Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
1978. augusztus 6. KÉPÚJSÁG 7 Jobbról, napszemüveggel a feje búbján a munkavezető: a gépeknek kitűzi az irányt. Figyelni, figyelni és közben három pedált, öt kart rángatni, húzni, tiporni. 1 zt nem mondhatom Reinspach A Ádámról, hogy kubikos, ö nem az, §\ ámbár amikor a földdel, mint a ..J munka tárgyával eljegyezte magát, l apáttal, ásóval, talicskával dolgozott. Földmunkás munkavezető lett belőle. Persze ezt a földmunkás elnevezést én találtam ki, de jó okom volt erre, hiszen azok az emberek, akik manapság töltéseket csinálnak, árkokat ásnak, utakat alapoznak valóságos földmunkások. A földdel dolgoznak, ezzel a szívós, nehéz, magát nehezen megadó valamivel. Azaz: ezt a halmot vidd el innen oda, a másikat ásd innen ki, hordd amoda. így megy, változik a táj, hol itt emelkedik egy halom, amott árok mélyül, és olyan nyomot hagy maga után a földmunkás, mint a vakond a kertész jó földjében. Csak jelen esetünkben a földmunkásra nem haragszik senki, sőt, míg a vakond bizony ki van annak téve, hogy járatába a kertész belevágja az ásót, minél fogva örök bizonytalanságban él a kis fényes bundás földi állat, addig a mi földmunkásainkat inkább biztatják, tedd a dolgod, alakítsd a természetet. Hogyan alakítsa? Rajzok alapján. Előbb a rajzot elkészítik a mérnökök, hogy még pontosabb legyek: felveszik ennek előtte a terepet, azaz minden hajlatát-völgyét- dombját megmérik, rétegvonalasan lerajzolják, és úgy döntenek az árok irányáról, mélységéről, lejtéséről, s majdan ezt a papír-árkot, vagy gátat aztán a földmunkások megcsinálják. Hinné az ember, ha nem tapasztalná, hogy a földmunkás könnyen dolgozik. Nem dolgozik könnyen. Vannak rá példák, bizonyító erejű számok, adatok. íme, néhány: vegyünk egy IFA elöl-hátul meghajtott, terepjárásra alkalmas tehergépkocsit. Ebbe három köbméter földet lehet rakni, ha megszorul a helyzet, négyet. A földkitermelő hely ötszázötven méterre van a célhelyig, ahova a földet szükséges elszállítani. Az út oda-vissza tehát egy kilométer, számoljunk kerek számokban. A dolgozó gépével általában egy műszakban, tizenkét óra alatt, hatvanat fordul. Hatvanszor ugyanazon az úton, ugyanazon a döccenőn áthalad, súlyos terhét csak úgy tudja mindig a munkavezető mutatóujja irányába dönteni, ha figyelme egy cseppet sem lankad, azzal együtt, hogy keze-lába-tüdeje, egész testének minden porcikája dolgozik, fárad, kínlódik. Hatvanat fordul tehát tizenkét óra alatt és egy fordulóért a munkabér három forint. Nem tévedés, három forint! Egy fél doboz cigaretta ára. Vagy itt van példának másik okáért a rakodógép-kezelő. Az a dolga, hogy a köbméteres puttonnyal szerelt géppel megrakja, folyamatosan megtöltse az itt dolgozó öt IFA platóját. És nemcsak rakodik, hanem maga-magának készíti az utat, a biztonságos munkahelyet. Mert erre is kell vigyázni, és azon túl jegyezni, macskakörömmel, hogy hány kocsit rakott meg. A munka fárasztó. Hiába van rásegítő a különféle pedálokon. Még egy harmadik példa. A százas traktorok közismerten igen masszív, erős gépek, földmunkára alkalmasak. Ezekkel hu- zatják a szkrépert, azaz a ládát, amelybe vontatás közben bele lehet huzatni hat köbméter földet. A földet a gép a hasa alatt nyesi, és a vonóerő hatására, amint a traktor húzza a ládát, felgyüremlik a rengeteg föld a ládában, a szkréperben. Ez a munka úgyszintén földmunka. Bár a gépész itt sem nyúl kézzel a földhöz, csak annyiban, hogy egész nap a port nyeli és félóránként egy vályogra való sárt köpköd ki a szájából. Ezt a gépet úgy kell vezetni, hogy az ember beül a fülkébe, s rugdalni kezdi a pedálokat. Hol a gázt, hol a féket, kuplungot, hol pedig a botkormányokat húzogatja-cibálja. Jobb volna ezeket is segíteni olajrásegítővel, hogy ne legyen nehéz húzni-váltani a karokat. De ha működik is a rásegítő, például a két botkormányosnál, akkor is minden mozdulat legalább négy kiló súly továbbításának felel meg. És hányszor kell azokat a fényesre csiszolt vasgömböket a rúd végén fogni- húzni-tolni!? Közben rázkódik az egész géprendszer, mert ez már az. Nemcsak traktor. Figyelni kell a drótkötélre, hogyan feszül, emel, miként süllyeszti a szkrépert — s neadjisten, ha a traktor orrán még dózerlap is van, akkor már két ember kellene ide a vezetőfülkébe! Most csak egy ül itt. És egész nap. Hajnaltól késő estig tart a műszak, mert a földmunkások általában nem lakott településeken dolgoznak, hanem az isten háta mögött. Beszélni egész nap egyébként sem lehet, hiszen a fülkében nagy a zaj, és-még egy ember nem fér itt el. Ha csendben rá akar gyújtani, akkor alapjáraton hagyja a gépet és elhúzódik harminc-negyven méterre valamiféle hűvös helyre, árnyat adó fa alá. A pihenés csak cigarettaszívásnyi. Jön felém a földmunkás, nagy gépével. Feszülten figyelem amint a lánctalp ízei fényesen váltogatják egymást látószögömben. Nézem ezeket a gépeket, amelyeknek minden négyzetcentiméternyi talpa 2,8 kilónyi súllyal nehezedik a talajra, és ez a három méternél hosszabb, hatvan centi széles hernyótalp mégis elforog. Micsoda iszonyú erő van ebben a gépben, és milyen erővel ragaszkodik a megmozgatásra jtélt föld minden atomja, mennyire ragaszkodón kötődnek egymáshoz, és... szóval földmunka ez a javából. A földmunkás, gépet kezel. A földmunkásnak az a dolga, hogy átalakítsa a természetet. Úgy változtassa-alakítsa, ahogyan a mérnök a pauszpapírra, a fénymásolatra megálmodta-rajzolta. PALKOVÁCS JENŐ Fotó: GOTTVALD KAROLY Egész nap egyedül vagyok, nincs aki hozzám szóljon... Ásó helyett szintezővel wmmammmrnmgsm SliiifclfewifeiMlÄiÄÄ jjj Y Az országúton, I regszemcse felöl, jött egy elegáns hintó. Két úr ült benne, egy török meg egy magyar. A törököt díszes turbánjáról lehetett fölismerni, a magyar úrvoltáról keménykalapja bizonykodott. Meglátják az út mentén a községi téglavetőt, aki a vonulást látni abbahagyta a sárkeverést. A török egészen jó magyarsággal megszólítja: — Egy kis ásásj munka lenne vállalná-e? Szegény ember bármit vál. lal, amivel néminemű pénzt lehet keresni hamar létrejön hát az egyezség. A Pogánygödörbe mentek. Nem annyira gödör, mint inkább kisebb völgy, a neve meg a török időkre utal, amikor a magyar Jézus, a török meg Allah nevével öl- döste embertársát. Ott a Pogánygödörben a török úr fölállt egy kis magaslatra, előre tett néhány lépést, majd jobbra ugyancsak néhányat, s mutatta: — Itt ásson! A téglavető ásója alól nemsokára egy vasláda került napvilágra. A szegényembert busásan megfizették, a török meg a magyar úr pedig sebesen elhajtott. így szól á történet. Kiss László, Felsőnyék lelkes amatőr történetkutatója ele. venítette föl, aki nagyapjától hallotta. Nagyapja pedig a szóban forgó téglavetőtől, s hogy az igazságról meggyőződjék, nem elégedett meg a téglavető meséjével, hanem érdeklődött a tamási szolgabíróságon is, ahol megerősítették a török úr ottjártát. A nagyapa szavának súlyt ad, hogy amatőr régészként Wosinsky Mór lelkes híve és segítőtársa volt. A másik történet a