Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-31 / 205. szám

1978. augusztus 31. Képújság 5 Úttörők Kisdobosok Úttörők Kisdobosok A mi világunkért! Még véget sem értek a nyári táborok, máris el kel­lett kezdeni az új úttörőév előkészítését. A pajtások a tanévnyitó ünnepségen már meg is kapják az illetékes el­nökségtől az év indítására vonatkozó központi felhívást. Már ezt megelőzően a nyári táborokban is tájékoztatták a pajtásokat a lehetőségekről és a feladatokról is. A vezető­képző táborok pedig kifeje­zetten ezzel a kérdéssel fog­lalkoztak. A gyerekek mozgalma minden évben egy-egy jel­szóhoz, és az ennek jegyében meghirdetett országos akció­hoz kapcsolódik. Az idén, azaz az 1978—79-es tan- és mozgalmi évben ez a jelszó a „Mi világunkért!” A moz­galmi évben lesz a Kommu­nisták Magyarországi Pártja, és a KIMSZ megalakulásá­nak. valamint a Tanácsköz­társaság kikiáltásának hat­vanadik évfordulója. A mél­tó megemlékezésen túl a „Mi világunkért!” akció célja, hogy az úttörők játékos, von­zó formában ismerjék meg a fejlett szocializmust építő Magyarország aktuális fel­adatait és megértsék jövendő feladataikat a mi világunk építésében. A mozgalomban való rész­vétel önkéntes. Éppen azért, hogy a csapatok, rajok, őrsök öntévékenysége, alkotó és já­tékos fantáziája kibontakoz- hassék. A próbarendszerek az előző évekhez hasonló formá­ban kerülnek lebonyolításra. Lesz ezenkívül tudományos­technikai szemle és ehhez kapcsolódóan több pályázat, végül pedig nyári szaktábor. Sor kerül ismét a kulturális szemlékre és az éneklő rajok országos találkozójára. Me­hetnek a pajtások kedvük, érdeklődési körük, és tehet­ségük szerint az úttörőzene­kari fesztiválra, riportervetél­kedőre, és a Kazinczy-verse- nyekre. Mindez csupán ízelí­tő az úttörőév színes prog­ramjából. A megyei úttörőtanács és elnökség feladattervet készít a gyermekek nemzetközi évé­re, hogy megismerjék a paj­tások a szocialista országok és más közeli vagy távoli nép gyerekeinek az életét, egyút­tal össze is hasonlíthatják a mi életünket másokéval. Meghirdetik az Uttörőhősök találkozója című vetélkedőt is, amelynek célja a gyerme­kek nemzetközi évének kö­szöntése, a magyar és a kül­földi irodalom népszerű vagy éppen kevésbé ismert gyerek­hőseinek felidézése, illetve megismertetése, bemutatása. Természetesen nem marad ki a programból a sport és a játék sem. Lesznek úttörő­olimpiák, -kupák és -expedí­ciók a honvédelmi versenye­ken, vetélkedőkön és akció­kon kívül. Ez utóbbin belül többek között az úttörőgár­disták szemléjére, lövész-, távirász-, és rádiótávmérő - versenyekre kerül sor. Sok a baleset és sajnálato­san sok közöttük a gyereke­ket ért sérülés. Nyilván ezért hirdették meg az Iskolakupa versenyét. A kerékpáros­vetélkedőn mind gyakorlati, mind pedig elméleti tudásuk­ról számot adnak a diákok. A hazai verseny győztesei ve­hetnek részt a nemzetközi versenyen. Nem maradnak ki a játékos vetélkedőből az úttörőtűzoltók és az elsőse­gélynyújtók sem. A mozgalmi év jelentős eseménye lesz még az úttörc?