Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-27 / 228. szám
A^ÍÉPÚJSÁG 1978. szeptember 27. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Helyi járat A Bonyhádi Cipőgyár Egyetértés szocialista brigádjától kaptuk a következő levelet: „...Azzal a kérdéssel fordulunk Önökhöz, hogy szeretnénk tudni, mikor indítják meg Bonyhádon a helyi autóbuszjáratot? Úgy tudjuk, ezt a kérdést már felvetették és a válasz 1980 volt. Azt kérdezzük, nem lehetne-e megröviditeni ezt az időt? Mint tudják, eléggé ki- szélesedett Bonyhád lakóterülete. Különösen a reggeli órákban nagyon nehéz, amikor a kisgyerekeket viszik a bölcsődébe, óvodába az anyukák, utána meg sietnek a munkahelyükre. Nem beszélve arról, hogy az idén beindul egy óvoda a malomkastélyban, ami teljesen kiesik a forgalomból, s éppen oda kerülnek a legkisebbek, akiket nem lehet felügyelet nélkül elengedni. Kérjük, tegyenek valamit az érdekünkben...” Levelüket továbbítottuk a Volán 11. sz. Vállalatnak Szekszárdra ahonnét Piegl Ferenc igazgató az alábbiakat válaszolta: „...Bonyhád község helyi járati forgalmának megszervezésére, beindítására az engedélyező szerv felé felterjesztést tettünk. Legutóbbi felterjesztésünk Bonyhád várossá válásának időpontjában történt. Felterjesztésünkben a helyi járat beindításának szükségességét az önök Telefonszámunk: 129-01, 123-61. által írt településfejlesztéssel indokoltuk, sajnos ez ideig eredménytelenül. A helyi járati forgalom beindulásához Volán tröszti, az alkalmazandó díjszabáshoz pedig pénzügyminisztériumi engedély kell. Bonyhád helyi járati forgalmát jelenleg a különböző útvonalon közlekedő helyközi autóbusz-járatok bonyolítják, 0,90 forint viteldíj felszámítása mellett. Helyi járat közlekedése esetén viszont 2 forint viteldíj felszámítása történne, ami a jelenlegi viteldíjhoz viszonyítva árdrágítást eredményezne. Ez az oka annak, hogy illetékes szervek a helyi járat beindulásához szükséges engedélyt nem adják meg...” Nyitva tartás Mözsről Bazsó Lajostól kapott levélből idézünk: „...A községben négy élelmiszer- és vegyesbolt van, az ÁFÉSZ üzemeltetésében. Szombaton minden bolt 10 órakor bezár. Ha valaki valami miatt tejet, kenyeret nem tudott beszerezni, vagy váratlan vendég érkezik, kénytelen esetleg Tolnára, vagy Szekszáidra utazni. A lakosság szívesen venné, ha a bolti dolgozóknak is minden második szombatjuk volna szabad, s esetenként egy-egy kisebb és egy-egy nagyobb üzlet tartana nyitva.” Bazsó Lajos levelét elküldtük a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályára, ahonnét Korsós István osztályvezető a következőket válaszolta: „...Olvasójuk által felvetetteket Tolna nagyközségi Tanács V. B. kereskedelmi ügyintézőjével megvizsgáltuk, és az alábbiakat állapítottuk meg: megfelel a valóságnak, hogy az ÁFÉSZ négy vegyesboltja szombati napokon 9.30-kor bezár. A kenyér és tej vásárlására azonban 12.50-ig van lehetőség, mert a sütőipari vállalat boltja nyitva tart. Az ÁFÉSZ elnökével történt tárgyalás során megállapodtunk abban, hogy ez év október 1-től a község központjában lévő két bolt közül az egyik (Iskola u. 33., vagy Tolnai u. 12. alatt) szombati napokon 12-ig lesz nyitva. A nyitva tartás növelését természetesen az egyéb napok terhére tudják megoldani, mert a kereskedelmi dolgozók munkaideje nem lehet több heti 44 óránál...” Hol lehet horgászni? A másik panaszos levél is Mözsről érkezett; Molnár András