképsorozatok készültek és készülnek. En­nek részeként a vállalat 40 db különböző méretarányú turistatérkép megjelentetését tervezi. E turistatérkép-soro­zat kiadásának célja, hogy le­hetőleg minden turisztikailag érdekes területről álljon ren­delkezésre a nagyközönség számára egy megfelelő rész­letességű, friss térkép, s hogy a térképismeret és -használat oktatását megkönnyítse az is­kolások körében. Ezért a tu­ristatérképeken — egy, a te­rületre legjellemzőbb részről — melléktérképként egy rész­letes oktatótérkép is helyet foglal. A vállalat a térképek szer­kesztésében a rendelkezésre álló legrészletesebb térképi alapokat használta (1:10 000, 1:25 000), aktualitását hely­színelésekkel biztosította, melynek során több tucat in­tézmény adatait használta fel. A Magyar Természetbarát Szövetség közreműködésével bevonta a tartalom lektorálá­sába a térképalbizottság munkatársait is, s mindezt a térképek lehető legjobb tu­risztikai-tartalmi vonatkozá­sának elérése céljából tetté. Annak érdekében, hogy az il­lető területről a térképolva­sónak teljesebb ismerete le­gyen, a turistatérképek hát­oldalán egy rövid, de minden lényeges sajátságra kiterjedő monográfiaszerű összeállítás foglal helyet, geomorfológiai térképpel, tömbszelvénnyel, távolságmutatóval, s a fonto­sabb nevezetességek grafikái­val. Ezáltal joggal reményked­hetünk abban, hogy sikere­sen elégíthető ki a nagykö­zönség azon igénye, amelyet a vállalattól elvár. Térképünk a közeljövőben megjelenő ill. az igények sze­rint kiadásra kerülő turista- térképek címét, méretarányát és az ábrázolt területet mu­tatja be. — TERRA — A magyar tudomány arcképcsarnokából Bemutatjuk Sőtér István akadémikust írónak készülve került kapcsolatba az irodalomtör­ténettel, s gondolatgazdag irodalomtörténeti tanulmá­nyainak sajátosan választé­kos stílusa mindvégig sejteti az írót. Azt az írót, aki né­hány szép regényt már letett elénk, s aki nosztalgikusan féltékeny az irodalomtörté­nészre —, bár a kettő kivéte­lesen egy személyben talál­kozik. („Elsősorban írónak vallom magam. Iróvoltom se­gít az irodalomtörténészi munkában is, mert az írói műhely oldaláról tudom néz­ni az írókat. Az irodalmat kritikának tekintem; a kriti­kát, az irodalomtörténetírást pedig irodalomnak. Az iro­dalom, mint az élet kritikája — önmagunk kritikája — a kritika és az irodalomtörté­net pedig, mint az irodalom megértése: ez a meggyőződés kapcsolja össze szépprózá­mat és tudományos munkái­mat.”) Szegedi születésű, de nem az ottani egyetemre, hanem a budapesti bölcsészkarra kérte felvételét, magyar— francia szakra. A nagyhírű­rangú Eötvös Kollégium von­zotta Pestre. Kitűnő tanárok irányítása alatt „a Kollégi­um nevelt engem irodalom- történésszé” — mondja most. Eötvös-kollégiumi esztende- im a gondolat és életöröm mámorának esztendei vol­tak, ahogy első regényem, az 1939-ben megjelent Felleg- járás kifejezi. Máig is csak egyetlen közösséget ismer­tem, mely követeléseiben tü­relmetlenebb, igényeiben kí­méletlenebb, ítéleteiben szi­gorúbb lehetett a Kollégi­umnál: a párizsi École Nor­male Superiore-t, ahol egy évet töltöttem ösztöndíjas­ként, felkészülve disszertá­ciómra, mely a XVII. száza­di francia klasszicizmus stí­luseszményeivel foglalko­zott.” Disszertációja, melyet a francia nyelv nagy tudá­sú, ismert professzorához, Eckhardt Sándorhoz írt, nagy feltűnést keltett; írtak róla a nemzetközi szakfolyóiratok is. De álláshoz mégsem ju­tott. Az előttük végzett há­rom évfolyam is állás nélkül lézengett... Fizetés nélküli gyakornok lett az egyetemi könyvtárban — az idő tájt ez sem volt csekély dolog! —, s házitanítóskodásból élt. Hi­bátlan francia—angol—né­met nyelvtudását pedig ide­gen nyelvő levelezőként ka­matoztatta. Az állástalanság három évig tartott. („Mégis, nemzedéktársaimmal együtt, ifjúságunknak ebben a szű­kösségében voltunk a legtá­gabb szívűek, szegénysé­günkben a leggazdagabbak, korlátozott lehetőségeinkben a legkorlátlanabbak.) 1940-ben jelent meg első nagyobb tanulmánya: „A francia szellem a régi Ma­gyarországon”, mely a ná­lunk is ható francia eszme- áramlatokat követte végig. Emellett sok kisebb tanul­mánya, kritikája látott nap­világot az akkori irodalmi folyóiratokban az élő iroda­lomról, illetőleg francia írókról. Az első igazi tudo­mányos állása a Történettu­dományi Intézet elődjénél, a Kelet-európai Történeti Inté­zetben volt. 1947-ben kezdett reformkori irodalmunkkal foglalkozni, először Eötvös Józseffel. 1948-ban kinevez­ték a szegedi egyetem Világ- irodalmi Tanszékére profesz- szornak, 1952-ben pedig a budapesti bölcsészkarra tan­székvezető egyetemi tanár­nak. Előadásait Petőfivel kezdte, ezt Arany- és Ma- dách-tanulmányok követték. („Ezek az esztendők sokunk életében a legtermékenyebb, a legtöbbre vállalkozó, a legbizakodóbb korszak. Soha­sem voltunk annyira fel­szabadultak, mint a felsza­badulás után. Azokban az években nagyon sokat alkot­tam...”) 1953-ban Eötvös-monográ- fiájáért megkapja az iro­dalomtudományok doktora címet. Egy év múlva Kos- suth-díjjal is kitüntetik. 1955 —56 között az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem rek­tora (majd 1963—66 között másodszor is); 1956-ban ki­nevezik oktatási miniszterhe­lyettesnek, s még az évben megalakul a Magyar Tudo­mányos Akadémia Irodalom­történeti Intézete, melynek 1957 óta, mindmáig igazgató­ja. 1960—70 között a Pen Club elnökének tisztét is be­tölti. 1965 óta akadémikus. 1973-ban a Sorbonne dísz- doktorává avatja. (ö az egyetlen magyar bölcsész, aki ilyen megtiszteltetésben ré­szesült.) Jelenleg irodalomtörténeti tanulmányai kiadásával fog­lalkozik, három egymást kö­vető kötetben jelennek meg: tervszerűen átdolgozva a ré­gebbi írásokat, frissebbekkel bővítve. És hamarosan újabb regényét is olvashatjuk. EÖRY ÉVA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom