Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
1978. október 1. ÍÍÉPÚJSÁG 3 A megyei pártbizottság ülése megállapította: Iparpolitikai céljaink helyesek szén áll az eddiginél jóval magasabb szintű feladatok megoldására és ismeretei szerint ezt már a közeli jövőben figyelembe is veszi a vállalat budapesti vezetősége. A szakmunkások képzése most különösen kulcskérdés a húsiparban. Az új létesítményben dolgozók képzése már tervszerűen folyik. Kiss Sándor azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ezt nem mindenhol csinálják így, hanem a kényelmesebb, lelki- ismeretlen megoldást választva csábítják a munkásokat nemegyszer, jól képzett szakembert alacsonyabb felkészültséget igénylő munkahelyre. Az elmúlt két évben tovább növekedett a megye iparának exportértékesítése. A megye iparvállalatai és szövetkezetei közül néhány üzem termelésének nagy részét külföldön értékesíti. Az exportra termelés azonban sok bizonytalanságot is okoz. A termelők nem ritkán késve kapnak jó, vagy kevésbé jó információt a külpiaci kapcsolatokról, igényekről. Erről a gondról beszélt Biber László a hozzászólásában, amikor elmondotta, hogy amíg egyrészt a tengeren túlra is eljutó terméket is készítenek a szekszárdi járás szövetkezetei, másrészt súlyos exportelmaradással küzdők is vannak. Az is igaz, hogy ma még az ipari üzemeink jelentős része nem képes arra, hogy a világgazdasági környezet változásaira a szükséges gyorsasággal reagáljon. Üzemeink erőfeszítéseket tesznek a piaci helyzethez alkalmazkodó termékek előállítására. Jelentős gyártmányváltozás következett be a gépipari üzemeknél. Egy-két esetben teljes átszervezésre és ezt követő profilváltozásra került sor. E gondolathoz csatlakozott dr. Kálmán Gyula, amikor felhívta a figyelmet arra, hogy a helyes tendenciák mellett előfordulnak hibás lépések is; például keresett fogyasztási cikkek gyártását is beszüntetik. A megyében veszteséges vállalat, szövetkezet nem mökűdik. Kedvezően alakult a nyereség is, az 1977. évi nyereség az előző évihez 4,5 százalékos növekedést mutat. A gazdaságosság és hatékonyság további növelésének egyik alapvető feltétele a műszaki színvonal emelése. Az előző ipartelepítéseknél jellemző volt — de még ma is előfordul —, hogy a vállalatok a létrehozott új épületeket jelentős részben az anyavállalatnál lecserélt gépekkel telepítették be. Az első időszakban ez részben érthető volt, de az már kevésbé, hogy egyes esetekben indokolatlanul lassú ezek lecserélése. A megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy a gépesítettség növekedése felemás úton megy végbe. Néhány üzemben a legmodernebb gépek mellett jelentős arányban megtalálhatók a korszerűtlen, 0-ra leírt gépek is. Nagyon sok munkahelyen romlik a gépek kezelővel való ellátottsága. Ezért arra kell törekednünk, hogy: a legkorszerűbb technikát üzemeltessük, magasfokú időbeli és technikai kihasználással, és — a termelőberendezések — ne szaporodjanak jobban, mint amennyi üzemeltethető. Az elmúlt években a gazdaságpolitikai munka, a párt termelést irányító, szervező és ellenőrző tevékenysége a pártmunkában fokozottabban előtérbe került. A cselekvési programok pártszerveink munkájának tartalmában, munkamódszerében és stílusában kedvező változásokat hoztak. Jellemzővé vált, hogy a gazdaságpolitikai kérdésekkel általánosságban való foglalkozás helyett a termelést és irányítást döntő mértékben meghatározó tényezők vizsgálata került előtérbe. Konkrétabbá vált a feladatok meghaA megyei pártbizottság a feladatok összegzése során kimondotta, hogy alapvető cél a megye ipari termelésében a hatékonyság, a minőség és a gazdaságosság növelése. Fő feladat a műszaki színvonal emelése, a korszerű termelőkapacitás ésszerű kihasználása, a termelési szerkezet adottságainknak és a nemzetközi feltételeknek is megfelelő változtatása. A Központi Bizottság 1977. október 20-i határozatából adódó vállalati, üzemi, szövetkezeti feladatok végrehajtását az irányító, a közbeeső pártszervek és alapszervezetek tekintsék egyik legfőbb gazdaságpolitikai feladatuknak. Következetesen képviseljék, hogy a gazdasági egységek tevékenységében a határozat célkitűzései mindjobban érvényesüljenek. Buzdítsák a dolgozókat, az alsó-, a közép- és a felső vezetőket bátor kezdeményezésekre, intézkedésekre, javaslatokra. Éves munkatervükben, illetve cselekvési programjukban az október 20-i határozatból és jelen feladat-meghatározásból adódó feladataikat tervezzék meg és a gazdasági szervező és. ellenőrző tevékenységük javításával segítsék elő a feladatok végrehajtását. F. J. tározása és a vezetők beszámoltatása is. Tovább erősödött, mindjobban kiteljesedik az üzemi, a szövetkezeti, a munkahelyi demokrácia. Továbbra is él az a rossz gyakorlat néhány helyen, hogy csak utólag és csak a végrehajtásban történik meg a kollektíva bevonása. Az eredmények elérését jól segítették a munkahelyi termelési mozgalmak, kiemelten a szocialista mun- kaverseny-mozgalom. A megyei pártértekezlet óta a szocialista versenymozgalom, fellendült, szervezettebbé vált. A szocialista brigádok vállalásaikkal jól kapcsolódtak a vállalati feladatok teljesítéséhez. A megye szocialista iparában dolgozók 65 százaléka vesz részt a mun- kaverseny-mozgalomban. A szocialista fejlődés mai viszonyai szükségszerűen megérlelték, hogy ez a mozgalom a termelés szerves része legyen és munkahelyi mozgalommá váljon. Az ipar helyét és szerepét a megye társadali-gazdasági életében jól tükrözi, hogy a három fő termelő ág (ipar, építőipar, mezőgazdaság) együttes termelésének több mint 50 százalékát az ipar termelése teszi ki, az összes foglalkoztatottaknak pedig közel 27 százaléka dolgozik a megye ipari üzemeiben. A fejlődés iránya azt igazolja, hogy iparpolitikai célkitűzéseink helyesek, alapvető változtatásra nincs szükség. Lapunk tegnapi számában hírül adtuk, hogy a megyei pártbizottság pénteki ülésén megtárgyalta Tolna megye iparának helyzetét és továbbfejlesztésének feladatait. A végrehajtó bizottság írásos jelentéséhez dr. Gyugyi János, a pártbizottság titkára mondott bevezetőt, majd nyolc hozzászólás hangzott el. Szót kért Biber László, a Tolnai GÉM elnöke, Szántó Györgyné, a Simontornyai Bőrgyár párttitkára, Gyerő András, a KISZÖV elnöke, Varga László, az ORION tamási gyárának vezetője, Kiss Sándor, a húsipari, Bucsi Elek, a tejipari vállalat igazgatója, dr. Kálmán Gyula, a megyei tanács elnök- helyettese, és Piegl Ferenc, a 11. sz. Volán Vállalat igazgatója. Az alábbiakban részleteket közlünk az ülés e napirendjéről. Tolna megye a felszabadulás előtt számottevő iparral nem rendelkezett. A kisipar mellett malmok, néhány tejüzem és mintegy 6 középüzem jelentette a megye iparát. Tervszerű iparfejlesztés az 1960-as évek elején kezdődött. Ennek alapját pártunk VIII. kongresszusa adta meg. Az új ipartelepítések, a bővítéses rekonstrukciók eredményeként 1960. és 1975. között az ipari termelés ötszörösére növekedett. A fel- szabadulás után az ipari munkások száma 5—6 ezer főt tett ki, amely 1975-re több mint 32 ezerre emelkedett, és az összes keresők 27 százalékát adta. Erre az időre megyénkben is az ipar mind a termelési értékben, mind a foglalkoztatottak számában megelőzte a gyorsan fejlődött mezőgazdaságot. Kedvezően alakult a megye iparszerkezete is. A könnyűiparban dolgozik az ipari foglalkoztatottak 42 százaléka, de jelentősen nőtt — 35 százalék — a nehéziparban foglalkoztatottak aránya. Főként a gép- és műszeripar aránya emelkedett. Létrejött olyan progresszív iparágak bázisa, mint a híradástechnika és a vegyipar. A megye iparának fejlesztésére a Paksi Atomerőmű beruházása nélkül — a megyéi pártértekezlet óta 1977. év végéig 1,8 milliárd forintot használtak fel, melyből a gépi beruházások értéke 1 milliárd forint. Ez több mint 70 százalékkal meghaladja a IV. ötéves terv időarányos fejlesztési ütemét. Nemcsak a megyének, hanem a népgazdaságnak is legnagyobb beruházása a Paksi Atomerőmű építése. Az atomerőmű beruházásra 1977. végéig mintegy 4,8 milliárd forintot használtak fel. E beruházás keretében olyan nagy tömegű és magas minőségi követelményeknek megfelelő munkát kell végezni, amilyen eddig Magyarországon nem történt. Volumenében kisebb, de ugyancsak országos jelentőségű beruházás a Szekszárdi Húskombinát. 