Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
1978. október 1. Nemzetközi kisplasztikái kiállítás A budapesti művészeti hetek eseményei sorában nyílt meg a Műcsarnokban a kisplasztikái kiállítás, melynek gakdag anyagából mutatunk be néhány szobrot. Bogomil Zivkov: Ölelés Georges Jeanclos: Három alvó Vigh Tamás: A forradalom anyja Mai magyar expresszionista festők Kiállítás a Nemzeti Galériában Az expresszionista művészet ismertetőjegyei között a lexikonok felsorolják a művész élményeinek, érzéseinek hangsúlyozott kifejezését, eszközeire vonatkozóan pedig a legnagyobb szabadságot, minden konvenció elvetését, a. színek, a formák, az arányok felfokozását említik az ismertetések. A látott élményt a művész érzelemvilága szerint visszaadó ág nem új a festészetben, évszázadok óta felfeltűntek érzéseikről, gondolataikról a szokottnál jóval hevesebben valló mesterek, irányzattá, többé-kevésbé szervezett csoportosulássá azonban csak századunk elején rendeződött a kifejezés szubjektivitását előtérbe helyező piktúra, kiterjesztve szemlélete hatását más művészeti ágakra is. Van Gogh- ra, a lelke viharait leghevesebben és legnagyobb kifejezőerővel vászonra Vetítő festőre hivatkoztak az irányzat hívei, mint példaképre. Ensor, Munch, Nolde, Picasso, Kokoschka személyében nagy hatású képviselői akadtak az irányzatnak, mely elsősorban a Párizstól északabbra eső területek művészeinek volt megnyilatkozási formája. Távoli ősei között pedig olyan jelenségeket sorol fel az expresszionizmus, mint Matthias Grünewald, a késői gótika német mestere. A magyar művészetben a század elején kezdett hatni az expresszionizmus, a Nyolcak, majd az aktivisták művészetében mutatkozott. A húszas-harmincas években Derkovits és Egry József festészete jelezte, hogy a szenvedélyek milyen szerepet játszhatnak a művészetben. ♦ Él-e még az expresszionizmus, a társadalmi válságok, forrongások, vihar előtti állapotok kifejezésének egyéni arculatú áramlata? Milyen megnyilatkozásai vannak a mai magyar festészetben? A Magyar Nemzeti Galéria válaszol a kérdésekre, midőn október végéig látható kiállításán napjaink hazai festészetének expresszív áramlatát igyekszik bemutatni. Az itt szereplő festők — írja a katalógus előszavában Pogány ö. Gábor — „szándékuk szerint hangsúlyozni akarták azt, hogy a magyar festészetnek van egy kimondottan expresszív vonulata, amelyik az erős színek, határozott formák alkalmazásával rendkívül erőteljesen tudja kifejezni az intenzív érzéseket, a drámai összeütközéseket, a művész lelkében és környezetében felgyülemlett feszültségeket, a káprázatos természeti jelenségeket.” A tárlaton egy-egy kisebb gyűjteménnyel szereplő tizenegy festő közül három már elköltözött az élők sorából mire az általuk is támogatott kiállítási tervből valóság lett. Czóbel Bélát, aki hatvan évvel ezelőtt, berlini időszakában expresz- szionista képeket festett, a kiállításon csendesebb hangú, idős korára jellemző kiegyensúlyozott hatású festmények képviselik a tárlaton. Kivételes értékeik megmutatkoznak, de nem expresszionisták. Expresszionisták viszont Frank Frigyes lobogó színű és zaklatott kompozíció jú, formálásban a túlzás erejére építő képei. Az élete utolsó éveiben keletkezettek is ugyanazt a kifejező erőt közvetítik, mint a jóval korábbiak; kiállított anyaga a legkövetkezetesebben mutatja a vállalkozás vezérlő eszméit. Ugyancsak expresszív erejükkel ragadják meg a nézőt Holló László képei, melyek forma- és témavilága a francia és német igazodású Czóbeléhoz és Frankéhoz mérten jellegzetesen hazaiak. Sötét színekből elővillanó fehérei, vörösei, aranyló sárgái, melyek