Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-31 / 205. szám
1978. augusztus 31. >IéPÜJSÁG 3 Helyrehozni: majd utólag Űj út a paksi főutcán Befejeződött Pakson a hosszú főutca útrekonstrukciója. Illetve csak az építkezés ért véget a műszaki átadással, de a munka még nem, mert több módosítani való is van, amit az építő vállalat menet közben nem volt hajlandó megcsinálni. A régi központ közelében lévő útszakasz egyik oldalán például olyan meredek kapulejárók épültek, hogy azokat használni sem lehet. Az ügy már bíróságon van, a lakók feljelentést tettek. A széles, korszerű úttest a többnyire már helyrehozott járdákkal természetesen jó képet ad a főutcán, különösen a korábbi látványhoz képest. Kényelmesen szaladgálhatnak a gépkocsik, mindenképpen kár, hogy korántsem teljes kényelem teremtődött meg ezzel a húszmilliós beruházással. A tervet már a kezdet kezdetén módosítani akarták a tanács vezetői, műszaki szakemberei. Útépítés közben szinte állandóan ott volt az építőmunkások mögött a tanácstól valaki, kérték, hogy a helyi adottságoknak megfelelően. célszerűen valósuljon meg a dimbes-dombos terepviszonyok ellenére a terv. Bizonyos helyeken sikerült elérni egy kis célszerű korrigálást, de alapvető bajok vannak, amiket már helyrehozni nem lehet. Túlságosan magasan húzódik az úttest és ez nemcsak a meredek kapulejárókat eredményezte, de azt is, hogy meghökkentően csúnya ott a kép és a járdákra zúduló eső ilyen körülmények között a házak tövébe, udvarokba folyik, sőt, nagy zápornál valószínűleg az úttestről is jut ide. A Béke szálló előtt magasan helyezték el a nagy átmérőjű csapadékvíz-elvezető csatornát. Ennek szomszédságában, az ABC-áruház előtt csöppet sem esztétikus a dupla járda. Több helyen alig maradt közlekedési le- 'hetőség a gyalogosoknak, fél méter szélességű járda- szakasz is van. Gyerekkocsival nem lehet folyamatosan végigmenni a főutca járdáján, olyan magasak a mellékutcai útszegélyek A kritika a jövőre vonatkozóan ad erőteljes tanulságokat Paks fejlesztéséhed. A lényeg az, hogy utólag kell majd helyrehozni, módosítani, amit csak lehet, külön költséggel, fáradtsággal és ez a munka minden valószínűség szerint a tanács költségvetési üzemére vár, pedig rengeteg a munkája amúgy is. A teljes befejezéshez, a városi színvonalnak megfelelő úttest kiépítéséhez persze hozzátartozik, hogy a korábban kiépített szakaszon, a konzervgyártól a Kereszt utcáig épüljön meg kétoldalt a föld alatti vízelvezető, mégpedig a lehető leghamarabb, ne legyen évekig olyan poros, gazos az útszél és az árok, mint egy kis falu mellékutcája, ahol semmiféle fejlesztés nem történik. Ennek a munkának az elvégzése nem pénzkérdés, tehát hiba lenne halogatni. A városkép kialakítása és az egészségvédelem egyaránt követeli. GEMENCI JÓZSEF Fotó: BAKÓ JENŐ A közponban csak a szálló és a „bazársor” maradt meg a tér egyik oldalán A szállítás fő idénye Az őszi forgalom lebonyolítása minden esztendőben a szállítási «általatok — elsősorban a vasút és a Volán — feladata. E nagyvállalatok dolgozói azonban egyedül, külső segítség nélkül nem képesek megoldani feladataikat, szükségük van a szállíttatok — a termelőszövetkezetek, a gazdaságok és az ipar — segítségére is. A vasút a hosszú távú, nagy tömegű áruk szállítását végzi, a tervek szerint ebben az évben 134 millió tonna áru továbbításáról gondoskodik. A Volán hasonló mennyiségű árut szállít, elsősorban rövi- debb távolságra. Januártól júliusig a MÁV 76,6 millió tonna árut szállított el, az év végéig tehát még 57,4 millió tonna vár elszállításra. Ez azt jelenti, hogy augusztus— december között, öt hónap alatt havonta több mint 11 millió tonna árut kell rendeltetési helyére továbbítani. 