Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-29 / 230. szám
1978. szeptember 29. ■Képújság 3 Szállítás - csúcsforgalom II. Nem elrettentő, de valós példák H MÁV tehát kimondta, hogy hatvan kilométeren belül semmilyen árut nem szállít. Nyilvánvalóan a kevés tehervagon, a vasút vonalainak kicsi áteresztőképessége és -a szállíttató felek rakodási készsége, a járművek rongálása késztette a vasút vezetőit e szigorú intézkedésre. Hiszen nem tíz, hanem száz olyan eset fordul elő, amikor a vállalat késve rakja ki az árut, inkább fizeti az állásidőt, rakodógéppel megrongálják a vagon ajtaját, oldalát, több vagont kérnek, mint amennyi az igény, s végül: nem rakják meg teljes terheléssel a kocsikat. Köztudott, hogy a nagy raksúlyú vagonokat 70 százalékos terhelésig rakják csak meg, s ha hozzátesszük, hogy a MÁV Pécsi Igazgatósága területén idén az első félévben 7 millió hetvenháromezer tonna árut szállítottak, ez húsz százalékkal lehetett volna több — a fennmaradó tíz százalékot hagyjuk fenn a terjedelmes, de nehéz áruknak. Egyébként ez a szállítási teljesítmény háromszázezer tonnával kevesebb mint amennyit 1977-ben, az első hat hónapban az igazgatóság területén elfuvaroztak. . A 11-es Volán Vállalat Tolna megyében a szállítókapacitás 12 százalékával rendelkezik, de az összes áru 32 százalékát elhordja! Képzelhető, milyen a teljesítménye a vállalati, szövetkezeti, intézményi tehergépjárműveknek. Az egyik szövetkezet azért vásárolt tehergépkocsikat, hogy a szekszárdi vállalat késztermékeit az országban terítse. A szövetkezet éves szerződés alapján dolgozik, nyilván az ipari üzem ehhez készítette fel termelő-, illetőleg raktárbázisát. De ez a szövetkezet minden szezonmunka idején elmegy a szállítási bizottsághoz, a Volán vezetőihez, hogy kocsikat kapjon búza, répa, napraforgó vagy kukorica szállításához. Persze a szövetkezet nem kaphat autót. Mindenki tudja, elismeri, hogy az őszi szállításokban a csúcsot a répaszezon okozza. A répát azonban szinte az egész országban termesztik. Ott is, ahol termelési feltételei mostohák. De a répa még jól fizet. így aztán egy- egy gyár termelési körzete kiterjed 120—150 kilométeres sugárban. így például az ácsi gyárnak Tolna megyei gazdaság is termel répát! Mennyivel olcsóbb volna, nem beszélve a szállításkapacitás felszabadulásáról, ha a répát az ácsi, kaposvári, vagy az ercsi cukorgyár közvetlen közelében termelnék meg, mondjuk 30 kilométeres körzetben. Egyébként azt is tudja minden jóravaló mezőgazda, szállítási mérnök és cukoripari szakember: néhány évtizeddel ezelőtt a feldolgozó üzemek saját répatermelő gazdasággal is rendelkeztek, közvetlenül a gyár mellett. Más: a kender is utazik. Szerencsére a kender feldolgozása nem olyan időigényes — nem szezonjellegű —, mint a répa, így azt lehet depóban is tárolni. És úgy ütemezik a szállítást, amint a feldolgozó- üzemben a technológia megkívánja. De a dunaföldvári gyárnak szükséges kender mintegy felét a mohácsi szigeten termesztik, a tolna- némedi gyárét pedig Döbrö- köz környékén, tehát ez a kender — ha januárban, márciusban is — utazik. A kender terjedelmes, könnyű áru és ötvenezer mázsa elszállítása, még pótkocsis szerelvényekkel is nagy munka és nagy költség — sok szállítókapacitást köt le, utat foglal el. A kenderszállításnak is van története. A sárközi termelőszövetkezet egy vasárnapra tehergépkocsikat kért, hogy az átvevőhöz, illetve depóba akarja juttatni az árut. Fel is „készültek” erre a szövetkezetben: kévénként akarták a nagy gépeket megrakni — persze a Volán ebbe nem egyezett bele. Egy kocsi ilyetén való megraká- sa legalább két óra... A MÁV megtagadja a műtrágya vagonban való szállítását. A dunántúli üzemek csak tehergépkocsikkal vihetik el Peremartonból, vagy Pétről a több vagont megtöltő árut. így a kiadási napokon száz-százötven tehergépkocsi is sorba áll. A szekszárdi Volán arra vállalkozott, hogy 182 vagon műtrágyát hazahoz a Tolna megyei üzemeknek. Jól megszervezték a munkát, egy- egy szerelvénnyel tíz tonnát tudnak elhozni. Szombaton elküldték a szerelvényeket az áruért. Volt amelyik csak vasárnap éjjel tért vissza! De egyetlen autó sem tudott kettőt fordulni, holott a távolság és a rakodás gépesítése miatt legalább kettőt illene megtenni. Az állásidővel növelt fuvardíjat természetesen a termelő gazdaság — a fuvaroztató — fizeti... És gondolom ezért mondta le a pálfai tsz és a sióagárdi is a jelentős műtrágyaszállítási rendelését, inkább saját járműveikkel várakoznak a rosszul szervezett kiadóhelyeken, a műtrágyagyáraknál, mintsem kétszeres fuvardíjat fizessenek. A Közlekedési Közlönyben a MÁV közhírré teszi minden évben, hogy szállítási korlátozásokat rendel el bizonyos árukra, egyes állomásokon. Nem konkrétan, hogy például Mözsről nem viszi el a ktsz bútorait, vagy hogy nem fogadja a gyékényesi sódert elszállításra Paksra, mert azt a sódert el lehetett volna holtszezonban is céljához juttatni... Az ilyen jellegű bizonytalansági tényező „megnyugtatja” a szállíttatókat, mert könnyen tudnak védekezni, ha felelősségre vonják őket, hogy azért nem tudták tervüket teljesíteni, mert ahhoz a MÁV nem adott segítséget. Nyilvánvaló, hogy az idei tapasztalatok alapján a következő évben a MÁV is konkrét korlátozásról ad hírt, csökkentve ezzel is a rosszul dolgozó vállalatok védekezési lehetőségét, illetve a nagyobb biztonság mellett a szállítási kapacitás teljesebb kihasználását teszi lehetővé. A cementszállítás — gondolnánk — egész évben folyamatos munka. Hiszen építkezni az év minden időszakában lehet, tehát még télen is szükség van cementre. De ha van valahol gond, akkor a cementszállításnál tengernyi. És „gyűrűzése” kihat a vállalatok működésére is. Köztudott, hogy a TÜZÉP- eken a cementellátás egyenesen kritikán aluli. Előfordul, amikor városi tanácsoknak kell dönteni, ki mennyi cementet kapjon. gy aztán felfedezték az építkezők, magánosok, ktsz-ek és mezőgazda- sági építőbrigádok, hogy cementet legkönnyebb gyárból szerezni. El is küldik — a kedvezményes fuvarra is — a vállalat kocsiját, hiszen másik oldalról támogatni kell a dolgozót házépítésében, s a tehergépkocsi egész nap ácsorog a bere- mendi gyár előtt, mire sorra kerül, negyven-ötven mázsa cementért. Manapság olyan sorok állnak a beremendi gyár előtt cementért, mint a dunaföldvári gázgyárnál palackos hegesztőgázért és oxigénért. De erről majd következő számunkban részletesen szólunk. PÄLKOVÄCSJENŐ Következik: Ki lépjen közügyben? SZMT-elnökségi ülés Tegnap ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége. Az ülésnek három napirendje volt. Jelentést hallgatott és vitatott meg az üzemi demokrácia továbbfejlesztésére hozott Minisztertanács— SZOT-határozat végrehajtásának tapasztalatairól és a további feladatokról. Tájékoztató jelentés hangzott el a vállalati szakszervezeti szervek döntési hatáskörébe tartozó jóléti alapok kulturális és sportcélokra történő felhasználásáról. Végül meghallgatta az elnökség a megyénk szociális otthoni ellátottságáról, a férőhelyek bővítésének, az életkörülmények fejlesztésének lehetőségéről szóló tájékoztató jelentést. Az ÁFÉSZ-ek forgóeszköz és hitelgazdálkodása (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetsége székházában Somi Benjamin elnökletével ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége. Első napirendként a szakterületek vezetői jelentést tettek a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, majd az ÁFÉSZ-titkánság előterjesztése alapján a fogyasztási szövetkezetek forgóeszköz- és hitelgazdálkodásának tapasztalatairól tanácskozott a választott testület. Számbavette, hogy az ÁFÉSZ-ek ellátási, értékesítési feladataik ellátásához milyen eszközállománnyal rendelkeznek, milyen eredmények, gondok, problémák jelentkeznek a gazdálkodás során. 1978. június 30-án a megye fogyasztási szövetkezetei az összvagyonból 72,5 százalék saját vagyonnal rendelkeztek, ebből a saját forgóalap-állomány 29,1 százalékos és mindkettő növekvő tendenciát mutat. Az elnökség megállapította, hogy a szövetkezetek árukészletei nemcsak igényeket elégítenek ki, hanem igények teremtésére, ízlés, kereslet irányítására is alkalmasak. Számbavette az eszközgazdálkodás terén jelentkező gondokat, problémákat is. Az elnökségi ülés legvitatottabb napirendje az ellenőrzési iroda előterjesztése alapján „A szállításszervezés és a kapacitások kihasználása az ÁFÉSZ-eknél” című napirend volt. A fogyasztási szövetkezetek által évenként elszámolt szállítási költségek mintegy 30—32 millió Ft-ot tesznek ki, ami a nettó árbevétel 0,8—0,9, az összes ráfordítás 6,5—7 százaléka. Ezért nem közömbös, hogy milyen a szervezettség, milyen a szállítási kapacitás kihasználása. Sz. J. Günter Straube az oktatási igazgatóságon Günter Straube — Karl- Marx-Stadt megyei vendégünk — a kligenthali járási pártbizottság titkára, tegnap délelőtt előadást tartott Szekszárdon, az oktatási igazgatóságon. Ma a tamási járással ismerkedik. János Jeromos, a járási pártbizottság első titkára ad tájékoztatót az ideológiai munkáról, majd üzemlátogatás következik. Testvérmegyei vendégünk délután aktívaértekezleten vesz részt. Szombaton Tolna megye, vasárnap pedig a főváros nevezetességeivel ismerkedik. A kligenthali járási pártbizottság titkára vasárnap este utazik el. Képünkön Günter Straube előadását tartja. Az érem oldalai - Kaposszekcsőn Hogy Baranyában volt-e jobb, vagy most Tolnában, erre a kérdésre vegyes a válasz. A tanácsnál egyértelmű az igen az utóbbira. Hogy miért. Zsiga József tanácselnök így mondja el: „Mióta tolnai község vagyunk, négymillió forintot kaptunk fejlesztési feladatokra. Ebből rendbe hoztuk az utakat, épült egy szolgálati lakás, járdák készültek, autóbuszfordulót építettünk két váróhelyiséggel, épül a pedagógus szolgálati lakás. Aztán rohamos változás történt az egészség- ügyi ellátottságban. A dombóvári kórház szakorvosi rendelést végez az általuk korszerűen felszerelt helyiségben. Megnőtt az egészségügyi dolgozók létszáma. A körzeti főorvos meHett két védőnő, két körzeti ápolónő, négy házi szociális gondozó szolgálja a három helység egészségügyét.” A tsz-nél már panaszok is vannak. „Mióta Tolnában vagyunk, a szakembereink részéről beadott gépkocsi-igénylésből egyetlen egyet sem teljesítettek. Aztán közel sem kapunk annyit meliorációs munkára, mint Baranyában. Pedig ez nálunk az előrelépés egyik fontos feltétele. A mi földjeinken folyik a Kapósba a Baranya-csatorna, a Hábi és a Sarádi vízfolyás. 