Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

1978. október 1. Erdő a sivatagban A Türkmén Szovjet Szo­cialista Köztársaság Tudo­mányos Akadémiájának siva­tagi intézetében működő tu­dósok komplex programot dolgoztak ki a Kara-Kum si­vatagnak a legeltetéssel kap­csolatos állattenyésztésre való felhasználására. Ez a majdnem 400 000 négyzetkilométer területű óriási sivatag félelmetes .ne­ve — „Fekete homok” — el­lenére egyáltalán nem élette­len. Bármilyen forró is legyen az év, a Kara-Kum sivatag­nak még a legaszályosabb szakaszain is évente legalább 120 milliméter csapadék hull. A tudósok éppen ezeket az igen szűkös nedvességkészle­teket használták fel. Külön­leges agrotechnikai módsze­rek segítségével a helyi ^ vi­szonyokhoz leginkább alkal­mazkodó bokrokat ültettek: vitaminokban gazdag, örök­zöld tűlevelű fákat és más növényeket, amelyeket a ju­hok szívesen esznek. így olyan füves-bokros legelők keletkeztek, amelyek minden­féle gondozás nélkül 25—30 évig szolgálhatnak, mert a légköri csapadékot és a ho­moksivatagnak az élethez való csodálatos alkalmazkodó­képességét használják fel. Szakemberképzés a Szovjetunióban Az APN tudósítójának kérdéseire Anatolij Su- rujev, a Szovjet Állami Tervbizottság szakem­berképzéssel foglalkozó alosztályának vezetője válaszol. A Szovjetunióban nem­rég még egyes népgazdasá­gi ágakban a szükségesnél kevesebb volt a szakember. Hiányoztak az építészek, a villamosmérnökök, a mező- gazdasági szakemberek. Ezért 1965 és 1975 között az építészmérnöki szakokon 2,3-szeresére, a villamos­mérnökin kétszeresére, a mezőgazdaságin pedig 46 százalékkal nőtt a nappali tagozatos hallgatók száma. A létszámfeltöltéssel pár­huzamosan egyes telítődött szakmákban csökken a kép­zésben részt vevők száma. Kevesebb a hely például a geológiai, a bánya- és olaj­ipari, a gépészeti, a mérnök­közgazdász, valamint a hu­mán jellegű szakokon. A nyolcadik ötéves terv <1966—70) időszakában 7 millió szakember került ki a közép- és felsőfokú tan­intézetek padjaiból. A ki­lencedik ötéves terv során (1971—^-75) már 9 millióra emelkedett ez a szám. Ebből 3,4 millióan kaptak főisko­lai, illetve egyetemi diplo­mát. Jelentős növekedés várható a mostani ötéves terv során is, várhatóan 9,6 millióan részesülnek maga­sabb fokú képzésben. A SZAKEMBER­KÉPZÉS TERVEZÉSÉNEK Altalanos elvei A munka az adott válla­lat, ágazat, illetve az egész ország által támasztott szak­emberszükséglet felmérésé­vel kezdődik. Ehhez szükség van a népgazdaság fejlődé­si ütemének, műszaki szín­vonalának — szakágazati megoszlásban való — isme­retére. Egyszóval a népgaz­daság fejlődésével kapcsolat­ban felméréseket, előrejel­zéseket készítenek. A szakemberképzés he­lyes tervezésének egyik leg­fontosabb tényezője a de­mográfiai előrejelzés. Se­gítségével meghatározható az általános képzésben részt vevők száma, a továbbta­nulók várható megoszlása és az egész ország munkaerő- forrásának helyzete. A Szovjet Állami Tervbi­zottság figyelembe veszi, hogy a tanintézetek közül sok — elsősorban a műsza­kiak — azokban a köztár­saságokban találhatók, ahol a profiljuknak megfelelő gazdasági ág magas fejlett­ségi szintet ért el. Ezáltal szem előtt tarthatók azok­nak a körzeteknek a nem­zeti sajátosságai, amelyek majd fogadják az iskolapad­ból kikerülő fiatalokat. A tanintézetek elhelyezke­dése jelenleg teljes mérték­ben tükrözi a termelőerők területi megoszlását, az egyes körzetek specializáció- ját, s a gazdasági fejlődés várható irányait. Rohamos ütemben bővül a felső- és középfokú képzés Közép- Ázsiában, Kazahsztánban, az Uraiban, Szibériában, s a Távol-Keleten. A kilencedik ötéves terv során újjáépített, illetve átszervezett főiskolák közül 15 