Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
zárd ni T Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXVIII. évfolyam, 244. szám ÄKA: 1,— Ft 1978. október 15., vasárnap Összehívták az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az Alkotmány 22. paragrafusa 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1978. október 26-ára, csütörtök délelőtt 11 órára összehívta. A kormány javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére az oktatási miniszter beszámolóját a közoktatás helyzetéről, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter beszámolóját a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásáról és továbbfejlesztésének főbb irányairól. (MTI) JELLEMZŐJÜK: NYUGHATATLANOK (3. old.) IFJÚSÁGI PARLAMENTEK (3. old.) MSZBT-NAPOK (3. old.) ÖT ELKÉPZELÉSBŐL VÁLASZTOTTAK (4. old.) KISVÁROSI VÁLTOZÁSOK (4. old.) (BAL)ÍTÉLETEINK (5. old.) NEM A PÉNZÉRT (7. old.) A MELEN- ÜZEMBEN (7. old.) ŐSZ A MAGAS- TÁTRÁBAN (9. old.) AZ AJÁNDÉK (10. old.) CSERESZNYÉSPUSZTA ' PIHENÉST KÍNÁL (7. old.) GYORSFÉNYKÉP RASZLER KÁROLYRÓL (11. old.) APASÁG- BIZONYÍTÁS (11. old.) CSALÁD — OTTHON (14. old.) KÖZEL HATEZER VÁROS (8. old.) AZ IFJÚSÁG VÁROSA (8. old.) VETÉLKEDŐ VÍZTURBINÁK (8. old.) KAUKÁZUSI LEVÉL" (9. old.) Távlati célok, mai teendők A nemzetközi helyzet áttekintése után társadalmi, gazdasági életünk két, kiemelkedő fontosságú területével foglalkozott az MSZMP Központi Bizottsága, tudatja az, ülésről kiadott közlemény, melyet a lapolk tegnapi számunkban publikáltak. Az építőipar helyzete, fejlesztésének, korszerűsítésének feladatai korántsem egy szakma, egy tárca ügyét alkotják. A népgazdaság, a társadalom egésze érdekelt a munka megjavításában, a nem csekély eredményekre alapozott továbblépésben, ahogy még ennél is nagyobb a közös érdekeltség a lakásépítés távlati céljainak — érthetően részekre bom- ló, de szerves egységet képező céljainak — elérésében. Kétségtelen: érzékeny pontokhoz nyúlt a vezető pánttestület a két jelentés napirendre tűzésével, hiszen az építőipar állapota, felkészültsége, fejlesztésének iránya és lehetősége nemcsak a termelő ágazatok holnapjára gyakorol lényeges — bizonyos részterületeken döntő — hatást, hanem ugyanez a szerepe a nem termelő területeken, elsőként a lakásépítésben. Ezzel már kimondtuk azt is, hogy két szorosan összetartozó fel- adatcsoport került a Központi Bizottság ülése elé, s. a testület joggal állapította meg mind az építőipar, mind a lakáshelyzet társadalmi jelentőségét, meghatározó szerepét a gazdasági növekedésben, illetve az életikörülmények változásában, az életszínvonal javításában. Következetes, nagy felelősségű elemző munka tanúi lehetünk: a Központi Bizottság 1977. október 20-i ülése a termelési szerkezet és a külgazdasági politika hosszú távú fejlesztésének irányelveit határozta meg, idei március 15-i tanácskozásán a mezőgazdaság és az élelmiszeripar követendő útját jelölte ki, míg a mostani tárgyaláson a már említett két terület állt az elemzés középpontjában. Indokolt a sommás megállapítás: a szóban forgó határozatok szerves egységet alkotnak, kitűzték azokat a főbb kiindulópontokat, melyek a további haladás — a megnövekedett követelményékkel szorosabban összehangolt haladás — kezdőpontjai. Megnövekedett követelmények, írtuk le az előző mondatban, jelezve, hogy szükségszerű, megkerülhetetlen feladatok rangsorolásáról van szó, s a távlati célok meghatározásával annak elősegítéséről, hogy a már rangsorolt feladatok végrehajtása tervszerű, folyamatos lehessen, legyen. Egyetlen tényből kiindulva: annak ellenére, hogy 1976-ban és 1977-ben 187,3 ezer lakás épült fel, a lakás igény lők száma nem apadt, sőt valamelyest emelkedett. A valóság e két darabkájának összevetése fölössé tesz minden magyarázkodást arról, miért mondta ki a Központi Bizottság ülése, hogy a számottevőeredmények mellett is a lakáskérdés változatlanul fontos társadalompolitikai probléma. Hasonló — kétségtelen, a szüntelenül fejlődő