az alábbiakat írja: „...Szekszárd, Mözs, Tolna és Bogyiszló községekből kb. 150 sporthorgász társam nevében érdeklődöm, hogy Mö- zsön, a Lehőci Duna-ág végén lévő Kubikgödör horgászterületet miért vették el a horgászoktól? A sporthorgászok kb. 50 százaléka nyugdíjas. Már régebben a taplósi, még előbb a tolnai biológiai holt ágat is tiltottá nyilvánították. A tagok örültek ennek az egy lehetőségnek mindaddig, amíg egy szép napon a gödör környékét a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság bekerítette és kitűzte a „Horgászni tilos” táblát, állítólag azért, hogy a horgászok a rezervátum vadjait ne zavarják. A köztudatban úgy él, hogy a horgász szereti a csendet. Sok idős ember nemigen járhat kerékpáron Domboriba, vagy a Dunára, mert a megnövekedett nagy autóforgalom az idős embereknek fokozott veszélyt jelent.” Olvasónk levelét elküldtük a Tolna megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályára, ahonnét Bar- si Mihály a következőket válaszolta: „...A gemenci tájvédelmi körzet területén a MOHOSZ bevonásával meghatározásra kerültek a horgászható területek. A határozat Taplós térségében megtiltja a horgászatot. E határozat megváltoztatására nincs lehetőség. A mözsi, tolnai és bogyiszlói horgászok rendelkezésére áll Fadd-Dombori, a Sió és a Duna. Távolsága megegyezik a Taplós környéki vízterülettel, megközelítése pedig a nap minden szakában biztosított autóbusszal. A levélben említett térség horgászait nem érte sérelem...” Ml VÁLASZOLUNK A belkereskedelmi dolgozók szakképesítéséről szól a belkereskedelmi miniszter 16/1978. (VIII. 31.) BkM. számú rendeiete, amelynek mellékletei megjelölik az egyes munkakörökhöz szükséges szakmai és politikai képzettséget, tartalmazzák a szak- képesítést nyújtó iskolák és szakvizsgák, valamint a felsőfokú, illetőleg középfokú politikai képesítést nyújtó intézmények jegyzékét. Kiemelendő, hagy a jogszabályban megjelölt vezetői munkakörbe kinevezni, választani, illetve foglalkoztatni csak azt a dolgozót lehet, aki az előírt képesítéssel rendelkezik, kivételesen olyan személyt is, aki ugyan nem rendelkezik az előírt képesítéssel, de annak megszerzését a munkaszerződésben megjelölt határidőig vállalja. Ha erre a határidőre a képesítést önhibájából nem szerezte meg, őt a képesítésének megfelelő munkakörbe kell áthelyezni. A képesítéssel nem rendelkező vezetőket 1978. december 31-ig fel kell szólítani az előírt képesítés megszerzésére. (A jogszabály a Magyar Közlöny idei 58. számában jelent meg.) A munkaügyi miniszter 12 1978. (IX. 5.) MüM számú rendeiete a gazdasági társulások munkaügyi kérdéseit szabályozza, és kimondja — többek között — hogy a tag vagy felügyeleti szervének dolgozója a gazdasági társulásnál második munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem foglalkoztatható. E rendelkezés alól — a magasabb vezető állásúak kivételével — felmentés adható. Kihangsúlyozandó, hogy a gazdasági társulás és a gazdasági társaság igazgatótanácsának, igazgatóságának, felügyelő bizottságának vagy más bizottságának tagjai e tevékenységükért a társulattól díjazásban, jutalomban vagy más juttatásban nem részesülhetnek. A rendelet — mely 1978. szeptember hó 5. napján hatályba lépett — a Magyar Közlöny idei 59. számában jelent meg. Ugyanitt jelent meg a pénzügyminiszter 20/1978. (IX. 5.) PM számú rendeiete a szövetkezetek és a gazdasági társulások felszámolásáról, szabályozva a felszámolás elrendelését, a felszámolási eljárás lefolytatását és befejezését, külön rendelkezik a lakásépítő, lakásfenntartó, üdülő-, garázs- és takarékszövetkezetek felszámolásának rendjéről. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Kereskedelmi Értesítő f. évi 25. számában megjelent, a boltok és vendéglátóipari egységek adminisztrációs tevékenységének egyszerűsítése tárgyában kiadott közleményre, amely értékeli az eddig tett intézkedések eredményét, ugyanakkor széles körben ad útmutatást a további teendőkhöz. Csupán példálózva említjük meg, miszerint a közlemény indokoltnak tartja az élelmiszerkereskedelmi vállalatok hálózati egységeiben bekövetkezett törés és romlás elfogadható mértékének vállalati hatáskörben történő szabályozását, az esetenkénti jegyzőkönyvezés mellőzését. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Gulay István : Lélektani Hadviselés A varázspálca A Budapesti Gyermekszínházban az idei évad első bemutatója Turián György: „A varázspálca” című zenés mesejátéka lesz. A képen: G. Szabó Sándor, Szécsi Vilma, Peczkay Endre. (MTI fotó: Horváth Éva felvétele — KS) Jó katonákban nem volt hiány a nagyalföldi alakulatnál. Sokan szolgáltak itt olyanok, akik később nagy emberek lettek. Ott volt például Németh Péter honvéd, a labdarúgócsapat kapitánya, aki a makaó nevű kártyajátékban is megállta a helyét. Rettentő csatákban vezette győzelemre a csapatát, s mindig emberveszteség nélkül. Kevés katona mondhatja ezt el magáról. Aztán nálunk szolgált Kóbor László honvéd is, népszerű nevén Beton Laci. Egyszerű gyalogos közlegényből küzdötte fel magát Nagyalföld falucska nőinek bálványává, s a felderítő század lélektani hadviseléssel foglalkozó tudományos kutatócsoportja vezetőjévé. Nagyobb hadgyakorlatokon, amelyeken tábornokok is részt vettek, rendszerint őt dobták le a „kékek” hátországába, és sohasem eredménytelenül. Végigmasírozott a „kékek” helyőrségének főutcáján, a péknél is ejtett néhány szép szót a lisztes zacskóval sorbanálló asszonyoknak és lányoknak, végigkorzózott a piacon, a vasútállomás és a postahivatal előtt, aztán beült a presszóba (persze civil ruhában), és a presszós lányoknak turbékolt. — Kóbor László költő és hadvezér vagyok! — így mutatkozott be a hölgyeknek, akik a meglepetéstől, a csodálkozástól és a gyönyörűségtől összepisilték magukat. Mire az éj fátyola diszkréten a helyőrségre terült, megérkezett az első jó barát a postahivatal bezárt ajtaja elé, és verni kezdte a postás vénkisasszony ablakát. Zsörtölődve kelt ki hideg ágyából: — Ki a ménkű zavar fel legszebb álmomból? — rikácsolta a függöny mögül kilesve, noha még nem aludt. Dehát a vénkisasszonyok ébren is tudnak álmodni. — Ébredjen, Paula kisasszony, ébredjen! — kiabált be a felhajtott galléré jóbarát, és körbetekintett, látja-e valaki. Végre kinyílott a zöldre festett kisablak, Paula kisasz- szony az asztalához telepedett, bőgős ujjai közé tollszárat kapott. — írja, Paula kisasszony, távirat lesz! Cím: Nagyalföldi hadgyakorlat, péef tizenhárom. Megvan? — Megvan? — Klein Tamás honvéd. Megvan? — Megvan? — Barátom, a Pirid elveszett! — Aláírás? — Paula kisasszony, mit írjunk oda? — Paula kisasszony mindenkit ismert a faluban, és mindenki mindenkijéről tudott mindent. A csélcsap fiúkat és a kikapós lányokat szívből megvetette. — írjuk azt — suttogta —, hogy Vilmos, a hajósinas. Olvasta? Jaj, de cuki könyv! — és incselkedve bekapta a kis- ujját. A jóbarát helyeselt, fizetett, és nyakát behúzva eltűnt a helyőrségben. Paula kisasszony alighogy továbbította a táviratot, ismét megkocogtatták az ablakot. — Huhu, Paula! — Most meg egy jó barátnő volt oly kedves, hogy tudósítsa a „kékek” katonájának egyikét kedvese elestéről. Paula kisasszony természetesen szörnyűlkö- dött, noha még nem sejtette, hogy hajnalig összesen há- romszázhetvenkilencen esnek Beton Laci áldozatául, tehát összesen háromszázhetvenkilenc táviratot kell majd felvennie és továbbítania. Reggel fél nyolckor a falusiak legnagyobb csodálkozására helikopter jelent meg a lóvásártér fölött. Egy helyben berregett, majd amikor feltűnt egy lassan cammogó, agyon használt férfi, kötélhágcsót engedett alá. A helikopteren piros jelzés volt. A „kékek” táborában először a rádiókapcsolat kezdett akadozni. A tábornoki kar már kora hajnalban összegyülekezett egy magaslaton, hogy megindítsa a terv szerinti meglepetésszerű támadást. A legmélyebb hangú és a legsűrűbb szemöldökű tábornok megnyomott egy gombot. A harcálláspontot hívta. — Nagy Medve hívja Bátor Kék Katonát! Nagy Medve hívja Bátor Kék Katonát! Vétel! — recsegte a mikrofonba. A hátuk mögött lévő hatalmas hangszóróból csak sistergés hallatszott. A tábornok idegesen a tábornoki karra nézett. — Nagy Medve hívja Bátor Kék Katonát. Nagy Medve hívja Bátor Kék Katonát! Jelentkezzen! Vétel! — ismételte. A sistergés alábbhagyott és reménykedő, gyenge hang hallatszott: — Piriké? A tábornok elvörösödött, kidagadtak a nyakán az erek, ordított: — Ezért a viccért lecsukatom! — Csukasson! — hallatszott ugyanaz a fátyolos, életunt hang. — Nekem már úgyis mindegy ... — Mit beszél? Megőrülök! — pillantott tábornoktársaira a legmélyebb hangú és legsűrűbb szemöldökű tábornok. Tehetetlen volt és kétségbeesett. Máris negyvenhét másodpercet késtek a támadás megindításával. Mit gondolnak a „pirosak” róluk, hogy késik a meglepetésszerű támadás? — A tartalék harcálláspontot! — adta ki a mellette álló rádiósnak a parancsot. — A tartalék harcálláspontot! — ismételte a rádiós és elfordított a készüléken egy gombot. — Jelentem, a parancsot végrehajtottam. — Nagy Medve hívja Bátor Kék Katona Kettőt! Nagy Medve hívja Bátor Kék Katona Kettőt! Vétel! — megcsuk- lott a tábornok hangja. A hangszóróban megszűnt a sistergés. — Már mindent tudok! Miért kínoztok még mindig? Tudom a kötelességemet, a Rózsit a szeretőjével együtt megfojtom, aztán a kútba ugróm. — Halló! Halló! Bátor Kék Katona Kettő? — lett úrrá a tábornokon a pánik. — Igen, igen! Mondom, hogy mindent tudok. A Rózsit a szeretőjével együtt.... Ekkor megszakadt a vonal. A legmagasabb és legokosabb tábornok hangját hallották. Ez azt jelentette, hogy minden elveszett. — Kérem a tábornoki kart, fejezze be a hadműveleteket. A gyakorlatnak vége. Értékelés végett jöjjenek át a legmagasabb magaslatra. Végeztem. A „kékek” táborában persze nagy volt az ujjongás. Csak Kóbor László honvéd nem dobálta magasba a sapkáját, mert ő aludt. Azt álmodta, hogy körbeüli barátaival az otthoni kerek asztalt, mákaóznak, miközben szerető hitvese, Magdi elalvás előtti apai csókra vezeti hozzá két apró kislánykáját, Blankát és Imolát. De ezzel a mesének még nincs vége. Mert az értékelés elmondása még hátra van. Igaz, ami ott történt, azt katonaviselt férfiak könnyen kitalálják. Aki meg nem volt katona, kérdezze meg tőlük.