az Uraiban, Szibé­riában és a Távol-Keleten, 14 pedig Közép-Ázsiában és Kazahsztánban található. A LEGFONTOSABB SZEMPONTOK A SZAKEMBER- KÉPZÉSBEN A tudományos-technikai forradalom mind magasabb követelményeket támaszt a szakemberképzés színvona­lában. A kommunista párt és a kormány ezeket veszi figyelembe akkor, amikor állandóan emeli a szakem­berképzéssel kapcsolatos költségvetési ráfordításokat. Egyidejűleg növekszik az egy tanulóra jutó állami ki­adások összege. Egy főisko­lai hallgatóra jutó ráfordí­tás például, az 1965-ös 384 rubelről 1975-re 612 rubel­re emelkedett. Ez a tenden­cia érvényesül majd a jö­vőben is. Évről évre nő a sokrétű ismerettel rendelkező szak­emberek iránti szükséglet. A szakmák rendkívül diffe­renciált nomenklatúrája (majdnem ezerféle közép- és felsőfokú képzettséget igénylő szakmamegjelölés létezik) jelentősen megnehe­zíti a szakemberek ésszerű foglalkoztatását. Sok főiskola sikeresen al­kalmazza a Moszkvai Fizi­kai-Műszaki Intézet azon kí­sérletét, amely az általános és műszáki képzést össze­kapcsolja a tudományos ku­tató tevékenységgel. A diá­kok egyre több tudományos kutatómunkában vesznek részt. A főiskolák és az egyes termelőegységek kö­zött gyakran jön .létre tudo­mányos-műszaki együttmű­ködés. A szakemberképzés minő­ségi jellemzőinek a javítása összetett probléma. De a cél: a sokrétű tudással ren­delkező embertípus kialakí­tása. Ez az SZKP program­jában központi helyet fog­lal el. A megvalósulás a szocialista életmód fejlődé­se, illetve a kommunista társadalom építése során kö­vetkezik be. ARKAGYIJ KUDRJA Lengyelország legforgalm asabb folyója az Odera, amely összeköti a sziléziai iparvidéket a Balti-ten­gerrel. A vízi utat naponta több száz hajó és vonta­tó veszi igénybe. Képünkön: uszályok érkeznek Szczecinből Wroclawba. I Iskolareform A XXI. század számára nevelnek Egy mondatban meg le­het fogalmazni a mai len­gyel iskola feladatát: az is­koláknak meg kell taníta­nia tanulni. A XX. század végefelé már nem létezhet olyan intézmény, amely egy egész életre ellátja az embereket ismeretanyaggal. Épp ez a célja a Lengyel- országban most megkezdett nemzetközi közoktatási re­formnak. Fokozatosan be­vezetik az általános, tíz- osztályos, kötelező oktatást. Ez egy ún. 0 évvel kezdő­dik, mely valamennyi hat­éves számára kötelező lesz, míg a „valódi iskola” első osztályába hétéves korban mennek a gyerekek. Az elő­készítő osztályokban már ta­valy megkezdődtek a foglal­kozások, azaz a gyerekek­nek a rendszeres tanulásra való előkészítése. Maga a tízosztályos iskola két szakaszból áll majd. Az első szakaszban — az első három évben az alapvető is­mereteket oktatják. A máso­dik szakaszban —, melyet „rendszeres oktatásnak” is neveznek —, azaz a negye­dik osztálytól kezdve már jóval bővebb ismeretanyagot tanítanak és több lesz a tan­tárgyak száma is. A tanulók iskolában töltött idejének azonban csak 70 százalékát fordítják a tanórákra. A fennmaradó időt fakultatív foglalkozásokkal töltik el, s ezt a tanuló, érdeklődésé­nek megfelelően, maga vá­laszthatja ki. A reform bevezetésére fo­kozatosan kerül majd sor, a jelenlegi iskolai évtől, 1978—79-től kezdődően 1988 —89-ig. Tíz éven keresztül tehát két oktatási rendszer él majd egymás mellett Lengyelországban: az eddi­gi és a reformált. Ez idő alatt komoly erőfeszítéseket fordítanak majd a tízéves iskola tantervének tökéle­tesítésére. (Interpress—KS) Uj könyvből tanulják az ábécét a lengyel gyerekek Családügyi bírósagok Lengyelországban évek óta kísérleteket folytatnak a családi ügyekre vonatkozó igazságszolgáltatás tökéletesí­tésére. A célkitűzés kettős: a létrehozandó szervezeti megoldások biztosítsák a hatékony bíráskodás