Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-02 / 207. szám
1978. szeptember 2. Képújság 3 (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A hagyományokhoz híven huszonnyolcadik alkalommal ünnepeljük a bányásznapot, mely külső kifejezést is ad annak a megbecsülésnek, amit társadalmunk érez a bányászok iránt. A nagymányoki bányászok is ünnepelnek, holott már több mint egy évtizede beszüntették a bánya üzemeltetését. A kőszénbánya Szarvas-táró bejáratának befalazott tégláin elhelyezett kis márványtábla felirata adja hírül az odatévedő idegeneknek, hogy Nagymányokon 1965-ben a bánya- művelést befejezték. Ezzel bezárult Tolna megye egyetlen szénbányája, amely hazánk egyik legmagasabb kalóriájú szenét adta az országnak és egy évszázadon át meghatározója volt Nagymányok szociális és kulturális életének. A nagymányoki bányászok — beleértve az iparosokat és a tisztségviselőket — kiváló szakemberek hírében álltak a megyehatáron túl is. Ennek köszönhető, hogy a dinamikusan fejlődő Komló szívesen várta és megbecsüléssel fogadta a jól képzett és tapasztalt bányászokat, akik az új munkahelyen is példamutató szorgalommal dolgoztak tovább. A nagymányoki bányászok máig is hűek maradtak a bányához és bányásznapot ünnepelnek. Az idei bányásznap Nagymányokon különleges jubileummal párosul. Ugyanis száz éve annak, hogy itt Riegel Antal vezetésével megindult a rendszeres szénművelés. Az évfordulón nem feledkezünk meg azokról, akik az elmúlt évszázadban kimagasló érdemeket szereztek a bányafejlesztés érdekében. Emlékezünk a munkásmozgalom élharcosaira, mély tisztelettel hajtjuk meg a kegyelet zászlaját mindazon bányászok emléke előtt, akik a legdrágábbat adták, életüket áldozták a szénművelés veszélyes és küzdelmes munkája során. Köszöntjük azokat, akik már nyugalomba vonultak, de élénk figyelemmel kísérik a bányászat és bányászok sorsának alakulását. Az ö összefogásuk és kitartó munkájuk eredményeként alakult meg 1974-ben a nagymányoki nyugdíjasok klubja, Szabó Lászlónak, a művelődési ház akkori igazgatójának kezdeményezésére. Az idős bányászok programjukba vették a helytörténeti, bányászati emlékek összegyűjtését. Ebben a fiatalok is segítettek, de döntő szerepük volt a bányászszakszervezet tagjainak is. A három évig tartó munkából származnak az itt közölt felvételek is. GÖLCZ PÁL A Szarvas-táró hajtását 1882 -ben kezdték. Nevét a táró löszrétegben talált szarvasagancsról kapta. A családi közösséggé összeforrt idős emberek máig is megtartják szokásos összejövetelüket a helyi brikettüzem sportklubjában A szénkocsma. A bányaművelés kezdetén még szekéren szállították a szenet a hegyoldalról a Wágner-féle vendéglőbe és innen vitték el a környéken működő kovácsmesterek. így lett a vendéglőből szénkocsma. A hajdani szénkocsma azonos a Petőfi utca 1. sz. házzal. A nagymányoki bányászok minden év július 4-én tartották a „Prokopus” néven ismert bányásznapot, az akkori szokásoknak megfelelően. A képen: a Nagymányoki Bányatársaság, Riegel és társai zászlóavatása 1892-ben. (Civilben: Riegel Antal alapító bányamérnök.) L fO ntlér iT* Poliütylnartlap * n6t P3E Tizenhárom Se bányász halálos katasztrófája Él a nagymányoki szénbányában ÜK Am iMmm UsT. A nagymányoki kőszénbánya százéves történetének legsúlyosabb katasztrófája 1932. december 28-án történt, melynek révén — a cikk címével ellentétben —. 14 bányász vesztette életét. Singer Bálint okleveles bányamérnök. 1896— 1919-ig a nagymányoki bánya főfelügyelője, kiemelkedő érdemei közé tartozik a helyi bánya villamosítása és gépesítése. Tapasztalatok: pénzért és ingyen Nincsenek összefoglaló adatok arról, hogy egy-egy esztendőben a népgazdaság különböző területeiről, de akárcsak az iparból is, hányán vettek részt küí- és belföldi tanulmányutakon, tapasztalatcseréken. A mindennapi gyakorlat szerint sokan élnek az ismeretszerzésnek és -bővítésnek ezzel a lehetőségével. Akadnak, akik azt állítják, hogy túlontúl is sokan, már ami az eredményeket illeti, mások viszont arra hajlanak, a szükségesnél kevesebben, ha az ismeretforrások bőségéhez viszonyítunk. Nehéz igazságot tenni már csak azért is, mert ahány munkahely, annyiféle módszer, álláspont, nézet, bár azt senki sem vitathatja, hogy a jó megoldások, eljárások tömegével kínálkoznak megismerésre, átvételre, alkalmazásra, s ráadásul ilyen formában olcsón lehet hozzájutni azokhoz, vagy éppen ingyen. Meglehet, éppen a dolog olcsósága, ingyenessége miatt csekély a vonzerő, s pa- zarlódik el az is, ami már belevésődött a fejekbe? Erre int a népi ellenőrzés egyik vizsgálata, ami szerint a külföldi tanulmányutak előkészítése, lebonyolítása, s főként hasznosítása szervezetlen, és tervszerűtlen, gyakran a véletlenen — vagy a beosztáson — múlik, ki lesz a részese a határokon túli tapasztalatszerzésnek, s a cégek egv le nem becsülhető csoportja még azzal sem törődik, hogy a visszatérők elkészítik-e útijelentéseiket?! Az említett vizsgálat azt is megállapította ; sok esetben a tanulmányutak alig kapcsolódnak a termelőhely tényleges feladataihoz és terveihez, illetőleg olyan esetekben is határokon túl kíváncsiskodnak némelyek, amikor a témaként szereplő ügyben bőséges hazai tapasztalatok állnak az érdeklődők rendelkezésére. Sajnálatosan ritka az olyasfajta tervszerűség és következetesség, mint amit — s persze, pusztán példaként említve — a Konjunktúra és Piackutató Intézet érvényesít tevékenységében. Az intézet gépimportirodája ún. beszerzési feltáróutakat szervez a szocialista országokba, azzal a céllal, hogy teljes egészében megismerhető legyen a kínálat a vásárolni szándékozók számára. Ezeken a tanulmányutakon száz témacsoportban hatszáz szakember gyűjtött ismereteket eddig, s nemcsak saját tudásuk gyarapodása volt a haszon, hanem az ilyen utak segítségével összeállított gyártmánykatalógusok, létrejött kiállítások, bemutatók szintén hozzájárultak az ésszerűbb vásárlásokhoz, gyakran tőkés deviza megtakarításához. Egyetlen, s kétségtelen, szerény súlyú esetet említünk, de még ennyi is elegendő ahhoz, hogy bizonyítva lássuk; a források valóban kimeríthetetlenek, de szervezés, tervezés kell — társként — hozzá. Elsőként az, hogy akik útra kelnek — akár a szomszédba, akár az ország másik felére, vagy külföldre —, tudják pontosan, mit akarnak, miről szeretnének tájékozódni. Mert korántsem csak a külföldi tanulmányutak, tapasztalat- cserék elgondolkoztató vonása az ötletszerűség, a véletlenekre hagyatkozás. Sűrűsödnek ilyesfajta jellemzők a hazai utazásokban is, amikor annyi a találkozás indoka, hogy múltkor ők voltak nálunk, viszonozni illik a látogatást. Furcsán, torzan mutatná a valóságot, ha elhallgatnánk, hogy ma már azért nem kivételes ritkaság a rendszeres, alapos tapasztalatcsere vállalatok között, iparágakon belül, sőt, olykor-olykor már tárcák méreteiben is. Lelni nagyvállalatot, ahol utasítások írják elő a különböző gyárakban, gyáregységekben kifejlesztett — s a többieknél szintén alkalmazható — műszaki, szervezési megoldások átvételét, s ami a fő, az utasítás betartását következetesen ellenőrzik. Az sem kivételes eset, amikor egy- egy iparág érintettjei jönnek össze tapasztalataik bővítésére, frissítésére, s ezt összekötik kiállítással, üzemlátogatással, bemutatóval. Tudunk külföldi tanulmányúiról, aminek eredményét nem csupán egy vaskos jelentés igazolja, hanem az átvett, alkalmazott módszer, s ennek köszönhetően a korábbi, elképesztően magas arányú technológiai selejt tizedére csökkenése. Szó sincs tehát arról, hogy a kedvező tapasztalatok teljes hiánya, a negatívumok eluralkodása késztetne gondolkodásra. Sokkal inkább mindannak elszórtsága, összevisszasága, ami kedvező jellemzőként sorakoztatható fel, s ugyanakkor a belenyugvás a kedvezőtlenbe, a veszni hagyott források iránti közömbösség. Az, ami másutt már esetleg természetes, nálunk lehet sokat lendítő újdonság, s miért ne kapnánk érte két kézzel, ha csekély költséggel, gyakran ingyen megszerezhetjük? Aligha a túlzott önérzet emel itt korlátokat. A magyarázatot az a felfogás adja, hogy veszett több is Mohácsnál. Nyersen szólva; mások tapasztalatainak lebecsülése, a magunk okosságának erős túlértékelése. LÁZÁR GABOR Ifjú növényvédők vetélkedője (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Szekszárdi Állami Gazdaság rendezésében a szekszárdi járás ifjú növényvédő munkásai vetélkedtek. A vetélkedőt Orcsáki Béla, a járási KISZ-bizottság titkára nyitotta meg. Beszédében kiemelte: a KISZ IX. kongresszusának határozata szerint a munkások továbbképzése fontos szerepet kap a jövőben. Ennek keretében kerülhetett sor e verseny megrendezésére is. Hat csapat 3—3 fős brigádja mérte össze erejét elméleti és szakmai vonalon. Az elméleti kérdések között politikai és szakmai totó szerepelt míg a gyakorlati versengésben a kár- és kórkép-felismerés, növényvédelmi permetezési feladatok végrehajtása, elsősegély- nyújtás, s a szántóföldi gépi permetezés végrehajtása kapott szerepet. Az ötórás vetélkedőn mindvégig fejfej mellett haladtak a csapatok. Végül is az elméleti kérdéseknél több (egy ponttal) pontot szerzett Szekszárdi Állami Gazdaság Uj- berek csapata nyerte meg a yersenyt. Jutalmuk egyhetes balatoni beutaló. A második helyezett a bátai termelőszövetkezet csapata, jutalma 300—300 forintos tárgynyeremény, míg a harmadik helyért járó 200— 200 forintos jutalmat a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlészetének csapata vehette át. A Szekszárdi Állami Gazdaság, Ujberek három ifjú növényvédő munkása, Pato- nai Gábor, Jankovics István és Katus József részt vehetnek a szeptemberben megrendezésre kerülő megyei vetélkedőn is. SÁRKÖZI JÁNOS Schraub József Nagymányok legidősebb bányásza, hely- történeti munkánk valóságos kincsestára
