Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
1978. szeptember 10. A Budavári Palota „A” épületében a Munkásmozgalmi Múzeum a színhelye a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója első kiállításának. A stúdiót egy éve hozta létre a Magyar Fotóművészek Országos Szövetsége, pillanatnyilag huszonhárom tagja van, és vagy ötven pártolója. A stúdiósok egyetlen közös vonásául a kiállítás katalógusa életkorukat jelöli: valamennyien harmincöt év alattiak. A fotóművészeti stúdió egyébként csak látszólag hasonlít elődeihez, a fiatal képzőművészek vagy iparművészek stúdiójához, Több és kevesebb is azoknál: több, mert alkotóközösség mellett képzést is nyújt — pótolandó a nem létező fotóművészeti főiskolát — és ugyanezért kevesebb is: nem rendelkezik homogén alapképzettségű művészgárdával. A stúdió szelleme és tagjainak kifejezőképességbeli egyenetlenségei egyaránt érzékelhetőek ezen a bemutatkozó tárlaton, amelynek színvonaláról elöljáróban csak annyit, hogy csoportos fotó- kiállítás Magyarországon aligha volt még ilyen erőteljes, megkomponált. Manapság sablonos életlátás, a „bevált ötletek” monoton alkalmazása untatja legtöbb pályázati fotókiállítás nézőjét. A stúdiósoké éppen ellenkezőleg: meghökkentően friss, néhol éppenséggel merész az a kép, amit a világról mutatnak. A fotósablonokat még idejében kiirtották anyagaikból, vagy ha megjelennek, nyilvánvalóan ironikus szándékkal. Ami a képek stílusát illeti: akár szem- léltetője lehetne ez a tárlat, hányféle fotós irányzat létezik manapság. A szocio- fotótól a kollázsig, a riportfelvételtől a rafinált technikai machinációkkal készült képekig, minden felvonul. A több mint kétszáz kép között vannak persze gyengébbek, és olyanok is, amelyek alapján művészkedésre gyanakszik az ember, nem művészetre. Az eljövendő második kiállításra feltehetőleg sikerül ezeket is kiszűrniük — annál is inkább, mert a stúdió máris magas mércét állít tagjai elé. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának egyik alapító tagja Komáromi Zoltán, lapunk fotóriportere. A kiállításon szereplő művei közül mutatjuk be az Emlék című képpárt. V. F. É. Másolatmúzeum Tatán A belépő mintha messze tűnt évezredek világába térne, áhítattal bámulja az antikvitás remekeit. Kétszáz ember nagyságú szobrot vagy annál is nagyobb kolosszusokat, fekete-fehér színben játszó remekeket. A hajdani templom ma kétszintes. Teljes rálátást enged a templombelsőben felépített galériára és a földszintre. Együtt látni a kitűnően elrendezett teljes szoborkollekciót. A földszinten a görögök; Athene Parthenosa, a N'erei- da, a Borjúvivő férfi, Athéna és a Gigász harca, a Naxosi Apollon, a Kolosszális Demeter, Hera, frízek a Parthe- nonról, Perikies, Hermes, Eurydike, Orpheus, Az alvó Ad- riene, és á többiek. Fent a galériában a rómaiak: A tövishúzó fiú, Aphrodite szobra (a milói Vénusz), a Birkózók, Niobe, A haldokló gallus, a Laokoon szoborcso-* port, Athena és Zeusz harca a gigászokkal, A gyíkölö Apolló és sok más felbecsülhetetlen érték az antikvitásból. A szobrok bár tökéletes illúziót keltenek, gipszmásolatok. Egy megmentett kollekció feltámadása! Nem is olyan régen még pusztulásra ítélten hevertek. Majd teljesen elfeledetten hányódtak évtizedeken át a Szépművészeti Múzeum egyik háború alatt megsérült termében. Senkinek sem kellettek. Nagy részük különben is megsérült, töredezett. A múzeum gazdát igyekezett keresni számukra, de sokáig senki sem fogadta be a szobrokat. Egészen addig, amíg Bíró Endre, a tatai múzeumok igazgatója verekedni nem kezdett megmentésükért. — Még a század elején vásárolták össze ezeket a gipszmásolatokat a Szépművészeti Múzeum részére — idézi fel a szobrok múltját Bíró Endre. — Hallatlan kulturális értéket jelentenek ezek a másolatok, amelyek Közép-Európa másolóműhelyeiből kerültek ki. Csakhogy hosszú éveken át eldugva porosodtak, málladoztak. Nekem is csak úgy jutottak az eszembe, hogy még a háború előtt egyszer kiállításon, s hogy a Művészet című folyóiratban „ötszáz szobor gazdát keres” címmel megjelent egy segítségért kiáltó cikk. Úgy véltem, el lehetne helyezni a nagybecsű értékeket a tatai (akkor még romos) zsinagóga épületében. Múzeumot kell berendezni! Teljes értékű, önálló másolatmúzeumra gondoltam. — Az erőfeszítések eredményesen végződtek. — Sikerült elérnem, hogy a ma pótolhatatlan gyűjtemény (a másoló műhelyek már nem működnek), ókori anyagát mi kapjuk meg. Tatán is jól fogadták elgondolásomat. Steiner Tibor megyei tanácselnök sokat segített. A városi tanács pedig megvásárolta a régi zsinagóga használaton kívüli épületét. A megye hozzájárult a restaurálási költségekhez. Az átépítés összegét, három és fél millió forintot pedig a Kulturális Minisztérium fedezte. — Hány szobor