igényekkel is járó — feszültségeket tapasztalhatunk az építőipar kivitelezési képessége és a fedezett építési igények szembesítésekor. Hiszen ez utóbbiak negyedét, harmadát utasították vissza a legutóbbi esztendőkben a kivitelezők, mivel a korábban vállalt feladatok is túlléptek tényleges lehetőségeiken. Már maga az a tény elgondolkoztató, hogy a szocialista szektor összes beruházásainak mindössze 2—2,4 százalékát — a tavalyi évben 2,7 százalékát, rekordként — tették ki a hetvenes évek középső harmadában az építőipari fejlesztések. E meghökkentően alacsony arány mellett — s ez még inkább elgondolkoztató — tetézte a gondokat a fejlesztés komplex jellegének hiánya. Az tehát, amit a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményben megváltoztatandóként úgy fogalmaztak meg, mint a technológiai szerelés elmaradottságát, a háttér — például az építőanyagipar, a vegyipar, a gépipar — fejlesztésének, bővítésének, korszerűsítésének nem kellő összehangoltságát az építőipar megnövekedett teendőivel. Rendkívül bonyolult, szerteágazó feladatokról van szó tehát, amelyek a társadalom valamennyi rétegét — a formákat tekintve ugyan különbözően — érintik, többre ösztönzik. Megint példáért nyúlva: az építőiparban a termelékenység növelése jórészt olyan gépekkel, berendezésekkel, anyagokkal, félkész termékekkel függ össze, amilyeneket más tárcák vállalatai készítenek,, illetve importból származnak. Ez a dolgok egyik oldala, a bizonyos fokú kiszolgáltatottság. A másik: az eszköz- állomány hasznosításának megszervezése, annak elérése, hogy ne több ezer féle gép, berendezés — mint napjainkban — dolgozzon, hanem kevesebb termékcsaládra támaszkodjon a fejlesztés, de ezek mindenkor beszerezhetőek legyenek, alkatrészeikkel együtt... s javító- hálózatuk is megteremtődjék. Természetesen csak szinte találomra emelhetünk ki egy-egy részletet a Központi Bizottság ülésének anyagából. Hiszen éppen a témakörök nagy fontossága, bonyolultsága miatt, s nem kevésbé a távlati célok tiszteletet parancsoló súlya okán — a következő évtized végéig fölépítendő 1,2 millió lakás éppúgy tiszteletet érdemel, mint az építőipar fejlesztésének átfogó rendszere — a teendők hogyanjának alapos, részletes kialakítására ezt követően ikerül majd sor az érintett állami irányító szerveknél, a tanácsoknál. Egy valami azonban már most bizonyos: a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményben foglalt célok reálisak, elérhetők — gondoljunk csak az első távlati lakásépítési tervre, annak túlteljesítésére, a Központi Bizottság 1964-es határozata nyomán az építőipar meggyorsult fejlődésére —, amihez azonban elengedhetetlen, hogy e távolibb célok szorosan összekapcsolódjanak a mai teendőkkel. Napjainkban már természetes, hogy felvesszük a telefont, tárcsázunk, s tőlünk több kilométerre felveszik a kagylót. Ám, hogy ezt megtehessük,- bonyolult berendezésekre, a telefonközpontokra van szükség. Ezek egyik legfontosabb részét, a kapcsológépeket több mint ezren készítik Szekszárdon, a BHG-ban. Képsorunk az ötödik oldalon munkájukba enged bepillantást. • • Ünnepség Jerevánban Dmitrij Usztyinov beszéde — A Szovjetunió sohasem engedett és nem is fog engedni osztály-álláspontjából bármiféle nyomással próbálkoztak vagy próbálkozzanak is ellene. Ugyanakkor országunk nem szándékozik letérni konstruktív külpolitikai irányvonaláról. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy egy ilyen lépés csak azok kezére játszaná, akik ki akarják siklatni pályájáról az enyhülésit — jelentette ki Dmitrij Usztyinov marsain, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere szombaton Jerevánban, azon az ünnepi ülésen, amelyet Örményország és Oroszország egyesülésének 150. évfordulója alkalmából rendeztek. Dmitrij Usztyinov az ünnepség résztvevőinek lelkes tapsa közepette tűzte a köztársaság zászlajára a Leniin- rendet, amélyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának' Elnöksége adományozott most a köztársaságnak. |||| k ^ iWm