- vezetők VII. országos konfe­renciája. Ihárosi Csillebérc születésnapja Hazaérkeztek Tambovból (TVDÖSÍTÓNKTÓL) Csillebérc! E név hallatá­ra tízezrek szíve megdobban. Tölgyei alatt találkozót ad egymásnak a múlt, a jelen és az ígéretes jövő. Csillogó szemmel régi emlékeket ku­tatva idézik nevét a KIMSZ- esek — akik a fasiszta ter­Vajon mindig így volt-e? Nem, és nem mindig a vi­dámságot, a játékot, a mó­kát jelentette az a történelmi múltban gazdag vidék. Az ünnep óráiban emlékezzünk erről is néhány gondolattal. Mór Mátyás király is „tün­dérkertet” akart építtetni ezen a területen. A Tanácsköztársaság idején vették először birtokukba a budai hegyek nyaralóit a gyerekek. A proletárhatalom bukása után azonban csak a kerítésen nézhettek be a pompás villák kertjébe. Ahol ma a tábor zászlaja leng, ott állt egy fának tá­maszkodva Ságvári Endre, körülötte jókedvű, bizakodó fiatalok, akik az ifjúság hol­napját tervezték. 1932 egyik vasárnapján ezek a fiatalok itt olvasták először felhábo­rodva az újságból, hogy Sal- lait és Fürstöt halálra ítélték. Itt robbant ki az elhatározás: „Ne hagyjuk, elvtársak!” Nem is hagyták. Innen in­dultak el apró csoportokban, hogy tüntetve követeljék a Magyarság című fasiszta új­rorral dacoltak —, büszkén beszélnek róla első építői, az önkéntes brigádok tagjai, féltve őrzött kincsként mu­tatják fényképeiket a régi és a mai táborozok. Róla szól a dal szerte az országban, de a nagyvilág­ban is: sóg szerkesztősége előtt: „Le a statáriummal! Szabadságot Sallainak és Fürstnek! Éljen a Párt!” Aztán a zsebbe rej­tett csillebérci kövek betör­ték a kiadóhivatal ablakait. Végre eljött 1945, amiről Ságvári és a többi KIMSZ-es álmodott, valóra vált. A fel­szabadult magyar ifjúság 1947 novemberében határo­zatot hozott, hogy a történel­mi múltjában gazdag hegy­tetőn valósítja meg az úttö­rők nagy táborát. Aztán megindult a munka, és 1948. július 31-én megnyíl­tak a tábor kapui. A főtéren 4000 fiatal sorakozott fel és a Himnusz elhangzása után Surányi László, a tábor első parancsnoka . átvette a kor­mány képviselőitől Csillebér­cet, a magyar ifjúság szárná- ra. Azóta 30 év telt el, és ezen a 237 holdnyi területen ed­dig több mint 200 ezer ma­gyar és külföldi úttörő, és több tízezer úttörővezető tá­borozott. Átadása óta jelentő­sen változott a tábor képe. Felépültek az új altáborok, s a 30—36 személyes sátrakat felváltották a 10 személyes őrsi szobák^ Nagyobb befoga­dóképességűvé, korszerűbbé vált a szabadtéri színpad. Újjávarázsolták a sportpá­lyát, zuhanyzót, lelátót épí­tettek, s innen lehet végig­szurkolni az izgalmas verse­nyeket. De sorolhatnánk még a változásokat az új kollégi­um építésétől kezdve a pa­rancsnoki épület bővítéséig. 1973 júniusában vették át ezt a külsejében megválto­zott gyermekbirodalmat a VI. országos úttörőparlament küldöttei. Csillebérc azóta is az eseménydús, vidám és hasznos táborozás színhelye, valamint a felnőttvezető­képzés központja. Felvetődhet a kérdés, mitől válnak felejthetetlen élmény- nyé az itt töltött napok gyer­mekek és felnőttek számára egyaránt. Erre könnyű a vá­lasz. A változatos, vonzó, ér­dekes programok, a jó mód­szerátadás, a konkrét segít­ség — hisz a tábor funkciója a vezetőképzés — biztosítja az előzőket. Köszöntünk mi is Csille­bérc, születésnapodon! Tud­juk azt, hogy az évek múlása az erősödést, izmosodást, a folyamatos megújulást, s az örök fiatalságot jelenti. Bí­zunk abban, hogy ezután is ilyen eredményesen segíti örökifjú úttörőparadicso­munk az úttörők és úttörőve­zetők munkáját, szocialista nevelőmunkánk további ki­bontakozását. ÉKES LÁSZLÓ Július 30-tól augusztus 22- ig cseretáborozáson vett részt Tolna megye 28 úttö­rője és két nevelője a Tam­bov megyei úttörővárosban, Árljonokban. A hatalmas területen elhe­lyezkedő táborban 270 pajtás pihen. Minden napon össze­tett programot rendeztek melyből a mi pajtásaink is kivették részüket. Kulturális és sportprogramok, érdekes módszertani vásárok, magyar koncertek, kirándulások ke­rültek sorra. Ismerkedtek a város nevezetes épületeivel, szobraival, múzeumaival és úttörőházával. Egy napot töl­töttek Micsurinszkban és a mesetáborban. Bárhova men­tek, az orosz ember vendég­szeretetével és segítőkészsé­gével találkoztak. A táboro­zási élmények sokáig emlé­kezetesek maradnak. A csoport fegyelme, sze­replése, felkészültsége azt mutatta, hogy valóban a leg­jobban dolgozó pajtások kap­ták e nagy jutalmat. A ver­senyek, kulturális fellépések eredményeit a sok oklevél, kupaszalag és egyéni aján­dék mutatja, melyet öröm­mel hoztak haza. „Csillebérc, Csillebérc, fölötted mindig kék az ég. Csillebérc, Csillebérc, csak tehozzád vágyom én. Csillebérc, Csillebérc, álmom hogyha teljesül. Ott fenn a hegy legtetején hűs fák között élni jó! Szívemből így köszöntelek, Csillebérc, halia hó, halia hó!” Kiváló a dombóvári tábor Az úttörőszövetség megyei elnöksége és tanácsa augusztus 25-i ülésén értékelte a nyári vezetőképző és váltótáborok munkáját. A legjobbnak minden évben odaítélik a „Kiváló tábor” címet, amelyet ez­úttal a dombóvári nyert el. Gratulálunk! Valami nincs rendben! Valóban, ezen a képen több dolog nincs rendben. Ala­posan vegyétek szemügyre az ábrát. Keressétek meg, me­lyik az a nyolc hiba, amit igy ekeztünk jól elrejteni! Csak azután nézzétek meg a helyes megfejtést. •ajaqaj qisttiu v. ‘jaqaj afodp qiASa ipj •soAupiq Efe|uiui zsipjouisz osdazoq OAaj uoqop v 't •ojoAqop qiposrm v qizAucijj ■<) *uija aqqpiqiuazs ASa qesa qaupaj •£ eqjej eqsaeui « azsaj £Sa qeuepjuoA [ej e jpejeuiaq 'f •sOiíueiq ua£|aq ASa eqaej Eqsafcui v '£ •eaezs souiu qeuSiuiA qiASo -g •uba exB/ÍSe ASa qeso qeujupjap z\ •i : sajfajSaivi Úttörőélet nyáron Merre jártak a bonyhádi úttörők? Lassan véget ér a vakáció, s a csengő hangja ismét a padokba szólítja az élmények­ben gazdag nebulókat. Ki-ki elmeséli majd az első órá­kon vagy a szünetekben, hogy merre járt, hogyan töltötte a szünidőt. A nyári örömöket, élményeket különösen emlé­kezetessé teheti, ha a gyere­kek egy jól szervezett, gazdag programú kiránduláson, tábo­rozáson vettek részt. A nyári úttörőélet pedig igen nagy lehetőségekkel rendelkezik ezen a téren. A bonyhádi 1125. sz. Vörösmarty Mihály úttörőcsapat gazdag nyári programot kínált úttörőinek. Merre jártak, hogyan töltöt­ték a vakációt? — erről be­szélt Rónai József csapat- vezető. — Kétféle jellegű tábor­ban tölthették a pajtások a vakációjukat: üdülő-jutalom- táborokban és szaktáborok­ban. A legtöbb pajtás Alsó- Bélatelepen a váltótáborban üdült. Itt harminc egri paj­tást is vendégül láttunk. Cse­rébe ugyanennyi gyerekün­ket helyezték el az egriek. Harminc úttörőnk vett részt Vas megyében gyalogtúrán. Huszonnégy pajtásunkat a freibergi testvériskolánk fo­gadta tíz napra. Három gye­rekünk a megyei kerettel utazott: kettő Karl-Marx- Stadtba, egy pedig Tambov- ba. Kisdobosaink a tengelici kisdobostáborban nyaraltak. Uttörőzenekarunk Öbányán pihente ki az év fáradalmait. Sok pajtás — főleg nyolca­dikosok — Hőgyészen az álla­mi gazdaságban dolgoztak Címereztek. Számos úttörőnk vett részt a különböző szaktáborokban is. Egy őrsünk a Szülőföld­expedícióban való jó szerep­léséért Zánkán, az expedí- cióstáborban töltött két he­tet. A megye