lehetősé­gét, ugyanakkor legyenek előnyösek minden érdekelt ál­lampolgár számára. Az egyik első lépés az volt, hogy pár éve 12 család­ügyi bíróságot hoztak létre. Átfogó elemzéseket készítettek a családokról, a családi konfliktusok alapvető okairól. Köztudomású, hogy a mai család intézményének műkö­dése — minden kedvező társadalmi átalakulás ellenére — rendkívül bonyolult. Nemegyszer elengedhetetlen a bíró­sági beavatkozás, hiszen a családi viszályoknak szélesebb társadalmi következményei vannak. Világosan mutatja ezt a bíróság elé kerülő fiatalkorúak növekvő száma. Szintén sokatmondó a lengyelországi vá­lások számának emelkedése. (1976-ban 43 ezer). Egy há­zasság felbomlása pedig újabb problémákat okoz: a szü­lői felügyelet gyakorlása; a tartási kötelezettségek telje­sítése; a vagyon, a lakás megosztása, stb. Eddig a családvédelem terén a fiatalkorúak bíróságai maguk végezték a nyomozási és a megelőző tevékenysé­get is. Az idén január 1-től átalakították a lengyel bíró­sági szervezetet; ezentúl büntető, polgári, valamint csa­ládügyi bíróságok fognak működni. A családügyi bíró­ságok különválasztása azt célozta, hogy egységesebbé te­gyék az egy családon belül különböző kérdésekre vonat­kozó ítélkezést, továbbá kiszélesítsék a megelőzést és a társadalomba való visszailleszkedést segítő tevékenységet. Milyen jellegű ügyek kerültek a családügyi bíróságok hatáskörébe? A család és a gyermek gondozására vonat­kozó eseteken kívül — mint a válás, a tartásdíj, vagyon­megosztás, a kiskorúak gondozása — átvették a büntető­ügyek egy részét is. Ez utóbbiakhoz tartozik a család­tagok bántalmazása, a kiskorúak alkoholhoz szoktatása, valamint a tartási kötelezettség alóli kibúvás. Nagy fontosságot tulajdonítanak az újonnan felállított bíróságok és a velük együttműködő szervezetek megelőző tevékenységének. A cél az, hogy elejét vegyék a kiskorúak erkölcsi züllésének olyan esetekben, amikor a társadalmi normák megsértése még nem ölt túlságosan durva formát. Az új családügyi bíróságok Lengyelország minden na­gyobb városában megalakultak, a bírói testületet 382 női és 114 férfi bíró alkotja. A gyámhatósági pártfogók mun­káját közel 10 ezer társadalmi aktivista, több ezer népi ülnök, valamint pszichológusokból, szociológusokból, szexológusokból és pedagógusokból álló családügyi cso­portok is segíteni fogják. (INTERPRESS—KS) A bolgár kultúra számokban Bulgáriában a népi hata­lom 34 éve alatt gyors fej­lődésnek indult a közoktatás. Jelenleg az országban 26 fő­iskola és egyetem van, össze­sen 12 315 oktatóval. A tíz­ezernyi professzor nagyszámú diákságot oktat: minden tíz­ezer bolgárból 142 látogatja az egyetemeket. Ugyanakkor számos külföldi egyetemista tanul a balkáni szocialista országban, elsősorban a har­madik világból. * A bolgár könyvkiadás szervezetében 24 önálló ki­adó működik. Ezek az elmúlt több mint három évtized alatt 1 millió könyvet adtak ki. Munkásságuknak is kö­szönhető a bolgár irodalom külföldi sikere — 65 nyelvre fordították le a bolgár szer­zők munkáit. ♦ Bulgáriában már a múlt században kialakult a köz­könyvtárak hálózata. Jelen­leg 10 350 könyvtár van, pol­caikon 65 millió könyvet őriznek. * A nyolcmilliós szocialista országban nagy becsülete van a színházművészetnek. 54 hi­vatásos színházon kívül szá­mos amatőr együttes is rend­szeres előadásokat tart — profi színvonalon. * A bolgár filmművészek az elmúlt esztendőben 20 játék­filmet és 387 rövidfilmet ké­szítettek. Az országban 3597 mozi van, amelyek a hazai termésen kívül a szocialista országokból 110, a tőkés or­szágokból pedig 45 játékfil­met mutattak be, összesen 115 millió néző előtL Vízi országút

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom