Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

1978. szeptember 2. A község története mintegy hetvenéves múltra tekint vissza. Zichy Miklós földbirtokos családjának kihalása után a környező birtokokat felparcellázták és pár hol­das birtoktestenként eladták. A szájhagyomány szerint Gindly Urbán marhakereskedő, a császári hadsereg szállítója a kincstár fizetésképtelensége miatt kapta jelentős birtokait a környéken. Az ő révén lett a kör­nyék földesura a Bezerédj és Csapó család is. Tcnge- lic — mint önálló község — 1907. január 1-én alakult meg. Ekkor kapott jegyzőséget. A fejlődésnek induló település lelekszáma már az 1930-as években elérte a 3500-at, ami a község mai lakószámának felel meg. A felszabadulást 1944. december 1-én érte meg a község. A földosztás után 820 parasztcsalád jutott földhöz. A Petőfi Termelőszövetkezet 1949. szeptember 17-én ala­kult, 52 taggal. Tengelici emberek Tanulni, tanulni... — Nem vagyok tősgyöke­res tengelici, de már amikor még csak udvaroltam ide, már akkor is tetszett ez a község. Szép fekvése miatt és azért, mert barátságosak, bé­kések az emberek. — Amikor 1975-ben el­kezdtem a tanácselnöki mun­kát, ebben a községben még nagyon kísértettek a múlt nem éppen dicsérendő hagyo­mányai. A termelőszövetke­zettel és a különböző társ­szervekkel nem volt semmi­féle összhang, kialakult mun­kakapcsolat. Nekem is nagy ugrás volt a faddi téesz üzem- gazdászi állásából elfogadni a tanácselnöki széket. A ten- geliciekkel nem volt bajom. Hamar befogadtak. Igaz, az első években még a Kürti Karcsi — apósom — veje vol­tam számukra, de ma már itt is „a Báli Jóska” vagyok. — Talán, ha az első idők­ben is olyan jó kapcsolatunk van a társszervekkel, mint most, előbb tudtunk volna, ha nem is országra, de megyére szóló eredményeket felmutat­ni. Mert egy-egy társadalmi munkánál nem elég a lakos­ság akarása, azt meg is kell szervezni. — Néhány éve még homo­kos földutak voltak itt szin­te minden utcában. A lakos­sággal együttműködve egyik legfontosabb feladatunknak a szilárd útburkolatok építését tekintettük. Amikor eldönt­jük, hogy melyi utca útépíté­se következik, utcagyűlésre hívjuk az ottlakókat, elmond­juk, hogy mit kérünk, milyen munkák élvégzését várjuk az utca lakóitól. A tanács meg­veszi a szükséges anyagokat, a termelőszövetkezet adja az erőgépeket, az utca lakói pe­dig a munkaerejüket. — Tavalyelőtt egy lakosra 764 forint társadalmi munka­érték jutott. Ezzel az ered­ménnyel a községek kategó­riájában elsők lettünk. Ta­valy már 1128 forintos ered­mény kellett az első helye­zéshez. Az idén talán még több, de eltökélt szándékunk, hogy megint elsők leszünk. — Ha elkészülnek az utak, minden energiánkat a járda­építésekre fordítjuk. Elmondta: Báli József ta­nácselnök. Az iskolában nagy csend és tisztaság fogad. Az alsó fo­lyosón most végzik az utolsó simításokat. Kezdődhet a ta­nítás. Illés Antal iskolaigazgató elmondta, hogy az idei tan­évre 44 elsős kisdiákot írat­tak be. Két első osztályt in­dítanak, ami azt jelenti, hogy egy-egy osztályban 22 gye­rek lesz. Az elmúlt tanévben 34 nyolcadikos mondott bú­csút az iskolának. Mind a harmincnégyen tovább ta­nulnak. Fel is vettek minden­kit, egy tanuló kényszerül másik pályát választani, egészségügyi okokból. A fa­luból Lukács Juliannát az ELTE-re. Huber Lídiát a ta­nárképző főiskolára, Töricht Tibort műszaki főiskolára vették fel. Takarékosság számokban A község lakói takarékos emberek. Erről tanúskodnak a betétkönyvben egyre nö­vekvő összegek, és az új be­tétkönyvek. A takarékszövet­kezetben Hollósi János, a szö­vetkezet vezetője — egyben a Hazafias Népfront helyi el­nöke is — adott tájékozta­tást a takarékosság helyzeté­ről. A takarékszövetkezetnél 17 millió 868 ezer forintot helyeztek kamatozó betét­könyvbe a község lakói. Sző­lőhegy — tavaly nyitottak ta­karékbegyűjtő pénztárat — egymillió 604 ezer forinttal növeli az előbbi összeget. Eh­hez még a postán elhelyezett 10 millió forintot kell hozzá­adni. A 17 megyei takarékszövet­kezet között a tengelici — amelyhez három közigazga­tási terület tartozik — össz- tevékenységét tekintve a he­tedik helyen áll. Betétnövek­ménye alapján pedig a har­madik helyen. Rossz a televízió özvegy Zsíros Ferencné kalauzol el az öregek napközi ott­honába és mutat be Cseh Istbánnénak, aki kisegítő vezetője az intézménynek, és elmondja, hogy tizenkilencen járnak az otthonba, s kapnak napi kétszeri étkezést. Van egy kis kert­jük, amit ők gondoznak. Ma azt beszélik meg, hogy mi történt otthon vasárnap. Nagyon sokat kézimunkáznak, Adorján Bé­la bácsi olyan szépen dolgozik, felveheti a versenyt akárme­lyik szépen kézimunkázó asszonnyal. Szeretnek ide járni, most is hamarabb telik az idő és arra is van lehetőség, hogy a mosnivalót elhozzák, megszárítsák és kivasalva vigyék haza. De van egy problémájuk is: rossz a televíziójuk. Javíta­ni nem lehet, mert nincs hozzá alkatrész. Elkelne egy új ké­szülék... Takarítás a bölcsődében Az 1950-es évek közepétől van bölcsődéje a falunak. Jelenlegi helyén 1970. augusztus 20. óta üzemel. Tágas, zöld pázsittal borított udvarát szomorúfűzek te­szik hangulatossá. Amikor ott jártunk, a bölcsőde ve­zetőjét, Sarok Jánosnét és munkatársait nagytakarítás közben találtuk. A gyerekek egy hétig — amíg a mun­ka tart — nem jönnek. Zsi­vajuk szeptember 4-től tölti be ismét az épületet. A bölcsőde negyven férő­helyes, de az idén negyven­négyen vannak. Minden je­lentkezőt fel tudnak venni. Az intézmény felszereltsége kielégíti az igényeket. Éven­te ötezer forintot fordítanak játékvásárlásra. A szülői munkaközösség, a termelő- szövetkezet és az általános iskola is segítséget nyújt. Főleg játékok készítésében és javításában. Tizenhárom dolgozója van a bölcsődének. Az intéz­mény vezetője és a szakács­nő már húsz év óta itt van. Jövőre öt fővel gyarapodik a törzsgárdatagok száma. Jó a kapcsolat az óvodá­val. Az óvodás korba lépő gyermekekkel meglátogatják az óvodát s mire a gyerme­kek átkerülnek, már nem is­meretlen a magasabb „osz­tály”. Az óvodában három cso­portban kilencven gyermek van. 120 százalékos a ki­használtság. Az óvoda is gyakorlatilag minden je­lentkezőt fogad. Legfeljebb azok kérelmét utasítja el, akik második gyermekükkel vannak GYES-en, s így egyébként is otthon vannak. Az óvoda fontos szerepet játszik az iskolaélőkészítés­ben. Vegyesbolt a kastély mellett A felső-tengelici Benyovsz- ky-kúria körötti 116 holdas park védett terület. Olyan ér­tékes fakülönlegességeket ta­lálhatunk ott, mint a kétszáz­ezer forintos eszmei értékű indiai borókafenyő. A festői szépségű park rendbehozata­lán a gyulaji erdészet már két éve dolgozik. * Jó a termelőszövetkezet szakember-ellátottsága. A ti­zenhárom felsőfokú végzett­ségű téesztag között megta­láljuk az üzemgazdászt, az állatorvost, a jogászt, az épí­tészt és a különböző ágazato­kat irányító mezőgazdasági szakembereket. Mellettük ti­zenöt technikus irányítja a közvetlen munkát. A szak­munkások létszáma kilenc­ven. * Az utóbbi időben jelentő­sen javult a község közleke­dése. Míg azelőtt szinte kizá­rólag vonattal hagyták el köz­ségüket a tengeliciek, ma már naponta hét autóbuszjárat ér­kezik és távozik a faluból. * Két saját autóbusza van a Petőfi Termelőszövetkezetnek, amelyeket a munkásszállítás mellett kirándulásokra is fel­használnak. A sok belföldi kirándulás mellett tavaly há­rom turnusban 130 téesztag járt külföldön. A jutalomuta­zásokon Jugoszlávia, Romá­nia és Lengyelország neveze­tességeivel ismerkedtek meg a csoportok tagjai. * A község lakóinak jólétét az is kifejezi, hogy a tengeli­ciek 290 személygépkocsi után fizetnek adót. Az adó­köteles motorkerékpárok szá­ma 120, de emellett nagyon sok kisebb köbcentiméterű motorral ellátott jármű