Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-18 / 246. szám

2 Képújság 1978. október 18. Polinszky Károly megnyitójával Tanácskozás a felsőoktatásról Az új pápa A 264. pápa — II. János Pál beszédet mondott a sixtusi kápolnában, melyben állást foglalt elődei politikája mel­lett. A pápa — Karol Wojty- la krakkói bíboros-érsek több mint négyzáz éve az első nem olasz egyházfő. (Képtávírónkon érkezett.) Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke a következő üdvözletét intézte II. János Pál pápához: őszentsége, II. János Pál pápának, Vatikánváros. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében jókívánságaimat fe­jezem ki abból az alkalom­ból, hogy megválasztották a római katolikus egyház pá­pájának. Reméljük, hogy őszentsége irányításával a katolikus egyház továbbra is tevékenyen részt vállal az emberiséget legközvetlenebb­ről érintő sorskérdések meg­oldásában: az enyhülés és a leszerelés ügyének előmozdí­tásában, a népek békés jö­vőjének biztosításában. LOSONCZI PÄL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke * II. János Pál pápát októ­ber 22-én, vasárnap iktatják be ünnepélyesen tisztségébe — közölték a Vatikánban. Mint elődjét, I. János Pált, őt sem koronázzák meg. A beiktatási ünnepség után az új pápa misét pontifikái. Kedden Balatonaligán megkezdődött a szocialista országok felsőoktatási mi­nisztereinek XI. konferen­ciája. A megbeszélés fő cél­ja — mint Polinszky Károly oktatási miniszter megnyitó beszédében hangsúlyozta — hogy tervszerűbbé, tökélete­sebbé tegyék a felsőfokú tu­— Ha megtesszük mindazt, ami szükséges, egy évtized­nyi idő alatt ugyanazt a gaz­dasági fejlettségi szintet és hatalmat érhetjük el, mint az NSZK — jelentette ki mintegy megfogalmazva poli­tikájának célját tévényilat­kozatában Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök. A nukleáris háború veszé­lyére vonatkozó kérdésre vá­laszolva a francia államfő — aki kiemelte, hogy országa, noha messze az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió mö­gött, harmadik az atomhatal­dományos képzést, s a hala­dás szolgálatában ezen a té­ren is megismerjék, össze­vessék a baráti országok ta­pasztalatait. Társadalmi-gazdaságpoliti­kai céljainkhoz — hangoztat­ta a továbbiakban Polinszky Károly — a jövőben még több és még magasabb kép­mak sorában — azt hangoz­tatta, hogy jól ismeri mind Jimmy Cartert, mind pedig Leonyid Brezsnyevet, mind­egyikükkel már többször ta­lálkozott. E nagy vezetők kö­zül egyik sem készít elő nuk­leáris típusú agressziót — jelentette ki a francia állam­fő, hozzáfűzve, hogy vélemé­nye szerint vannak olyan fe­szültségek, amelyek az elkö­vetkező években fokozódhat­nak. Ezek közül kiemelte a közel-keleti problémát, va­lamint Kína viszonyát a Szovjetunióval. zettségű tudományos kutató­ra, oktatóra lesz szükségünk. A tudományos-technikai for­radalmat össze kell kapcsol­nunk a szocializmus által kí­nált előnyökkel. A baráti országok ezzel összefüggő együttműködése tulajdon­képpen már eddig is folya­matos és kölcsönösen hasz­nos volt, a módszeres tapasz­talatcsere azonban még újabb lehetőségeket kínál. Az előreláthatóan 3 napig tartó konferencián részt ve­vő küldöttségek tagjai meg­tárgyalják a tudományos ku­tatói ós oktatói utánpótlás felkészítésének módszereit, a továbbképzés formáit, foglal­koznak az e téren kívánatos nemzetközi együttműködés lehetőségeivel, tartalmi és módszertani kérdéseivel, ja­vaslatot dolgoznak ki a fel­sőoktatási információrend­szer fejlesztésére. Napirendre kerülnek az ifjúság kommunista nevelé­sének időszerű kérdései. A konferencia megnyitóján részt vett Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője is. Pretoria Folytatódik az alkudozás Cyrus Vance amerikai, Da­vid Owen brit, Donald Ja­mieson kanadai és Hans-Di­etrich Genscher nyugat-né­met külügyminiszter, vala­mint Oliver Stirn francia külügyi államtitkár kedden reggel Pretoriában folytatta — a 24 órával korábban meg­kezdődött — tárgyalásait Piet Willem Botha dél-afrikai mi­niszterelnökkel és Roelof F. Pik Botha külügyminiszter­rel. ' Balatonaligán megkezdődött a szocialista országok felső- oktatási minisztereinek XI. konferenciája. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter köszönti a tizenegy országból érkezett résztvevőket. (Képtávírónkon érkezett.) (MTI) Giscard tv-beszéde Luis Corvalán visszaemlékezései 2. Tanítani és tanulni Az ismét állás nélkül ma­radt fiatal tanító visszatért Concepciónba; a szülői ház­ba. Egész idejét a párt által rábízott feladatoknak szen­telte, az ifjúkommunisták szö­vetségében tevékenykedett. A nagy vasutassztrájk idején kényszerült először illegali­tásba. Corvalán — néhány társával együtt — röpcédulá­kat osztogatott a városi villa­mostársaság dolgozói között, ahol erős volt a chilei fasisz­ták befolyása. Az ifjúkommu­nistáknak, egy társukat kivé­ve, sikerült elmenekülniök. Akit elfogtak, megtört a ke­gyetlen kínzások alatt a rendőrségen. A „harmadfokú vallatás” során Corvalán ne­ve is elhangzott, így az ifjú tanító egy időre illegalitás­ba vonult. A városi villamosvasútnál történt eseményeket a párt és a kommunista ifjúsági szö­vetség behatóan elemezte. Arra a következtetésre jutott, hogy az események azért zaj­lottak le így, mert a párt az ott dolgozók körében nem rendelkezett semmiféle bá­zissal. Határozat született ar­ról, hogy minden üzemben kommunista sejteket alakíta­nak és nagyobb fontosságot tulajdonítanak a szakszerve­zeti egység megteremtésének. Mindez értelemszerűen vo­natkozott az ifjúsági szövet­ségre is. Corvalán azt a fel­adatot kapta, hogy a gyertya­gyárban, a városi malomban és a kendőgyárban alakítsa meg a kommunista ifjúsági szövetség alapszervezeteit, és ezt sikerrel teljesítette-; egyenként győzte meg az if- j-júmunkásokat arról, hogy ! hol a helyük. Tanította őket és tanult is tőlük. A kendő­gyárban például a szakszer­vezeti elnök kérésére analfa­béta-tanfolyamot is szervez­tek, ahol a fiatal munkanél­küli tanító oktatta a betűve­tésre azokat a munkásokat, akik a rendszer hibájából nem járhattak iskolába. Egy ifjú textilmunkást nemcsak írni-olvasni sikerült megtaní­tania, hanem a társadalom törvényszerűségeinek alap­igazságaira is. Néhány hónap múlva ő szervezte meg a ken­dőgyárban az ifjúkommunis­ta csoportot. Nagy szeretettel ír Luis Corvalán ottani barátairól és a munkások között szerzett tapasztalatokat nélkülözhetet­lennek, gondolkozását mind­máig meghatározónak tartja. Melegen, de nem minden iró­nia nélkül emlékezik meg a területi párttitkárság ülései­ről, amelyeket rendszerint szombaton délután tartottak és amelyekre egyre sűrűbben hívták meg az ifjú, de nagyon tevékeny és sikeres pártmun­kást. Amint a visszaemlékezé­sekben olvasható, ezek a ta­nácskozások rendszerint egy- két-három óra hosszat tartó beszámolóval kezdődtek. „Azok között, amelyeket mó­dom volt meghallgatni, nem voltak nagy eltérések. Válto­zatlanul a nemzetközi helyzet áttekintésével kezdődtek, kü­lönösen sokat foglalkoztak a francia és a spanyol dolgozók harcaival. Aztán Latin-Ame- rikával, és amikor eljött az ideje a chilei helyzet értéke­lésének, az előadónak már alig volt hangja és hallgatói­nak ereje a figyelésre.” Amint Corvalán írja, ezek a beszámolók a társadalmi harcról nagyon derűlátó ké­pet nyújtottak. Úgy tűnt, mintha küszöbönállna a pro­letárforradalom az országban. A pártban azonban rövidesen felismerték a valós helyzetet, és elindultak azon az úton, amely a Népfront megalakí­tásához vezetett. Ennek a po­litikának eredményeként, Aguirre Cerda, a