Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
1978. október 1. KÉPÚJSÁG 9 A cseh gyermekkönyvek egyik legkedveltebb illusztrátora Josef Lada (1887—1957) volt. Gyermekversekhez, mesékhez készített illusztrációiból és rajzfilmjeiből árad az öröm és a népi bölcsesség. Minden percben megjelenik egy új könyv a nagyvilágban; az utóbbi húsz év alatt több mint 25 millió különböző könyvet adtak ki. Csehszlovákia ezekhez öt év alatt 1700 hazai újdonsággal járult hozzá, s külön is büszke az irodalmi művek legjavához tartozó gyermek- és ifjúsági könyveire. Az emberiség történetében az első gyermekenciklopédiát Jan Ámos Komensky (Come- nius), a világhírű pedagógus ajándékozta a világnak 1658- ban. Könyvének az „Orbis pictus” (Festett világ) címet adta, s ez volt a XVIII. században a Biblia után legtöbbször kiadott mű. A modern cseh és szlovák gyermekirodalom megalapítói a XIX. századbeli nemzeti megújulás irodalmi képviselői voltak, akik két évszázados elnyomás után ismét cseh nyelven szóltak a gyermekekhez, gazdagon merítve nép- művészeti forrásokból. A két világháború között ezt a munkát Marie Majerova, Václáv Rezác, Vitezslav Nez- val és Karel Polacek folytatta, valamint a Capek fivérek, akik rendkívül nagy hatással voltak a háború utáni gyermekkönyvek irodalmi nyelvére. Ez idő óta szinte mindegyik nagy cseh és szlovák író alkotásainak egy részét a gyermekeknek szánja. Csehszlovákiában évente mintegy 450 gyermekkönyv jelenik meg, több mint 14 millió példányban. Két kiadóvállalat — az Albatros és a Mladé letá — kizárólag gyermek- és ifjúsági könyveket ad ki. Minden egyes könyv értékes műalkotás, nem csupán tartalmi, hanem képzőművészeti szempontból is. Kiváló írók és képzőművészek foglalkoznak a gyermekirodalommal. Munkájuk eredményéről a nagy példányszám, a különböző kiállításokon és könyvvásárokon elért sikerek tanúskodnak. Egy átlagos ember évente körülbelül 30 könyvet olvas el, egész életében tehát mintegy kétezret. A cseh és a szlovák olvasók állítólag a legszorgalmasabbak közé tartoznak. Ehhez többek között a könyvek olcsó ára is hozzájárul. A gyermekkönyvek átlagos ára 10 korona (15 Ft) körül mozog ami még a gyermekek zsebpénzéhez képest sem nagy összeg. Ezért nem is csodálkozhatunk, ha egy- egy 13 éves olvasó könyvtárában 60—70 könyvet is találunk. Igen fontos szerepe van a könyvtár-hálózatnak is. Csehszlovákiában összesen 13 635 kölcsönkönyvtár, s mindegyikben külön gyermek- részleg is működik. Ezeket a 6—15 éves gyerekek legalább háromnegyede látogatja. A könyvek kiválasztásában, a világirodalmi alkotások közti eligazodásban a szülőkön és tanárokon kívül az ifjú olvasók tanácsot kapnak a kiadóvállalatok szakembereitől is. (Orbis—KS) A horgász nem szereti a halat — tartja a mondás. Ez persze csak a csendes sport kedvelőinek rovására elsütött tréfa. Az étkezési szokások, a halfogyasztás inkább megszokás, hagyomány kérdése, így van ez Kubában is. Bármilyen furcsa, az 5700 kilométernyi tengerparttal rendelkező szigetország lakossága csak most barátkozik a halételekkel. Egészen a néhány évvel ezelőtti időkig hiányzott a lehetőség ahhoz, hogy a halfogyasztás szokása kialakuljon. A forradalom előtti Kubában ugyanis nem használták ki a tengerben rejlő kincseket. A halászok olyan körülmények között és olyan eszközökkel dolgoztak, mint Hemingway öreg halásza. 