Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
IO "ri^PÜJSÁG 1918. szeptember 10. REVICZKY GYULA ...Tolsztoj a világot és az embert leírja úgy, ahogy van, a nélkül, hogy bizonyos tartózkodó tudatosság vezetné, mely megakadályozná egyéni nézeteinek szabad nyilvánításaiban. A homéri naivitás egy neme ez, s nem emlékszünk, hogy találkoztunk volna vele más elbeszélőnél is. BRÓDY SÁNDOR ...bármily morális és apostoli czélokért küzdjön is Tolstoj Leo, bár szidja, lenézi és kiátkozza a művészetet, mégis csak a világ egyik legnagyobb művésze ő, ez az eredendő bűne, amely íme erőt vesz rajta és minden dolgában roppant erővel lép elő. ADY ENDRE ...Ö a mi lelkiismeretünk volt, igen. a mai embereké. Érezte az összes milliók helyett, hogy nagyon-nagyon boldogtalanok vagyunk. Elment ő is a Sivatagba és a Pusztába, hogy dolgozzék a mi megváltásunkért. A Ná- záretihez kívánt mindig szomjasan és örökösen hasonló lenni. Fáklyája az őskereszténység, a természettel való alázatos kibékülés volt. És ö maga pedig tipikusan új ember, mai ember. A kultúra, a túlcivilizáltság finomkodik legrusztikusabb gondolatán is. Az Emberiségért sír, és folyton ölnie kell önmagában a művészt. Valósággal ütközője volt az ő szegény, nagy lelke a fájdalmas, határtalan emberi kultúrának és a vidám, vad, gondolattalan állati létezésnek. BÁLINT GYÖRGY ...Lehet, hogy ilyen haláltól félt Tolsztoj, amikor 1910 novemberében elhagyta Jasznaja-Poljanát és mindazokat, akikhez a törvény és a vér kapcsai kötötték. IS28-ban, százötven évvel ezelőtt született Lev Nyikolajevics Tolsztoj, a világirodalom egyik legnagyobb írója. Művei már korán elterjedtek Magyarországon, s nagy regényei, mint a Háború és béke, Karenina Anna, ma is a sokat forgatott könyvek közé tartoznak. Magyar írók, esztéták Tolsztojról Lev Tolsztoj portréja Iljics Iván halálától valóban megmenekült. Az asztapovói állomásfőnök szolgálati szobájában a világ részvétele leste utolsó lélegzetvételét. A világ részvétele és a világ szenzációéhsége. Nem halt meg magányosan, haldoklása közüggyé vált, ha nem is egészen úgy, ahogy ő szerette volna. Ekkor sok millió híve és néhány száz gyakorlati követője is volt már, de a hívek és követők inkább személye felé fordultak, mint tanítása felé. Nem tudott igazi mozgalmat teremteni. Azok a , szakállas, nyers koszton élő, kereszténységet, buddhizmust és ag- noszticizmust zagyván összehordó magánpróféták, akik időnként Tolsztojra hivatkozva tűnnek fel a szellemi élet külvárosaiban, mérhetetlenül távol vannak tőle. Azt hiszem, ő volt az egyetlen igazi tolsztójánus és ez érthető is. Késői világnézete, ez a különös, anarchikus, orosz őskereszténység, ez a meghasonlott szakítás a kultúrával és minden társadalmi rendszerrel, nem lehetett teherbíró és időálló. Az orosz nép, melyért Tolsztoj írt és meghalt, csodálta és szerette őt, de más utat követett. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ...A bibliai egyszerűség művészete ez! Valami sajátos és nagyon bevégzett tökéletesség, amely önmagába fut vissza. Az élet, minden magyarázat és széljegyzet nélkül. Ha nézem embereit, szinte megijedek, mennyire elhagyottan, mily vígasztalhatatlan egyedüllétben küzdenek. Vajon jók, rosszak, bűnösek-e vagy bűntelenek? Nem tudjuk. A tolsztoji emberek homlokán nem ég Káin-bélyeg, se aureola. A romantikusok angyalokat és ördögöket rajzoltak. A naturalisták — Zola szavai szerint — a vérmérsékletükön keresztül nézték a világot. De mit tesz Tolsztoj? Neki nincsenek kedvencéi, ellenségei, hősei és mellékalakjai. Még a bűnös Karenina Annát sem ítéli el. A tiszta epikus, a világszemlélö áll előttünk, az, aki a Háború és béke nagyszerű eposzát adta kezébe a XX. századnak. Művészete a legtökéletesebb realizmus, amely már nem kéjeleg a túlzásokban, mint a naturalisták, hanem nyugodtan leszögezi ítéleteit és ha társadalomkritikát gyakorol, ha embereket, ha tárgyakat fest, egyformán erről az emelkedett pontról néz mindent. Azt, hogy az asztalon levő pohár hideg, éppoly nyugodtsággal állapítja meg, mint hogy Anyuta kezei hidegek. Érzitek-e ebből Tolsztoj magas realizmusát? Azt a nagy átfogóképességet, mely embert, követ, fát, levegőt, szenvedélyt és vihart mosolyogva foglal egy nagy egységbe? Ilyen a tolsztoji művészi alkotás csúcspontja, a Karenina Anna is. Egy regény, melyet pár nap alatt elolvashatunk. De mikor elolvastuk, legalábbis tíz évet öregedtünk emberismeretbet, tapasztalásban és szépségben. Egyszerre más színben látjuk az egész világot. Mintha nagy utazásról jöttünk vplna, minden új fényben ragyog, minden világosabb, minden tisztább és minden egyszerűbb. BABITS MIHÁLY ...S ekkor jött egy nagy könyv, Oroszországból, a kornak legnagyobb, s talán legremekebb írói alkotása, mely szerzőjének szándéka szerint alázatosságra akarta inteni a gőgös Európát: „Nincs ott nagyság, ahol nincs egyszerűség, jóság és igazság.” Tolsztoj könyve Tolsztoj iosznoja Poljanában volt ez, a Háború és béke. Alighanem a legjobb regény a világirodalomban; noha nem a legtökéletesebb. Flaubert regényei például sokkal tökéletesebbek. Ez a történeti regény voltaképp történelem-elleni regény, az élet regénye, szalonoké, falusi udvarházaké, s a „szenvedő és hallgató” népé. Ami mind él és áramlik nagy idő-medrében, minden történelem dacára is. Az olvasó az első laptól kezdve veleél evvel az élettel, vele és benne, lenyűgözve és sose feledve élményét. Ez az apostol- kodó író ott legnagyobb, ahol teljesen l’art pour Tart képeket ad, intim családi rajzokat, tájleírásokat, gyengéd lányportrékat, vagy a háború szférájába sodort egyszerű emberek sorsának és lelkiállapotának elemzését. Csodálatos részleteket említhetnék, ha helyem volna. S mindez tökéletes, s amellett szinte láthatatlan kompozíció keretében. Ellenben mily zavarossá válik, s szinte ügyefogyottá az író, mikor a regény végén, tanulságait és történetfilozófiáját kezdi kifejteni. A Háború és béke klasszikus érv a Tart pour Ta’rt, mint müszabály helyessége mellett. FEJA GÉZA ...Az előttünk hullámzó nagy történelmi válságban és szinte emberfeletti erőfeszítésben Tolsztoj mindig Kutuzovnak ád igazat, ugyanakkor az öreg marsall megrendíthetetlen passzivitása folytán mégiscsak mellékszereplő. Ám különös passzivitás az övé, okai semmiképpen sem egyéni okok. Kutuzov fölényes „tehetetlensége” és öregesnek tetsző „nemtörődömsége” megett nem csupán életbölcsesség rejlik, hanem jóval különb érték is: egy nép lelkének a tökéletes ismerete és ugyanakkor a tovahullámzó történelem szándékainak a meglátása, megértése. Kutuzov a cárral, a diplomatákkal, a tábornokokkal, az egész egykorú társadalmi fölépítmény akarnokaival és léhűtőivel szemben mindig a népet és a történelmet képviseli, ezért kap döntő szerepet, holott a társadalmi felépítménynek csaknem minden tagja a cárral az élén lenézi, gúnyolja, ócsárolja. Ám Kutuzov annyira egy népének tényleges szándékaival, hogy minden ellenséges szándék tehetetlenné válik vele szemben. ...Hiába tetszik jelentéktelennek. Hiába tűnik el a regényből a maga idejében, mégis ő a döntő tényező. Ám döntő tényezővé elsősorban az a tény teszi, hogy egyedül ő képviseli tudatosan és következetesen a népet, a tömegek lelkét és a történelem szándékait. A „Háború és béke” főhőse éppen ezért mégsem Kutuzov, hanem egy egész nép és Kutuzov csupán ennek a népnek legkülönb érzékszerve az időben. (Összeállította: ANGYAL JÁNOS) 1903. MÁRCIUS 11. JASZNAJA POLJANA Mindegyre próbálgatom az élet meghatározását, de elégedetlen vagyok vele. Tegnapelőtt megfogalmaztam, de megint csak át kell fogalmazni. De mielőtt belefognék, szeretnék feljegyezni néhány gondolatot ebből az időszakból. Egészségem javult. Tegnap megérkezett Ljova. És boldog vagyok, hogy megint olyan jó vele lennem ... 1. Csak akkor élünk, amikor tulajdon lelki „én”-ünk- re eszmélünk. Ez pedig a lelki öröm pillanataiban, vagy a lelki tényezőnek az állati tényezővel folytatott küzdelme pillanataiban van így. 2. Nem egészen kiderített mozzanat, hogy gyakran (talán mindig) elégedetlenségünk és elégedettségünk az élettel, az eseményekkel kapcsolatos benyomásaink, nem mindig magukból, ezekből az eseményekből erednek, hanem lelkiállapotunkból. Ilyen nagyon bonyolult és meghatározott lelkiállapot nagyon sokféle van. így a szégyen állapota, a rosszallás, a meghatottság, az emlékezés, a szomorúság, a vidámság, a nyo- mottság, a könnyedség álla* Lev Tolsztoj naplójának magyarul eddig kiadatlan részletei a Szovjet Irodalom szeptemberi számában olvashatók. pota. Hogy jönnek létre ezek az állapotok. Nem tudom. De azt tudom, hogy ha a szégyen állapotában vagyok akkor mindent szégyellek és ha nincs mire irányulnia a szégyenemnek, akkor tárgyatlanul is szégyenkezem. Ugyanígy van a rosszallás, a meghatottság, valamint az emlékezés állapotával is, bármilyen furcsán hangozzék ez. Az ember egyre csak emlékezik, holott semmi emlékezni- valója, vagy arra emlékezik, ami most történik, vagy arra, hogy erre már emlékezett régebben, és ugyanígy van ez a szomorúsággal, a vidámsággal ... és sok más állapottal, amelyet meg kell határozni és végig kell gondolni eredetüket. ... 4. Az emberek, a liberális politikusok vagy általában a mindenféle doktrinerek gyakran úgy látják jónak, hogy felveszik a harcot a hazugságok egyik formájával és közben érvényesülni hagyják a többi hazugságot, azzal nem szállnak szembe. Ez ugyanolyan, mint hogyha árvíz idején a ránk zúduló áradatot egyik helyen megállítanánk, s hagynánk, hogy a többi betörésből zuhogó ár elborítson... ha jól tudom, 1903. NOVEMBER 30. JASZNAJA POLJANA .. .Tegnapelőtt azt álmodtam, hogy formáját tekintve komikus elbeszélést íro'k egy parasztról, aki mindenféle érthetetlen szavakat zagyvái, az elbeszélés azonban nagyon megható. Nagyon jól éreztem magam. Egyáltalán, egész éjjel valami különös frisseséggel működött az agyam: elképzeltem három népi típust Is; az egyik vasgyúró, dalia, lassan mozduló, de olykor elkapja az őrület, valósággal vadállattá válik ilyenkor. A másik fecsegő, hencegő, költő, néha gyengéd és önfeláldozó. A harmadik önző, de szép, tehetséges és nőcsábász. Mindennap szeretnék legalább egy keveset megírni emlékeimből. 