Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-18 / 246. szám
2 Képújság 1978. október 18. Polinszky Károly megnyitójával Tanácskozás a felsőoktatásról Az új pápa A 264. pápa — II. János Pál beszédet mondott a sixtusi kápolnában, melyben állást foglalt elődei politikája mellett. A pápa — Karol Wojty- la krakkói bíboros-érsek több mint négyzáz éve az első nem olasz egyházfő. (Képtávírónkon érkezett.) Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a következő üdvözletét intézte II. János Pál pápához: őszentsége, II. János Pál pápának, Vatikánváros. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében jókívánságaimat fejezem ki abból az alkalomból, hogy megválasztották a római katolikus egyház pápájának. Reméljük, hogy őszentsége irányításával a katolikus egyház továbbra is tevékenyen részt vállal az emberiséget legközvetlenebbről érintő sorskérdések megoldásában: az enyhülés és a leszerelés ügyének előmozdításában, a népek békés jövőjének biztosításában. LOSONCZI PÄL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke * II. János Pál pápát október 22-én, vasárnap iktatják be ünnepélyesen tisztségébe — közölték a Vatikánban. Mint elődjét, I. János Pált, őt sem koronázzák meg. A beiktatási ünnepség után az új pápa misét pontifikái. Kedden Balatonaligán megkezdődött a szocialista országok felsőoktatási minisztereinek XI. konferenciája. A megbeszélés fő célja — mint Polinszky Károly oktatási miniszter megnyitó beszédében hangsúlyozta — hogy tervszerűbbé, tökéletesebbé tegyék a felsőfokú tu— Ha megtesszük mindazt, ami szükséges, egy évtizednyi idő alatt ugyanazt a gazdasági fejlettségi szintet és hatalmat érhetjük el, mint az NSZK — jelentette ki mintegy megfogalmazva politikájának célját tévényilatkozatában Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök. A nukleáris háború veszélyére vonatkozó kérdésre válaszolva a francia államfő — aki kiemelte, hogy országa, noha messze az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött, harmadik az atomhataldományos képzést, s a haladás szolgálatában ezen a téren is megismerjék, összevessék a baráti országok tapasztalatait. Társadalmi-gazdaságpolitikai céljainkhoz — hangoztatta a továbbiakban Polinszky Károly — a jövőben még több és még magasabb képmak sorában — azt hangoztatta, hogy jól ismeri mind Jimmy Cartert, mind pedig Leonyid Brezsnyevet, mindegyikükkel már többször találkozott. E nagy vezetők közül egyik sem készít elő nukleáris típusú agressziót — jelentette ki a francia államfő, hozzáfűzve, hogy véleménye szerint vannak olyan feszültségek, amelyek az elkövetkező években fokozódhatnak. Ezek közül kiemelte a közel-keleti problémát, valamint Kína viszonyát a Szovjetunióval. zettségű tudományos kutatóra, oktatóra lesz szükségünk. A tudományos-technikai forradalmat össze kell kapcsolnunk a szocializmus által kínált előnyökkel. A baráti országok ezzel összefüggő együttműködése tulajdonképpen már eddig is folyamatos és kölcsönösen hasznos volt, a módszeres tapasztalatcsere azonban még újabb lehetőségeket kínál. Az előreláthatóan 3 napig tartó konferencián részt vevő küldöttségek tagjai megtárgyalják a tudományos kutatói ós oktatói utánpótlás felkészítésének módszereit, a továbbképzés formáit, foglalkoznak az e téren kívánatos nemzetközi együttműködés lehetőségeivel, tartalmi és módszertani kérdéseivel, javaslatot dolgoznak ki a felsőoktatási információrendszer fejlesztésére. Napirendre kerülnek az ifjúság kommunista nevelésének időszerű kérdései. A konferencia megnyitóján részt vett Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője is. Pretoria Folytatódik az alkudozás Cyrus Vance amerikai, David Owen brit, Donald Jamieson kanadai és Hans-Dietrich Genscher nyugat-német külügyminiszter, valamint Oliver Stirn francia külügyi államtitkár kedden reggel Pretoriában folytatta — a 24 órával korábban megkezdődött — tárgyalásait Piet Willem Botha dél-afrikai miniszterelnökkel és Roelof F. Pik Botha külügyminiszterrel. ' Balatonaligán megkezdődött a szocialista országok felső- oktatási minisztereinek XI. konferenciája. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter köszönti a tizenegy országból érkezett résztvevőket. (Képtávírónkon érkezett.) (MTI) Giscard tv-beszéde Luis Corvalán visszaemlékezései 2. Tanítani és tanulni Az ismét állás nélkül maradt fiatal tanító visszatért Concepciónba; a szülői házba. Egész idejét a párt által rábízott feladatoknak szentelte, az ifjúkommunisták szövetségében tevékenykedett. A nagy vasutassztrájk idején kényszerült először illegalitásba. Corvalán — néhány társával együtt — röpcédulákat osztogatott a városi villamostársaság dolgozói között, ahol erős volt a chilei fasiszták befolyása. Az ifjúkommunistáknak, egy társukat kivéve, sikerült elmenekülniök. Akit elfogtak, megtört a kegyetlen kínzások alatt a rendőrségen. A „harmadfokú vallatás” során Corvalán neve is elhangzott, így az ifjú tanító egy időre illegalitásba vonult. A városi villamosvasútnál történt eseményeket a párt és a kommunista ifjúsági szövetség behatóan elemezte. Arra a következtetésre jutott, hogy az események azért zajlottak le így, mert a párt az ott dolgozók körében nem rendelkezett semmiféle bázissal. Határozat született arról, hogy minden üzemben kommunista sejteket alakítanak és nagyobb fontosságot tulajdonítanak a szakszervezeti egység megteremtésének. Mindez értelemszerűen vonatkozott az ifjúsági szövetségre is. Corvalán azt a feladatot kapta, hogy a gyertyagyárban, a városi malomban és a kendőgyárban alakítsa meg a kommunista ifjúsági szövetség alapszervezeteit, és ezt sikerrel teljesítette-; egyenként győzte meg az if- j-júmunkásokat arról, hogy ! hol a helyük. Tanította őket és tanult is tőlük. A kendőgyárban például a szakszervezeti elnök kérésére analfabéta-tanfolyamot is szerveztek, ahol a fiatal munkanélküli tanító oktatta a betűvetésre azokat a munkásokat, akik a rendszer hibájából nem járhattak iskolába. Egy ifjú textilmunkást nemcsak írni-olvasni sikerült megtanítania, hanem a társadalom törvényszerűségeinek alapigazságaira is. Néhány hónap múlva ő szervezte meg a kendőgyárban az ifjúkommunista csoportot. Nagy szeretettel ír Luis Corvalán ottani barátairól és a munkások között szerzett tapasztalatokat nélkülözhetetlennek, gondolkozását mindmáig meghatározónak tartja. Melegen, de nem minden irónia nélkül emlékezik meg a területi párttitkárság üléseiről, amelyeket rendszerint szombaton délután tartottak és amelyekre egyre sűrűbben hívták meg az ifjú, de nagyon tevékeny és sikeres pártmunkást. Amint a visszaemlékezésekben olvasható, ezek a tanácskozások rendszerint egy- két-három óra hosszat tartó beszámolóval kezdődtek. „Azok között, amelyeket módom volt meghallgatni, nem voltak nagy eltérések. Változatlanul a nemzetközi helyzet áttekintésével kezdődtek, különösen sokat foglalkoztak a francia és a spanyol dolgozók harcaival. Aztán Latin-Ame- rikával, és amikor eljött az ideje a chilei helyzet értékelésének, az előadónak már alig volt hangja és hallgatóinak ereje a figyelésre.” Amint Corvalán írja, ezek a beszámolók a társadalmi harcról nagyon derűlátó képet nyújtottak. Úgy tűnt, mintha küszöbönállna a proletárforradalom az országban. A pártban azonban rövidesen felismerték a valós helyzetet, és elindultak azon az úton, amely a Népfront megalakításához vezetett. Ennek a politikának eredményeként, Aguirre Cerda, a népfront