tanyák, emberek, virágok formáit idézik, különleges erővel jelenítik meg az Alföldet. A kifejezésmód Tornyaitól, Kosztától, Rud- naytól eredezik, gyökerei pedig Munkácsyig nyúlnak vissza. A három mester emléke előtti tisztelgés összekapcsolódik a csoport élő tagjainak munkásságával, szinte mindegyik ágnak van folytatója. Baranyó Sándor Holló festészetéhez kötődik sok szállal, de a debreceni mester súlyos drámaisága helyébe inkább a borongó líra és a mértéktartó ünnepélyesség lépett. Kitűnő kolorista Baranyó, színkölteményekbe oldja természeti élményeit: az alföldi izzó napsütést, az alkonyaiban ballagó csordát, a mezőn dolgozók alakjait, a virágok pompáját. Bényi László és Bozsó János képei kevésbé értékelik át a látványt, jobbára a fényjárta színeket fokozzák fel, és főként a festék vastag felhordásával és a heves ecsetmozgással igyekeznek expresszívnek hatni, ezek azonban jobbára felületes jegyek, a plein-air festői tartalmon alig lép túl a kép. Bozsó vázlatosságát egyenesen könnyelműnek ítéljük. Ugyancsak álexpresz- szív képek Félegyházi László Czóbel Béla: Mimi A tények vonzásában Előtérbe került a dokumentum. Egyre inkább elfoglalja helyét az irodalomban, a filmen és úgy tűnik, a nagyközönség mind jobban kezd megbarátkozni jelenlétével. Sőt, nemcsak megbarátkozik vele, hanem mindinkább igényli, sok tekintetben előtérbe helyezi az érdeklődési listán. Néhány évvel ezelőtt a veszprémi tv-találkozón igen éles vita bontakozott ki a jelen lévő írók, rendezők és kritikusok között, vajon a képernyőn milyenfajta alkotásé a jövő, a fiction, vagy a non fiction kerül-e közelebb a nagy nézőtömegek érdeklődéséhez. A vitában rendkívül határozottan érvelt az azóta sajnálatosan elhunyt Urbán Ernő amellett, hogy igenis nem a kitalált, nem a költött, hanem az élet valós elemeire épülő, a valóságot művészi szinten átszerkesztő játékokra van szükség. Érveléséhez néhány hét múlva letette az asztalra az azóta is felejthetetlen írott malaszt című dokumentumjátékát. Ez az érv nyomós volt. Ha végigtekintünk az elmúlt néhány év televíziós produkcióin, úgy tűnik, a közönség körében elsősorban azok a művek keltették a legnagyobb érdeklődést és legtöbb visszhangot, amelyek hasonló módon készültek, tehát valóságelemekből születtek, vagy pedig a korábbi, hagyományosabb dokumentumfilm- eszközökkel éltek. Csak példaként említjük meg Dömöl- ky János Miért? című többszörös díjnyertes tv-filmjét, vagy Bokor Péter Századunk című sorozatát, az importált művek közül a Rosenberg házaspár tragédiáját bemutató sorozatot és másokat. A rövidfilm műfajokban szintén tapasztalhatjuk, milyen nagy hatású egy-egy, mindennapjaink valamilyen kérdését érintő téma körüljárása, például a miskolci fesztiválon díjazott Hogy a lifttel mennyi baj van! vagy Lakatos Vince tanyavilágot bemutató sorozata. A mozikban játszott kis- filmek közül is a dokumentumfilmeket kíséri most kiemelt érdeklődés. Elég talán olyan dokumentumfilmre hivatkozni, mint az elmúlt esztendei Küldetés, amely bár sok tekintetben vitatható, de igen jó példa arra, hogy valóságos személy és annak gondjai, töprengései nagy tömegek érdeklődésére tarthatnak számot. Élénk vita bontakozott ki a Csatatér című, tavalyi mohácsi jubileumi ünnepségek kapcsán különböző nézeteket ütköztető dokumentumfilm körül. És négy és fél órás terjedelme ellenére is vitathatatlan a sikere Dárday István Filmregényének, amely tudvalévőén valóságos történeti szálak ötvözéséből készült igen sajátos eszközökkel. Túl is léphetünk gondolatmenetünkkel a televíziózás, vagy a filmművészet körein. Az irodalomban is egyre markánsabban jelentkezik a valóság, a dokumentumok, a tényirodalom iránti érdeklődés. Mind többen kíváncsiak a közvetlen múltra, a két világháború közötti időszakunkra, sőt a távolabbi múltra is, s ennek tudható be az ilyen témákat kínáló művek kiemelkedő sikere. A Magvető Könyvkiadó Tények és tanúk című sorozata okkal lett rendkívül népszerű, csakúgy mint a Kossuth Kiadónak Népszerű történelem című sorozata, és még jó néhány kiadványtípus. Moziban, televízióban, könyvtárban és könyvesboltban, rádiójátékban, s mindenfelé, ahol csak lehet, az emberek keresik a választ a ma és a tegnap kérdéseire. A tegnapéra és a tegnap- előttére egyre többen. Törtémunkái, nem emelkednek a hevenyészett vázlat szintjénél magasabbra, problémakörük megragad a felcsapott festék hamis artisztikumánál. Sokkal többre tartjuk Pirk János csendesebb, de mind formai, mind emberi tartalmat és megragadó kifejezőerőt árasztó képeit. Nem feledkezett meg arról, hogy az értelmesen kimondott szónak mindig megvan a súlya; magvető és ásó figurái dinamikus és egyértelmű megje- lenésűek. Simon Béla, aki Pécsett festi tüzes vörösekből és hideg kékekből komponált képeit, megtoldva a sárgák fényével és a fehér habzásával, a festménytől rábeszélő erőt kívánó piktúra karakteres képviselője. Janus Panno- niust ábrázoló arcképe szug- gesztiv mestermű, a Szülőföldem virágai című képei pedig a baranyai szőttesek dekoratív színerejét idézi. A győri Tóvári Tóth István nagy lélegzetű, a vonal és a folt kifejező erejét a színek súlyával párosító művei szintén az expresszív törekvések értékes mai folytatásai. Szomszédságukban lírai megnyilatkozásoknak hatnak Vén Emil tüzes, de levegős hatású színei. A formákat apró foltokra bontja, inkább virító és elkésett impressziókat látunk tőle, mint expresszív látomásokat. Él-e még az expresszionizmus? — kérdeztük. Él, de megszelídült. Legnagyobb erejű hagyománya, az éles társadalmi mondanivaló, mintha lassan kikopna a képekből, helyébe a líra, a nosztalgia lép. Talán indokoltan: a csak közeire tekin- tők többnyire békésnek látják a mai világot. A feszültségek, a drámák túlságosan távoliak? Vagy a festők körei szűkebbek a kelleténél? A tizenegy festő, akik nem maguk szerveződtek csoporttá, hanem a Galéria közreműködésével, csak kis része a hazai művészek gárdájának. Sokan vannak még, akik expresszív műveket alkotnak, akár expresszionistának is mondhatók. Az is elképzelhető, hogy egy másik válogatás időszerűbb kérdéseket vetne fel, mint a — hivatalos nevén — Tizedik csoportkiállítás. HEITLER LÁSZLÓ nelmi tudatunk ellentmondásairól sok szó esett az elmúlt években, hiszen mind történelemtanításunkban, mind történelemszemléletünkben adódtak a korábbi évti- vedekben fonákságok és születtek azok követelményeiként történelemismereti szakadékok, hiányosságok. A ránk zúduló újabb ismeret- anyagok, például a publikált levéltári kutatások, a két világháború közötti időszak, valamint a második világháború, s az abban való részvételünk különböző forrásokból adódó, frissebb megismerése egyre élesebben világítanak rá az említett ismereti hiányokra, szakadékokra. Ez is indokolja, hogy mind többen fordulnak kiemelt érdeklődéssel olyan művek felé, amelyek az új tények ismeretében eddig megválaszolatlannak, vagy tévesen megválaszoltnak tűnt kérdésekre megbízhatóbb feleletet ígérnek. Tényirodalom, dokumenta- rista törekvés a filmművészetben, a non fiction előretörése a képernyőn, mind azt az egészséges érdeklődést hivatottak kielégíteni, amellyel a ma embere a tények vonzásában él, és mind többet szeretne környezetéről, annak jelenéről és múltjáról megismerni. BENEDEK MIKLÓS Amerigo Tot: Székek