került végül is Tatára? — A teljes antik gyűjteményt kaptuk meg. Kétszáz másolatot, amelyet korszerű körülmények között állítottunk ki egy önálló múzeumban. Kis Dániel szobrászművész restaurálta a szobrokat. A gyűjteménynek azonban még úgy is, hogy megépítettük a galériát, csak a fele fért be. A másik felét a már megkapott és helyreállításra kerülő Berta malomban helyezzük majd el 1980-ban. Akkor szándékozzuk megnyitni az ókori szobormásolatok újabb múzeumát. A tataiak példáját követve Kecskemét a reneszánsz kor gigantikus alkotójának. Michelangelónak szobormásolatait a Technika Házában helyezte el. Baja pedig a középkori másolatok anyagát kérte magának. A tatai másolatmúzeum nagy látogatottságnak, népszerűségnek örvend máris. Télen sajnos fűtési problémákkal küszködnek, és többnyire zárva van. Azok. akik előre bejelentik látogatási szándékukat, így is bármikor pnegtekinthetik a múzeumot. A megyei gimnáziumok diákjai abban a kiváltságban részesülnek, hogy művészet- történeti óráikat a szobrok között tölthetik el. Sok bányász szocialista brigád kér a másolatmúzeumban tárlatvezetést. Sűrűn felkeresik külföldi látogatók, érdeklődők, sőt szakemberek is. — A Tatára és környékére látogató turistákat szeretnénk elsősorban becsalogatni új múzeumunkba — mondja az igazgató, aki a kis város tizedik múzeumi létesítményét teremtette meg. Az antikvitás művészetét csodálhatják meg a látogatók lélegzetelállító szépségében a tatai görög—római szobormásolatok múzeumában. Sikerült megmenteni a páratlanul gazdag anyagi és kulturális értéket. Ezen a nemes, bőséges anyagon nemzedékek nevelődhetnek majd fel, gyönyörködve letűnt évezredek csodás kultúrájában, értékeiben. szémann béla Granasztói Pál: Szép magyar városok Világjelenség a városok rohamos átalakulása. A terjeszkedés iránya sokáig a külvárosok szabad térségei felé mutatott. A beépíthető, területek fogytával megfordult a . helyzet. Veszélybe kerültek a belső, a történelmi múlt emlékét, hangulatát őrző városmagok. Szűkül a gyűrű az öreg belvárosok körül. Tornyosuló szürke betontömegek szorításában fogyatkoznak műemlék épületeink. Hiába az ur- banisták féltő figyelmeztetése, okos érvelése, legtöbbször győz a publicisták igyekezete. Érthető hát rokonszenvünk az értékek mentését, a helytelen gyakorlat megváltoztatását sürgető minden vélekedés iránt. Ilyen figyelmeztetőnek érezzük Granasztói Pál napokban kezünkbe került, Szép magyar városok egy építész szemével című albumát. Granasztói elismert tekintélye a szakmának, jó tollú író. Közismerten szenvedélyes esszéistája a városépítés ügyének. Régóta foglalkoztatja az elmúlt korok építészete, a maradványok továbbélésének, az újjal való kapcsolatának, egyáltalán a városok jövőjének kérdése. Uj könyvében hét dunántúli, két alföldi és három hegyvidéki történelmi városunk fejlődésének, ma még élvezhető szépségeinek bemutatására tesz kísérletet. A szerző választása azokra a városokra esett, amelyek — szerinte — mély történelmi gyökerűek, jövőjük a legtöbbet ígéri, s fejlődésük töretlennek ígérkezik. Sorsukat személyes ügyként kezeli: „A városokkal, sorsukkal mélyen azonosultam” — vallja, s ennek szellemében vizsgálja történelmüket. A kötet bevezetőiében az általánosan érvényes összképet vázolja fel. Számba veszi a legfőbb telepítő tényezőket, az építészeti együtteseket alakító hatásokat. Városainkat hányatott sorsú, megtépázott népünk értékes produktumaként, történelmünk tükörképeként értékeli. Megállapítja, hogy arcukon főként a barokk, a copf és a klasszicizmus szelleme hagyott maradandó nyomot. Mai szépségüget ennek köszönhetik. Alapvető jellemzőjüknek egészen az utóbbi időkig a tágasságot, levegősséget, földszintes jelleget, az éghajlattal harmonizáló tompított színezést, szolid díszítést tartja. De minden esetben talál olyan vonásokat is, amelyek csak egyszeriek, másutt nem lelhetők. Ezeket, az egyes városok leírását tartalmazó fejezetekben tárgyalja. Győrött a részletek és az egész olyan összhangját fedezi fel, amely állja az összevetést a budai várnegyeddel. Hasonló párhuzamra utal Veszprémmel kapcsolatban is. Sopron építészeti egységével, gazdagságával, a példaszerű megőrzéssel áll egyedül. Esztergomban a Bazilika tájon, városon uralkodó, súlyos tömege határozza meg a városképet. Szombathelyen a római emlékek, Pécsett a földrajzi fekvés, az éghajlat, Fehérvá- rott a közlekedés és a viharos történelem szabott mértéket és arcot. Szegeden az árvíz után kialakult város- szerkezet, Debrecenben az igazán „magyaros jelleg” jelent eltérőt. Salgótarjánban pedig a múlt emlékeinek hiánya segíti elő a példaszerű, modern „szép új város” megteremtését. I SALAMON NÁNDOR A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának első kiállítása Emlék II.