jelöltje győzött az 1938-as választásokon. A baloldali kormányzat a haladó tevékenységük miatt elbocsátott tanítókat, így Luis Corvalánt is, visszahelyezte állásaikba. A párt későbbi főtitkára — aki időközben néhány hónapig a párt akkori vezetőjének, Carlos Contreras Labarcának titkáraként is dolgozott — visszament Iqui- quebe. Nemcsak a gyermekeket tanította, hanem a felnőtteket is. Rendkívül tevékeny pártmunkát folytatott, ő szerkesztette a helyi népfrontlapot, és miután egy fasiszta tábornok puccsot kísérelt meg Chilében, át kellett vennie a helyi rádióállomás vezetését is. Ebből az időből származik „A Szovjetunió és a második világháború” című kiadvány, Corvalán első, hosszabb írásbeli munkája. „Ahogy tintát szagoltam, vonzott az újságírói munka” — írja több, mint három évtizeddel később, beszámolva róla, milyen örömmel tett eleget az ajánlatnak, amikor a párt központi lapjához, az El Siglóhoz hívták. Otthagyta a tanítóságot — ahol pedig havi 1200 pesós biztos keresetre számíthatott —, a pártlap kedvéért, 700 pesóért. „Boldog voltam, hogy teljesen az ügynek szentelhetem magam.” Corvalánt először egy cikkéért tartóztatták le. Igaz, akkor mindössze tíz napot töltött börtönben — „egy olyan ország államfőjének megsértéséért, amellyel Chile diplomáciai kapcsolatokat tart fenn.” Hitlerről volt szó, akiről az El Siglo megírta az igazságot. A lapot akkor már felelős szerkesztőként Corvalán irányította. Az El Siglo kérlelhetetlenül harcolt a fasiszták ellen, akiknek nem jelentéktelen befolyásuk volt Chilében. Ebből az időből származik az anekdota, amelyet Corvalán elmesél. Történt, hogy a szerkesztőségnek tudomására jutott: egy istállótulajdonos Zsukov- nak nevezi egyik lovát és ilyen néven indítja a lóversenyeken. Corvalán azonnal csípős glosszát eresztett meg Hitler cinkosairól, a hazáért és a népek szabadságáért harcoló Szovjetunió ellenségeiről, akik ilyen módon gúnyolják a neves szovjet hadvezért. Másnap egy idősebb úr jelent meg a szerkesztőségben. Az istállótulajdonos, s nem any- nyira felháborodottan, mint mély fájdalommal jelentette ki: — Jugoszláv vagyok, aki hazám felszabadulását kívánom. Csodálom Zsukovot és ezért adtam az ő nevét a legjobb lovamnak! „Ez a kis eset — emlékezik vissza Corvalán — segített felismernem, hogy a világot, amelyben más emberek is élnek, meg kell értenem és az embereket olyannak kell vennem, amilyenek, s nem amilyeneknek hiszi vagy szeretné őket az ember.” 1946-ban lett Corvalán az El Siglo igazgatója, azaz fő- szerkesztője. Ugyanennek az évnek decemberében házasodott meg. Titkárnőjét, Lilyt vette feleségül. P. I. (Következik: 3. Illegalitás, kínzás, börtön.) Smith propagandakörútja Az Egyesült Államok és Nagy-Britamia hétfőn újabb tanácskozásra hívta meg lan Smith rhodesiai miniszterelnököt és a salisburyi „ideiglenes kormány” több vezetőjét. Tom Reston amerikai külügyi szóvivő hétfőn bejelentette, hogy a találkozót e héten pénteken tartják a State Department épületében. Smith és társai — Muzo- rewa, Sithole és Chirau — jelenlegi Egyesült Államokbeli kőrútjukon hiába igyekeztek támogatást szerezni egyoldalúan összetákolt „belső rendezési” tervükhöz. A Reuter szerint „erőfeszítéseik eredménytelenek maradtak”. A rhodesiai rezsim vezetője, Ian Smith a Los Angeles-i sajtóértekezleten. A fehértelepes vezető kíséretében ott volt Sithol lelkész, megalkuvó afrikai vezető is. A két politikus azért utazott az Egyesült Államokba, hogy támogatást nyerjenek az amerikaiaktól. (Képtávírónkon érkezett.) Illusztris vendég Pekingben Kedd esti kommentárunk Kínával kapcsolatban már aligha érheti meglepetés a világot. A nemzetközi sajtó ennek ellenére bő terjedelemben foglalkozik egy most