1977-ben itt jelentős lemaradás keletkezett, és bár az idén a beruházás felgyorsult, még mindig nem sikerült a teljes lemaradást behozni. A beruházás ütemének gyorsítására az illetékes miniszterek intézkedéseket tettek, de a jövőben is főkozott figyelem szükséges a határidőre történő megvalósításhoz. A Simontornyai Bőrgyár mintegy 380 millió forintos egyedi nagyberuházása az 1976. és 1977. évben megtett határozott intézkedések eredményére itt a beruházás felgyorsult, a termelő kapacitás a tervezett időre belépett. A vállalati beruházások nagyrészt tervszerűen folynak. Az üzembe helyezett beruházások a megye iparának gyors ütemű fejlődését mutatják. Az ötödik ötéves tervidőszakban az ipari foglalkoztatottak létszámnövekedése lelassult. Kedvező viszont, hogy a létszám a magasabb termelékenységgel dolgozó minisztériumi iparban nőtt, ugyanakkor a tanácsi és a szövetkezeti iparban csökkent. E témáról szólva mondotta el Gerő András, hogy a megye szövetkezeteiben 1975- től ezerrel csökkent a létszám, és jelenleg a szövetkezetekben 60 százalékos a nők aránya. Varga László arról beszélt, hogy munkaerőt keresve jártak a környező falvakban és nem is eredménytelenül, mert 30—60 nő is volt egy-egy helyen, aki munkát vállalna, ám közlekedési nehézségek miatt csak a bedolgozás lenne megoldható. A munkaerőhelyzet alakulása előtérbe állította a munkaügyi, munkaerőgazdálkodási feladatokat. E tevékenység színvonala általában javult, de még mindig elmarad a követelményektől. A munkaerővel való jobb gazdálkodás nagy tartalék a megye iparának fejlődésében. Sok idő megy még veszendőbe anyagellátási, szervezési hibák és ezzel együtt- jaróan sok helyen megtűrt lazaságok miatt. A létszám és a munkafegyelem összefüggéséről Bucsi Elek is beszélt. Elmondotta, hogy vállalatuknál előre megtervezik, hogy a technológia korszerűsítése révén felszabaduló munkaerőt hol, hogyan foglalkoztatják a leggazdaságosabban. Javíthatja a munkafegyelmet, egyszersmind gazdaságosabbá teszi a munkát a teljesítménybérben foglalkoztatottak arányának növelése. A szocialista iparban 1977-ben a fizikai dolgozóknak 62 százaléka dolgozott teljesítménybérben. Ez minisztériumi iparon belül csak 56 százalék. Piegl Ferenc saját vállalatának példájával igazolta, hogy növelhető a teljesítménybérben dolgozók aránya. A megye és a népgazdaság munkaerőhelyzete megköveteli a munkaerő leghatékonyabb foglalkoztatását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy alapvetően az üzemi, párt- és gazdasági vezetőknek kell kiemelten foglalkozni a foglalkoztatás feltételeinek biztosításával. Minden területen javítani kell a munka szervezettségét és a munkafegyelmét. A párt- és szakszervezeti szervek támogassák a gazdasági vezetőket abban, hogy alkalmazzanak törvényes gazdasági és jogi szankciókat azokkal szemben, akik ismételten megszegik a munkafegyelmet. Ugyanakkor kezdeményezzék és segítsék az élenjárók, az alkotó, a kezdeményező, a hatékony és fegyelmezett munka anyagi és erkölcsi elismerését. A megye iparában a szakmunkások aránya jóval alacsonyabb az országos átlagnál. Ez távlatokban nemcsak a megye számára kedvezőtlen, hanem az adott vállalat számára is. A jövőben arra kell törekedni, hogy fokozatosan honosodjanak meg üzemeinkben a magasabb szakmai felkészültséget igénylő termékek, gyártmánycsaládok. Varga László szerint Tamásiban az ORION már kéAz MMG-AM szekszárdi műszergyárában MD—214-es tömlőfeszmérőket szalagrendszerben készítik A Simontornyai Bőrgyár vasalóüzemében készítettük e felvételünket, világos, egész séges műhelyekben helyezik el az új berendezéseket.
