Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-09 / 213. szám
1978. szeptember 9. Képújság 3 Takarékosság, technológiai tervezéssel Tavaly a téglagyárak teljes termelésének 7,9 százaléka selejt volt. Amennyiben sikerülne mindössze egy százalékkal mérsékelni ezt az arányt, akkor húszmillió forint többlet mutatkozna az árbevételnél. A technológia fejlesztése — s ami nem kisebb súlyú tényező, a már rendelkezésre álló technológiai feltételek maradéktalan hasznosítása, a technológiai fegyelem betartása — ilyen módon is kamatozhat. Hozzájuthatunk azután befektetéseink hasznához úgy is, hogy már eleve a takarékosság a cél, például olyan hullámpapírgyárat építünk, ahol hazai alapanyagok — lombosfa, szalma, hulladékpapír — dolgozhatók fel. Igaz, a beruházás négymilliárd forintba került, de mert a technológia takarékos — ebben az esetben importot tesz fölössé — a kiadás megtérül, egy idő után számított kamataival egyetemben. SZÜKSÉGSZERŰ FORRÁS Van a műszaki fejlesztésnek egy, a kelleténél ritkábban említett, járt terepe, s ez a technológiai takarékosság. Olvan módszerek, eszközök, műveleti eljárások alkalmazása. amelyek az eredeti célt változatlanul szolgálják, ám ésszerűbb határok közé szorítják a költségeket, azaz a fajlagos ráfordításokat. Gazdaságfejlesztésünk mai, intenzív szakaszában fokozódik e forrás jelentősége, hasznosítása egyre szükségszerűbb. Amiből természetesen eléggé elhamarkodott, s leegyszerűsített következtetés lenne olyasfajta megállapításra jutni, nosza rajta, határozzuk el, csináljuk. A technológiai takarékosságnak — alkalmazhatóságnak — bonyolult feltételrendszere van. Működnek már hazánkban olyan áramtermelő erőművi blokkok, amelyeket kis számítógépek vezérelnek. Az automatizáltság ilyen foka: többletkiadás. Ennek fejében viszont 6—7 százalékkal csökkent az egységnyi áram- termeléshez fölhasznált tüzelőanyag. mérséklődött az élőmunka-szükséglet, ugyanakkor megnőtt a szerkezeti elemek élettartama, a nagyjavítását közötti idő. Hasonló a helyzet a papírgyártó gépsorok számítógépes vezérlésével — e berendezéseknél, minőségtől függően, 150—200 jellemzőt kell folyamatosan figyelni, egyeztetni —, ahol a technológiai optimatizálás egyszerre eredményez anyag- és energiamegtakarítást, jelentős minőségjavulást. Ma már ismernek olyan fafeldolgozó berendezéseket, melyek hulladék nélkül termelnek. Számítógép irányítja a rönkdarabolástól a felületkezelésig az egész gyártósort, a részműveletek minden szakaszában a lehető legkedvezőbb anyaghasznosítást közölve parancsként a gépekkel. KÖLTSÉG Napjainkban az ipari ráfordítások hetven százaléka az anyag- és energiafelhasználás pénzbeli ellenértéke, azaz ha sikerülne egy százalékkal mérsékelni az ilyesfajta költségeket, az önmagában 4.5 milliárd forintot érne! Holott számítások és gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, a technológiai tervezés — ha az következetes, azaz nemcsak papíron, hanem a valóságban is létezik — az anyag- és energiafelhasználásban, területektől függően, hat- és harmincszázalékos megtakarításokkal járhat, s egyidejűleg ennél nagyobb mértékben csökkentheti az élőmunkaszükségletet. Természetesen nem ingyen; áldozni kell rá. Egyre szélesebb körben ismeretesek a korrózióálló ötvözetek. a jól forgácsolható acélok előnyei. Ez utóbbi például 20—30 százalékos termelékenységnövekedést tesz lehetővé a megmunkálásnál, három, ötszörösére növeli a szerszámok élettartamát. Térhódítása mégis lassú, amiben a kényelmességnek éppúgy szerepe van. mint annak, előzetesen meg kell teremteni a technikai, technológiai feltételeket ezeknek az acéloknak az előállításához és feldolgozásához. FOLDARABOLT LÁNC Gyakori eset: fejlesztés címén a termelőüzem megvesz néhány valóban korszerű gépet. Ezek azonban csak nagy megalkuvásokkal illeszthetők a technológiai sorba — olykor úgy, hogy a manufakturális jelleg kerül közvetlen összeköttetésbe a fejlettebbel —, s éppen ezért az eredmény is elmarad a várttól, az érintettek azt mondják, a technológiai változtatás nem igazolta a reményeket. Holott változtatás helyett földarabolták a technológiai láncot, ez okozza a zavarokat. Nem szűkölködünk ilyesfajta buktatókban. Amint azt az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium együttes elemzése kimutatta tizenöt nagyberuházás utólagos vizsgálatával, van olyan hely, ahol a technológiai tervezés hibái, mulasztásai, felületességei következtében a létszám a tervezettet. 60—70 százalékkal (!) haladja meg. S ennek ellenére nem sikerül elérni az előzetesen számított termelést, gazdaságosságot! Példa persze, de érzékelteti, mi nyerhető, mi veszíthető a technológiai tervezés hogyanjával. KI KORAN KEL... Ma még a tervézés, a gyártás csekély figyelmet szentel a takarékosság technológiai formáinak. Nem számít ritkaságnak, hogy hiányzik a termékek ún. belső összhangja, egyetlen alkatrész rövid élettartama miatt egész berendezések bénulnak meg, kerülnek selejtezésre. Az is általános gyakorlat, hogy fölösen súlyosak a termékek, a használat követelte anyagnál jóval többet tartalmaznak. S akkor még nem szóltunk a licencvásárlások kínálta lehetőségekről — ami a technológiai ■ takarékosságnak ugyancsak jelentős forrása — a termékszerkezet összetételéből fakadó technológiai megtakarításokról. Csupán fölületes vázlatra szorítkozunk, s mégis, menynyi alkalom! Jórészt kihasználatlanul, alig méltatva figyelemre. Kényelmesség? Bizonyára az is közrejátszik benne, de még inkább az a tudat, hogy így is fut még a szekér, elérhetők a termelési, bevételi célok a hagyományos úton. Fut még... sokáig azonban aligha. Aki korán kel, aki idejében fedezi föl a tudatos és tervezett takarékosság szinte beláthatatlan előnyeit, az már célban lesz akkor, amikor a többiek még csak riadtan kapkodnak a piaci jelzések harsonaszavára. MÉSZÁROS OTTÓ Őszi BNV Szolgálati lakás tsz-szakembereknek Az építők még javában tevékenykednek a két hét múlva nyíló őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. Az idő előrehaladtát jelzi, hogy a héten már megkezdődött a kiállítási anyag beszállítása, s megtartotta utolsó ülését a nagydíjak odaítéléséről döntő zsűri is. A HUNGEXPO főpénztára szerint elővételben eddig több mint 45 ezer jegyet és 1600 szakmai bérletet adtak el. Nagy még a felfordulás a vásárközpontban, a tapasztalatok alapján azonban ez megszokott, s természetes az is, hogy szeptember 22-i nyitásra minden elkészül. A tíznapos vásáron — a hazai vállalatokkal, szövetkezetekkel együtt 30 országból és Hongkongból több mint 1300 kiállító mutatja be fogyasz- tásicikk-újdonságait. A „közönségnapokra” szóló belépőjegy ára 15 forint. Az árubemutatóra csoportosan látogató iskolásoknak és katonáknak személyenként 5 forintba kerül a belépő. A szakmai jegy ára változatlanul 60 forint. A vidékről érkező vásárlátogatók a hagyományoknak megfelelően ezúttal is igénybe vehetik a MÁV 33 százalékos utazási kedvezményét. Felsőnánán a termelőszövetkezet szolgálati lakásokat épít szakemberei részére, hogy elősegítse letelepedésüket. Jelenleg két lakás épül, a tsz építőbrigádjának kivitelezésében. —ez— Számítóközpont Az Építőipari Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési Vállalat XI. kerületi központjában átadták az építésügyi ágazat második nagy teljesítményű számító- központját. Az NDK gyártmányú berendezés lehetővé teszi, hogy még több vállalatot bekapcsolhassanak a számítógépes adatfeldolgozásba, munkaszervezésbe. A képen; Az új számítóközpontban. Paksra települtek Vendégségbe, néhány napos látogatásra is nagyobb kedvvel kerekedünk föl, ha tudjuk, hogy várnak bennünket. Hát még akkor milyen sokat jelent az invitálás, ha egy család új helyre településéről van szó! A fiatal, népművelő-könyvtár szakos házaspárt, Gutái Istvánt és a feleségét hívták Paksra — jöttek is. Haza. A férj ugyan nem paksi, de Tolna megyei. — Bonyhádon érettségiztem, méghozzá olyan eredménnyel, hogy az iskola nem javasolta a továbbtanulásomat. Szépíthetném utólag, hogy véletlen kisiklás volt az egész, valójában megérdemeltem a rossz