Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-04 / 234. szám
2 KÉPÚJSÁG 1978. október 4. Vietnam Súlyos árvízkárok A vietnami árvízkatasztrófa méretei egyre riasztóbbá válnak. Ez tűnik ki abból a jelentésből, amelyet kedden reggel adott ki az árvízvédelem megszervezésére életre- hívott kormánybizottság. A Délkelet-Ázsiában pusztító tájfunok nyomán Vietnam- szerte továbbra is rendkívüli mértékű az esőzés. Közép- Vietnam történelmi városá- ban; Huéban a múlt hónap végen egyetlen nap leforgása alatt 825 mm eső hullott. A kormánybizottság tájékoztatója szerint szeptember 28-ig 935 ezer hektárnyi termőterületet öntöttek el a megduzzadt folyók. Ebből több, mint 650 ezer hektár termése, jórészt rizs, teljesen megsemmisült. Jelenleg országos viszonylatban 2,6 millió tonna élelmiszer hiányzik. A növekvő árvízveszély több mint 4 millió ember életét érinti, és közülük 2,7 millióan azonnali élelmiszer- és gyógyszersegélyre szorulnak. Az első összegzések szerint eddig 550 ezer ház semmisült meg. Az elöntött területeken súlyos veszteségek érték az állatállományt is: a veszteség mértéke 10—20 százalékos (MTI) * A vietnami külügyminisztérium kedden este nyilatkozatot tett közzé a VSZK államhatárai ellén elkövetett újabb kínai provokációkról. A dokumentum a többi között rámutat, hogy szeptember eleje óta felfegyverzett kínai hajók nyolc alkalommal megsértették Vietnam területi vizeit, rálőttek vietnami halászokra és veszélyeztették a térség biztonságát. A fent említett időszakban a kínai fegyveres erők a VSZK szárazföldi határait tíz alkalommal sértették meg. A kínai területsértő akciókkal kapcsolatban a vietnami külügyminisztérium kedden memorandumot adott át a Kínai Népköztársaság hanoi nagykövetségének. A dokumentumban Hanoi éles tiltakozását fejezi ki az ismétlődő és sorozatos kínai határsértések ellen, egyszersmind felszólítja Pekinget: tegyen határozott intézkedéseket a provokációk megismétlődésének megelőzésére. Szovjet küldöttség Bonnban Washington Új törvény a diplomatákról Carter amerikai elnök aláírta azt a törvényt, amely korlátozza az Egyesült Államokban — ezen belülaz ENSZ-képviseleteken — működő külföldi diplomaták sérthetetlenségét és kiváltságait. Az új törvény 90 nap múlva lép életbe. Az új törvény elsősorban azt jelenti, hogy új bírósági eljárási rendet vezetnek be a diplomáciai sérthetetlenséget és kiváltságokat élvező személyekkel szemben. A nemzetközi életben példa nélkül álló az a tétel, amely szerint a diplomáciai képviseletek munkatársainak amerikai bíróságokhoz kell fordulniuk azért, hogy megállapítsák a diplomáciai sérthetetlenségre és kiváltságokra való jogukat. Az új törvény komoly nézeteltéréseket okozhat a diplomáciai képviseletek és a fogadó ország, következésképpen a két érintett állam között. Az amerikai kormányzat döntése komolyan aggasztja az Egyesült Államokban akkreditált diplomatákat, mivel ellentétes azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket az Egyesült Államok a diplomáciai kapcsolatokra vonatkozó 1961-es bécsi szerződés aláírásával magára vállalt, s ellenkezik a nemzetközi jogi alapelvekkel és normákkal. Szovjet kormányküldöttség érkezett Bonnba a Bundesrat meghívására. A delegációt Ivan Kebin, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nemzetiségi tanácsa törvény- előkészítő bizottságának elnöke, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vezeti. A szovjet vendégek találkoztak Hans Koschnick- kal, a brémai szenátus elnökével és Walther Leisler Kiep alsószászországi pénzügyminiszterrel. A szovjet és nyugatnémet tárgyalófelek megvitatták a két ország