népfront jelöltje győzött az 1938-as vá­lasztásokon. A baloldali kormányzat a haladó tevékenységük miatt elbocsátott tanítókat, így Luis Corvalánt is, visszahelyezte állásaikba. A párt későbbi főtitkára — aki időközben né­hány hónapig a párt akkori vezetőjének, Carlos Contre­ras Labarcának titkáraként is dolgozott — visszament Iqui- quebe. Nemcsak a gyermeke­ket tanította, hanem a fel­nőtteket is. Rendkívül tevé­keny pártmunkát folytatott, ő szerkesztette a helyi nép­frontlapot, és miután egy fa­siszta tábornok puccsot kísé­relt meg Chilében, át kellett vennie a helyi rádióállomás vezetését is. Ebből az időből származik „A Szovjetunió és a második világháború” című kiadvány, Corvalán első, hosszabb írásbeli munkája. „Ahogy tintát szagoltam, vonzott az újságírói munka” — írja több, mint három év­tizeddel később, beszámolva róla, milyen örömmel tett eleget az ajánlatnak, amikor a párt központi lapjához, az El Siglóhoz hívták. Otthagyta a tanítóságot — ahol pedig havi 1200 pesós biztos kere­setre számíthatott —, a párt­lap kedvéért, 700 pesóért. „Boldog voltam, hogy telje­sen az ügynek szentelhetem magam.” Corvalánt először egy cik­kéért tartóztatták le. Igaz, ak­kor mindössze tíz napot töl­tött börtönben — „egy olyan ország államfőjének megsér­téséért, amellyel Chile diplo­máciai kapcsolatokat tart fenn.” Hitlerről volt szó, aki­ről az El Siglo megírta az igazságot. A lapot akkor már felelős szerkesztőként Corva­lán irányította. Az El Siglo kérlelhetetlenül harcolt a fa­siszták ellen, akiknek nem je­lentéktelen befolyásuk volt Chilében. Ebből az időből származik az anekdota, ame­lyet Corvalán elmesél. Történt, hogy a szerkesztő­ségnek tudomására jutott: egy istállótulajdonos Zsukov- nak nevezi egyik lovát és ilyen néven indítja a lóverse­nyeken. Corvalán azonnal csípős glosszát eresztett meg Hitler cinkosairól, a hazáért és a népek szabadságáért har­coló Szovjetunió ellenségeiről, akik ilyen módon gúnyolják a neves szovjet hadvezért. Másnap egy idősebb úr jelent meg a szerkesztőségben. Az istállótulajdonos, s nem any- nyira felháborodottan, mint mély fájdalommal jelentette ki: — Jugoszláv vagyok, aki hazám felszabadulását kívá­nom. Csodálom Zsukovot és ezért adtam az ő nevét a leg­jobb lovamnak! „Ez a kis eset — emlékezik vissza Corvalán — segített felismernem, hogy a világot, amelyben más emberek is él­nek, meg kell értenem és az embereket olyannak kell ven­nem, amilyenek, s nem ami­lyeneknek hiszi vagy szeretné őket az ember.” 1946-ban lett Corvalán az El Siglo igazgatója, azaz fő- szerkesztője. Ugyanennek az évnek decemberében házaso­dott meg. Titkárnőjét, Lilyt vette feleségül. P. I. (Következik: 3. Illegalitás, kínzás, börtön.) Smith propagandakörútja Az Egyesült Államok és Nagy-Britamia hétfőn újabb tanácskozásra hívta meg lan Smith rhodesiai miniszterel­nököt és a salisburyi „ideig­lenes kormány” több vezető­jét. Tom Reston amerikai kül­ügyi szóvivő hétfőn bejelen­tette, hogy a találkozót e hé­ten pénteken tartják a State Department épületében. Smith és társai — Muzo- rewa, Sithole és Chirau — jelenlegi Egyesült Államok­beli kőrútjukon hiába igye­keztek támogatást szerezni egyoldalúan összetákolt „bel­ső rendezési” tervükhöz. A Reuter szerint „erőfeszítéseik eredménytelenek maradtak”. A rhodesiai rezsim vezetője, Ian Smith a Los Angeles-i sajtóértekezleten. A fehértelepes vezető kíséretében ott volt Sithol lelkész, megalkuvó afrikai vezető is. A két po­litikus azért utazott az Egyesült Államokba, hogy támo­gatást nyerjenek az amerikaiaktól. (Képtávírónkon érkezett.) Illusztris vendég Pekingben Kedd esti kommentárunk Kínával kapcsolatban már aligha érheti meglepetés a vi­lágot. A nemzetközi sajtó ennek ellenére bő terjedelemben foglalkozik egy most Pekingbe