által szervezett szak- és vezetőképző tábo­rokban harminckét gyere­künk vett részt. Az úttörő­gárdisták országos találkozó­ján is ott voltunk Zánkán így leszámítva azt, hogy egy- egy pajtás több helyen is volt — körülbelül 260 úttö­rőnk és kisdobosunk töltött az úttörőcsapattal egy-két hetet. Hogy a program hogyan alakult az egyes táborokban? Ez nagymértékben függött az egyes táborok jellegétől is. Alsó-Bélatelep a járási úttö­rőelnökség által kialakított keretprogrammal működik. Ebben szerepel rajonkénti ki­rándulás, tréfás vetélkedő, beszélgetés egy-egy őrsi por­tya után a látottakról, sport- versenyek. Programunk egyik érdekessége volt, amikor Stargl Szilvia VIT-küldött beszámolt a VIT-ről való fel­készülésről és dalokat taní­tott a pajtásoknak. Ennek folytatása is lesz szeptem­berben: Szilvia kubai élmé­nyeiről fog mesélni. Egy má­sik érdekes program a fordí­tott nap volt: a tábortanács átvette a teljhatalmat egy napra a felnőtt vezetéstől. A gyalogtúrán maga a gyaloglás a legfőbb és leg­érdekesebb program. Bővül­nek a pajtások ismeretei és fizikailag is erősödnek. Hosz- szú ideig megmarad a háti­zsákkal való gyaloglás élmé­nye, vagy a jó ízű, saját ké­szítésű ebéd, vacsora íze. Egerben vendégeskedő paj­tásaink igen érdekesen alakí­tották ki a programot. A Szülőföld-expedíció kereté­ben már év közben nagyon sok mindent felkutattak Egerről és környékéről. Le­veleztek az idegenforgalmi hivatallal, a moziüzemmel, az úttörőházzal, és az egri érsekkel is. így kutatás köz­ben maguk alakították ki a programot. Egy érdekessége ennek a táborozásnak, hogy az egri moziüzemi vállalat vezetőjét az „Örs barátja” címmel tüntették ki. Egy-egy táborozás költsége nem terheli meg nagyon a családi költségvetést. Általá­ban elmondható, hogy egy nyolc-tíz napos turnus 120— 150 forintba kerül. Ezen fe­lül aztán mindenki annyi zsebpénzt hoz, amennyit kap otthon. Legdrágább táborozá­si formánk — minden támo­gatás ellenére — a gyalog­túra. Két hétre 300—350 fo­rintba kerül. Az a törekvé­sünk, hogy ennek az árát lejjebb szorítsuk. Színes, élménydús prog­rammal fejezi be tehát a bonyhádi úttörőcsapat a nyá­ri úttörőéletet. Jó munkát kívánunk a következő út­törőévre is. — mi — A 11 napos tanítási hát — Hogyan tudja segíteni a Magyar Úttörők Szövetsége az új nevelési-oktatási do­kumentumnak megfelelő ne­velő munkát az iskolákban miként kívánnak közremű­ködni a tizenegy napos taní­tási ciklus eredményessé té­telében? A kérdésre egy nemrégi­ben készült interjúban Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkára vála­szolt: — Az úttörőcsapatok sokat lehetnek azért, hogy a tanu­lással kapcsolatban pozitív vélemény alakuljon ki a gye­rekek között. Ösztönözzék az iskolai kötelezettségek elvég­zésére az úttörők társaikat és bátran marasztalják el azokat, akik nem tanulnak, hiszen tanulni nemcsak „gyermeki”, hanem állampol­gári kötelesség. Az úttörő- mozgalom sok olyan formát teremt, amelynek tág határai között a gyerekek a tanítási órákon szerzett tudásukat szinte rendszeres egységbe foglalhatják, összefüggései­ben ismerhetik meg környe­zetüket, ugyanakkor a csapa­tos kutatások, munkák a tár­sadalmi beilleszkedésre ké­szítik fel a gyerekeket. A ti­zenegy napos tanítási hét be­vezetésével jobban össze kell hangolnunk tevékenységün­ket a különböző művelődési intézményekkel is. A csoport tagjai Iván Kucsin szovjet költővel

Next

/
Oldalképek
Tartalom