200 EZER TONNÁVAL TÖBBET A mezőgazdaság jobb terméseredményeinek az ipar magasabb termelési eredményeinek köszönhető, hogy az idei őszi forgalomban több árut kell elszállítani, mint a korábbi esztendőkben. A múlt évben kétmillió-hatszázezer tonna cukorrépát szállítottak vasúttal — az idén kétszázezer tonnával többet. A közelgő tél miatt az iparnak és a lakosságnak több szénre, fűtőolajra van szüksége. Szénből 7 és fél millió tonnát kell az őszi forgalom hónapjaiban továbbítani Sajnos olyan áruk szállítása is a fuvarozási időszak dandárjára esik, melyeket már korábban el lehetett volna szállítani. Ilyen a kő és kavics. A vasút előnyös feltételek mellett fuvaroz az év első negyedében olyan építőanyagokat, amelyeket építkezéseknél jóval később használnak fel. A követ, kavicsot minőségi romlás nélkül lehet tárolni, mégsem szállítottak az első negyedévben elegendő mennyiséget az építkezésekhez. Ezért most, amikor minden vasúti kocsira égető szükség van. 3,5 tonna követ és 5 millió tonna kavicsot kell az év végéig elszállítani. Az őszi szállítási feladatok közé tartozik a gabonafélék továbbítása is. Gabonából, szálas takarmányból 1,2 millió tonnát, műtrágyából pedig több mint 2 millió tonnát szállít a vasút. Fontos tétel még a cement is, ebből a nélkülözhetetlen építőanyagból 1,7 millió tonnát kell elszállítani. Az őszi forgalom a munka- szervezés és az előrelátó, reális tervezés próbája. A korábbi években, amikor csak ez az időszak jelentett szállítási csúcsidőszakot, volt lehetőség arra, hogy a rendelkezésre álló teherkocsikat, mozdonyokat műszakilag is felkészítsék az őszi forgalom nagy feladataira. Most azonban az év minden hónapjában rendkívül magasak a szállítási teljesítmények, a vasút vontató- és gördülőeszköz-állományát folyamatosan, egész évben alaposan kihasználják. Az őszi forgalom lebonyolításához szükséges többletkapacitást tehát nem az új kocsik és mozdonyok forgalomba állítása biztosítja, hanem a jobb munka- szervezés, az élő munka és az eszközök jobb kihasználása. Sajnos a vasút korlátozott beszerzési lehetőségei és a selejtezések miatt a kocsi- áliomány darabszámban egy százalékkal csökkent, viszont a korszerű járművek üzembe állításával kocsipark-raksúly- kapacitása közel 70 ezer tonnával nőtt. EGYENLETESEBB RAKODÁS Miben kéri a vasút és a Volán a szállíttatok segítségét? Sok gondot okoz a közlekedési vállalatoknál a rakodások egyenletességének, ütemességének hiánya. A szállítás — a szombati, vasárnapi napokat is beleértve — folyamatos üzem. A szállíttatok többségének munkarendje viszont nem ilyen. Ezért a heti berakások egy- harmada a hét utolsó három napjára jut, kétharmada pedig az első négy napot terheli. Ha pedig a hét végén, a kirakások révén nem szabadul fel elég vasúti kocsi, akkor a hét elején a berakásokhoz nem áll a vasút rendelkezésére elegendő szállító- jármű. Ezért azt kérik a fuvarozta toktól, a vállalatoktól: próbálják megközelítően egyenletes rakodással segíteni a munkát. Sajnos, egyes rövidebb időszakoktól eltekintve a rakodás ütemessége inkább romlik, mint javul. Fordítsanak tehát több gondot az éjszakai rakodások megszervezésére, a szombati és vasárnapi kirakások biztosítására, mert ez népgazdasági érdek. Hogy mennyire időszerű ez a kérdés, bizonyítja, hogy a múlt évben a büntető jellegű kocsiállás- pénz összege megközelítette a háromnegyed milliárd forintot. Ennyit fizettek a vállalatok a kirakatlan vasúti kocsik normaidőn túli tartózkodásáért. Nem győzzük azonban hangsúlyozni, hogy nem bírságpénzekre, hanem üres kocsikra van szüksége a vasútnak és bizonyára olcsóbb volna, ha a vállalatok ennek az összegnek töredékéből a vasúti kocsik kirakását gyorsítanák meg. NE AZ UTOLSÓ PERCEKBEN Közeledik az év utolsó negyede, amikor rendkívül megnő az exportszállítás. Nagyon sok iparvállalat az év utolsó hónapjaiban, heteiben akarja exportra szánt áruit, szállításra feladni. A raktárakban már szállításra készen állnak az exportáruk. Ne várjanak a feladással az utolsó percekig, hiszen az elmúlt évhez viszonyítva mostanáig csak 93 százalékra teljesítették az exportszállításokat. Az exportterv magasabb, mint tavaly volt és az exportáruk nagy tömegű feladása az őszi forgalom időszakában még feszültebb helyzetet teremthet a szállítások körül. Az őszi forgalom sikeres lebonyolítása közügy. Minden fuvaroztató segítsége szükséges, hogy sikeres legyen a szállítások fő idénye. BERMANN ISTVÁN Kenyérellátás kis hibával Ma már nem kell félni attól, hogy holnap nem lesz kenyér az asztalon. A „mindegy milyen, csak