osztályzatot. A Szekszárdi Nyomdában lettem szakmunkástanuló, ki is tanultam a kéziszedést. Második nekifutásra vettek föl Szombathelyre, a népművelés-könyvtár szakra, de akkor már nehezen tudtam választani a szakmám és a népművelés között. Aztán Szombathelyen megismerkedtünk a feleségemmel, és 1973 februárjában összeházasodtunk. A feleség — Krasznavölgyi Júlia — 1969-ben érettségizett Pakson és 1972-ben diplomázott Szombathelyen: — Szekszárdon a Babits művelődési központban töltöttem a fél év szakmai gyakorlatot, s utána még egy félévet dolgoztam ott. Celldömölkre kerültünk mindketten, messze a családtól, tavaly novemberben költöztünk vissza Tolna megyébe, a két fiunkkal együtt, egy négytagú családot alkotva. — A rokoni szálakon kívül milyen egyéb okok indokolták még a Paksra települést? — Pontosabban, az új járási művelődési központ a közművelődési intézmények igazgatósága lesz, vagyis — a dunaföldvári példához hasonlóan — közös igazgatás alá tartozik majd a művelődési ház, a könyvtár és az ifjúsági ház. — Szakmailag milyen lehetőségeket nyújt az új intézmény? — Nekem a gyerekek miatt jobban megfelel a kötött munkaidő, a könyvtár. A férjem marad népművelő, munkásművelődési előadó beosztásban. Úgy tervezzük, hogy mindketten letesszük a komplex államvizsgát, mert amikor mi végeztünk Szombathelyen, még csak három évig tartott a képzés. — Fiatal szakembereknél gyakori, hogy a főiskoláról kikerülve óriási lelkesedéssel látnak munkához, aztán az első sikertelenségek után kiábrándulnak ___ — Engem a két, nyomdában töltött év segített, hogy jcrzanabbul tekintsek a tehetőségekre. A munkám során pedig rájöttem, hogy érdemes takarékosan gazdálkodni az erőmmel. így jut időm arra is, hogy a népzenének hódolhassak. Kajdacson ver- búválódott egy citerazenekar, minden második héten utazom próbálni. Szeretném, ha évek múlva is népművelőnek mondhatnám magam, mert ahol a hivatalnok kezdődik, ott a népművelő véget ér... — Én inkább hajlok a lelkesedésre, mint a férjem, de a létványosság helyett engem is a háttér érdekel. Az egyes emberek. Jó érzés, ha az utcán ránk köszönnek. — Sokan köszönnek már Pakson? — Több tényező is szerepet játszott, de talán leginkább a munkahelyi problémák. Julikát munkásművelődési előadónak osztották be, én pedig kihelyezett előadóként az egyik faluban igazgattam a művelődési házat. Az ottani állapotokról csak annyit, hogy a KÖJÁL végül is bezáratta. — Ezzel szemben mit kínált Paks? — Szakmai perspektívát és jobb anyagi körülményeket. Igaz, lakást Celldömöl- kön is kaptunk, a fizetésünket viszont mindkettőnknek emelték itt. Az én keresetem 2900 forint, a férjemé 3300 forint ha-, vonta. Karácsonykor költöztünk be egy kétszobás állami bérlakásba, fönt az atomlakótelepen, az egyik tízemeletes ház hetedik emeletére. A nagyobbik fiunk már a fönti, szép, új óvodába jár, a kicsit azonban elég messzire kell bölcsődébe hordani. Reméljük, hamarosan ez a gond is megoldódik, és a leendő, végleges munkahelyünket, az új művelődési központot is átadják. A pályázatunk oda szól, és csak ideiglenesen dolgozunk a járási könyvtárban, illetve a Petőfi Sándor művelődési házban. — Ahhoz azért idő kell. A baráti körünket, az ismerőseinket Celldömölkön hagytuk, az én régi iskolatársaim nagy része nem lakik már itt. A szombathelyi évfolyamból viszont jó páran dolgoznak Tolna megyében, örülünk annak is, hogy a modern lakótelepeken szokásos bezárkózással nem találkozunk. A fiatal lakók nem mennek el úgy egymás mellett, hogy szót sem váltanak. — A közművelődési törvény kiemelten foglalkozik a szabad idő kérdésével. Vajon mivel telik a közművelődés területén dolgozók szabad ideje? — Olvasunk, zenét hallgatunk, és főleg gyalogolunk, utazunk. Tanúsíthatjuk, hogy a gyerekekkel is lehet mozogni, nem kell a fiatal házasoknak állandóan otthon ülni. Külföldön még nem jártunk, bízunk benne, hogy előbb-utóbb arra is módot adnak az anyagi körülményeink. — A celldömölki öt év után megérte Paksra költözni? — Majd öt év múlva megmondjuk. KOVÁCS MÁRIA