várhegy ormánál található hatalmas bevágáshoz fűződik. Kubikosok csinálták a vasút miatt. Egy szép napon több. ségük otthagyott csapot, papot, ásót, lapátot, sőt még a talicskát is — eltűnt a munkáról. Azóta is tartja magát a legenda a falu népe körében, hogy kincset találtak. A felsőnyékieknek csak az aranyat rejtő cserépedény maradt, amelyet a szerencsések már nem tartottak érdemesnek elvinni. Az azonban már .koránt sem legenda, hanem nagyon is valóság, hogy két évvel ezelőtt Farkas János traktoros ekéje cserépköcsögöt fordított ki a földből, tele ezüstpénzzel. A további ku. tatók még egy köcsögöt hoztak felszínre, tartalma ugyancsak ezüstpénz. Marokszám volt akkor ezüst Felsőnyéken aztán rendeltetésüknek megfelelően elkerültek a múzeumba. Úgy mondják kézen-közön egy darab se tűnt el — törvény- tisztelő népek a felsőnyékiek. Azóta is hallani. Ki tudja, mit rejt még a Pogány- gödör, meg a várhegy környéke. L. Gy. Ü j bolt Gyula jón (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Gyulaj község lakosságát három kiskereskedelmi egység látja- el árucikkekkel. Mindhárom egység foglalkozott napi élelmiszerek eladásával, s közülük egy iparcikkeket is forgalmazott. Az ellátás területén mégis gyakran akadt probléma. Ezt elsősorban az okozta, hogy a kiszolgáló személyzet a legnagyobb egységben gyakran váltotta egymást. A kereskedőhiány ez évben annyira súlyosbodott, hogy a négyszemélyes ABC-áruházban csak két kiszolgáló maradt. Elsősorban az iparcikkekkel való kiszolgálás akadozott, melyet nem is mindig az áru hiánya, hanem az épület kétszintes volta okozott. A dombóvári ÁFÉSZ vezetősége felülvizsgálta lehetőségeit abból a célból, hogy megoldja Gyulaj községben e problémás helyzetet. Elhatározták, hogy egységeik átszervezésével, saját erőből segítenek a gondon. A határozatot tett követte, s hamarosan megjelentek az átalakító szakemberek, a kőművesek, a villanyszerelők, a festők, hogy a volt kisvendéglőt vegyesbolttá alakítsák. A szorgalmas munkát dicséri, hogy július 14-re már nem csupán az átalakítás fejeződött be, hanem az egység teljes berendezése és az áruk kirakása is megtörtént. Az új bolt alapterülete 104 négyzetméter, hozzá 150 négyzetméter raktárterület tartozik. Berendezését egyrészt a régi felszerelés megjavításával, másrészt újak beállításával oldották meg. így kapott az iparcikkrészleg négy bemutató pultot, az élelmiszerrészleg 1100 liter hűtőkapacitást. Az áruval való feltöltést folyamatosan, az átalakítási munkákkal párhuzamosan oldották meg. Megnyitáskor a raktári készlet 570 000 forint. A készletben az élelmiszer és háztartási árukon kívül megtalálhatók a tartós fogyasztási cikkek, háztartási gépek, edények, textilneműk, valamint a naponként szükséges apróbb eszközök. Az új boltvezető — Séféi József — elmondta, hogy a forgalom főleg az iparcikkek területén fog magasra ugrani, mivel e téren az igények hónapok óta kielégítetlenek. Az eladott, de keresettebb cikkek folyamatos, sőt rendkívüli szállítását a dombóvári Napsugár Áruházból oldják meg. A lakossági igények felmérésére „hiánycikk-füzetet” fektetnek fel, hogy a beszerzést időben végezhessék. A közeljövőben kap az egység rollpultot is, hogy a fagylalthiányt ellensúlyozni tudják, mivel a presszó kialakítása még tart. A lakosság bízik abban, hogy az ellátás megfelelő lesz, az áruválaszték kielégíti a jövőben is az igényeket, s a helyi szakemberekből alakult „együttes” hosszú időre megszünteti a kereskedőhiányt a községben. BECKER SÁNDOR