köz­lekedik a tengelici utcákon. A termelőszövetkezet üzemi konyháját bárki igénybe ve­heti. Egy ebéd ára 14,50 Ft. Az ebédből jut a szociális ott­hon lakóinak is. Általános vé­lemény, hogy jó ebédet főz­nek a téesz üzemi konyhá­ján. * Sok bejáró, kétlaki munkás é^ Tengelicen. Olyanok, akik a szekszárdi üzemekben — a bőrdíszműben, a műszergyár­ban, a BHG-nál, vagy a ME- ZÖGÉP-nél dolgoznak — es­te pedig otthon, a háztájiban tevékenykednek. * A község történelmében nagynevű családok, a régi föl­desurak neveit ma már csak utcanevek őrzik Tengelicen. Megtalálhatjuk a Bezerédj, a Csapó utcát éppúgy, mint a Zichy, vagy Gindly egykori földesurakról elnevezett ut­cákat. A sajtó népszeriisége A tengelici emberek sze­retnek újságot olvasni. Leg­népszerűbb a Tolna megyei Népújság: 470 példány jár a faluba. A népszerűségi lis­tán található még a Nők Lapja, Képes Újság, Rádió- és Televízió Újság. Mind­egyikből kétszáz feletti pél­dány érkezik. A Szabad Föld­nek 160 előfizetője van. Ked­veltek a divatlapok is. A Ma­gyarországgal, a Tükörrel és a Ludas Matyival együtt a középmezőnyben helyezked­nek el. A motorok és az au­tók számának növekedését mutatja, hogy az Autó-Mo­tort nyolcvanan fizetik elő. Legkevesebb előfizetője a Fi­gyelőnek van: mindössze há­rom. Postásremény A posta három kedves dol­gozója — Bencze Istvánná, Beda Józsefné. Kolonics Zsu­zsa — már nagyon várja, hogy új épületbe költözzön. A/ jelenlegi hely kicsi és szűk. Az alapvető szociális helyisé­gek is hiányoznak. A növek­vő forgalommal — különösen délelőtt — egyre nehezebben birkózik a posta. A telefon­szolgáltatás is hagy kívánni­valót a rossz telefonközpont miatt. Az új épület mindezt orvosolhatja. Igaz, a tervek még nem készültek el, de az épület helye már megvan. Várnak és reménykednek a postások. Felső-Tengelicen körülbe­lül harminc család él. El­látásukat egy vegyesbolt biztosítja. Bölcsföldi József boltvezető megmutatja biro­dalmát. A kicsi helyiségben megfelelő áruválaszték várja a kedves vásárlót. Még gyermekkonzerv is kapható. — Mindenből egy keveset rendelek — mondja a bolt­vezető, aki állandóan figye­lemmel kíséri, mi van fo­gyófélben. Ezeket aztán megrendeli, hogy az ellátás folyamatos legyen. Előfordul olyan eset, hogy nem azt küldik, amit kért. Piros­arany helyett például mus­tárt kapott. Hatvan üveg szörp helyett pedig 12 doboz szörppel lepték meg. Ezek kissé bosszantó dolgok. A áruellátás ennek ellenére sem rossz. Kenyér minden­nap kapható. A vevők előre megmondják, kinek mennyi kell, s aztán mindig leg­alább két kenyér rátartás­sal rendel. A bolt havonta mintegy hetvenezer forintos forgal­mat bonyolít le. Mindenki a háztájiba! Talán a fenti jelszót adták ki Tengelicen? Tény, hogy a helyi termelőszövetkezet ház­táji bizottságának elnöke. Halász Sándor lélegzetelállító adatokat tud. Mint elmondotta, a téeszta- gok évi bevételének hetven százaléka a háztájiból kerül ki. Az idén már kétezer hí­zott sertésre szerződtek a ten­gelici gazdák. Van olyan csa­lád, amelyik negyven hízót nevel. A hízókért tavaly több mint hatmillió forintot kap­tak a téesztagok. A malacok­ról már nehezebb számszerű adatokkal szolgálni, mert nagy részük szabad piacra kerül. Van olyan porta, ahol az ólban hat anyadisznó rö­fög. A bikahízlalás kezd vissza­esni a községben. Az idén már csak hetven hízott biká­ra szerződtek. Annál többet és többen foglalkoznak gyógynövénytermesztéssel. Legtöbben majoránnát ter­melnek. Természetesen a ker­ti növények is előkelő helyet foglalnak el. A háztájikban hét hektáron termelnek fű- szerpaprikát, tizenegyen ubor­kát. Tengelici magazinunk összeállításában közremű­ködött Pordán Jánosné, Komáromi Zoltán. Tamási János és Majoros István. Munkatársaink szeptember 4-én Sárszentlőrincre láto­gatnak, következő magazi­nunk szeptember 9-én je­lenik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom