Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-24 / 226. szám
1978. szeptember 24. Képújság 3 Sokszemközt K. Papp Józseffel Munkatársunk kérdez Sorozatban számoltunk be Tolna megye országgyűlési képviselőinek tevékenységéről. Ezúttal munkatársunk, László Ibolya az MSZMP megyei bizottságának első titkárához, K. Papp József országgyűlési képviselőhöz intézte az alábbi kérdéseket: 1. Mekkora többletet jelent első titkári munkája mellett a képviselői tevékenység? 2. Mennyit utazik átlagosan azért, hogy kettős hivatását teljesíteni tudja? 3. Napi munkája elfér-e 8 órában? 4. Választási körzetét milyen gyakorisággal keresi fel? 5. Került-e már olyan helyzetbe, hogy a képviselő válaszol emberként igent szeretett volna mondani olyan kérdésre, amire képviselőként nemmel tudott válaszolni? 6. Előfordult-e, hogy képviselői észrevételeire, előterjesztéseire nem válaszolt megfelelően valamely megyei, vagy központi szerv? 7. Mi a célja annak, hogy a képviselőcsoport erre az évre szólóan a mezőgazda- sági és ipari üzemek mélyebb megismerését határozta el? 8. Mennyi időt fordíthat pihenésre? 9. Mit mondana el szívesen a képviselői munkáról vagy a képviselőről magáról? A VÁLASZOK: O Nehéz megmondani, hogy mekkora terhelést jelent a pártmunkám és mekkorát a képviselői, mert szétválasztani is lehetetlen a kettőt. Nagyjából ez érvényes képviselőtársaim tevékenységére is, csupán annyi a különbség, hogy napi munkájuk során ők nem az egész megyével foglalkoznak, mint én. O A munkamenetem elég feszes, tagja vagyok több országos szervnek és bizottságnak, ez kötelezettségekkel jár. Van, hogy keveset tartózkodom itthon. Mennyit megyek? Nem tartom számon, mert nem jutott eszembe még a megtett kilométerekkel mérni a munkám hasznát. Feladataimnak jelentős része íróasztalhoz köt. Előfordul, hogy kevesebbszer tudok kijutni a megye egyes településeire is, mint szeretnék. Igényt tartok pedig a saját tapasztalatokra, az emberekkel való közvetlen eszmecserére. Igyekszem is minden erre kínálkozó lehetőséget megragadni. O Napi nyolc óra? Szerintem nem szerencsés dolog a közösségért végzett munkát órákkal mérni. Különben, amikor valaki szívesen csinál valamit, a legritkább esetben gondol a ráfordított idővel. Felteszem, hogy erről másoknak is ez a véleményük. Nekem, két íróasztalom van. Egyik itt bent, a másik odahaza. Egyiken sincs kevesebb el végezni való, mint a másikon. Elég fogas kérdés, hogy hol kezdődik és mikor ér véget a munkaidőm. Ez így fárasztó? Ha úgy érzem, hogy megfeszítettem a húrt, következetesen kiveszem a pihenőnapjaimat. O Mivel egész megyéért felelős vezető vagyok, vigyázok arra, hogy a választókörzetemet ne keressem fel gyakrabban, mint a megye más területeit. Vi- - szont gyakran átvezet az utam a körzeten, szeretek látni és hallani. Roppantul érdekelne például közelebbről Kurd, ahol olyan ügyesen oldják meg az utcák szilárd burkolattal való ellátását. Ott van aztán Dúzs. Évekkel ezelőtt úgy nézett ki, hogy megállt az élete. Mostanában egyre több új ház építésével találkozhat az ember. Foglalkoztat, hogy mi van emö- gött? És Gyulaj. Sok baj volt az itteni termelőszövetkezettel. Most ha kézbe veszem a gazdálkodásuk eredményeit summázó számadásokat, me- gintcsak tűnődnöm kell, hogy mit takarnak a számok? Eléggé ismert az a rohamos fejlődés, amit Dombóvár produkál. Jól csinálják a város vezetői a várospolitikát, mégis kapnak tőlem néha elmarasztalást. Pedig amit ott a tanács és a pártszervek, tömegszervezetek, a város lakossága érdekében tesznek — összefogva a lakossággal, az ipari üzemekkel, mezőgazda- sági és ipari szövetkezetekkel, intézményekkel — eredményében jó és tiszteletet érdemlő. Örülök annak az egészséges lokálpatriotizmusnak, amivel rövid idő alatt beoltanak valahány új dombóvári lakost. Hogy ezt hogyan csinálják? Nehéz volna megmondani. Ma. aki megérkezik Dombóvárra és körülnéz, nem egv helyen építéssel járó felfordulást lát. Megjegyzem, ez volt a jellemző Szekszárdra is ezelőtt 6—7 évvel. Hogy mi, miért volt, vagy van, csak akkor ismerik fel az emberek, amikor kialakul és láthatóvá válik a megtervezett városkép. Ilyen értelemben képviselőként könnyű dolgom van Dombóvárral. © Bizony kerültem nehéz helyzetbe és nem tudom miért lennék éppen én kivétel? Ismert, hogy akármilyen impozáns számokat tartalmaz a lakásépítés programja, csak lassan közelítünk a lakáshelyzet megoldásához. Ez az oka annak, hogy engem is sokan keresnek fel lakáspanaszaikkal. Fiatal házasok, ahol ott a gyerek és érkezőben a második is. Idős emberek, akik öregségükre szeretnének korszerű, jobb lakáshoz jutni. Vagy: eladja az öreg szülő a házát, hogy újat építsen a gyerekekkel. Elkészül az új családi ház és az öregnek nincs benne hely. Kegyetlen dolgok ezek. Teljes szívvel érzi át az ember a panaszosok helyzetét, de a meghallgatáson és a tanácsokhoz való továbbításon túl nem tud tenni semmit. Nem tud, mert pártszervek nem foglalkoznak lakásügyekkel, a képviselőnek pedig nincs lakáskerete, vagy beleszólása a lakáselosztás munkájába. O Mint minden tevékenységben, az ügyintézésében is lehet hibákat találni. Ennek ellenére én óvakodom az általánosításoktól. Ha olyan válasz érkezik képviselői észrevételemre, ami elfogadhatatlan, kérni szoktam a korrigálást. Ritkán van ilyesmire szükség. Egyébként nem is kérek olyasmit a körzetemnek, vagy a megyének, ami irreális, amit nem tesz lehetővé a népgazdaság teljesítőképessége. Ezt nem minden állampolgár érti meg. Sokan megértik már, de még nem mindenki. Több lakás tanterem, óvoda kellene és korszerűbb művelődési házak? Gyorsabban kellene egyik-másik beruházásunkat befejezni? Senki sem vitatja! De milyen jogon követelhetnénk külön elbánást, többet magunknak, olyasmikért hadakozva, ami meghaladja a népgazdaság anyagi erejét? Amit vissza akarunk kapni a nemzeti jövedelemből, azt meg kell előbb termelnünk! O A képviselőcsoport időközönként egy terület együttes látogatására is sort kerít. De ezen túl a képviselők elég sokat járnak saját körzetükben. Tulajdonképpen nagyon lényeges dolog, hogy a saját terület legfontosabb gazdasági, társadalmi, politikai kérdéseivel a képviselő tökéletesen tisztában legyen. Maradjunk a gazdaságnál. Ennek előrehaladásától függ a lakásépítés, a kommunális fejlesztés, megannyi olyan fejlesztési feladat, ami kedvezően befolyásolja a dolgozó ember munka- és életkörülményeit, közérzetét. De napjainkban a mezőgazdaságban számos nagy kérdéssel találjuk szembe magunkat. Vegyük az állattartást. Szorgalmaztuk a tehénállomány növelését, a tejtermelés fokozását. A tejipar maholnap nem tudja feldolgozni a tejet. Épül ugyanakkor a húsüzem Szekszárdon és hízómarha-szükségletének a megye csak a felét tudja előállítani. Nyilván nem maradhatunk ennyiben. Ahogy a sertéstenyésztést is fokozni kell. Vagy ha az iparról beszélünk, ma már nem arról van csak szó, hogy Tolna megye iparosodik, hanem arról, hogy a megyében jelen van, fejlődik a korszerű nagyipar. Ez számos olyan feladatot ad, amihez fel kell nőnünk. Továbbmegyek. A könnyűipar lassan mozdulni sem tud vidéki — többek között Tolna megyei — telephelyei nélkül, ezért nagyon komoly műszaki fejlesztést kell megoldani, hogy a meglévő munkaerővel lényegesen nagyobb termelést lehessen elérni. Ha a gazdaságban sikerrel oldjuk meg a feladatainkat, több jut az élet jobbítására. Észrevette, hogy a nyugalmasabb lakás biztosítása céljából visszafelé áramlás is elkezdődött a falvakba? Most nem azokra célzok, akik romantikából vásárolnak parasztházakat, hanem azokra, akik építenek és nem is spekulációs céllal, hanem azért, mert tartósan ott akarnak élni. (Az újságíró itt megjegyzi, hogy maga is szívesen élne a gyönyörű és egészséges természeti környezetben lévő Szálkán, ha már lenne ott jó ivóvíz.) — Szálka? Tolna megye újabb pihenőhelye épül ott és megoldódik a vízellátás is. Egyébként az országban nem sok megye mondhatja el magáról, hogy minden járásának úttörőtábora van a Balaton mellett, ezenkívül a megyében több helyen is. Tolna megye elmondhatja. Mikor a hatvanas években Dombon elkezdett épülni, senki se hitte, hogy az lesz belőle, amivé lett. Érvényes ez a dombóváriak Gunarasára is. Az más kérdés, hogy nekem nem tetszik az ezeken a helyeken kialakult zsúfoltság, bár a zsúfoltság is igényeket igazol. Az emberek keresik a kikapcsolódást kínáló helyeket és aki megteheti, saját hétvégi házat épít. O Nem tudok pontos választ adni, mennyi időm jut pihenésre. De ha van lehetőség rá, helyeslek minden olyan foglalatosságot, ami valóban kikapcsolódást, pihenést jelent. Sajnos gyakori jelenség, hogy amikor családi vagy baráti összejövetelen vagyunk, a második mondat elhangzása után már a munkánál kötünk ki. Pedig az ember teljesítőképessége, egészsége nem elnyű- hetetlen. A pihenésre, kikapcsolódásra mindenkinek ' szüksége van. O A munkáról már beszéltem. A képviselőről szólva, kérem, ne jogtalan kijáróembernek tekintsék, aki olyan képességekkel rendelkezik, hogy semmissé teheti a törvényt, vagy országos szervek döntéseit, legyen szó egyéni panaszokról, vagy másról. Az országgyűlés törvényhozó testület. A (képviselő, törvényhozó. Milyen vélemény alakulna ki róla, ha nem a törvényesség vi- gyázója lenne, hanem megsértője? Végül: a képviselő ugyanolyan ember, mint a többi, csak a vállára nehezedő felelősség nagyobb. Ami pedig a képviselőként való megjelenéseket illeti; azt vallom, a képviselőnek ahhoz, hogy jól szolgálja a választóit, nem látszania kell sokszor, hanem szolgálni, tenni a közösségért. Lehetőség szerint minél többet... Iskola, szülők, szülői munkaközösségek Változó, fejlődő életünk újszerű feladatait fogalmazta meg az 1972- es oktatáspolitikai párt- határozat a következőkben : „Az oktatásüggyel kapcsolatos társadalmi követelmények megnövekedtek. A szocializmus magasabb szinten történő építéséhez, tudományos, technikai forradalom kibontakoztatásához műveltebb, marxista világnézetű, szocialista erkölcsű szakemberekre, egyre sokoldalúbb közösségi személyiségekre van szükség.” A XI. pártkongresszusra történt felkészülésünkkor; az MSZMP programnyilatkozatában az iskola nevelő-oktató munkájának tartalmi fejlesztésére így szólt az útbaigazítás: „A közoktatás egész rendszerében erősíteni kell az oktatás és a nevelés egységét, nagyobb figyelmet kell fordítani a korszerű marxista műveltség elsajátítására, a közösségi életre való felkészítésre, a szocialista erkölcsű ember formálására, a művelődési igények és készségek kialakítására és fejlesztésére. A nevelési folyamatban kapjon nagyobb hangsúlyt az ifjúság fizikai erőnléte, teherbíróképessége, az egészséges testkultúra.” A hivatkozott két dokumentum idézete rövid lényege a szocialista nevelő iskolának. A most bevezetésre kerülő nevelési-oktatási tervek az iskola legfőbb társadalmi feladatává a nevelést teszik, mellyel szoros egységben valósul meg az egyetemes emberi és a magyar nemzeti kultúra átadása. Alapvető feladat lesz, hogy a befejezettségre törekvés helyett a folyamatos összművelésre, az állandó önképzésre való készség és képesség kialakítása összhangban történjen a teljes személyiség fejlesztésével. Ez magába foglalja a kiegyensúlyozott érzelmi életet, a testi és akarati edzettséget, a szocialista erkölcsi tartást, a közéleti tevékenységet, a szabad idő kulturált eltöltését. Szeptembertől nyolc esztendőn át folyamatosan és fokozatosan minden iskolatípusban új nevelési-oktatási tervek kerülnek bevezetésre. Iskoláink eddig is szocialista módon oktattak, neveltek. A cél lényegében nem változott. Határozottabban, tudatosabban kell az összes hatásokat a cél érdekében egyeztetni. Mindenkinek, aki nevel, egyformán kell ismernie a célt. Tehát az iskolának és a szülői háznak a nevelési kérdésekben egyet kell érteni. Mivel a gyermek tagja a nagy társadalomnak is, az egész társadalom támogatását is biztosítani kell a nevelési célok elérésében. A népfrontnak, népfTont- bizottságainknak gondozására, szervezésére bízták az összhang kialakítását, az állandó kapcsolat kiépítését az iskola és a szülők, az iskola és a társadalom között. A szülői munkaközösségek hatáskörének, jogainak és felelősségének kiterjesztése kedvező lehetőségeket teremtett az iskola és a szülői ház együttműködéséhez. Ezekkel azonban különböző mértékben éltek. Igen fontos annak felismerése és elismerése, hogy a társadalmi élet minden területén ugyanazok az elvek és követelmények fogalmazódjanak meg, amelyeket az iskola kialakított a tanulók számára. Tervszerű együttműködést kell létrehozni a nevelésben érdekelt és szerepet játszó valamennyi tényezővel. Az egyik új dokumentum szerint az iskolának — „arra kell törekednie, hogy a gyermekeket érintő valamennyi nevelési hatást egységes rendszerré formálja”. Az egységes hatásrendszer biztosíthatja csak a jobb eredményeket. Az egységes hatásrendszer kialakítása közben — a gyakorlatban — félreértések, konfliktusok adódhatnak. Éppen ezért nem elég az együttműködési készséget kinyilvánítani, hanem folyamatosan gondoskodni kell a párbeszéd, a véleménycsere és egyeztetés lehetőségeiről. Ezt egyformán kezdeményezheti szülő, szülői munkaközösség, pedagógus, nevelőtestület és népfrontbizottság is. Az újszerű feladatokhoz korszerűsíteni kell a munka módszereit is. A szülőknek és a szülői munkaközösségeknek saját tevékenységüket értékelni kell és gyermekeik, a tanulók érdekében meg kell ismerniök az új nevelési célkitűzéseket és azok gyakorlati megvalósításának segítési módját. Olyan feladatok megoldásához kell a támogatást megadni, amelyet az iskola önmagában nem tud végrehajtani, csakis a szülők közreműködésével valósíthatók még. A jól dolgozó szülői munkaközösségek eddig is arra törekedtek, hogy ne csak közöljék a szülőkkel, mit várnak el tőlük, hanem megbeszéléseket, vitákat folytattak velük és támaszkodtak cselekvő együttműködésükre. Az iskoláknak az új nevelési-oktatási tervek csak formailag jelentenek újat. A tartalom folyamatot kell hogy biztosítson az eddig végzett munkában. A szülőknek és az egész társadalomnak azonban valóban újszerűén, hatékonyabban kell az iskola nevelési célkitűzéseit megismerni és támogatni. A szülői munkaközösségekről és feladataikról röviden csak a következőket idézem: „A demokratikusan választott — szülőkből és pedagógusokból álló — választmány szervezi a szülőket a nevelő- testület segítésére, a gyermekközösség életének gazdagítására. Kezdeményezi és rendezi a családoknak nyújtott pedagógiai tájékoztatást és tanácsadást.” Az iskola és a családi nevelés összhangjának elősegítése és megteremtése három területre hívja fel a figyelmet: — A konkrét tapasztalatok feltárásának és cseréjének szükségességére. Itt az adott iskoláról, osztályról, az egyes tanulókról, a nevelés eredményeiről és nehézségeiről van szó. A fő kérdés: mit kell tennie az iskolának, a családnak, a tanulónak az előrehaladás érdekében. A helyzetet természetesen mindenki olyannak ítéli meg, amilyennek az ő látásszögéből látszik: a pedagógus főként az iskolai magatartást és a tanulmányi eredményeket veszi észre, a szülő az otthoni magatartást és az otthoni tanulásban tanúsított szorgalmat, a tanuló pedig — akit a maga módján a pedagógus és a szülő is képvisel — a mindkét helyen támasztott követelményeket és az azoknak való megfelelés problémáit látja. Tárgyilagos, viszonylag pontos kép a három látásmód szembesítéséből, összegezéséből alakulhat ki. — A korszerű nevelés elvének, módszereinek tudatosítására. A pedagógiai elmélet ismeretére kell támaszkodni, amelyeket konkrét helyzetben tudatosan kell alkalmazni. Ezeknek az elméleti kérdéseknek a megismertetésében a pedagógusok és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) előadói nagy segítséget adhatnak a szülőknek. A szülőknek is figyelniük kell az egyéb felvilágosító eszközökre, a rádióra, tv-re, sajtóra, könyvekre. — Az iskolai nevelő munkába döntő személyes bekapcsolódásra. Erre számtalan lehetősége van a szülőknek. Pl. kapcsolattartás a tantestülettel, a mulasztást elkövető szülők munkahelyével, a tanáccsal, a tömegszervezetekkel. Igen hasznos lehet a szülők segítése az úttörőcsapat programjának megvalósításában, a szabad idő hasznos eltöltésében, a sport- rendezvények bonyolításában és egyéb feladatok vállalásában. A szülői munkaközösségek programjának az említettek mindegyikét tartalmazni kell, mert Csak így lesznek képesek a családi nevelés megfelelő befolyásolására, amit az iskola nem nélkülözhet. Az egységes nevelés érdekében igen hasznosak az olyan kapcsolatformák, amikor a szülők részt vesznek a tanulók iskolai és mozgalmi foglalkozásain, az egyes órákon, iskolai rendezvényeken. Ne csak a pedagógusok végezzenek családlátogatást, a szülők is látogassák az iskolát. Az iskola—család kapcsolat legyen kölcsönös. A pedagógusok és a szülők egyenrangú nevelőtársaknak tekintsék egymást. A gyermekről az információ is legyen kölcsönös, folyamatos, és mindig őszinte. A szülői ház a legnagyobb segítséget akkor adja az iskolának, ha biztosítja a gyermek zavartalan tanulását, az alapvető feltételeket, a nyugodt légkört és személyes példamutatást az emberi magatartásban és kapcsolatokban. Ezzel az otthon felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújthat az iskolának. Népfrontbizottságaink sokoldalú segítségével, a sajátos tennivalók felismerésével, a családok körében végzett felvilágosítással sokat tehetnek a gyermekek személyiségének kibontakozásáért. A népfrontbizottságok és a szülői munkaközösségek legyenek az iskola és a társadalom között a közvetítők, az összekötő kapocs! Az iskolai nevelés ügye nemcsak a szülőknek fontos. A jövő társadalmának emberét a jelenlegi egész társadalomnak kell formálni, álakítani, nagy felelősséggel. A folyamatos fejlődésnek ez a biztosítéka. CSAJBÓK KÁLMÁN megyei népfronttitkár
