Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-29 / 256. szám
A IvÉPÜJSÁG 1978. október 29. A Müller-brigäd... Az építkezésen alig látszanak az emberek. Hárman a betont adagolják a darusnak, a másik sarkon páran földmunkát végeznek. Amott meg elemeket rak el egy daru, vannak legalább harmincán, de eltűnnek a térben. A munkások mintha észre sem vennék az idegent Egyszer megnéztek bennünket — talán nem látszottuk főnök félének — tették a dolgukat tovább. Odaiténfer- günk a három betonrakó ember mellé. Áldogáltunk pár percig, az egyik felnéz, rögtön megragadjuk az alkalmat. — A brigádvezetőt keressük. — Ott van a másik oldalon, a legkövérebb embert keressék — mondja. — Megismerik, nincs olyan terebélyes több. Szót fogadunk. — Müller Györgyöt keressük, — mondjuk az előbb jelzett helyen. Egy nyolcvan kiló körüli jelentkezik. — Én vagyok — hitetlenül nézünk rá. — Ilyenek, mindig viccelnek — nyugtatgat. Müller (26) György nem kertel, mikor megkérdezem: „Ha ide helyezkednénk befogadnának-e?” — Jöhet nyugodtan. Ebbe a társaságba be kell illeszkedni. Másképp nem megy. — De ha okoskodnék? — Visszaküldenénk oda, ahonnét gyütt. Megértem Mülleréket. Hosszú idő alatt szokott ösz- sze a brigád, akkor egy gyütt-ment ne okoskodjon. — A brigádban van-e torzsalkodás? — összeszólalkozunk egy kicsit, a családban is előfordul. Másnap kibékülünk, — mondja mosolygva a brigádvezető. Olyan mindenes féle „csapat” ez. Eredetileg kubikosok lennének, de a munka megkövetelte, hogy az építőipari szakmák mindegyikét ismerjék. A főnökség pedig gondoskodik mindig változatos elfoglaltságról. Most Szekszárdon a Gyógyszertári Központon dolgoznak, betonoznak. Hárman a tetőn fogadják a masszát, négyen lent küldik a darus segítségével az anyagot. A 'brigádvezető 26 éve dolgozik a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, a többiek is törzsgárdatagok, 10—15 éve itt a munkakönyvük. Ök heten: Müller (26) György, Bedő János, Lipics János, Krémer András, Ax Eduárd, Pálinkás József és Müller (36) György — Gyönk, Szakadát és Udvari illetőségűek. — Megéri bejárni: otthon reggel beleülünk a buszba és kész, kényelmesen jövünk — mondja egyikük. Olyan vidáman mondják ezt az utazást, mintha a szomszéd házba járnának munkába. Érthető. Hosszú ideig dolgoztak Tamásiban. Mindenki külön-külön járt a menetrendszerű járattal. Most meg a ház előtt áll meg a busz A további beszélgetést már csak a brigádvezető társaságában folytatjuk. Van anyag, van daru ... nem érnek rá holmi... — Mit neveznek maguk jó munkának? — (Kedves Olvasó, ne mosolyogjon a kérdésen, hiszen ön is szeret dolgozni, csak nem vallja be, másnak!). — Tömegmunka legyen. Olyan mint ez. Folyamatosan tudjunk termelni hetekig, hónapokig. Ne kelljen naponta szedni a sátorfáinkat, új helyen, más körülmények között dolgozni. A hosszú ideig tartó munka nekünk is, a vállalatnak is jól jön. így van látszatja — a falakon is, a borítékban is. — A kereset? — Négyezer körül van. Tudják maguk: bérszint van, azt tartani kell. Ismerjük mi ezeket a dolgokat, nem nagyon reklamálunk. A főnökségnek gazdálkodni kell, tudjuk jövőre több lesz a pénz, úgy számítunk. — Tudnának többet dolgozni? — Ha tömik az anyagot, megy az építés. Azért jövünk hazulról, hogy pénzt keressünk. Sajnos van cement-, daruhiány. A folyamatos munka még nem megy. Szóval sokszor többet is dolgozhatnánk. — Veszekednek ezért? — Hogyne. — És? — Ha hétközben nem tudunk dolgozni, bejövünk szombat, vasárnap. Köz'ös az ügy. Gyurkovics Ferenc alkalmi fotós és a TOTÉV oktatási előadója nem bírja ki, hogy az iskoláról ne kérdezzen. — Hat osztály van mindegyiknek. Mikor mi voltunk fiatalok, csak ennyi kellett. — Be kéne fejezni! — mondja az oktatási felelős. — Nem megy már. Nem való a kezünkbe ceruza. A legidősebb 57, a legfiatalabb 39 éves. Maradunk hat osztályosok. Lassan visszasétálunk a többiekhez. A brigádvezető megfogja a lapátot és már nem létezünk számára. * A TOTÉV Müller-brigád- ja aranykoszorús kollektíva. Minden reggel beülnek a buszba, útközben megbeszélik a család, a világ dolgát. Napközben erejükhöz, az anyagellátáshoz mérten becsülettel dolgoznak. Tavaly balesetmentes munkavégzésért 5000 forint jutalmat kaptak. Mindenféle gyütt-merit embert nem fogadnak maguk közé. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gyurkovics Ferenc 60 éves a Komszomol Raisza és még 38 millióan Raiszával Közép-Azsia szívében, Tádzsikisztánban találkoztam. A világ egyik legnagyobb vízierőműjét, a befejezéséhez közeledő nureki vízilépcső építkezését látogattam meg. A tadzsik Komszomol helyi vezetői kísértek az úton. Valamennyiüket illendően bemutatták, munkabeosztás és Komszomol-funkció akkurátus felsorolásával. Egyedül Raisza bemutatása sikeredett kissé kurtára. Öró- la csak annyit mondtak: Raisza Kim, 23 éves, komszomo- lista. A hosszúra nyúlt látogatáson sóikat beszélgettem Raiszával. Megtudtam, hogy nagyszülei az 1905-ös orosz— japán háború során költöztek el Koreából, s a család azóta is Taskentben él. Raisza hát- borzongató legendákat idézett fel a zord Vahs folyóról, hosszasan ecsetelte Nagy Sándor erre tévedt hadseregének legendás sorsát, s csak mellékesen említette meg, hogy élete nagy kalandjának tekinti jelenlegi munkáját. Foglalkozása technikus, egy építkezés egyik mellékrész- legénék anyagfelelőse. Mi ebben a kaland? Én is ezt kérdeztem. Raisza nagyon lekapott a kérdés miatt. „Hát ez a sokféle ember, a világra szóló alkotás, a megállíthatatlan lendület...” — és ömlött belőle a szó. A kis termetű lány páratlan hévvel beszélt anyagtervekről, óriásgépekről, teljesítésekről, Misáról, Ahmedról, Gricse- rékről — számomra lényegtelennek tűnő részletekről. Csak kis idő múltán jutottam el a gondolathoz, hogy ezek a „részletek” teszik ki Raisza életét, mint ahogy valamennyiünk élete a mindennapok jelentéktelennek tűnő apró mozzanataiból tevődik össze. S Raiszáéban — az ő szavait idézem — min- ez, az idesereglett több tucatnyi nemzetiségű munkással azonos módon, a maradandó, a nagy alkotás, a hatalmas vízi erőmű létrehozásának alárendelve. Raisza átforrósodott hangja, kipirult arca cseppnyi kétséget sem hagyott bennem, hogy szívéből beszél, nem „kincstári szöveget lök”. Tiszteletet éreztem iránta, az ügyében mélyen hívő embert megillető tiszteletet. Egyetlen egyszer sem ejtett ki a száján nagy szavakat, olyat, mint az emberiség előrehaladása, a jövő építése, stb., de nekem Raisza általában éppen akkor jut az eszembe, ha valaki erről a témáról beszél. S mindig így: Raisza a komszomolista. 1918. október 29-én a munkás- és parasztifjúság szövetségeinek első összoroszorszá- gi kongresszusán megalakították az Orosz Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Csaknem hat évvel később a szövetség Vlagyimir Iljics Lenin nevét vette fel. S hamarosan a Komszomol megkapta a legmagasabb kitüntetést, a Vörös Zászló Érdemrendet tagjainak helytállásáért a külföldi intervenciósok és a fehérgárdisták elleni küzdelemben. A Szovjetunió vezetői a polgárháborúban harcoló kétszázezer komszomolista hősiességét ismerték el a kollektív kitüntetéssel. A mai komszomolisták erre a kitüntetésre a legbüszikéb- bék: a fiatal forradalom megvédői sorában elődeik a vérüket áldozták, s ez a maiakat is kötelezi. Ma csaknem 38 millió tagot számlál a lenini Komszomol, tizennégy és huszonnyolc év a Komszomol-tag- ság alsó és felső határa. A mai 38 millió nagyszerű hagyományokra tekint visza. A komszomolisták élenjáró szerepet vállaltak az iparosításban, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és az első ötéves terv teljesítésében. A Komszomol megbízottjai részt vettek a hőskorszak nagv építkezésein, a dnyeperi vízi erőmű, a mag- nyitogorszki kohómű, a harkovi és sztálingrádi .traktorgyár felépítésén, ott voltak az Amúr partján, amikor szinte a semmiből felépítették Komszomolszk városát, ásták a földet Moszkvában az első metróépítkezésen. Háromszázötvenezer komszomolista ment egy emberként vidékre az első hívásra, hogy részt vegyen az analfabétizmus elleni küzdelemben, véghez vigye a kulturális forradalmat. A második világháborúban 11 millió olyan katona harcolt a fronton, vagy partizánként a hátországban, aki a zsebében hordta féltett kincsét, a Komszomol-tagsági igazolványt. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején terjedt el a védnökségi mozgalom: az ifjúsági szervezet védnökséget vállalt a Szovjetunió szinte valameny- nyi nagyberuházása, kiemelt építkezése felett Fél millió, a szervezethez tartozó ifjú indult el teljesen szabad akaratából, a Komszomol megbízó levelével a zsebében Kazahsztán, Szibéria, az Urál és a Volga-vidék szűzföldeire, hogy termőre fordítsa a parlagon heverő területet. Az első önkéntesek egyenesen a Komszomol VII. kongresszusáról, a gyűlésteremből indultak el a távoli tajgába szinte néhány órával azután, hogy L. I. Brezs- anyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára a szovjet ifjúság támogatását kérte korunk egyik legnagyobb vállalkozásának sikerre viteléhez, a Bajkál— Amúr vasúti főútvonal felépítéséhez. Elindulásukat követően, napok alatti újabb százötvenezren kérték a Komszomol megbízólevelét, fiúk, lányok egyaránt, ötödrészben teljes családostul. Az idén, a szervezet Vili. kongresszusán háromszázan ismét bőröndökkel érkeztek az ülésterembe, hogy kongresszusi küldött! megbízatásuk teljesítése után nyomban indulhassanak a BAM építkezésére. A kongresszuson egyébként felmérhették az eddig megtett utat a tervezett vasút egyharmada, 1100 kilométer hosszú szakasz elkészült a hozzátartozó hidakkal, alagutakkal egyetemben. Csaknem félszáz település jött létre az addig teljesen lakatlan taj- gában. S bár télen mínusz ötven fok alá, nyáron pedig .gyakran plusz negyven fok fölé száll a hőmérő higan- szála, a fiatalok tudják, hogy egyedülálló vállalkozás részesei, a világon ilyen hosszú vasútvonalat nem építettek az örök fagy világában, s bár az építők átlag életkora 23 év, helytállásuk a felnőttet is bámulatra készteti. A hatvanéves Komszo- molról elmondható — bár tagjai ilyennel kérkedni nem szoktak —, hogy a világ egyik legrégibb ifjúsági szervezete, de minden esetre a legnagyobb tagságot számláló stb. Hanem ami enngl talán fontosabb, a nemzetközi ifjúsági mozgalomban a legaktívabbak közé 'tartozik. Mindent megtesz annak érdekében, hogy a Szovjetunió pártjainak lenini békepolitikája a világ haladó, demokratikus fiataljainak körében mind nagyobb visszhangra találjon. A Komszomol 130 ország 1350 nemzeti illetve nemzetközi, regionális ifjúsági szervezetével tart fenn kapcsolatot. Aktívan részt vesz minden olyan politikai rendezvény, találkozó, akció előkészítésében, amely a fiatalok békevágyának, a haladó demokratikus erők együttműködési kézségének, a haladás iránti elkötelezettségnek ad hangot, illetve amely kifejezi az ifjúság szolidaritását a társadalmi fel- szabadulásukért, nemzeti függetlenségükért harcoló népekkel. A Komszomol aktívan részt vett az idei, havannai világifjúsági és diák- találkozón, a lányok világ- találkozóján, a „Süssön mindig a nap” elnevezésű gyermekfesztiválon, korábban a budapesti európai ifjúsági leszerelési konferencián, az európai fiatalok varsói találkozóján, a leningrádi „Október és az ifjúság” nemzetközi találkozón. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Lenini Komszomol közötti gyümölcsöző, testvéri kapcsolatok fejlődnek. Ennek talán leglátványosabb megnyilvánulása, az 1975-ös magyarországi magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál és a leningrádi szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztivál híven reprezentálta a két nép illetve a két ország fiataljai között fenálló barátságot. HAHN PÉTER A középiskolás Jurij Szoljonok, a novopolocki amatőr csillagász klub tagja már felfedezésekkel is dicsekedhet — új csillagot talált a Hattyú-csillagképben. (Fotó: — TASZSZ—MTI—KS)