kenyér le- gyen”-korszak elmúlt. Mező- gazdaságunk biztosítja a mindennapi kenyeret. Igényeink is nőttek a kenyérrel szemben. Szeretjük ha friss, ropogós, nem lapos, egyszóval ha igazi pékmesterremek. Azt is szeretjük, ha kenyeret a nap minden órájában lehet kapni a boltban. Ha valamelyik kívánságunk nem teljesül, bosszúsak vagyunk. Ilyenkor szidjuk a kereskedelmet, a sütőipart. A kereskedelem panaszkodik a rosz- szul dolgozó sütőiparra, esetleg az értetlen. türelmetlen vevőre. A sütőipar pedig dühös az „elkényeztetett” vásárlóra és a pontatlanul rendelő kereskedelemig Kinek van igaza ebben az egymásra mutogató háromszögben? Nézzünk meg egy esetet. A simontornyaiak évek óta visszatérő problémája a kenyérellátás. Hol a minőséget kifogásolják a fogyasztók, hol a szállítás kihagyásait. Szállítási panaszok miatt indultunk el Simontornyára, ahol találkoztunk Szabó Józseffel, a tamási körzeti sütőüzem vezetőjével. Az igazgató elismerte, hogy a tamási üzem rekonstrukciója miatt valóban voltak korábban problémák a kenyérellátással, de igyekeztek ezt enyhíteni. Szállítási problémájuk volt akkor is, amikor a gépkocsi elromlott. De két hónapja a gépkocsik óramű pontossággal érkeznek Simontornyára. Legfeljebb egy-két esetben fordul elő havonta, hogy nem nyitás előtt kap a bolt kenyeret. Arra sem lehet panaszkodni — mondja — hogy nem friss a kenyér. Mióta citopánnal sütnek — ami 16—20 órával késlelteti a kenyér öregedését — ilyen kifogás nem lehet. Hogy kissé összenyomódik a kenyér, mi; re Simontornyára érkezik? Az valóban előfordul. Ennek az az oka, hogy az alagútke- mence megépítésével a tárolótérből is el kellett venni, így csak korlátozottan tudnak raktározni. Egyébként szerinte „a simontornyaiak jobban felfújják a kenyérügyet, mint a valóság”. Ennek az a magyarázata, hogy egy olyan helyi sütőüzemet szeretnének kapni, mely képes az egész nagyközséget ellátni pékáruval. * A kenyérellátás képe újabb mozaikkockákkal gazdagodott, amikor Horváth Bélával, a simontornyai ÁFÉSZ kereskedelmi osztályának vezetőjével beszélgettünk. Éppen akkor fejezett be egy levelet, amikor felkerestük. A címzett a tamási körzeti sütőüzem. Ebben az évben már ez volt az ötödik ilyen jellegű levél. Mik a levélben foglalt kifogások? Nem mindig teljesítik a kereskedelem rendelését. Például 500 db perec helyett 150 db-ot kapott Simontornya. Kifliből 800 db helyett 400 db-ot. Kifogásolható a vajaskifli minősége. A kenyéré szintén. Kisszékelyről 17 db rossz minőségű kenyeret küldtek vissza Tamásiba. Nem mindig veszik figyelembe a rendeléskiegészítést. Horváth Béla szerint az utóbbi időben nem a szállítás pontatlansága a jellemző — bár előfordul —, inkább minőségi kifogás van a kenyérre és péksüteményre. * Végül a kenyérügy egyik koronatanúja, a 18. számú önkiszolgáló bolt tette le a garast. Barkóczi Lajosné üzletvezető-helyettes megerősítette a minőségi kifogásokat a kenyérrel és a vajaskiflivel kapcsolatban. Ezenkívül a délutáni szállításra panaszkodott. Fél négy, fél ötkor kapják meg az árut, pedig főleg a péksüteményre két óra körül lenne nagy szükség. Ekkor van műszakváltás a bőrgyárban. Hazatérés előtt vásárolni akarnak az emberek. Viszont ez sokszor nem sikerül. * Ha ellentmondók is a vélemények, egy tény; valóban nem zavartalan Simontor- nyán a kenyérellátás. Az üzletvezető-helyettes által említett kifogás, a délutáni szállítás pontatlansága azonban kissé érthetetlen. A szerződés értelmében ugyanis az üzem négy szállításra köteles naponta. Az elsőre 9—10 óra között, a másodikra 10—11, a harmadikra 13—14, a negyedikre pedig 16 óráig. Objektív okokra persze lehet hivatkozni minőséggel és szállítással kapcsolatban egyaránt. Lehet kifogásolni a kereskedelem esetenként pontatlan rendelését is. Ettől a vásárló még megkapja mindennapi helyett a bosszankodni valóját. Hogy ez minél ritkábban, sőt egyáltalán ne forduljon elő, a tamási üzemnek és a kereskedelemnek kell közös nevezőre jutnia, mert a sütőipar és a kereskedelem van a vevőért, nem pedig fordítva! — majoros — Pillanatkép az utolsó munkák egyikéről Széles, kényelmes az úttest, de magasra sikerült