1958-ban tizenháromezren voltak, többségük analfabéta. Maguk fabrikálta lé- lekvesztőkön küszködtek az elemekkel és a cápákkal a megélhetésért, pontosan úgy, ahogy az öreg Santiago. Nem kimélték őket a szárazföldi cápák, a felvásárlók sem. Egy halász évente 150—200 dollárnyi jövedelemre tett szert. Egy év alatt 20 ezer tonna halat fogtak ki egész Kubában, s ezzel körülbelül ötmillió dollár értékű exporthoz juttatták a nagykereskedőket. A nagy fordulat 1963- ban vette kezdetét, öt évvel a forradalom győzelme, a legsürgetőbb feladatok megoldása után Kuba nekilátott, hogy „meghódítsa” a tengert. S nem is akármilyen sikerrel tette: ma Havanna büszkélkedhet Latin-Ame- rika legnagyobb halászkikötőjével. Szovjet segítséggel, 40 millió peso költségei (1 peso = 13 forint) épült. A havannai halászflotta 40, átlagosan 2000 tonnás hajója a Mexikóiöböl, az Atlanti- és a Csendes-óceán nemzetközi vizein halászik. Valóságos úszó kombinátok ezek: a halrajokat lokátorokkal derítik fel, nemcsak kifogják, hanem tisztítják és hűtőterükben raktározzák a zsákmányt. A Havannával átellenes parton, Cienfuegosban épül a második halászkikötő; a cienfuegosi flotta hamarosan felzárkózik a havannai mellé. A sekély, part menti vizek, gazdag állatvilágukkal a rákha- lászflotta kis motorosainak a vadászterületét alkotják. A mai 35 ezer halászati dolgozó — a parti rakodókat leszámítva — legalább szakmunkás-képesítéssel rendelkezik. A technikusi, a felsőfokú végzettségűek aránya is gyorsan nő, mert a modern technika több szakértelmet követel, amelyet ma már a hazai tanintézetekben szereznek meg. Munkájuk eredménye a fejlődés ékesszóló bizonyítéka: tavaly közel 200 ezer tonna kifogott hal és több mint 70 millió dollár értékű export. A tengeri ínyencségekből ma már Kubában bő választékot, elegendő mennyiséget kínálnak az éttermek, az üzletek. Ez igen fontos, nemcsak azért, mert a halfélék ízletesek és a húséval azonos táp- értékűek, hanem azért is, mert a hústermelés egyelőre korlátozott, a hús árusítását még nem vonhatták ki a jegyrendszer keretéből. Mégis, a lakosság proteinfogyasztásának egyelőre csak 18—20 százaléka tengeri eredetű. De az egykor kényszerű megszokásból eredő hagyomány már nem tarthatja magát sokáig. A tenger meghódítása az emberek ínyének meghódítását is maga után vonja. (Haszonits) bai távolsági közlekedésnek. És mindkettő — az egyik még, a másik már — egy kicsit a jelen is. Kubában 1837-ben adták át az első vasútvonalat, a hatodik ország volt a világon, ahol megindult a rendszeres vonatközlekedés. A századfordulón, a cukoripar modernizálásakor épült ki a két nagyvárost, az egymástól majdnem kilenc- száz kilométerre fekvő Havannát és Santiago de Cubát összekötő egypályás „Központi Vasút” és a nagyobb cukorgyárakhoz ágazó szárnyvonalai. A győztes kubai forradalom a vasúti közlekedésben ezeket az ötven-hatvan éves, muzeális állapotokat, s a gőzösök Havanna—Santiago közötti másfél-kétnapos menetidejét örökölte. A közúti helyzet sem volt sokkal jobb: a vasúttal párhuzamosan futó „központi országút” is csak kétszer egysávos. Ennek a helyzetnek a felszámolásához azonban csak a forradalom győzelmét követő időszak belső és külső — a múltból örökölt és az Egyesült Államok által kiprovokált — gazdasági gondjainak leküzdése után jöttek létre a feltételek. Még négy éve sincs, hogy a kubai vasútépítők belekezdtek a nagy vállalkozásba: a 880 kilométer hosszú új Havanna—Santiago vonal építésébe, s az első 280 kilométeres szakaszon — Havanna és Santa Clara között — az egyik sínpárt már át is adhatták a forgalomnak. A tervezők — bizonyára sokkal inkább, mint múlt századi elődeik — számítanak arra, hogy á most épülő vasút sokáig fog szolgálni, azt azonban el akarják kerülni, hogy néhány évtized múltán az ő művük is „muzeális értékké” váljon. A tervezésnél a dinamikus fejlődésnek indult kubai gazdaság ezredfordulóra várható igényeiből indultak ki, s maga a pálya is úgy épül, hogy megfeleljen az akkorra tervezett óránként 200 kilométeres utazási sebesség technikai feltételeinek. Ez persze nem egycsapásra valósul meg. Kezdetben óránkénti száz kilométer körüli sebességgel számolnak, hogy minden egyes elkészült szakaszt azonnal használatba lehessen venni, hiszen égetően szükség van rá. A már megindult forgalom mellett azután fokozatosan szüntetik meg a szintbeli kereszteződéseket (amihez a feltételeket természetesen előre „beleépítik” a vonalba) és szerelik fel a nagyobb sebességekhez szükséges jelző- és biztonsági berendezéseket. így a jövő évtized második felében szeretnék elérni az óránként 150 kilométeres csúcssebességet, a 10—12 órás menetidőt Havanna és Santiago között. Az új, gyors, légkondicionált vonatok addigra bizonyára meghódítják az utasokat, akik ma, ha tehetik, a repülőgépet választják, vagy ha nem tehetik — mivel a légiközlekedés kapacitása véges — inkább vállalják a hosszú országúti utazással járó kényelmetlenségeket a légkondicionált távolsági autóbuszokon. A szovjet segítséggel tervezett, szovjet gépekkel megvalósuló beruházás teljes üzembe állásáig — s egy ideig még azután is — a kacskaringós „történelmi” vasút tovább szolgál az áruszállításban. Végleg akkor vonul majd nyugdíjba — s lesz bizonyára egy része valódi múzeum — amikor elkészült az új, hatsávos „központi autópálya’’ is, Kuba jövő századi közlekedésének másik fő ütőere. V. H. I. Kubai közlekedés Múlt és jövő között Múltja és jövője van a kuLengyelország 2000-ben Fácántenyésztő farmok Néhány évvel ezelőtt létesült Ulánbátor közelében Mongólia első fácántenyésztő gazdasága. Ma ezeknek a hasznos madaraknak a száma meghaladja az ezret. A gazdaság a tenyésztéshez szükséges felszereléseket a Bolgár Népköztársaságtól kapta. Ez a szép madár azzal vonta magára a szakemberek figyelmét, hogy rendkívül jól hasznosítható a mezőgazdaság kártevői ellen. A legújabb demográfiai adatok szerint Lengyelország lakossága a feltételezettnél gyorsabban gyarapodik. Az 1977-es előrejelzések szerint az ezredfordulóra az ország lakossága a várt 38—39 millió helyett meghaladja a 41 milliót. A becslések szerint 1990- ben várhatóan másfél millió 14 éven aluli gyermek, ugyanakkor ötmillió nyugdíjas él majd az országban. A nemek közötti arányok is egyre jobban kiegyenlítődnek. 1975-ben ezer férfire 1059 nő jutott. 1990-ben az arány tovább javul: ezer férfire 1030 nő jut, 2000-ben pedig 1017. A tudósok számítanak arra is, hogy a városba áramlás üteme meglassul, és így csak a lakosság 68,7 százaléka él majd az évszázad vége felé városokban. Az adatokat a Lengyel Tudományos Akadémia „Lengyelország 2000-ben” című kiadványában tette közzé. Az előrejelzéseket számba veszik a jövő szociálpolitikai intézkedéseinek a kialakításánál. Brecht-m úzeu m A helyreállítási munkák után az idén megnyitották a mű zeummá átalakított Brecht- házat az NDK-bdi Buckowban. A nyaralót, ahol a drámaíró és felesége Helene Weigel színésznő lakott, már korábban emlékhelynek nyilvánították. Képünkön: a „Kurázsi mama” híres ekhós szekere. Gyermekkönyvek Csehszlnákiábai