1904. JANUÁR 22. JASZNAJA POLJANA ... Tisztázni kell az ember viszonyát a kormányhoz. Ez a viszony nem lehet felemás: vagy a kormány a rend szükséges feltétele, és akkor alá kell vetnünk magunkat neki és szolgálnunk kell; vagy el kell ismernünk, mint ahogy én elismerem, s mint ahogy lehetetlen el nem ismerni, hogy a kormány banditatársaság és akkor azonkívül, hogy törekedni kell e banditák megvilágosítására, meggyőzéssel rábírni őket. hogy hagyjanak föl a ban- ditizmussal, magunkat, amennyire csak lehetséges, el kell határolnunk attól, hogy a banditákkal megosz- szuk zsákmányukat, részt vegyünk annak felhasználásában. A legfontosabb az, hogy ne tegyünk úgy. mint most a liberálisok: szükségesnek ismerik el a kormányt és saját eszközeivel próbálnak harcolni ellene. Ez gyerekes játék ... 1904. ÁPRILIS 29. JASZNAJA POLJANA ... Az ember csakis saját élete révén ismerhet meg valamit teljességgel. Teljességgel magamat ismerem, egész önmagamat a születés függönyéig és a halál függönye előtt. Azáltal ismerem magamat, hogy én — én vagyok. Ez a legmagasabb vagy még inkább a legmélyebb tudás. A következő az érzékelés útján nyert tudás: hallok, látok, tapintok. Ez külső tudás; tudom, hogy ez van, de nem ismerem úgy, mint önmagamat, hogy mi az, amit látok, hallok, tapasztalok. Nem tudom, hogy a maga részéről mit érez, mit tud. A harmadik tudás még kevésbé mély. Ez az értelem útján szerzett tudás; érzékeinkből nyert vagy más emberek szóbeli közléséből átvett tudás — ilyen a megfontolás, az előrelátás, a következtetés, a tudomány. Az első. Szomorú vagyok, fájdalmat érzek, unatkozom, boldog vagyok. Ez kétségtelen. A második: Szagolom az ibolya illatát, látom a fényt és az árnyékot stb itt már becsúszhat hiba. A harmadik: Tudom, hogy a Föld gömbölyű és forog, hogy létezik Japán és Madagaszkár stb. Ez mind kétséges. Az élet, úgy gondolom, nem más, mint az, hogy a harmadik és második utalás átalakul elsővé, hogy az ember mindent magában megél... MOST 1905. DECEMBER 31. ÉJSZAKÁJA VAN, 1906 KEZDETE Ez idő alatt „A kormányhoz, a forradalmárokhoz, a néphez”-t egészítgettem ki. Néha fontosnak látszik, néha gyengének. Egészségem nem rossz. De hiányzik a gondolat elevensége... Felemás voltam. Némelykor kora reggel és éjszaka valóban bölcs és jó ember vagyok, némelykor gyenge, nyomorúságos lény, aki nem tudja, mit kezdjen magával. A különbség az, hogy az első igazi állapotom, a másikban pedig tudom, hogy ködben tévelygek. Még egy világos gondolat jutott eszembe arról, hogy az élet nem más, mint, hogy a lelki lényeg végigjárja a tőle elkülönült, egyre szélesedő formát. Most kezdődik az új, 1906- x os esztendő. Uram, segíts meg, hogy teljesíthessem a te akaratodat. Nem azért, hogy valamit tegyek, csakis azért, hogy azt tegyem, amit kell. ■ ■ ma ■ I ■ . ■ ■ Tolsztoj és Csehov a Krímben -----——--------------------------------------------R észletek
