Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-09 / 213. szám

A "rfíÉPÚJSÁG 1978. szeptember 9. „Hogy Sárszentlőrinc a kőkorszakban már lakott hely volt, azt bizonyítják a határában talált leletek" — olvasható az „Adatok Sárszentlőrinc monográfiájához” című munkában. 1563-ban mindössze kilenc házból állt a település. 1722-ben 8 evangélikus szabad családot telepítettek ide Györkönyböl. Az 1767. évi úrbéri összeírás arról tanúskodik, hogy 213 család lakta a községet. 1831-ben epemirigyjárványban 321-en hal­tak meg, a 40 évvel későbbi tűzvész során pedig 71 ház égett le. Itt született Gombócz Zoltán nyelvész és Balassa János sebészorvos, akiről a megyei kórház a nevét kapta. Az algimnáziumban diákoskodott 1831—32-ben Petőfi Sándor, s itt anyakönyvezték Illyés Gyulát. 1940-ben Uzd-Borjádot kettéválasztották és Uzdot Sárszent- lőrinchez csatolták. Az első „Földbérlő Szövetkezet” 1949-ben alakult, 1952-ben pedig 3 termelőszövetkezeti csoport. Egyesü­lésük után jött létre a mai Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet. Közigazgatásilag ide tartozik Uzdon kívül Alsórácegres, az Alsótengelici Állami Gazdaság alsópéli kerülete és a Paksi Állami Gazdaság szigetpusztai része. Házak - emlékek Hentesáru és kapa A ’sárszentlőrinciek áruháza Egyetlen bolt van a község­ben, szép kisáruháznak ne­vezhető vegyesbolt. Tavasz- szal nem lehetett benne ásót és kapát venni, de most már nem hiányoznak ezek sem. Az utóbbi időben jóval több hentesárut kapnak a lőrin­ciek, hetenként kétszer szál­lít a Kaposvári Húskombi­nát. A korábbi években nem volt ilyen kedvező a helyzet. Patai Istvánné boltvezető­helyettestől megtudtuk: ha­vonta 650 ezer forint forgal­mat is elértek már. A na­gyobb részt az élelmiszer- forgalom adja. De kapható itt kávéfőző és ing, mélyhűtő­láda és cumisüveg. Egy úzdi fiatalasszony, Bor Gyuláné harisnyanadrágot és cumis­üveget vett, bár nem ezzel a szándékkal tért be. Sötét, ol­csó kötött mellényt akart venni édesapjának, de nem talált. Kicsit bosszankodva mondja, hogy cipő sincs és kész ruháért is Nagydorog- ra kell menni. Érthető. Egy falusi áruház nem helyette­sítheti maradéktalanul a szakboltokat, legfeljebb élel­miszerből és háztartási cik­kekből tarthat mindent, ami kell. Érdekes tény: a tömény szeszes italokból alig fogy kevesebb az áremelkedés óta. Üt, út... Sokan költöznek el a községből Paksra, Szek- szárdra a munkahelyük kö­zelébe. Jelenleg éppen öt ház áll üresen. Legutóbb 220 ezerért kelt el egy 100 n-ölön fekvő 4 szobás épü­let, garázzsal, sok-sok mel­lékhelyiséggel. Busszal, mikrobusszal hoz- zák-viszik az embereket a gazdaságok, az üzemek. Nyolcvankét személygép­kocsi, hetven motorkerék­pár-. és igen sok segédmo­tor-tulajdonos van a köz­ségben, de például a Bala­tonhoz csak kerülővel jut­hatnak. Nagyszékely felé csupán hat kilométeres szakaszon kellene utat épí­teni, s így nemcsak a lő­rinciek, hanem a paksiak is gyorsabban — Tamásin át — a Balatonhoz érhet­nének. A sárszentlőrinciek egyelőre csak reményked­nek : talán-talán egyszer, valamikor ezt a községet is bekapcsolják az ország vér­keringésébe. Egy szép, régi ház a faluban Konzervgyári munka a faluvégen A szőlőhegy felé vezető út mellett, közvetlenül a falu­végen vegyes savanyúságot csomagoltak exportszállítás­ra helybeli asszonyok. Nagy barakképületet állított ide a tanács a Paksi Konzervgyár segítségével, az épületet köz- művesítették és júniustól márciusig nyolcvan nő dol­gozhatna benne. Jelenleg en­nek a létszámnak a fele cso­magol, s hétfőn reggel csak 16-an voltak az épületben, a többiek elmentek tanévnyitó­ra. A nagy üvegekbe rakott paradicsomot és uborkát szovjet megrendelésre szál­lítják, a nagydorogi vasút­állomásról indul útjára. A sárszentlőrinci asszonyok le- törülgették az üveget, cím­két ragasztottak rá és karton­dobozba tették. Ketten Paks­ról járnak ide a telepre: So­mogyi Józsefné csoportveze­tő és a targoncás, Németh József. Báli Károlyné exportra ' csomagol „ Sárszentlőrincen 1969 óta van konzervgyári kisegítő munka. Az idei tavaszig régi házban dolgoztak az asszo­nyok, most kapták ezt a hi­deg-meleg vizes, öltözős, jó világítású épületet. Könyvtár Sárszentlőrinc megbecsült épülete a Petőfi-ház, ahol a költő itteni diákoskodása ide­jén lakott. A házat az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség és a megyei tanács 1972-ben restauráltatta. A tájházban kapott helyet a község könyv­tára, amely több ezer köte­tes. Ebben a környezetben tartják az igen népszerű író—olvasó találkozókat. A legutóbbi találkozó vendége Czine Mihály irodalomtörté­nész volt. Szűk esztendő — Nem valami jól áll a téesz — mondja Varga István a Pető­fi szövetkezet elnöke. — Nagyon „betett” a szárazság, nem kö­tött a kukorica, sok az üres cső. A tervet talán hozzuk, de többet szerettünk volna, mint amire számíthatunk. A korai fajták még úgy-ahogy elmennek, de ha így hűl az időjárás, elintézi a zöldkukoricát. A búza hozta a tervet, de gyenge lett az is. Ta­valy, tavaly előtt jó termést adott a Száva, de most igen be- fürödtün'k vele. Kifutotta magát, ősszel egy szemet sem vetünk belőle. A napraforgót elkalapál­ta a jég, félmilliót fizetett érte a biztosító. Ebben a gyenge év­ben egyedül a zöldborsóban nem csalódtunk: 38 mázsát arattunk hektáronként. Anyakönyvi száma: 55 Sárszentlőrinc anyakönyvében az 1902. évi bejegyzések­nél a következő olvasható: „Anyakönyvi folyószáma: 55. Neve: Illés Gyula. Megjelent az alulírott anyakönyvvezető előtt Illés János, akinek állása (foglalkozása) uradalmi gépész, lakóhelye Rácz Egres puszta. Apja született Gyánt pusztán, anyja született Rácz Egres pusztán. Aláírások; Győré Pál főjegyző, mint anyakönyvvezető és Illés János apa, mint bejelentő.” 1902-ben Győré Pál legfeljebb arra gondolhatott: Rácz Egres puszta lakossága ismét szaporodott egy fővel. Hej, ha tudta volna, hogy a magyar irodalmi közélet egyik leg­jelesebb egyéniségét jegyzi az anyakönyvbe! Illyés Gyula korunk kiemelkedő költője, írója és publicistája, akinek müvei és neve nemcsak a hazai közönség előtt ismert, de országhatáron túl is. S könyve, a Puszták népe, ma kötelező olvasmány az ausztráliai iskolákban is. Egy műemlék jellegű épület, a hajdúház Két kérvény Ikerház, benne két lakás épül a tanácsházzal szemközt. Nagycsaládosok lakják majd; ha jó ütemben végzik a mun­kákat, jövő januártól. A 63 négyzetméter alapterületű, két és fél szobás, fürdőszo­bás lakásokra ketten adták be az igényt: Egyed Sándor 5 családos és Mészáros Jó­zsef 3 családos. Mindketten traktorosok a szövetkezetben. ■Cet mozsa virágpor Húsz kiló bodzát és 80 kiló virágport vett át Kasziba Istvánné felvásárló, amikor ott jártunk. A virágport Jan­kovics Lajosné adta el, s ez­zel együtt az idén már két mázsát vittek Jankovicsék. ötven család méhet tarta­nak. A férj pedagógus, az asszony adminisztrátor a ta­nácsnál, jelenleg gyesen van, ezért intézi ő a különle­ges áru értékesítését. A vi­rágpor egyébként nem por. Amikor zsákba rakják: szem­csékből áll, mint a granulált táptakarmány. Meg kellett szárítani otthon, csomagolás előtt. A kis szemcsék a mé­hek lábáról potyogtak le a kaptárak bejáratánál elhe­lyezett „leszedő” rácson. Jankovicsék lépesmézet is készítettek, csomagoltak az idén. A méhészkedés bevéte­le jól kiegészíti a gyermek- gondozási segélyt. Többen tartanak méheket Sárszentlőrincen. A' fel­vásárlóhely raktárában tárolt cukor, amit kedvezményesen kapnak a méhészek, nagyobb mennyiség volt hétfőn, mint az összes többi áru, a falu­ban felvásárolt hagyma, to­jás, mák, mákgubó és bab. Lapály volt - duroc lesz A szövetkezetben teljesen átalakították a sertéságaza­tot. A tervek már elkészül­tek: 26 millió forintba kerül a fiaztató, a malacnevelő építése és a rekonstrukció. A tsz saját erőből 14 milliót fordít az építkezésre, a töb­bit hitelből és az állami tá­mogatásból fedezik. Egyéb­ként csak hizlalással foglal­koznak: 4 kiló 16 dekagramm vegyes abrakból állítanak elő 1 kiló sertéshúst. Az építke­zés befejezése után 1500-zal több sertést bocsátanak ki évente, ez 5 ezer hízót jelent. Az állományt is lecserélik; a fehér dán lapály helyett a duroc fajtát hizlalják, még­hozzá bábolnai rendszerben. A sertéstelep teljes kapaci­tással 1981-től termel majd. Elkapkodták... Képes levelezőlapot nyo­mattak a faluról, tekintettel a Petőfi-emlékekre. Szeret­tünk volna mi is venni, de már nem volt a boltban. Egy hónap alatt elkelt a több mint négyezer. Sárszentlőrinci magazinunk összeállításában közreműkö­dött Bakó Jenő, D. Varga Márta, Gemenci József, Por­dán Jánosné és Steiner Ist­ván. Munkatársaink szeptem­ber 11-én Högyészre látogat­nak, következő magazinunk szeptember 16-án jelenik meg. Bodzát is vesz a felvásárló A könyvtár és a Petöfi-múzeum

Next

/
Oldalképek
Tartalom