érkezett delegációval. A kül­döttség Santiagoból, a chilei fővárosból érkezett. Nem, kisebb rangú személyiség vezeti, mint Hernan Cubillos Sallato, a junta külügyminisztere, Pinochet tábornok egyik közeli mun­katársa. Egy ilyen utazás koordinátáinak meghatározásánál a vezető rangja mellett támpontot ad a látogatás időtartama. A nem­zetközi szokásjog szerint ilyen összetételű delegáció általában kettő—négy napig tartózkodik a meglátogatott országban. A chileti külügyminiszter és népes kísérete viszont tíz teljes na­pot tölt a Kínai Népköztársaságban és ez az adat is önmagá­ért beszél. A kapcsolatok a két ország között persze nem újak. Peking intenzív érdeklődése a földkerekség egyik legreakciósabb rezsimje iránt pontosan beleillik a kínai külpolitika általános stratégiájába. Ennek lényege: minél szovjet-ellenesebb egy személyiség, vagy kormányzat, annál melegebb fogadtatásra számíthat a pekingi vezetők rezidenciáján, a tiltott városban. A modell minden esetben beigazolódott: elég Brzezinski, Franz-Josef Strauss, vagy éppen a brit konzervatív vezér, Thatcher asszony látogatására emlékeznünk. És most a chileti külügyminiszter... A látogatás deklarált célja egy újabb kínai—chilei gazdasági egyezmény megköté­se. A szerződés ebben a tömény politikai hátterű műfajban sem az első fecske. Pontosan egy esztendeje, 1977 októberében már megszü­letett egy három évre szóló egyezmény a két ország között, amely — egyebek között — százötezer tonna chilei réz vá­sárlásáról szólt. Most állítólag belép a témák sorába egy másik jellegzetesen chilei termék, a salétrom is. Az előzetes kínai nyilatkozatok szerint ez a salétrom „a kí­nai mezőgazdaság fejlesztéséhez” kell. A salétromot azonban közismerten egyéb célokra is használják, például puskapor gyártására. A gyakorlati részleteket aligha ismerheti meg a nemzetközi közvélemény. Annyi azonban biztos, hogy a chi­lei salétrom iránti kínai érdeklődésnek sokkal több köze van a hideg- és melegháború számtalan formájához, mint bármi­lyen békés tevékenységhez. A kép lényege mégis csak az, hogy miköben Peking fokozza nyomását Vietnamra, szocialista és ném szocialista országok egész sorát fenyegeti, a tiltott városban tárt karokkal üdvöz- lik a maratoni barátkozásra érkezett junta-külügyminisz­tert ... HARMAT ENDRE Odaítélték a fizikai Nobel-díiat Szovjet tudós a Stockholmban kedden oda­ítélték az 1978-as fizikai No­bel-díjat. A díj felét Pjotr Leonyidovics Kapica szovjet tudós kapta meg, a másik fe­lét egyenlő arányban meg­osztva Arno A. Penzias és Robert W. Wilson amerikai tudósok kapták. 84 éves Kapica a petrográ- di műszaki főiskola hallgató­ja, majd tanára volt. A hu­szas—harmincas években az angliai Cambridge egyetemén dolgozott, majd visszatért a Szovjetunióba. A Szovjet­unió Tudományos Akadémiá­ja elnökségének, valamint több külföldi akadémiának tagja, több szovjet állami díj és kitüntetés tulajdonosa. A Nobel-díjat az alacsony hő­mérsékletek fizikájában vég­zett úttörő jellegű kutatásai­ért kapta. E téren legnagyobb eredménye a hélium szuper­dijazottak között folyékonyságának felfedezé­se és egy 1934-ben szerkesz­tett tudományos eszköz volt, amellyel új és a korábbiaknál előnyösebb módon lehetett folyékony héliumot előállíta­ni. A 45* éves Penzias német születésű, jelenleg a New Jersey állambeli Bell telefon, laboratórium nevű tudomá­nyos intézmény rádiófizikai kutatócsoportjának vezetője. A 42 éves, texasi születésű Wilson Penzias munkatársa a New Jersey-i tudományos intézetben. A Nobel-díjat a két amerikai fizikus a világ­űr mikrohullámos háttérsu­gárzásának felfedezéséért nyerte el. Kiadták kedden az idei kémiai Nobel-díjat is, amely- lyel dr. Peter Mitchell angol tudóst tüntették ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom