Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
1978. szeptember 3. Képújság 5 Segít az állam Az év eddig eltelt hónapjai alatt Tolna megye úgyszólván valahány helyi tanácsa áttekintette a gyermek- védelem munkáját gonddal készített beszámolók, sok helyütt felmérő jellegű összesítések alapján. Az ülések, amelyeken a gyermekvédelemről esett szó, a szokottnál szenvedélyesebbek voltak és nem egyszerűen azért, mert a gyermekvédelem fogalmához a mai felnőttek, középkorúak élményanyagában Twist Olivér-szerű alakok és móriczi Árvácskák képzete társul. Nincs olyan felhőtlenül boldog felnőtt, aki nem tudna keserves gyermeksorsokról és ne ismerné — ezért is — államunknak azon intézkedéseit, melyek anyagi javaink növekedtével azért születtek, hogy minél kevesebb gyerek járja be a felnőtté válás útját mostoha, embertelen körülmények között. Hazánkban több mint 35 ezer gyerek él állami gondozásban. Tolna megyében 1017. (Itt egyébként az elmúlt években összesen 1183 gyerek szorult az állam gondoskodására. Ezertizenhét intézetben kapott otthont, 153 gyereket részesítettek rendszeres nevelési segélyben, s 13 gyereket kellett családjának szociális helyzete miatt átmenetileg elhelyezni intézetben.) Országosan, több ezer gyerek, megyei viszonylatban sem kevés — 244 — tartózkodik családias környezetben, nevelőszülőknél. A veszélyeztetett gyermekek sorsával pedig a tanácsok foglalkoznak a pedagógusokon kívül. Sok, avagy kevés-e a 35 ezer? Laikusnak ez a szám önmagában keveset mond. Ka azt vesszük, hogy hazánkban jelenleg egymilliónál több áz általános iskolás korú és félmilliónál tekintélyesebb létszámú a 14—18 évesek korosztálya — most nem is beszélve az óvodás korúakról —, tulajdonképpen nem látszik rossznak az arány. Egyébként, az állami gondozottak jelentős hányadának nem is kell 18 éves koráig intézetben nevelkednie. Továbbá, ha a szülők családi körülményei javulnak, életviszonyaik rendeződnek, esztendőről esztendőre sok gyermek kerülhet vissza — gondos mérlegelés után — a szülői házba. Megkülönböztetett figyelmet érdemel azonban az a sajátos körülmény, hogy a korábbinál jóval több a veszélyeztetett környezetben élő, tehát a társadalom részéről különösen nagy figyelmet igénylő gyermek és fiatalkorú. E jelenség aggasztó magyarázata sajnos sok helyütt a családi élet kereteinek lazulásában, a helytelen életvitelben keresendő. A veszélyeztetettséget előidéző okok között magasan vezet az apa. nemritkán az anya alkoholizmusa, esetenként a munkakerülő életmód és ennek minden nevelési hátulütője. Roppant felelősség hárul tehát — gondok, teendők sorával — a gyámügyi hatóságokra. Munkájuk ugrásszerűen meg is növekedett az eimúlt időszakban. Már biztatóbbak a tapasztalatok a családi segélyek odaítélésében. Olyan családok ezrei kapták — és kapják — ezt az anyagi támogatást, amelyek tisztességgel, becsülettel nevelik gyermekeiket, csak éppen a szűkös anyagiak, másutt haláleset, vagy egyéb bajok megrendítették anyagi biztonságukat. Árnyalt, sokrétű — és sok vonatkozásban még további fejlesztésre váró — munka a gyermekvédelem. Fejleszteni kell a jobbára elavult intézményeket, felkutatni azokat a családokat időben, amelyek igencsak rászorulnak a különleges segítségre, de szemérmességből, vagy azért, mert nem ismerik a lehetőségeket, még nem kértek támogatást. Jelenleg az országban nyolcvanezer veszélyeztetett gyermeket tartanak számon. Közülük hatvanezer vidéken él. Tolna megyében sem csekély a veszélyeztetett gyermekek, fiatalkorúak száma. Feltehetően többen szorulnának védelemre, mint ahányról tudunk. Sok a kallódó, csellengő, csavargó kicsi és tizenéves. Egyikük- másikuk szülei el is utasítják a segítséget, így akarván biztosítani, hogy viselt dolgaikról ne szerezzenek tudomást mások. Szerencsére ez ritkán sikerül. A gyermekvédelemről tárgyalva sok tanács-vb állapította meg azt, hogy a nevelőszülők tábora is rászorul a gyarapításra. Vagy még inkább a fiatalításra. Gyakori, hogy idős, magányos, munkában jócskán megfáradt emberek jelentkeznek állami gondozott gyermek kihelyezéséért. Szándékuk hátterében sokszor húzódik az az egyébként megbocsátható- meggondolás, hogy segítséget szeretnének kapni a gyermek, az állami gondozott személyében. Csakhogy a nevelőszülői intézménynek nem ez a célja, hanem az. hogy a nevelőszülőknél nevelkedők a család melegében közelebb Kerüljenek a mindennapi éiethez. felkészítést kapjanak érzelmileg, értelmileg az életre. Száz és százmillió forint kerül évenként abba a „kasz- szába”, ami a gyermekvédelem anyagi hátterét jelenti. Nem takarékoskodunk. Amit csak lehet, megad a társadalom. Hogy legalább érzékelhető legyen, mit jelent ez. hadd álljon itt egy megyei adat: tavaly Tolna megyében 64 család 153 kiskorú gyermeke részesült rendszeres nevelési segélyben. A részükre kifizetett összeg 1 251 270 forint volt. Ez csupán egy részét jelentette a gyermek- védelemre fordított „kiadásainknak”! Három helyett hat Nemrég tekintette át a bonyhádi Városi Tanács, hogy a város üzemei, szövetkezetei, intézményei, hogyan járultak hozzá a település fejlesztéséhez, a megye harmadik városának külső rendezettségben megnyilvánuló városiasodásához. Az alkalom nem akármilyen mérleg elkészítésére nyújtott módot a városatyáknak. Az kerülhetett ugyanis az összefogás erejét reprezentáló számvetésbe, hogy év végére megkétszereződött az 1977. évi társadalmi munkaterv értékét kifejező tervezett végösszeg. A bonyhádi lokálpatrióták nem 3, hanem 6 millió értékű társadalmi munkával gazdagították, szépítették városukat. Nem véletlen egyébként, hogy az üzemek közül az 1977-ben végzett társadalmi munkáért a MEZŐGÉP bonyhádi gyára és a Volán 11. sz. Vállalat bonyhádi üzemegysége kapta meg a kimagasló város- fejlesztőket megillető emlékplakettet. Mi következhet az idén, az összefogásnak ilyen sikere után? Szó sem esett arról, hogy meg lehet pihenni az eddig aratott babérokon. Befejezésre vár a munkásművelődési központ építése és folytatásra a nagy mű, a váraljai parkerdő, illetve úttörő- és ifjúsági tábor létrehozásának befejezése. Senki ne lepődjék meg, ha a bonyhádiak és az ide „csak” dolgozni bejáró munkáskollektívák vállalásainak jövő ilyenkor esedékes értékelésekor ismét arról számolhatunk be, hogy; megkétszerezték az 1978. évre eredetileg tervezett társadalmi munkák értékét. Úgy látszik, a közösségért vállalt tevékenységre is érvényes az a mondás, hogy az étvágy evés közben jön meg. A tomerőmü-építkezés A GYGlf gyökeret «vert A Gyár- és Gépszerelő Vállalat, amelynek központja Budapesten van, óriási feladatot kapott Pakson: el kell végeznie az atomerőmű építésénél a reaktorblokkokban a teljes gép-, készülék- és csőszerelést, valamint a szekunder (külső körben a turbinákhoz tartozó gépek, készülékek és az azokat ösz- szekötö csőrendszerek kiépítését. szerelését. Súlyra az összes anyag, amit beépít az első atomerőműbe a GYGV 22 ezer tonna. Ehhez a munkához körülbelül 1500 produktív dolgozó és az őket kiszolgáló műszaki apparátus szükséges, a csúcsidőszakban. A vállalat természetesen nem Budapestről hozza az 1500-nál több dolgozóját, csak az itteni, illetve megyebeli letelepedéshez és fejlesztéshez szükséges „magot”. Már 1973-ban megnézték hogyan lehetne Tolna megyében gyökeret verni. Megvették Pakson a Nyárfa utcában lévő telepet, ahol szerelőcsarnok és irodának való nagy faház is volt, továbbá megvették Szekszárdon, a Mátyás király utcai AGROKER-tele- pet. A GYGV legújabb vásárlása a szükséges gyarapodáshoz, az óriási munkák elvégzéséhez: 1978. január 1-vel megvette a MEZŐGÉP bölcskei gyáregységét. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy kisebb gyártási munkákat végezzenek, nem kell Budapestről szállítani azt, ami ott gazdaságtalanul volna csak előállítható, vagy egyáltalán nem. A bölcskei telephely szakmai felkészültségével elégedettek, nagyon jónak tartják. Ezzel együtt jelenleg több mint Csőtisztítás, nagy fordulatszámmal 500 ember dolgozhat már az atomerőmű építésénél a GYGV állományában. Gyökeret verni azért kellett idejekorán, hogy biztosítani tudják a munkaerőt. Ide helyezték a térségbe, tehát Tolna megyével szomszédos vidékeken tartózkodó dolgozóikat, de ez csak egy lépés volt a szükséges sok közül. Egyidejűleg beiskoláztak Szekszárdon az 1973—74-es tanévtől hegesztő és csőszerelő szakmákban tanulókat. Az intézetben ehhez az oktatáshoz a vállalat végezte a teljes fölszerszámozást. A Paksra telepedett szerelési igazgatóságnak jelenleg 39 műszaki dolgozója van, közülük felsőfokú végzettségű 30 és ebből a létszámból 9-en már dolgoztak atomerőmű-építkezésen, több éven át. a Német Demokratikus Köztársaságban. Ez nagy előnyt jelent a paksi munkákhoz. Szinte specialistákká váltak a dolgozók, hiszen 1972 óta, amikor az NDK első atomerőművének szerelési munkáiba bekapcsolódtak, ettől az időtől kezdve százával jártak Lubminban. Természetesen még sokkal több nagyon tapasztalt szerelőnek kell Paksra jönnie, különböző szakmák specialistáinak, s ezek számára olyan körülmények megteremtése szükséges, hogy itt, illetve Szekszárdon jól érezzék magukat. Szekszárdról most 54-en járnak Paksra naponta. A munkáslakás-építési akcióban tovább akarja növelni a vál • lalat a lakások számát, ez elengedhetetlen. Az idő sürget: 1979. második félévére a jelenlegi munkáslétszámnak legalább a négyszeresét kell elérni. Az elmúlt években az építőipart segítette tevékenységével Pakson a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, de már megkezdte azt a munkát is, amiért letelepedett Pakson és környékén. Az első szerelése az atomerőműnél: a gépházban az egyes turbinaasztal alatt szerelik a kondenzátort. Az évtizedes vagy még hosszabb idejű erőműépítés, -szerelés után szükség lesz a GYGV munkájára az atomerőmű üzemeltetésénél, illetve a karbantartásoknál is. Számítanak erre, ezért fogalmaznak így, hogy gyökeret akarnak verni Tolna megyében. GEMENCl JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY Megbeszélés a reaktoraknában Felrakó hegesztés a kondicionáló műhelyben A hegesztő kondicionáló műhelyben Juhász Mihály hegesztő mester elvégzi a munkapróbákat egy űj darabon Ellenőrző bemérés a reaktoraknánál Lassanként teljesen beépül a hatalmas gépház alsó szintje. A turbinaasztalok alá kondenzátorokat szerel a GYGV.