Pekingbe érkezett delegációval. A küldöttség Santiagoból, a chilei fővárosból érkezett. Nem, kisebb rangú személyiség vezeti, mint Hernan Cubillos Sallato, a junta külügyminisztere, Pinochet tábornok egyik közeli munkatársa. Egy ilyen utazás koordinátáinak meghatározásánál a vezető rangja mellett támpontot ad a látogatás időtartama. A nemzetközi szokásjog szerint ilyen összetételű delegáció általában kettő—négy napig tartózkodik a meglátogatott országban. A chileti külügyminiszter és népes kísérete viszont tíz teljes napot tölt a Kínai Népköztársaságban és ez az adat is önmagáért beszél. A kapcsolatok a két ország között persze nem újak. Peking intenzív érdeklődése a földkerekség egyik legreakciósabb rezsimje iránt pontosan beleillik a kínai külpolitika általános stratégiájába. Ennek lényege: minél szovjet-ellenesebb egy személyiség, vagy kormányzat, annál melegebb fogadtatásra számíthat a pekingi vezetők rezidenciáján, a tiltott városban. A modell minden esetben beigazolódott: elég Brzezinski, Franz-Josef Strauss, vagy éppen a brit konzervatív vezér, Thatcher asszony látogatására emlékeznünk. És most a chileti külügyminiszter... A látogatás deklarált célja egy újabb kínai—chilei gazdasági egyezmény megkötése. A szerződés ebben a tömény politikai hátterű műfajban sem az első fecske. Pontosan egy esztendeje, 1977 októberében már megszületett egy három évre szóló egyezmény a két ország között, amely — egyebek között — százötezer tonna chilei réz vásárlásáról szólt. Most állítólag belép a témák sorába egy másik jellegzetesen chilei termék, a salétrom is. Az előzetes kínai nyilatkozatok szerint ez a salétrom „a kínai mezőgazdaság fejlesztéséhez” kell. A salétromot azonban közismerten egyéb célokra is használják, például puskapor gyártására. A gyakorlati részleteket aligha ismerheti meg a nemzetközi közvélemény. Annyi azonban biztos, hogy a chilei salétrom iránti kínai érdeklődésnek sokkal több köze van a hideg- és melegháború számtalan formájához, mint bármilyen békés tevékenységhez. A kép lényege mégis csak az, hogy miköben Peking fokozza nyomását Vietnamra, szocialista és ném szocialista országok egész sorát fenyegeti, a tiltott városban tárt karokkal üdvöz- lik a maratoni barátkozásra érkezett junta-külügyminisztert ... HARMAT ENDRE Odaítélték a fizikai Nobel-díiat Szovjet tudós a Stockholmban kedden odaítélték az 1978-as fizikai Nobel-díjat. A díj felét Pjotr Leonyidovics Kapica szovjet tudós kapta meg, a másik felét egyenlő arányban megosztva Arno A. Penzias és Robert W. Wilson amerikai tudósok kapták. 84 éves Kapica a petrográ- di műszaki főiskola hallgatója, majd tanára volt. A huszas—harmincas években az angliai Cambridge egyetemén dolgozott, majd visszatért a Szovjetunióba. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökségének, valamint több külföldi akadémiának tagja, több szovjet állami díj és kitüntetés tulajdonosa. A Nobel-díjat az alacsony hőmérsékletek fizikájában végzett úttörő jellegű kutatásaiért kapta. E téren legnagyobb eredménye a hélium szuperdijazottak között folyékonyságának felfedezése és egy 1934-ben szerkesztett tudományos eszköz volt, amellyel új és a korábbiaknál előnyösebb módon lehetett folyékony héliumot előállítani. A 45* éves Penzias német születésű, jelenleg a New Jersey állambeli Bell telefon, laboratórium nevű tudományos intézmény rádiófizikai kutatócsoportjának vezetője. A 42 éves, texasi születésű Wilson Penzias munkatársa a New Jersey-i tudományos intézetben. A Nobel-díjat a két amerikai fizikus a világűr mikrohullámos háttérsugárzásának felfedezéséért nyerte el. Kiadták kedden az idei kémiai Nobel-díjat is, amely- lyel dr. Peter Mitchell angol tudóst tüntették ki.