150—200 hektár mocsaras területünk van. Ezt altalaj-csövezéssel most ví'zmentesítettük. Huszonegymillióra rúgott a költség. Még további segítségre volna szükségünk, de semmi jóval nem kecsegtetnek” — mondják a tsz vezetői: dr. Supala Iván párttitkár, Papp Nándor föagronómus és Hibert János főkönyvelő. „Ebbe a faluba sok ember csak aludni jár — mondja dr. Kovács Jenő, a községi párttitkár. — Mégis mindenki tesz valamit a faluért. Amikor a sportudvart építettük, szinte egymás kezéből kapkodták ki a szerszámot. Végül be kellett osztanunk, hogy ki mikor jöhet, mert már majdnem harag is lett a dologból.” ‘nr,k.aposszekcsői magazinunkat a holnapi számban találhatják az olvasók. CZAKÖ SÁNDOR A dombóvári Városi Tanács ülése (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár város Tanácsa szerdán délután tartotta harmadik negyedévi tanácsülését, amelyen a város és a városkörnyék egészségügyi helyzetének, járóbeteg-ellátásának eredményeiről, problémáiról tárgyaltak. Dr. Bitter Vilma városi főorvos beszámolt a kórház és a körzeti orvosi rendelők működéséről. Beszámolójában rámutatott arra, hogy tekintettel a növekvő beteg- forgalomra, zavartalan ellátás csak az orvosi létszám stabilizálásával és néhány körzeti rendelőépület, vagy új rendelő kialakításával biztosítható. A gyermekorvosi rendelők betegforgalma szintén nagy, és helyettesítés esetén a délutáni ellátás nem mindig megoldott. A városkörnyéki községekben lévő körzeti orvosi rendelők állapota megfelelő, az ügyeleti szolgálat jól szervezett. A beszámolót kiegészítette a közművelődési, egészségügyi és szociális bizottság jelentése, amelyet vizsgálatuk alapján terjesztettek a tanácsülés elé. A jelentés szerint az Arany János tér 16. alatti rendelő hosszú távú működtetése nem megfelelő és az új körzeti rendelő megépülésekor annak megszüntetését javasolják. A tanácsülés napirendjén szerepelt még a dombóvári iparpark betelepítése, a város iparfejlesztése és az ipari park felhasználása. Vi- dóczy László tanácselnök beszámolójában utalt arra, hogy Dombóváron az ipar- telepítés 1965-ben kezdődött meg, majd mindinkább kiteljesedett. A város e célra iparfejlesztési központi támogatást kapott, és így alakította ki az előközművesí- tett ipari parkot, még a harmadik ötéves tervben. Azóta az ipari előközművesí- tett park területén letelepedett a Csavaripari Vállalat 4. számú gyára, a Pátria Nyomda, a KIPSZER Vállalat, a Magyaróvári Kötöttárugyár és az AFIT. A dolgozók létszáma jelenleg már meghaladja az 1100-at. A Dombóvárra települt üzemeket az ötödik ötéves terv során tovább fejlesztik. A Pátria Nyomda 56 millió forint, a Láng Gépgyár 65 millió forint állami támogatásban részesül, melyet üzemük fejlesztésére használnak fel. Az ipari parkon kívül a város- különböző részein ipari szövetkezetek és egyéb ipari üzemek is működnek. Az iparosítási tendencia következtében a város foglalkoztatási szerkezete is megváltozott. A tanácsülés nem tartotta szükségesnek a 21/1975. számú határozat megváltoztatását, m“ft «./ hosszabb távon szabta meg az ipari park betelepítésével és az ipar- fejlesztéssel kapcsolatos teendőket. így e határozat maradéktalan ' végrehajtására hívta fel a figyelmet. MAGYARSZÉKI ENDRE Szakszervezeti Tegnap, a MEDOSZ megyei bizottságának vendégeként, magas szintű latinamerikai delegáció érkezett megyénkbe. Három napig ismerkednek a Tolna megyei mezőgazdasági üzemekkel. A tegnapi nap folyamán a Dalmandi Állami Gazdaságba látogattak, ahol a gazdaság vezetői tájékoztatták a vendégeket az üzem életéről. különös tekintettel a szakszervezeti munkára. A küldöttek nagy érdeklődéssel nézték az új családi házakat és a szociális létesítményeket. A latin-amerikai küldöttség tagjai ma Iregszemcsé- re, az Országos Fajtakísérleti Állomásra, a Tamási Állami Gazdaságba és a Szekszárdi Álami Gazdaságba látogatnak. Utazik a kender