közötti gazdasági együttműködés legfontosabb kérdéseit valamint a középeurópai haderőcsökkentés és a leszerelés legégetőbb problémáit. (TASZSZ) Nimeri az NSZK-ban Dzsafar Nimeri szudáni államfőt, aki hivatalos látogatáson tartózkodik az NSZK-ban, fogadta Helmut Schmidt kancellár (Képtávírónkon érkezett) Szekér Gyula hazaérkezett Szekér Gyula, a Miniszter- tanács elnökhelyettese kedden hazaérkezett Ulánbátorból, ahol a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 87. ülésén vett részt. (MTI) VARSÖ A PAP lengyel hírügynökség kedden kiadott közleménye szerint elhalasztották a lengyel párt- és kormány- küldöttség eredetileg keddre bejelentett hivatalos bulgáriai látogatását, mivel Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, a delegáció vezetője influenzában megbetegedett. A látogatás új időpontját a két ország a közeli napokban rögzíti. (PAP) BUDAPEST Az Opus pacis és a^ Országos Béketanács katolikus bizottsága Bánk József érsekpüspök elnökletével együttes ülést tartott. Áttekintették a békemozgalmi feladatokat és kifejezték készségüket, hogy részt vállalnak a IX. magyar békekongresszus előkészítésében és munkájában. Az Országos Béketanács katolikus bizottságának megyei elnökei és titkárai ugyancsak tanácskoztak a katolikus papi békemozgalom feladatairól. PRÁGA Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, aki hétfőn este egynapos látogatásra érkezett, kedden megbeszélést tartott Andrej Barcák csehszlovák külkereskedelmi miniszterrel. A találkozón megvitatták a csehszlovák— magyar kereskedelem ez évi alakulásával összefüggő időszerű kérdéseket, valamint a jövő évi árucsereforgalomra vonatkozó kétoldalú tárgyalások előkészítését. (MTI) BONN Párizs után kedden Bonnba érkezett Zbigniew Brze- zinski, Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. Az amerikai politikus a Camp David-i találkozóról tájékoztatja a nyugatnémet vezetőket. Hasonlóképpen informálja az NSZK kormányfőjét Carter és Gromiko szovjet külügyminiszter megbeszéléseiről és a SALT—2 tárgyalások alakulásáról. Horst Grunert Carternél Carter amerikai elnök fogadta Horst Grunert-et, az NDK új washingtoni nagykövetét. A képen jobbról balra Carter, az NDK nagykövete és annak felesége. (Képtávírónkon érkezett) Carter és Somoza Kedd esti kommentárunk. Carter amerikai elnök újabb, minden korábbinál megdöbbentőbb tanúbizonyságát adta annak, mennyit is ér az „emberi jogok védelmében” meghirdetett kampánya. Miközben világszerte mély együttérzéssel figyelik az emberek az élet-halál harcában vérző nicaraguai nép küzdelmét a Somo- za-rezsim állig felfegyverzett katonáival, Carter egyszerűen még fogadni sem volt hajlandó a nicaraguai ellenzéki Széles Front képviselőit. Pedig mibe került volna az amerikai elnöknek, ha fogadja őket? Semmibe — azaz hogy mégis! Számolni kellett volna azzal, hogy más latin-amerikai népek is kapva-kapnak az alkalmon és elküldik képviselőiket Washingtonba, hogy valósághű beszámolót adjanak a Chilében, Paraguayban, Argentínában és más országokban uralkodó állapotokról — a legalapvetőbb emberi jogok lábbal tiprásáról az Egyesült Államok szomszédságában. De ez „csak” távlati veszély, amivel szembe kellett volna néznie Carternak. Közelebbi volt viszont az, hogy ha a találkozó létrejön, magyarázkodnia kellett volna. Megindokolni többek között azt, hogy az év első felében miért gratulált titkos levélben Somozának az „emberi jogok fokozott tiszteletben tartásáért”; a népi felkelés kiterjedésekor miért küldött zsoldosokat, népirtásban jeleskedő „szakembereket” a rezsim támogatására; miért jelentek meg végül amerikai hadihajók, repülőgépanyahaj ók Nicaragua partjainál? A találkozó azonban elmaradt, a nicaraguai nép képviselői hiába mentek Washingtonba, a Fehér Ház kapui zárva maradtak előttük. Ellenben az amerikai külügyminisztérium felajánlotta, hogy közvetít a nicaraguai ellenzék egy csoportja és Somoza diktátor között. E közvetítés fő célja már most aligha lehet kétséges: minden áron megvédeni az Egyesült Államok érdekeltségeit Nicaraguában. Akár Somoza menesztésével is... Jól bevált amerikai módszer szerint csak egy újabb, s Washington számára is elfogadható politikust kell találni.... Időközben csitul a fegyverropogás Nicaraguában, de a kivégző osztagok sortüze még gyakran megtöri a dermesztő csendet és robajuk messze elhallik. A felkelők a hegyekbe, a velük szolidáris szomszédos országokba menekültek. Az USA és Nicaragua fővárosához egyaránt közel lévő Panamavárosban a térség 15 államának képviselői biztosították szolidaritásukról, támogatásukról a felkelőket. Egyben a nicaraguai diktatúra elítélésére és bajkottálására, a kapcsolatok megszakítására szólították fel a világszervezetet, valamint Latin-Ame- rika és az egész világ minden demokratikus kormányát. Ügy tűnik, a Carter-adminisztráció nem tartozik ezek közé. KOCSI MARGIT Közel-Kelet Zsákutca és kiüt Az egyre mélyebb zsákutcába torkolló szadati 'külön- utas politikából származó veszélyek elhárításának útját- módját keresték nemrégiben a Damaszkuszban összegyűlt négy arab ország — Szíria, Líbia, Algéria és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság —, valamint a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetői. Az ún. Szilárdság Frontjának tagjai tanácskozásukon kidolgozták közös stratégiájukat, amellyel az arabök igazságos ügye és az átfogó közel-keleti békerendezés ellen intézett legújabb amerikai—izraeli—egyiptomi kihívással szemben kívánnak fellépni. o A Camp David-ben Carter amerikai elnök közreműködésével létrejött megállapodásokat a damaszkuszi csúcs- értekezlet résztvevői teljes mértékben elvetették. A szó- használatot tekintve példa nélkül álló visszautasításban és bírálatban részesült Anvar, Szadat egyiptomi elnök. A konferencia házigazdája, Hafez Asszad szíriai elnök megnyitó beszédében így jellemezte: „Szadat elárulta az arabok ügyét, különbékét kötött Izraellel, hátat fordított az araboknak, az arab történelemnek”. Megállapítva, hogy Camp David-ben létrejött két keretmegállapodás olyan behódolást jelent Izrael és imperialista pártfogója, az Egyesült Államok előtt, amely teljességgel elfogadhatatlan az arab nemzet számára, a csúcsértekezlet akciótervet fogadott el a Pax Americana meghiúsítására. A résztvevők elhatározták, hogy megszakítják a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat Egyiptommal: szorgalmazzák az Arab Liga és szervezetei székhelyének Kairóból való áthelyezését: Asz- szad elnököt megbízták azzal, hogy keresse fel az arab országokat, s igyekezzék elnyerni támogatásukat a damaszkuszi határozatokhoz, valamint vitassa meg velük az egyiptomi kormányt kirekesztő arab csúcsértekezlet megtartásának lehetőségét; javasolták a front országainak, hogy erősítsék kapcsolataikat a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, s a csúcsértekezlet résztvevői megbízták Asszad elnököt, hogy nevükben lépjen érintkezésbe a szovjet kormánynyal; fenntartás nélküli támogatásukról biztosították a PFSZ-t és elsőrendű feladatnak minősítették az Izraellel immár egyedül konfrontáló Szíria katonai és gazdasági megerősítését. e Figyelemre méltó, hogy az „ötök” nem csak általánosságban ítélték el az Egyesült Államok politikáját, hanem megállapították: Washingtont immár nem közvetítőnek, hanem ellenségnek tekintik. Nem változtatott ezen az sem, hogy a csúcstalálkozó után Asszad elnök szóba állt az USA képviselőjével, Cyrus Vance külügyminiszterrel, aki előzőleg Jordániában és Sza- ud-Arábiában próbálta „eladni” a Camp David-i megáll apadásokat, s e célból érkezett Damaszkuszba is. Itt azonban határozott, a mini- csúcsértekezlet döntéseivel összhangban lévő választ kapott: Szíria teljes egészében elutasítja a Camp David-i egyezményeket, mert"— mint Asszad elnök kifejtette — ezek kizárólag Izrael érdekét szolgálják. Vance-nek egyébként nem sikerült meggyőznie Camp David „igazáról” az Egyesült Államókhoz sokkal barátibb száliákkal kötődő Jordániát és Szaud-Arábiát sem. Az amerikai részről reá kifejtett erős nyomás ellenére. Husz- szein jordániai király nem volt hajlandó csatlakozni a Camp David-i megállapodásokhoz. amelyek pedig — legalábbis a Ciszjordániára és gazai övezetre vonatkozó egyezmény — nélküle bajosan valósíthatók meg. Husz- szein személy szerint talán hajlana is a csatlakozásra, nem zárható tehát ki ez a lehetőség. de jelenleg nem engedheti meg ezt magának. Figyelembe kell ugyanis vennie, hogy lépésével veszélyeztetné országának az utóbbi években Szíriával kiépített szoros kapcsolatát, valamint ízt is, hogy alattvalóinak fele palesztin. No meg — amint azt egy, a királyhoz közelálló jordániai személyiség megjegyezte: „az uralkodóban erősen él a történelmi túrhat. Nem óhajt olyan emberként bekerülni a tankönyvekbe, aki az arab Jeruzsálemről való lemondás bűnét elkövette.” Jeruzsálemről ugyanis semmiféle megállapodás nem született Camp David- ben, ráadásul Begin izraeli kormányfő sietve le is szögezte, hogy „a város oszthatatlan”. .. o Nyíltan nem ellenzi a megállapodásokat az USA elsőszámú arab barátja, Szaúd- Arábia, de óvakodik attól, hogy tapsoljon nekik. Az iszlám szent helyeinek őrzője nehezen adhatja áldását a szent városnak tartott Jeruzsálem kiárusítására. Ríjad tartózkodó magatartása arra vezethető vissza, hogy kettős félelem gyötri: egyrészt attól tart, hogy Szadat elnök esetleges bukása baloldali fordulatot idéz elő Egyiptomban, ami az egész térségben a haladó irányzatokat erősíti. így hát, ha Szadat különbékét köt Izraellel, Szaúd-Arábia — jobb híján — kénytelen lesz támogatni őt. De Rijadban „fáznak” is ettől a különbékétől, mert az meggyorsíthatja az erők polarizálódását az arab világban, mégpedig feltehetően a haladó irányzatok javára. . Ezért óvatoskodott Ríjad Vance-szel, de ugyanúgy a Szilárdság Frontja képviseletében odalátogató Asz- szad szíriai elnökkel is. Mindenesetre tény, hogy két héttel a Camp David-i megállapodás után Szadat elnök gyakorlatilag még mindig egymagában áll az arab világban. Még azok a retrog- rád erők, amelyek titokban rokonszenvezitek vele, sem tartják tanácsosnak a mellette való nyílt kiállást. Na- gyonis kérdéses, vajon képes lesz-e az egyiptomi elnök arra, hogy egyedül hajtsa végre a megállapodásokat. Washingtoni vélemény, hogy „valószínűleg igen”, de arab illetékesek magánúton azt mondják, ha Szadat kitart jelenlegi álláspontja mellett, akkor a sikernél nagyobb esélye van a bukásra. De kérdés az is, képes lesz-e a Szilárdság Frontja arra, hogy elszigetelje Szadatot, visszafordítsa kapituláns politikáját? Nehéz erre határozott választ adni, mert a damaszkuszi csúcs ugyan rámutatott a kiútra, de minden azon múlik, milyen következetességgel ültetik át gyakorlatba a front résztvevői a határozatokat, s milyen mértékben tudják megnyerni nemes ügyüknek további arab országok támogatását. PÁLFI VIKTOR
